Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)
1921-02-23 / 16. szám
16. Mám. SZÉKELY NÉP 1921. február 23. miatt ezúttal nem közölhetjük, de ebben a vármegye minden rétege és minden része felekezeti és osztálykülönbség nélkül képviselve van. Igen nagy a száma a megválasztott kisgazdáknak. A határozati javaslat elfogadása után még dr. Szilveszter Ferenc kézdivásárhelyi főgimn.tanár szólalt fel és köszönte meg az elnök és előkészítő bizottság fáradozásait. Elnök ezután a gyűlést egy szívből jövő és szívhez szóló zárbeszéddel befejezte. A gyűlésen jelen volt Csikvármegye részéről dr. Pál Gábor, az udvarhelymegyei székely, még pedig a következő táviratban üdvözölte a gyűlést: „Faji öntudatotoknak önérzetes megnyilatkozása alkalmából testvéri érzésünkkel kapcsolódunk hozzátok. Körülményeink ugyan nem engedik a személyes megjelenést, de lélekben köztetek vagyunk, testvéri üdvözlet a gyűlésnek.* Megbízásból : Aláírások. Az egész gyűlés valóban impozáns módon és minden incidens nélkül folyt le, méltóan a háromszéki székelységhez és 11 óra után ért véget. ki antant jegyzéke Magyarországhoz a határmegállapítások tárgyában. A nyugatmagyarországi kérdéssel kiéleződött ügyet az antant a következő jegyzékkel döntötte el, melyben a magyar kormány álláspontját magáévá tette: — Január 13-iki jegyzékükben követ úr közölte a nagykövetek tanácsával,hogy a magyar kormány azon a véleményen van, hogy nem azonosíthatja magát azzal a határozattal, amelyet a nagykövetek tanácsa elnökének december 23-án kelt levele önnel közös, abból a feltevésből kiindulva, hogy a hatalmak demarsa ellenkezik a trianoni békeszerződés kitételeivel, értelmével és szellemével. Nem óhajtván szóvátenni jegyzékének egyes érveléseit, amelyekkel a nagykövetek tanácsa nem ért egyet, mégis szükségesnek látja annak a tévedésnek eloszlatását, amely a december 26-iki demarssal keletkezhetett. A hatalmak sohasem szándékoztak visszavonni az 1920. május 6-iki kísérőlevelében foglalt ígéreteiket és semmiképpen sem volt szándékukban megfosztani a határmegállapító bizottságokat attól a hatalomtól, amellyel őket felruházták, de másrészt a május 6-iki levélnek nem volt célja a végtelenségig késleltetni a békeszerződés végrehajtását. A kilátásba helyezett rendelkezéseknek nem az volt a céljuk, hogy felfüggesszék a békeszerződés területi záradékainak alkalmazását, hanem, hogy azoknak olyan módosítását tegyék lehetővé, amely a kísérőlevélben előrelátott feltételek mellett szükségesnek fog látszani akkor, amikor a határmegállapító bizottságok hozzálátnak e záradékok tényleges keresztülviteléhez. Másrészt a nagykövetek tanácsának december 23-iki üléséről szóló jegyzék semmiképpen sem irányul arra, hogy kizárja a közvetlen megbeszélést a magyar kormány és az osztrák kormány között. Ellenkezőleg. A hatalmak élénken kívánják, hogy ezek a megbeszélések meginduljanak és sikerre vezessenek. Épp annyira szívükön fekszik, mint a magyar kormánynak, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria érdekei megóvassanak és nagy előnyeit látnák annak, ha a már megkezdett megbeszélések még a trianoni békeszerződés életbeléptetése előtt célhoz vezetnének. Ilyen módon számba lehetne venni ezt és ez esetben a határmegállapító bizottságoknak csak jóvá kellene hagyniok a történt megállapodásokat, hogy a szándékok kétségesek ne legyenek. A tanács elhatározta tehát, hogy értésére adja a bécsi kormánynak, milyen nagy súlyt helyez arra, hogy késedelem nélkül folytassa a már folyamatban levő megbeszélést. Az antant válaszjegyzéke kijelenti még, hogy a határmegállapító bizottság rendelkezni fog azokkal a legmesszebbmenő jogokkal, amelyekkel felruháztatok. — Starcea miniszter Budapesten. Budapest, febr. 20. úgy politikai,mint gazdasági téren. Sajnálom, hogy Gratz külügyminiszter úr távolléte megakadályoz abban, hogy megbízólevelemet azonnal átadjam, mert célom, hogy a diplomáciai összeköttetést a két állam között haladéktalanul felvegyem. Remélem, hogy már holnap átadhatom megbízólevelemet én holnapra kértem Horthy kormányzó úrnál is kihallgatást. Most lehetségessé válik, hogy megkönnyítsük a Románia, iletve Erdély és Magyarország közötti forgalmat. Felhatalmazásom van arra, hogy útleveleket láttamoztassak. Ezentúl nem kell Bukarestbe a külügyminiszterhez küldeni az útleveleket jóváhagyás végett. Starcea követ tegnap reggel érkezett Budapestre feleségével és leányával. A követet és kíséretében levő Trifu főkonzult és Margisescu katonai attasét Árion követségi titkár vezetése alatt a román misszió fogadta. A magyar külügyminisztérium részéről Darányi János titkár jelent meg a fogadtatásnál. A román követséget ideiglenesen a Hungária-isátlóban helyezik el. Statcea az újságíróknak a következőket mondotta: — Megérkezésünkkel teljessé vált a budapesti román követség. A kereskedelmi meghsraisseott kivételével, ki pár nap múlva érkezik meg, valamennyien itt vagyunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a legjobban és legbarátságosabban építsük ki a két állam közti vonatkozásokat „Székely Udvarhely a székelység érdekeit védő politikai újság“. Ismerjük azokat a berkeket, ahonnan a fenti hangzatos, de annál kétesebb jelszó alatt időnként görög-tüzes jelenségek tünedeznek el s keresnek helyet maguknak az idő és a tér végtelenében N em tulajdonítunk semmi je lentőséget a hirlapírás formájában jelentkező önérdek-törekvéseknek, sporadikus tülekedéseknek. A nagy eszmék világküzdelmében e kicsinységi tünetek minket csak annyiban érdekelnek, a mennyiben a nagy anthropológust érdekli a mikrobák élete s néha-néha egy kis szellemi pihenés kedvéért eszébe jut a mikroszkópba belepillantani, a melyen át mosolyogva nézi azokat az apró, miriádnyi, láthatatlan testecskéket, amelyek élnek mozognak, táplálkoznak, dolgoznak, sőt egymással még harcolnak is ; amely apró semmicskékkel tele van a víz, amit megizzunk, tele van a levegő, a mi beszívunk a nélkül, hogy egészségünket a legkevésbé is veszélyeztetnék. Ezek a semmivel majdnem egyenlő, kis élőlények nemhogy ártalmasak volnának, sőt hozzá tartoznak a víz, a levegő élteti eleméhez, azokat mintegy kiegészítik. Beállhatnak azonban olyan körülmények, amik az ő életüket károsan befolyásolják, sőt maguk előidézhetik a levegő, a víz megfertőzését. Ha a víz sokáig szabadon áll, épen e mikrobák posványosítjak el annál az egyszerű és természetes oknál fogva, mert szoros érintkezésbe lépnek oly mikrobákkal, amiknek életfeltétele nem a víz, hanem egy azzal ellenelemtetes a levegő. ASzékely Udvarhely“ címezetű lap el, mozog, táplákozik, dolgozik, sőt harcolni is akar abban a légkörben, amit mi nem minden féltő gond és büszkeség nélkül szeretünk nevezni és óhajtunk tisztán megtartani a székely-magyarság éltető levegőjének. Ez az éltető levegő az, amelyben ezredéveken át a székely jellem kijegecesedett, meg- acélosodott. E jellem vonásai közé tartozik az a, sokszor az ötletesség megvilágító villanásaiig felemelkedő józan tisztánlátás, mondhatni jövőbelátás, mellyel az élet legelemibb praktikumait a legmagasabb eszményiségekkel tudta a legzorosabb összefüggésbe hozni és viszont a legmagasabb eszményiségeket képes volt a legegyszerűbb módon realizálni. Hiszen a nagy, világokat felforgató francia eszmék csak három évszázadra születtek és azóta is csak eszmék maradtak ez után, amikor már Erdély a XVI. században a vallási, faji, a gondolat-, szóval az emberi szabadság-jogok tényleges és valóságos klasszikus földjévé vált. S hogy ez akkor így történt, abban nem csekély, sőt mondhatni egyedüli része a székelységnek volt. Egy másik kiacélosodott jellemvonása a szabadság, az önállóság után való vágy. Hiszen maga is önállóságban élt. A szabadságra nemcsak vágyott, törekedett, de szabadságot a maga és a vele együtt élő népek számára teremtett is. Épen Székelyudvarhely közelségében, valahol a Nyikó mentén sok évekkel ezelőtt született a nóta s talán ma is dalolják annak szövegében : „Önállás a büszkeségem”. Nagy eszméket, életrevaló ideálokat csak szabadságban is lehet tökéletesen megvalósítani. Van még a székelységnek igen sok nemes jellemvonása s azok között a fajszeretet. Az az ember, a ki a saját faját nem szereti, nem is lehet tökéletes ember, de semmi esetre sem lehet székely ember. Annak az orosz bolsevista vezérnek, aki a legteljesebb mértékben telítve van internacionalizmussal, a szívében, a lelkében bizonyára ott él és nem is a legrejtettebb helyen — a fajszeretet. A székely-magyarság vitázhatott, éles szellemi harcokat folytatott is egymással, amikor arra szükség volt , amikor a szellemi harcok eredménye valamely üdvös, magasztos eszme megvalósítása volt, de a történelem egyetlen példát sem mutat fel, amikor nagy kérdésekben teljesen eggyé ne forrott volna. Ez év január 9-én Kolozsvármegye és Kolozsvár város magyarsága megmozdult. Ez a megmozdulás nem egyesek egyéni vállalkozása volt. Ha aSzékely- Udvarhely“ mást hisz, akkor nagyon téved és e tévedésében nemsokára nagyon keserűen csalódni fog. — Kolozsváron nem eldugott üstökben főztek büzhödt kotyvalékot, hanem a világesemények érlelőjéből kiszedni akarják azokat a gyümölcsöket, amelyeket a magyarság jövendő történelmi hivatala számára megérleltek, amely gyümölcsöket a hozott állami törvények s a még azoknál is erősebb nemzetközi szerződések a Romániában élő egész és egységes magyarság, de az összes faji és vallási kisebbségek részére is biztosítottak. A kolozsvári magyarság csinálta ezt nem a saját fejétől, hanem az események hatása alatt és csinálta megint csak a magyarság ősi, jellegzetes sajátosságához híven a legnagyobb nyíltsággal és őszinteséggel, a politikai és katonai hatóságok előzetes tudásával és jó akaratú beleegyezésével, az egész Romániában élő magyarság közhangulatának megfelelően akkor és olyan formában, amikor és a hogyan csinálnia kellett. És ezekben a mikor és hogyan fogalmakban rejlik Kolozsvár magyarsága és a „Székely Udvarhely“ elnevezésű egyéni cég háta mögött rejtőző sporadikus jelen-