Székely Nép, 1924 (42. évfolyam, 1-100. szám)
1924-01-06 / 2. szám
2. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XLII. évfolyam. Vasárnap, 1924. január 6. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyön Strada Stefan cel Mare (volt Csiki u. 8. sz.) Szerkesztőségi telefon száma : 8. Előfizetési árak: Egész évre... 120 Lei Félévre.......... 60 Lei Hegyed évre 30 Lei Egy hóra ... 10 Lei Egyes szám 2 Leu. Szerkesztőség : Strada Stefan cel Mare (volt Csiki u. 8. sz.) Megjelenik hetenkint kétszer: CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Utóbbi időben a román sajtó sokat foglalkozik a Magyar Párt és az Averescu-párt közt lefolyt, illetve folyamatban levő tárgyalásokkal. Hogy a kérdésben mi az igazság, azt csak a Magyar Párt és az Averescu-párt hivatalos tájékoztatása állapíthatná meg s így erről a kérdésről eddig a sajtóban megjelent tudósítások csak találgatások, melyet a különböző pártok érdekeiknek megfelelően állítanak be. A Magyar Párt és az Averescu-párt eddig nem tartották szükségesnek, hogy a tárgyalások anyagát a nyilvánosság elé vigyék s a Magyar Párt hivatalos kommünikében csak azt közli, hogy az intéző bizottság felhatalmazása alapján huzamosabb ideig tárgyalások folytak az Averescu-párttal. Amint a tárgyalások befejezést nyernek, a konkrét eredményről a párt elnöksége a megfelelő felvilágosítást meg fogja adni. E közleményből kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a romániai magyarság vezetői élénk tevékenységet fejtenek ki és hivatásuknak magaslatán állanak. Mi pedig megnyugodhatunk abban, hogy a magyarság bizalmának letéteményesei aktív és reális politikájukkal mindenképpen rászolgálnak arra a bizalomra, mely őket a vezéri székbe ültette. E kérdésről a Magyar Párt felfogását híven fejezi ki Dr. Jakabffy Elemérnek következő cikke : „Azok a magyar vezérférfiak, akik Csúcsára elmentek, kétségtelenül bátran és helyesen cselekedtek. Akik a Nemzeti Párttal évek óta összeköttetést kerestek és tartanak fenn, bátran és helyesen cselekszenek. És akik május havában Bratianu miniszterelnök úr lakásán jelentek meg eszmecserére, hogy a liberális kormánnyal valamelyes elfogadható megállapodásra jussanak, szintén dicséretre méltóan helyes lépéseket tettek. A májusi találkozásnak mi eredménye sem volt. Az érintkezés a miniszterelnökkel azonnal megszakadt, amint a szenátusban incidentalizel leszavazott Poincare ismét teljes biztonságba jutott a francia politikában. A Nemzeti Párt vezérférfiai várakozó álláspontra helyezkedtek és ezt kérték a magyarság részéről is azon magyar férfiú útján, aki évtizedeken át szoros kapcsolatban volt velük és akit még a Tisza-féle tárgyalások alkalmával is bizonyos tekintetben közvetítőnek fogadtak el. Az erdélyi magyar politikai élet szerepvivői megkísérelték azóta is, hogy magánbeszélgetések folyamán a Nemzeti Párt vezetőitől bizonyos konkrétumokra választ nyerjenek. Sajnos, ezek a magánbeszélgetések is eredménytelenek maradtak. Kamarai képviselőink egyike félreismerhetetlenül modern módon a Nemzeti Párttal valamelyes megértésre törekedett, sajnos, siker nélkül. A Glasul Minorităţilor és a Magyar Kisebbség szerkesztősége minden alkalommal kihangsú-lyozta, hogy a legtermészetesebb volna, ha a Magyar Párt a Nemzeti Párttal jutna valamelyes megállapodásra, hiszen a román országos pártok között ez a legerdélyiebb. A múltkor a Glasul Minorităţilor hasábjain Moldován Leonte liberális képviselő levelére adtunk választ. Ebben a válaszunkban megírtuk, hogy a Consiliu Dirigent magyar telepeseinket megkímélte a brutalitástól, amelyben most részük van; a kisemberektől földet elvenni a demokrácia és gyulafehérvári határozatok szellemébe ütközőnek tartotta és az általa kiadatott Dec Károlyi diadala, írták: Jerome és Jean Tharaud. Fordította : dr. Szentkereszty Béla. (2-ik közlemény.) " Ez a háború a feudális és autokratikus osztrák-magyar monarchiának volt a műve, mely egyetértve a porosz militarizmussal lángba borította Európát. A megbukott regim paralizálta mindazok erejét nálunk, kik helytelenítették a háborút, küzdve a demokráciáért és a nemzetek szabadságáért. Kossuth Lajos Magyarországa teljesen igában volt. Csak a nagyurak hangját lehetett hallani a germán imperializmus szolgálatában, mint nyílt ellenségei minden nemzeti érzésnek. A népszerű forradalom, mely most kitört Budapesten, mindezt megváltoztatta. Ma megjelenünk Ön előtt, nem mint a király miniszterei, hanem mint a magyar nép felhatalmazottjai. („Bocsánat“ — közbeszólt a tábornok — ,a magyar néptől ?“) Ünnepélyesen kijelentjük, hogy nem vállalunk semmi felelősséget a bel- és külpolitikai tényeiért az eltűnt politikai rendszernek. Mi nem vagyunk feudalisták, mi demokraták vagyunk. Már holnap megvalósítjuk az általános választójogot és felosztjuk a földet azok közt, kik azt művelik. Mi határozott ellenségei vagyunk a régi német szövetségnek és lelkes részesei a nemzetek szövetségének. November 1-én megszűntünk önök ellenségei lenni és neutrálisok lettünk. Segítsen nekünk. Eszközölje ki a lengyeleknél és a Tohédo Slovákoknál, hogy engedjék át a szenet, mely nekünk nélkülözhetetlen. Mellőzzék velünk szemben az erőszakot és ha bejönnek Magyarországba, jöjjenek csak franciák, angolok, olaszok és amerikaiak, de kíméljenek meg a román, cseh, szerb csapatok bejövetelétől! Tábornok úr ! Kérjük Önt, támogassa az ön morális tekintélyével a magyar népkormányt az ő nehéz feladatában, melynek legnagyobb vágya a béke és demokratikus érzelmeivel a nemzetek azon jogaiknak megvalósítása, hogy szabadon intézkedhessenek sorsuk felett. Még mindig a kandalló előtt állva Franchet D'Esperey tábornok azt válaszolta :• „Thököly, Rákóczy, Kossuth, ezek a nagy hősei Magyarországnak, kik a germánizmus ellen küzdöttek, ezek oly nevek, melyeket minden francia a legnagyobb tisztelettel ejt ki. A magyar nemzet iránt Franciaország mindig rokonszenvvel viseltetett. De 1867-ben Magyarország behagyta magát csapni a németektől, bűnrészese lett az ők kapzsiságuknak. És ezt a Magyarországot mi nem szerethetjük Németország sorsára fog jutni. Önök vele mentek, Önöknek vele kell bűnhődni. Az Önök országa szenvedni fog és fizetni és sajnos, az ártatlanok fognak legtöbbet szenvedni a megszállás nyomorúságától, mert a gazdagoknak mindig lesz alkalmuk elszökni. Ön azt mondotta az előbb, hogy Ön a magyar nép nevében beszél. Ön tehát Csak a magyar fajt képviseli. Önök elnyomtak olyanokat, kik nem voltak az Önök véréből. Jelenleg Önök ellen vannak a csehek, a románok, a jugoszlávok, én ezeket a kezeim közt tartom, csak egy jelt kell, hogy adjak és Önök megvannak semmisülve. Azt hiszi, hogy Franciaország el tudja felejteni, hogy az Önök lapjai mennyire inzultáltak ?“ — „Nem mind — szólott közbe Jászi — csak a nemzeti párti lapok.“ — „Elég ! — Én tudom mit mondok.“ — folytatta a tábornok. — „Önök későn jöttek. Ezelőtt tizennégy nappal az Önök neutralitási nyilatkozata használhatott volna talán valamit. De most nem ér előttem semmit. Most, hogy Belgrádban vagyok, csak azért tárgyalok Önökkel, mert Károlyi Mihály gróf áll az Önök élén és úgy értesültünk a ZHC elTili háború alatt, hogy ő egy becsületes ember. Magyarországnak mostani kritikus helyzetében ő az egyetlen ember, ki némileg enyhíteni tud az Önök sorsán, sorakozzanak körülötte.“ Ezután behívta Károlyit és Jászit a dolgozószobájába, átadta és felolvasta nekik a fegyverszün net feltételeit. Hadsegédével és a szerb ezredessel hagyva őket, őmaga pedig elment ebédelni. A fegyverszüneti feltételeket, melyeket a tábornok, amint megtudta a magyarok kívánságát, hogy vele erről tárgyalni akarnak, gyorsan megfogalmazta, holott erre semmi szükség sem volt, mert a Diaz-féle fegyverszüneti szerződés Magyarországra is vonatkozott s ez Magyarországot jóformán érintetlenül hagyta. De ha kívánják, legyen! Első feltétele volt, hogy a Makensen hadsereget leszereltesse, mely még mindig elfoglalva tartotta Romániát és Erdélyt. A szövetségeseknek rendelkezésére adják a magyar vasutakat, hogy csapatokat szállíthassanak Budapestre és Bécsbe, szükség esetén Berlinbe. Ez az egyezség egyetértve a szerb hadseregparancsnoksággal, precízen megállapította azokat a területeket, melyeket Péter király katonái voltak hivatva elfoglalni és megállapította azon élelmiszerek és rettege a csíki magánjavak tulajdonosait is ugyanazon elbánásban részesítette, mint a beszterce-naszódi és karánsebesi vagyonközösségek tagjait. Nemzetipárti férfiak előtt külön is hangsúlyoztuk, hogy ezeket a tényeket a magyarság a Nemzeti Pártnak elfelejteni nem fogja. Ennek dacára sehol a Nemzeti Párt vezető férfiai részéről olyan nyilatkozatokat nem hallottunk, illetőleg nem olvastunk, amelyek büszkén hirdetik ezeket a jogtisztelő demokratikus tényeket, sehol az ő részükről a kormány támadásban nem részesült az agrárreform antidemokratikus végrehajtásáért.* Enyhítették az iskolarendeletet. Csütörtökön délután Anghelescu közoktatásügyi miniszternél a kisebbségi iskolák ügyében újabb értekezlet volt, amelyen a kisebbségek részéről Nagy Károly református püspök, Gyárfás Elemér és Balázs András dr. kanonok vettek részt. Az értekezleten Tatarescu,kisebbségi belügyi alállamtitkár is jelen volt. Az értekezleten behatóan tárgyaltak a kisebbségi iskolák ügyéről s annak végeredményeképpen a miniszter közölte, hogy az erdélyi felekezeti iskolákban továbbra is az eddig követett módszertől-