Székely Nép, 1928 (46. évfolyam, 1-102. szám)

1928-01-01 / 1. szám

1. szám. Sft. Gheorghe—Sepsiszentgyörgy- XLVI. évfolyam. Vasárnap, 1928. január 1. Előfizetési árak : Egész évre _ 940 Lei félévre___190 Lei Kétiged évre 60 Lei Em hóra _ 90 Lei Egyes teám 9 Lén, Szerkesztőség : Viata Averescu No. a. Megjelenik hetenként kétszer: Csütörtökön és vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal Sepsiszentgyörgyön _ Plaza Averescu No. 4. Szerkesztőségi telefon szállta : .. Mit hoz az új év? Hogy az 1928-ik év mit hoz, jobbat ,vagy további rosszat, azt megjövendölni nem lehet. Az emberi természetben rejlik, hogy reménykedik a jobbnak bekövetkeztében, hisz ezen remény éltet, mert ha ez sem volna, célja sem lenne az életnek. Reménykedünk tehát, ámbár ehez az elmúlt évek szomorú tapasztalatai nem sok alapot nyújtanak.A letűnő 1927 év szomorú tapasztalatairól nem akarunk most általános képet nyújtani, hisz azok bőven tárgyaltattak egy éven át, ez alkalommal rámutatunk két társadalmi és emberbaráti intézményünk haladására és kérdezzük, hogy hogyan történhetett ez ? A vármegyei szegények menháza — mely a legemberbará- tibb szociális intézmény, a megye társadalma, községek és a megye áldozatkészségéből létesült — hivatva lenne egy hosszú, munkás élet után, munkaképtelenné vált, elaggott s minden támasznélküli szegényeket befogadói, hogy még az életből hátralévő napjaik biztositassanak és az utcán pusztulásuk megakadályoztassék. Ennek az intézménynek tulajdonául állandó lakhely biztosíttatott le ,férő helyiséggel, megfelelő telekkel, sőt tulajdonában volt 17 hold földbirtok, melynek gazdaságából költségei nagyrészét fedezte. A másik emberbaráti és szociális intézményünk a vármegyei filárva- és szeretetház, mely szintén a megye társadalma, községek és az összlakosság áldozatkészségével létesittetett és állami támogatással oda fejlesztetett, hogy palotaszerű épületet mondhatott tulajdonául, 34 hold földbirtokkal, melynek gazdaságában az árvák gazdasági képzést is nyertek. A rossz agrártörvény lehetővé tette, hogy annak minden szociális értéknélküli végrehajtásával mindkét humanitárius intézmény földbirtoka kisajátíttatott, megfosztatván ezzel az intézmények fentartásukat biztosító jövedelemforrásuktól. Megmaradtak azonban az épületek azon reményben, hogy ezek használatában háborítva nem lesznek. Az aggok, a munkaképtelen fedélnélküli szegény páriák elhelyezése tétetett esősorban kétségessé, amikor évekkel ezelőtt a menház épületébe behelyeztettek a hadi árvák, akikről az állam kötelessége gondoskodni, azonban a szegények férőhelye összeszorításával minden bérkötés nélkül e célra a menház vétetett igénybe, hogy az átengedésre jogosított hatóság hozzájárulásával-e vagy sem, azt nem tudjuk. Az 1927. évben a vármegyei fiúárva és szeretetház árva lakói szintén megfosztanak helyiségüktől. Az e célra szolgáló s az intézmény tulajdonát képező épület belsőséggel együtt állítólag 100,000 lej bér ellenében átadatott az állami líceum internátusa részére, az árvák pedig szintén a megyei szegények menháza épületébe utaltattak át. A két árvaház növendékeivel a menház tulajdonát képező épület férőhelyiségeiből teljesen kiszorították, úgy hogy most csak egy nagyobb és egy kisebb szoba áll a 22 (12 nő, 10 férfi) szem igény elhelyezésére s a két helyiség nemcsak hogy túlzsufolt, hanem még az a kényszerhelyzet is állott elő, hogy két férfit a nők szobájába kellett elhelyezni. E mellett az udvaron lévő színből a menház tulajdonát képező gazdasági eszközöket, gépeket kitették az udvarra, hol fedél nélkül rongálódnak, amit pedig átalakítottak az árvaház céljaira. Még az a közmondás sem idézhető, hogy fogadd be a tótot és kiver a házból, mert nem hisszük, hogy a menház felügyelőbizottsága, melynek tagjai között szociális és humánus érzéktől át- hatott egyének vanna, a befogadáshoz hozzájárul volna. A munkaképtelen, minden vagyon és támasz nélküli szegényes eltartása a legnagyobb szociális és emberbaráti kötelesség, bűnt követ el az, aki egy ilyen már létező intézmény fennmaradását és fenntartását veszélyezteti. Úton-útfélen találkozunk szerencsétlen páriákkal, akik elhelyezésüket várják és akiknek elhelyezésével nemcsak a községek gondja apasztatik, hanem a lakosság is mentesittetik. Vissza kell tehát a menházat adni eredeti rendetérésének és a finárva- es áros. Kibic-adó. (Az .Ellenőrző...) Prágából kapjuk a hírt, hogy a cseh pénzügyminiszter törvényjavaslatot készít elő, amely az összes játékokat, így a kártyát, dominót, billiárdot és kuglit megadóztatja, mégpedig a nyilvános helyiség, kávéban, vendéglő nívójához mért arányban. Adómentes csak a sakkjáték marad A javaslat azt az enyhén szólva különös újítást is tartalmazza, hogy a kibiceket is megadóztatják. Kibicnek tekintendő az, aki egy asztal mellett, amelyen játszanak, egy negyedóránál tovább ülve marad vagy aki egy játékost annak távolétében helyettesít. Megdöbbentünk, amikor ezt olvastuk. Jól megnéztük a betűket és számunkra csak ez jelentett enyhülést és egyben egy szép vigasztalást is, hogy a javaslat meg csak javaslat és nem törvény, mert ha törvényről olvastunk volna, bizonyára elájultunk volna meglepetésünkben. Az, hogy ez egyelőre még csak Csehszlovákiában javaslat, az kevés vigasztalás lehet a számunkra, mivel tudjuk, hogy minden kormány egyforma s ha már nem a mi Vintillánk geniális esze és nagyszerű találékonysága találta ki vagy jobban mondva jött rá, egyszer ,külföldi mintára* csak ránk fogja húzni a vizes lepedőt, amely ez alkalommal a kibicadót fogja rejtegetni. Nem viccelünk, valóban komoly cikket akarunk írni erről az anomáliáról. Mert az mégis csak borzasztó, hogy valakinek eszebejut valami, legyen az a valaki , éppen a cseh pénzügyminiszter is, beviszi egy társaság elé éb s megszavaztatja — ha mindjárt ez a társaság a demokrácia alapján létrejött parlament, a haza szebbkeztű férfiainak társasága is. S azért protestálunk ez ellen, mert nem tartjuk illetékesnek sem a pénzügyminisztert és sem a parlamentet arra, hogy ilyen méllyen belekontárkodjék a mi legszentebb egyéni életünkbe. Megszoktuk, hogy az állam hatszázszorosan nyilván tart bennünket, lépteinket figyeli — különösen mi erdélyi magyarok, kiváló rutint sajátíthatunk el a kilenc év alatt ebben a nagyszerű szakmában — de, hogy a kibicelésért adóval sújtson, azt már kevésbé tudjuk eltűrni. Mért nem elégszik meg az állam azzal, amit eddig elért? Hiszen így is rémesen Bokát törődik velünk. Nem születhetünk, nem hallhatunk, nem házasodhatunk nélküle, az ő elismerése nélkül nem lehetünk becsületes emberek (erkölcsi bizonyítvány), nem élhetünk a földön (állampolgárság), nem vehetek semmit (fogyasztási adó), nem adhatok el semmit (forgalmi adó), nem is kereshetek (kereseti adó), nem lehet földem, házam (föld- és házadé), sőt még nem is járhatok a földön, mert ha járok, külön sfudardót kell fizetnem. Az állam minden ténykrdésünkre reányomja a maga rettenetes nyomasztó bélyegét (ez már nem képletesen értendő) akár mit csinálunk, akár komoly dolgot cselekszünk, akár pedig szórakozunk. De, hogy a kibicelésért adót fizessek vagy pedig azért, hogy a barátomat helyettesítem egy játéknál, az már minden határon túl megy. Ez a kibicedő, ne tessék nevetni, az emberiség romlását fogja okozni, ha lesz belőle valami. Tönkre fog tenni gazdaságilag, s iparilag, kereskedelmileg, alá fogja ásni az erkölcsöket, megfogja bontani a házasság amúgy is nagyon megtépázott szentségét, tönkre fogja tenni a fiúk neveltetését, el fogja rontani a lány okát, le fogja zárni az utat a felfedezésektől,nem lesznek többé nagy gondolatok, zseniális felta- s lálások, fel fog bomlani az állami rend és az egész világ társadalma a mindent megölő anarchia rettenetes karjai közé fog hullani... Kérem szépen, ez nem negyzolás, nem csinálunk szúnyogból elefántot. Csak a bacillust, a kibicadó bacillusát, elménk mikroszkópja alá tettük s úgy vizsgáltuk. Mert valóban bacillus ez is, hiszen szinte nem is látszik, olyan kicsiny, viszont éppen olyan erősen romlóg a hajsza, mint mondjuk a tüdővész bcillusa. * Mert ezentúl, ha a feleségem felbosszant s kimegyek egy pár percre a kávéházba, az asztal mellett órával a kezemben kell ülnöm, nehogy beteljen az előírt negyedóra. Gondoskodnom kell arról, hogy minden tíz perc után járjak egyet, nehogy úgy tűnjek fel, mintha kibicelnék. Negyedóránként ütő zsebórákkal kell magunkat felszerelnünk, hogy nehogy a finánc belenyúljon a zsebünkbe az előírt idő elteltével. De ez se megoldás s éppen itt van a romboló hatása, mert nem lesz nyugiuok. Nem lesz nyugalmunk. A feleségem bosszantását nem tudom kiegyetsúlyozni a lelkemben, bosszúsan fogok hazamenni, a feleségem dühös lesz rettenetes mord arcom miatt, nem fogok a gyermekeimhez szólani, kérdezni fognak és én nem fogok felelni, rájuk fogok rivallani, és feleségem erre összeszid, kimegyek a másik szobába, utánam íjök, elvállással fenyeget, otthagyom, kimegyek, elmegyek, kávéházba megyek vissza megyek, pihenés nélkül állandóan dühös leszek, sajnálni fogom a gyermekeimet és vagy elválok, vagy felakasztom magamat. íme, még tovább folytassam ? Hát folytatom egy kicsit: «Utcán kerülök, elkeseredésemben inni kezdek, elfelejtem amit tanultam, nem fogok politizálni, nem fogok tanulni, nem fogok jól dolgozni.