Székely Nép, 1928 (46. évfolyam, 1-102. szám)

1928-07-05 / 52. szám

52. szám. SZÉKELY NÉP a zászló beszerzésének nehéz munkájában tanúsítottak. A jól végzett kötelesség megnyugtató tudata legyen elismerésük. íme a Dr. Barabás A. beszámoló beszéde kivonatosan : A Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda megalakulása arra az időre esik, mikor a hírneves, régi Brassói Magyar Dalárda kezdeményezésére megalakul a Romániai Országos Magyar Dalos Szövetség. Megváltozott államjogi helyzetünkben örökölt, ősi, nemzeti kultúránk megőrzésére és fejlesztésére irányuló munkánkban minden más kultúrtényezőt megelőzve a magyar dal művelői, a dalárdák léptek először a tettek mezejére. Lelkes, fajszerető és messzenéző emberek azok, akik felismerik azt az elkerülhetetlen szükségességet, hogy ha itt nemcsak alárendelt sorsban tengődni, de magasabb kulturaivón álló életet élni akarunk, ha új hazánknak konszolidációját szolgáló, hasznos, munkás polgárok, de e mellett a fajunkhoz, a nyelvünkhöz, a kultúránkhoz szívósan és tűrhetetlenül ragaszkodó, öntudatos magyarok akarunk lenni és maradni, egyesíteni kell a rendelkezésünkre álló erőket. Ennek pedig egyik legcélravezetőbb eszköze a dalművelés, mely összetartásra és művelődésre serkent, a maga mindent lenyűgöző erejével lelkeket nyer és sziveket hódit meg s ennélfogva a legalkalmasabb a társadalmi, a faji és nemzeti ellentétek áthidalására s végső célképpen azok teljes kiküszöbölésére Ennek az eszmének a maga nemes egyszerűségében gyönyörű kifejezője első elnökünknek , Szász Bélának a dalárda számára írott jeligéje : „Székely egyesült a dalban, Benne vigasz, benne balzsam. A testvér szív összedobban, Megtanul szeretni jobban, Arra, ki dalol múltjáról, Szebb jövendő hite tárul.“ Dalárdánk e pillanattól kezdve becsületbeli kötelességének érzi, tartja, hogy a testvéri szeretetnek, a tradiciók örökéletű erejének, a magyar dal művészi tökéletességre törekvő művelésének külső symbolumául készíttessünk egy maradandó becsű díszzászlót, mely e nemes eszmék szolgálatában egyesítsen, lelkesítsen, öszszetartson minden dalost, hozzánk kapcsolja véreinket, barátainkká tegye más nyelven daloló honfitársainkat is. Az eszmét jelenlegi elnökünk , Demeter Béla öntötte formába, midőn az 1926 év március hó 2- án megtartott választmányi ülésén indítványozza, hogy a közgyűlés elé terjesszen a választmány olyan értelmű javaslatot, hogy az egyesületi zászló kérdésének megoldását a közgyűlés a dalárda legsürgősebb feladatának tartja. Éppen ezért felhatalmazza a választmányt, hogy a dalárda tagjaiból, valamint a dalárda kebelébe nem tartozó, de az ügy iránt lekesedő hölgyekből és urakból alakítson egy „zászlóbizottságot“ s hatalmazza fel azt, hogy minden szükségesnek és hasznosnak látszó eszköz felhasználásával hasson oda, hogy dalárdánk minél rövidebb idő alatt egy, az egyesülethez méltó zászló büszke tulajdonosává lehessen. A választmány az egyhangúlag magáévá tett indítványt az ugyanaznap megtartott évi rendes közgyűlés elé terjeszti mely a legnagyobb lelkesedéssel határozattá emeli . Lurtz Gyula dalostestvérünk felesége adományaképpen — a zászlóalapra leteszi az első összeget: 2000 leit. Második adományozó a: „Nagyajtai Polgári Dalkör“. Az 1926 évi április hó 5 én rendezett dalünnepély jövedelméből 2000 leit juttat az ünnepélyen közreműködő dalárdánk zászlóalapja javára. A harmadik adományt a helybeli Jótékony Nőegylet teszi, 1000 leit adományoz zászlóalapunkra. Az első 5000 lei összegyűlvén, választmányunk 1926 június hó - án megtartott gyűlésében a közgyűlés határozatának megfelelően megalakítja a zászlóbizottságot. Elnökké Dr. Barabás Andort, főtitkárrá Dr. Rombauer Tivadart, titkárokká : Rákosi József, Dakó István, Gyárfás Béla, Lurtz Gyula, Bardóczy Árpád, Szabó Árpád, Gere Jenő, Vitályos Gyula és Kósa Jenő dalostestvéreket választja meg. Az 1927. év január 27-én tartott választmányi ülésben a dalárda elnöke bejelenti, hogy a zászlótervre pályázatot nem hirdet ki, mert a Dalosszövetség központjától azt a felvilágosítást kapta, hogy az a nagy költség mellett eredménytelen szokott maradni s ezért a Szövetség ajánlatára vármegyénk száötté . Köpeczi, Sebestyén József kéretett fel a terv elkészítésére, aki arra vállalkozott is. 1927. év nyarán Demeter Ferenc a Dalárda akkori titkára, gondos, sok utánjárást követelő, soha se lankadó, a sikertelenségek dacára se csüggedő, folyton megújuló munkája árán keresztülvitte, hogy a budapesti „Hungária“ zászlógyár a legszükségesebb anyagot: a zászlóselymet egy svájci gyárban elkészíttette s miután az — a sepsiszentgyörgyi p. v. igazgatóság volt tanácsosának , Dr. Kiss Ferencnek és fiának Kiss Ferencnek közvetítésével az Aronsohn brassói cég útján — megérkezett, a dalárda választmánya 1927. év október hó 30-án tartott gyűlésében megbízza elnökét, pénztárosát, a zrb. elnököt és főtitkárt, hogy a zászlóhímzés elkészíttetése céljából novembrber - án utazzanak Nagy-Ajtára és ott a tervező művész jelenlétében Réthy Erzsébet és Irma kisasszonyokkal — a zrb. elnök által folytatott előzetes tárgyalások keretében és alapján — létesítsenek végleges megállapodást. A zászló itt függ. Stílusa a leg apróbb részletekig a nagy fejedelem, Bethlen Gábor udvarának, emlékeinkben ránk maradt forma kincseit mutatja. Egyik oldala kék, a másik fe-hér. Alakja hosszas, kétszárnyú, hossza szélességének kétszerese. A kék oldal közepén vörös gyümölcsös babérkoszorú fogja körül az ovális fehér korongot, mely a dalárda aranybetűs jelmondatát: „Székely egyesült a dalban" foglalja magában. A jelmondatos fehér korong a Dalárda jelvényét övezi. Ez egy * kissé jobbra forduló, virágos pruszlikos, fehér kötényes, sötétkék fércsinges, fehér inges, nyakán kláris gyöngyös, koszorúba kötött hajú , barna székely leány, amint felemelt kezeire és a mellette levő virágokra szállt pacsirtákat énekelni tanítja. Ezen kék oldal kerete a fejedelem- kori úri hímzés motívumaiból szerkesztetett. A zászló mezeje arany lángnyelvekkel van behintve. A fehér oldal közepét két címer- paizs foglalja el. A jobboldalon levő paizs kék mezejében ragyogó arany- naparc s tőle balra fogyó, ezüst félhold lebeg E címer a székely nemzet ősi nemzeti címere. A második baloldali kék pajzs Sepsiszentgyörgy, város címerét foglalja magában. A címerpár alatt aranybélésü és sze- gésü kékszalag lebeg, melyen nagy aranybetűkkel a Dalárda neve és alapítási éve szerepel: Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda MCMXXI. A pajzsokat cser- és babérág diszíti. A zászló ezen arany lángnyelvekkel hintett fehér oldalát is díszes, stilizált vörös szekfákből és kék búzavirágokból font keret veszi körül. A keret zászlónyél melletti oldalán középen s a két szárny szögében egy-egy harántosan kékre és sárgára csiszolt mandorla forma foglal helyet, melyek a román királyság — heraldikai rangsor szerint — két első színét vannak hivatva feltüntetni a Dalárdának az állam iránti hűsége eminens jeleképen. Nem alkalmaztatott mindhárom szin, mert a Dalárda nem politikai testület s igy nem politikai tendenciájú. A három szin alkalmazása már politikum volna. A zászló aranyrojttal van beszegve és öt pár kék aranysodrású zsinórral van a rúdra felkötve. Az aranyvörösre fényezett juharfa zászlórúd lándzsa csúcsa kézzel domborított ezüst. Egyik oldalán a székely nemzet címerpajzsa van felforrasztva. Másik oldalára pedig a Dalárda nevének kezdőbetűiből ala- I kított monogramm van applikálva. A lándzsának ezt a részét kézzel domborított és vésett aranycser és babérág övezi. A lándzsa csúcsának csőszerű ezüstnyelére a Dalárda tisztviselőinek és választmányi tagjainak nevei vannak bevésve. A zászlórúd , részeinek összeillesztésénél ezüst abroncspár szerepel, melyekre a Dalárda tagjainak nevei vannak felvésve. A rúd arany- és ezüst zászlószögekkel van kiverve. E szögek is a Bethlen Gábor kori erdélyi cimerpajzs formájára alakíttattak. A pajzs kockákban a beverők nevei vésett szalagba vannak foglalva s a vonalvésés sötétkék hideg zománccal van kitöltve. A zászlótartó vállszalagja fehér béllésü kékselyem, melynek felső részére a lándzsacsúcsnál leírt monogramos jelvény van hímezve a székely nemzeti címerrel egyesítve. Ez a mi zászlónk eddigi története, ez a leírása. Légy üdvözölve drága, féltett kincsünk, a következő percekben már megszentelt jelvényünk, büszke sym-bolumunk a dal kultuszában, mely összetartásra, művelődésre serkent; minden más kultúra megbecsülésére, az igazi egyetemes emberi értékek tiszteletére ösztönöz, reménységet önt a hitüket vesztettekbe, önbizalmat a csüggedőkbe, újjáéleszti az ősi tradíciók örökké élő és ható erejét, új alkotásokra, munkára és törhetetlen hűségre kötelez. Mi pedig: „Mig szív lesz bennünk, hogy szeretnitudjunk, Mig érezzük mi a valódi szép; Mig büszkeségét gyáván eldobálva, Meg nem tagadja önmagát e nép; Mig nem leszünk olyanná, mint a holt viz, Mely északon örök fagypontra hal: Nagy, szent hűséget esküszünk lobogva Néked s a Dalnak rendületlenül.“ * * + A felolvasás elhangzása után Ég felé csendülő dallal tört fel a brassói Magyar Dalárdának Beethovea: „Isten dicsősége“ cím alatt irt karének magasztos dallama. Nem akarjuk külön is, mert felesleges, a számtalan dijat és sok dicsőséget szerzett s a művészi tökéletesség fokán álló brassói daládának remek énekét bővebben méltatni, csak azt konstatáljuk, hogy az előadott dallal a közönség lelkét elragadta, amelyhez az a véletlen eset is közrehatott, hogy a dal előadása közben csendült fela róm. kath. templom nagy harangjának mély bugású zenéje is. És most következett az ünnepélynek leginkább a szivekbe markoló jelenete, a zászlónak egyházi felszentelése. Ezt Imreh Dezső református, Dr. Szalay Mátyás róm. kath., József Lajos unitárius és Nikodémusz Károly brassói magyar evangélikus lelkészek végezték. Nagy hatással következett erre a házigazda dalárdának a „Zászlószentelés" című dala, bámulatot váltván ki a hallgatóságból az a precizitás és az a mély érzés, mellyel e dalt a mi forrón szeretett házi dalárdánk Mirse Dénes karnagy vezetése alatt intonálta. A hangulatot csak fokozta az a jelenet, amikor gróf Bethlen Sándorné a remek zászlóanyai szalagot — melyet Fenninger Oszkárné sz. Szigethy Csehi Róza brassói iparművésznő hímezett, s ráalkalmazta a zászlóra. A grófné után következtek a szegbeverések a rendezőbizottság által megállapított sorrendben. A szegek beverésével a délelőtti ünnepség véget ért, amelyről a közönség azzal a felemelő érzéssel távozott, hogy az ünnepség a magyar dalkulturának méltó megnyilatkozása volt , mindnyájunk lelkében visszhangzott Dr. Szalay Mátyásnak a szegbeverése alkalmából előadott azon rövid imája: „Nagy Isten áldd meg ezt a kicsi népet !*! A társas ebéd. A pompás lelki lakomáról a közönség a Tankó-kertbe tódult, hogy ott a testnek is megadja, ami a testté. Több mint háromszáz dalos és dalkedvelő telepedett a lombsátor alá terített fehér asztalok köré, ahol a Ziklómester ízes falatjai és a Tankópince zamatos bora várta a megéhezetteket és szomjúhozókat. A pompás, bár nem mindenkinek egyformán kijutó fogások között csakhamar kivirult a pohárköszöntők színes csokra, melyből — hogy csak a fontosabbakat említsük — egy-egy szép virágszálat nyújtott Inczédy Joksman elnök a kis királynak . Demeter Béla, a helyi dalárda feje Bethlenné-Bethlen Mária grófné zászlóanyának , Szász Béla a szövetségi elnöknek, Vásárhelyi püspökhelyettes gyönyörű, szinharmóniás gondolatszirmu rózsaszálában a hatóságoknak, melyre Pop főbíró megértést hangoztató, bölcs szavakkal válaszolt, — Barabás Andor dr. pedig meleg érzelemmel ölelte a dalárda szívére a lobogó művészlelkű tervezőjét, a költőtudós Sebestyén Józsefet. A társaság lelkes hangulatban egész a hangverseny küszöbéig maradt együtt. A díszhangverseny. A délutáni díszhangversenyre zsúfolásig megtöltötte a közönség a városi dísztermet, holott mint előrelátható volt, az óriási hőség miatt sokat kellett izzadnia úgy a közönségnek, mint a szereplőknek. A díszhangverseny nemcsak a megye minden részéből rekrutálódott, hanem a szomszédos vármegyék is képviseltették magukat. Itt láttuk többek között Dr. László Dezsőt, Dr. Pál Gábort és Dr. Nagy Jenőt csikmegyéből, az udvarhelymegyei dalosok is képviseltették magukat. Természetesen sokan jöttek Brassóból is. A hangversenyt a helybeli jótékony Aőegylet énekkara nyitotta meg, amely Krcka József karnagy kitűnő betanítása és vezénylete mellett Kelemen Lajosné népdalait, (a Klicka karnagy letételében) és id. Klicka Józsefnek, a Klicka karnagy apjának kéthan 1928 június 5.