Székely Nép, 1922 (40. évfolyam, 1-103. szám)
1922-01-01 / 1. szám
1. szám. SZÉKELY NÉP 1922. január 1. Elérkezett a „Székely Nép“ negyven éves jubileumához. Megköszönjük Háromszékmegye székely közönségének, hogy lapunkat ehhez a jubileumhoz segítette. Nyilvánvaló, hogy csakis a közönség szeretete és támogatásával volt elérhető ez a szép pályafutás s ezért az elismerés csak Háromszékmegye székelységét illeti. Súlyos, megpróbáltatásokkal teli időben érkeztünk el a negyven éves korhoz, olyan nehéz időkben, amilyent szerény lapunk még nem ért. Sokszorosan, súlyosan érezzük a felelősséget, amely a mai körülmények közt reánk nehezedik. Történelmi jelentőségű, sorsdöntő órákban kell a sok út közül a helyest kiválasztanunk, azt az utat, amely a velünk egy dicső székely nemzetet a további életjoghoz, boldoguláshoz vezérli. Nagy felelősség, súlyos feladat. Gyönge lélek, a szükséges körültekintés hiánya helyrehozhatatlan károkat okozhat, pillanatnyi benyomások hatása jóhiszeműen is a téves útra vezérelhet épúgy, mint az elfogultság, a párt és osztály szempontok követése. Milyen szerencse, hogy a helyes irány kiválasztásánál mögöttünk áll útmutatóul 40 éves múltúnk és a székely nép egésze. Ezek előre jelzik jövőre is az egyedüli helyes irányt: a székely-magyar testvériséget, az önérzetes, becsületes egyenességet, az igazi székely felfogást, mely nem tűr sem „emigráns“ befolyást, sem pedig osztály, felekezeti- vagy pártérdeket. Ennek megfelelően „az egész és oszthatatlan székely népért, a székely néppel" régi jelszavunkkal lépünk rá a második negyven esztendő göröngyös útjára. A „Székely Nép“ múltjából. 1882—1922. Lapunk e számával negyvenedik évfolyamába lépett. Negyven esztendő! . . . Mi sok minden történt azalatt, arról csak az öregebbek tudnának számot adni s azt a sok mindent hűen visszaadták s megtartották az utókor számára a „Székely Nép“ illetve akkor még „Székely Nemzet“ lappéldányai. Nem tudom, voltak-e már akikor is rikkancsok a világon, máskor elhagyta a nyomdát és kilépett a székely nemzet tagjai közé a „Székely Nemzet“ emi« száma, mert ha voltak, akkor bizonyosan örömmel kiabáltak : „Friss Székely Nemzet!“ S a képzelt rikkancsok e képzelt kiabálását még egyszer leirom : friss „Székely Nemzet !* Mert tagadhatatlan, hogy a székelység érdekeit örökké a legatyaiabban szivén viselte. A legutolsó kicsi székely falu legkisebb kunyhójától a székelyföldi bárók, grófok kastélyaiig mindenüvé elért, mindenütt, mindenkor, mindenben saját címe öltött testet benne. Most már „Székely Nép“ a neve. Egyéb változásokon is ment által, lássuk hát azokat. A „Székely Nemzet“ ezelőtt negyven évvel indult el. Hogy nem szúrós tövisekből hanem illatos, pompás rózsákból font koszorút övezhet már-már őszülő homloka körül, azt olvasói dömötték el, akiknek köszönheti ily hosszú életét. Az olvasók pedig a lap nívója szerint tömörülnek akkörül és , hogy milyen nívón állott ez a lap s áll ma is, azt bárki tüstént láthatja, mihelyt elolvassa a lap egykori munkatársainak névsorát, melyben többek közt szerepelnek : Jókai Mór (Budapest), Benedek Elek (Budapest), Báró Szentkereszty Béla (Árkos), Kelemenné Zathureczky Berta (Sepsiszentgyörgy), Dr. Csiky Kálmán (Budapes ), Szász Gerő (Kolozsvár), dr. Szász István (Sepsiszentgyörgy), Vajna Miklós Sepsiszentgyörgy), Gyárfás Győző (Sepsiszentgyörgy), Seethal Ferencz (Sepsiszentivány), Dr. Farnos Dezső (Sepsiszentgyörgyi Paál Árpádné szül. Dávid Anna (Budapest), Paál Árpád (Budapest) Bodor Géza (Alsó- Csernáton), Báró Bánffy Farkas (Sepsiszentgyörgy), Joós Imre (Sepsiszentgyörgy), Dr. Damokos Ödön (Sepsiszentgyörgy), Dr. Vajda Emil (Székelyudvarhely), Csia György (Kovászna), Firtosi (Székelyudvarhely), Csutak Lajos Segesvár), Nagy Sándor (Hidvég), E. Kovács Gyula (Kolozsvár), Kupcsayné Molnár Jurcsa(Hosszufalu), Bartha Imre (Sepsiszentgyörgy), Dr. Hermann Antal (Budapest), Tutsek Anna (Budapest), Keresztes Ede (Léczfalva), Vass Tamás (Marosvásárhely), Dr. Fakó (Segesvár), Eötvös K. Lajos (Debreczeni), Sipos Samu (Léczfalva), Veres Sándor (Hosszufalu), Domján István (Sepsiszentgyörgy), M. Székely János (Kézdivásárhely), és még sokan mások. Rőffel mérve is elég hosszú a munkatársak névsora, s ki kételkedne abban, hogy értékesség tekintetében is eleget nyomnak a latban. Tele tarisznyával indult el a Székely Nemzet táplálékot, szellemi táplálékot a munkatársak bőven nyújtottak neki. Legelső szerkesztőnk volt Malik József. Utánna rövid ideig Kelemen Lajos, később Málik Lóránd, majd ugyancsak rövid ideig Dr. Benedek János, Szánthó Imre és Dr. Zentai Leó következtek. A Székely Nemzet kezdetben egyszer jelent meg hetenként. ..előbb háromszor, most (az ezernyi nehézség miatt) fájdalom : csak kétszer. Hja ! „Szegény az ekklézsia: a pap maga harangoz!“ ... És még terhektől görnyedezetten is tovább akarunk menni a jobb viszonyok között, megkezdett után s ha több nem is, de annyi bizodalom lakozik bennünk, hogy lapocskánkat, a székelység igazi szószólóját s legőszintébb jó barátját minden körülmények között fentartjuk. Az öreg lapnak van öreg munkása is, olyan aki már a Székely Nemzet megindulásától kezdve mindig a Jókai nyomda kiadóhivatalában dolgozott. Ez Liszer Zsigmond a Jókai-nyomda üzletvezetője, könyvelője, pénztárnoka és a Székely Nép kiadóhivatali főnöke. Hála a Sorsnak és a Végzetnek, úgy a „Székely Nép“, mint öregebb „hozzátartozója“ ma is virulnak, sőt önzetlen törekvése a szerkesztőnek, hogy hovatovább fejlődjék a lap. Miután az évek oly hosszú sora alatt nagyon sok igen érdekes esemény történt, később — alkalomadtán — még egyszeri vissza fogunk térni a „Székely Nép“ múltjára. K. J. I. Brassó, Lensor 26. sz. Nagy választék mindennemű gyarmat- és fűszerárukban. Nagyban és kicsinyben. Jutányos napi árak. Ugyanott manufaktur Telefon 6-93. és 3-39. raktár nagyban! eladásra. lEZérjena a,jáaalatot! tozásoknak az összmagyarságot teljes szervezettségben kell találnia. — A békeszerződés és a magyar trónkérdés. A békeszerződés tudvalevőleg eltiltotta a Habsburgokat a trónjuk újbóli elfoglalásától. Ebből azt következtette eddig mindenki, hogy a magyar trónt sem foglalhatják el a Habsburgok. Most a nemzetgyűlés tegnapi ülésén Bánffy külügyminiszter a Bepes cseh miniszterelnöknek adott válaszában azt a kijelentést tette, hogy Ma-gyarország a békeszerződésnek mindenben eleget tett, mert a trianoni békeszerződés nem rendelkezik a magyar trón kérdéséről. Engedélyezték a „Magyar Szövetségiét. Kolozsvárról táviratozzák, hogy a kormány megsemmisítette Methes prefektus törvénytelen határozatát és a „Magyar Szövetség“ további működését engedélyezte s azon utasítást adta a hatóságoknak, hogy annak működése elé semminemű akadályt ne gördítsenek. Elégtétellel vesszük tudomásul a hírt, s így nálunk is zavartalanul folytatható és befejezhető a szervezkedés, amire ma annál nagyobb szükség van, mert a bekövetkezhető politikai vár Kolosváry Bálint búcsúlevele. A „Református Szemle“ közli Kolosváry Bálint dr. egyetemi tanárnak, a ref. egyház volt főgondnokának a presbitériumhoz intézett búcsúlevelét. A meghatóan szép levél befejező részét a következőkben közöljük: Meg kell válnom olyan ideáloktól és céloktól, melyeket igyekeztem életem legintegránsabb alkatrészeivé tenni, el kell hagynom azt a földet, melyhez a mult ezer meg ezer szála köt hozzá, melynek minden rége hagyományoktól és emlékektől megszentelt oltár előttem s melynek áldott hantjai eltemetve tartják életem felének minden reményét, minden boldogságát. Az Isten adja az erőt, ő adja meg a munka eredményét és gyümölcseit. De tőle adatott a gyengeség, a jószándék és a sorsban osztályos társak szeretete, támogató jóindulata is. Tudom, hogy nekem a gyöngeségből és a jószándékból juttatott nagyobbrészt, de megáldott azzal is, hogy munkatársaim jóindulatában, segítőkészségében sohasem szűkölködtem. Mélyen átérzett hálával mondok ezért köszönetet a Nagytiszteletű Presbyterium minden egyes tagjának — s az egyház ügyeiben velem együtt dolgozott szolgatársaimnak, — s mikor arra kérem valamennyiüket, hogy bocsássák meg elnéző szívvel és lélekkel azt, amit bárki és bármi ellen emberi fogyatékosságból vétettem: kívánok Istentől minden áldást az én szeretett ref. egyházközségemre, annak tagjaira, presbytereire, képviselőire és minden rendű hivatalosára, elöljárójára.