Székely Nép, 1927 (45. évfolyam, 1-100. szám)

1927-01-01 / 1. szám

adóban. 'ribuna­t irel prin n baza 4878— mixte favorul Moldo­ra repr. Kertész ntei de fixeaza e ziua / orele ului in nde se itatiune ferdaia 1 etelaj 21 cane rimi, 75 50 far- oale ne- caruta jion) in i, in caz utul de 8. De­Wtarel: Zágoni. citatle. irel prin In baza 1383—1 í mixte £rul rec- üarol din ir. prin ír Roman janţei de fixează pe ziua orele pului in or vinde llica judi- legri de valoare iaz de no­de esti­iorghe, la portărel Zágoni. : 1. szám. Sft.Gheorghe—Sepsiszentgyörgy- XLV. évfolyam. Szombat, 1927. január 1. Előfizetési árak : Egét. évre 340 Let Félévre ____130 Lel Negyed évre €0 Lel Egy hóra _ 30 Lel Egyet teám 3 Len, Szerkesztőség : Plata Averescu Ne. 4» S / Előfizetéseket és hirde­téseket a kiadéhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyi* _ Plata Averesru No, 4 Szerkesztőségi telefon száma: 8• »OOOOtJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt Megjelenik hetenként kétszer: Csütörtökön is vasárnap. 1927. Az újév kezdetén bol­dog újév kívánással köszönt­jük egymást. A boldog újévet kívánok kife­jezés lehet nagyon sokak­nak csak megszokásból hagyja el ajkát, de sok-sok millióknak ajkáról őszinte hó óhajtásképpe hangzik az. Tekintsünk vissza a tör­ténelemben hatvan évvel, a mikor a magyar szabadság- harc után, a gyászos em­lékű Schwarzenberg Schmer­ling és Bach korszakok el­múltával bekövetkezett 1867 amikor a boldog újév kívánság testet öltött éB ál­talános megelégedésre be­következett az országok boldogulását, a lakosság jól­létét, teherbíró képessegét és a közszabadságot bizto­sító konszolidáció. Az államokat átalakító négy és féléves véres há­ború óta nyolc év telt el, mely idő alatt a Romániá­hoz csatolt részek kisebb­ségi nemzetiségei a magas tron iránti hűségűkkel állam- fentartói munkájukkal és magatartásukkal méltó bizo­nyítékát adták annak, hogy uj hazájuknak hűséges pol­gárai és azok is akarnak maradni s távol áll tólük minden felforgató szándék és a békeszerződésekkel, biz­tosított jogaik ellenében dől-| gozni akarnak uj hazájukért, hogy odaadó munkájukkal annak boldogulását és felvi­rágzását előmozdítsák. Amikor eziránt bizalmu­kat nyilvánítják, bizalmat kérnek a maguk részére is, mert az ellenkezőre a letelt nyolc év alatt okot nem szolgáltattak. Amint hatvan év előtt Magyarországon tes- tett öltött a boldog újév kí­vánása, reméljük, hogy uj hazánkban a hetedik decem- nium kezdetén őszinte szív­ből és hő óhajtással elhangzó boldog újévet kívá­nok köszöntés és annak viszonzása szintén testet ölt \ és az ország kisebbségeinek j bizalma és hűsége meghozza 'a várva várt eredményt: az egyenlőséget, testvériséget és közszabadságot, mely az ország fejlődésének és la­kossága jóllétének és meg­elégedésének alapját képezi. Reméljük, hogy sok száz­ezer kisebbségi ajkon nem oknélkül hangzik el a bol­dog újév kivánás. JÓZSA SÁNDOR 1859-1926. Folyó hó 25-én, karácsony első ünnepén fejezte be érdemek­ben és BulyoB megpróbáltatások­ban egyaránt gazdag földi pálya­futását, életének 68-ik évében Józsa Sándor, illyefalvi ny u- galmazott református lelkész és a sepsi református egyházmegye tiszteletbeli esperese. A megbol­dogult csaknem bárom évtizeden át (1887—1916) állott mint kis- borosnyói majd mint erősdi, ké­sőbb mint illyefalvi lelkipásztor egyházmegyénknek tényleges szolgálatában. Ezen idő alatt kiváló egyéni és papi kvá- litásai alapjan egymás után nyíl­tak meg előtte az egyházmegyei tisztségek is. Néhány évi aljfgy- zősködós után főjegyző lett 1897- ben majd hat év múlva esperessé választatott 1903-ban. E díszes de feleósségteljes megbízatását nagy rátermettséggel töltötte be 12 éven keresztül s esperesi mi­nőségében 1908—1916 ig buzgó és munkás lelkészt tagja voit a Székely Mikó Kollégium elöljáró­ságának. 1915-ben betegeBkedése miatt lemondott esperesi állasá­ról s ugyanakkor az egyházme­gye érdemeinek elismeréséül örökös tiszteletbeli esperesnek választotta meg, 1916-ban lemon­dott a Mikó Kollégiumnál viselt előljárósági tagságáról s ugyan­abban az évben mint lelkész is nyugalomba vonult. Krisztus szol­gájához illő alázatossággal vi­selte a reá mért súlyos megpró­báltatásokat és földi pályafutá­sának utolsó percéig híven meg­őrizte Istenben rendületlenül bízó lelkének békességét s igy példát adott neküük nemcsak a hü kö­telesség teljesítésében, hanem az élet nehéz szenvedéseinek Isten akaratán való megnyugvással hordozásában is. Temetése folyó hó 28 án Hlye— falva község lakosságénak, a Fepsi református egyházmegye lelké- szi és világi órállóinak őszinte részvéte mellett folyt le. A gyász- szertartást a háznál Dénes J á n o 8 illyefalvi lelkész, a tem­plomban K i s s A 1 b e r t espirés és a templom körül levő várban kijelölt díszsírnál Szász Béla, Mikó-Kollégiumi vallástanár vé­gezte, az illyefalvi református népiskola énekkarának és az il- lyefa vi polgári énekkarnak köz- remüködese mellett. Legyen pi­henése csendes emlékét híven megőrzi a hálás kegyelet. Tárca. Mesék. Irta Heltai Jenő. Előkelőség. Egy igen előkelő gróf az idők folyamán kissé elzüllött. Inkább csak erkölcsileg, mert külsőleg megőrizte a születési kiválóság minden finom tünetét: ruhája, nyakkendője mindig kifogástalan volt és napjában legalább két­szer fürdőit. Ha gyilkolt, néha háromszor is. Ezt a kitűnő grófot, akinek lelket többrablógyilkosságnyomta volna, ha ezek az apró véreng­zések egyáltalaban hatottak volna rá, a végén elfogtak és halálra Ítélték. Az akasztófa alatt a gróf na­gyot sóhajtott. — Szánod-bánod bűneidet, ugy-e fiam ? — szólt hozzá jó­ságosán a pap, aki ez'utolsó útra kisérte. — Nem, szent atyám, — mondta a gróf mosolyogva, — az bosszant, hogy itt fogok lógni. . . talán két napig is ugyanabban az ingben. Vers a szemétdombon. A költő udvarán volt egy szemétdomb és a szemétdombon egy kakas berzenkedett. Vélet­lenül ráakadt a költő egy ver­sére, amely megmagyarazbatat- lan módon került a szemétdombra. Â kakas néhányszor odakapott a vershez, azután éktelen kukoré­kolásba tört ki. A tyúkok és csibék a kukoré­kolásra odarohantak a izemét- dombhoz és izgatottan mozogtak. A tyúkok kotkodacsoltak, a csi­bék pipegtek, libák is jöttek és harsányan gágogtak. Az egész baromfiudvar hápogott, de a ka­kas mindent tulkukorékolt. A költő látta ezt a jelenetet és büszkén és boldogan fölsóhaj­tott : — Az én versemet szavalja nekik. A jószlvü kígyó. A paraszt az utón kígyót ta­lált. A kígyó meg volt fagyva. A paraszt megkönyörült a szegény adaton, fölvette és a mellénye alá dugta. Itt a melegen a kígyó csakhamar magához tért és el­mélkedni kezdett: — Ha én most szivén hara­pom ezt a szegény embert, men­ten meghal. Nem, ezt nem te­szem, mert ez nem volna he­lyes cselekedet. Ezzel óvatosan kicsúszott a paraszt mellénye alól, lesiklott és csak a lábát harapta meg. — így legalább, ha a lábát levágják, még megmenekülhet — mondta a jószitü kigyó é3 el­sietett. Csillagászat. Egy szegény léghajós, aki vásárról vásárrá járt a maga imbolygó légi alkotmányával, egy napon szerencsétlenül járt. A szél elsodorta a léghajót a harmadik határba, hozzávágta egy fához és a szegény komédiás lezuhant. Eszméletlenül, haldokolva bevert az erdő szélén, az elhagyott vi­dék irtózatos magányosságában. Nagysokára egy ember jött arra. Fölvilágosodott ember volt, aki a léghajó romjaiból rögtön látta a szerencsétlenséget. Vizet hozott és élesztgetni kezdte a léghajÓBt, aki végié négy sóhaj­tással fölnyitotta a szemét. A mi emberünk részvéttel hajolt föléje és érdeklődve kérdezte : — Nem tetszik tudni, van­nak a holdban emberek ? Linóleum. Szúnyogok, Függönyök, Asztal- és ágytakarók, Dlvántakarók, Bútorszövetek, Madraograüli és Kész madracoK fHÜST* dús választékban kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék