Székely Nép, 1932 (50. évfolyam, 1-87. szám)

1932-01-03 / 1. szám

hozott fel. Roppant boldog volt ő is, aminek okát nem értettem, s én is. Csak másnap nézett reám vasvilla szemekkel, mikor kifeszí­tett hálójában kapott egy csomó értéktelen francia centimet. E különös kaland után a L­oo felé eveztem. Egy óra mú­ra ott voltam. Megittam két pohár sört. De a­­híres Lidós nem nagyon ragadott el. Egyszerű tengerparti mulató és söröző terrasz. Még gondolába ültem s meglátogattam a Szent György szigetet és az Üdv templomát. Hazafelé Velence főutcáján hajóztam a Canal Grande-on. Szép és széles. Nevezetesebb épületei közül, melyek szegélyezik, kieme­lem az Akadémiát, a Că d’Oro-t, Alberghi­t, Vendramin palazzo-t és a Ponte di Rialto hidat, me­lyen élénk kereskedelem folyik. Árulnak ezen a hídon apró csecse­becsétől fel ruhaszövetig, minden olcsó lim­ lomot. Általában Velencében érde­kesek az utcát helyettesítő lagú­nák. A család minden tagjának van egy-két csolnakja. Ha a mé­szárszékbe küldenek, oda evezel. A lagúnákat szegélyező paloták ablakában reggel fehérült apiplan, a párna. A tyúkokat az utcán nem ütik el az autók. Mindez kellemes pár napra, de állandó lakásnak unalmas lenne. Még azt kérdezhetnéd tőlem, hogy miből élnek a velenceiek ? Az odaözönlő idegenekből. Minden velencei polgárnak van egy-két kiadó szobája. Ezenkívül keres­kedelemmel foglalkoznak. Néhá­nyan halásznak. De valamennyi benszülött csal. Pénzvágjók, mint a rómaiak. Mivel pénzüket köny­­nyen keresik, könnyen költik. Ál­­taláb­an keveset dolgoznak. Ezzel szemben szórakoznak állandóan. Reggel a családi bárka indul a tengerre. És egész nap játszik a hu­lámokkal. A férfiak halásznak. Az asszonyok stikkelnek. A gye­rekek játszanak. Este még éne­kelnek is. Íme a „dolce far ni­­ente” kifejezés eredete. Velence az élvezetek lomha hazája. Semmi több. Ezért a fiatal házasok mese­beli­­­dorádója. És nem a tenger szépségéért. Mert a tenger min­denhol szép. Velencében sem kevésbbé szebb, mint Triesztben. És viszont. Képzelt, romantikus nászutam véget ért Vonatot kerestem ma­gamnak. És délután öt órakor el­hagytam az élvezetekben tomboló várost. 8. pofonjajgatása kisért sokáig. Vonatom a tenger partján szágu­dott. Fényes kárpótlás. Néz­tük egymást sokáig, hosszan, mint régi szerelmesek. Közben alko­­nyodott. A hanyatló vérkorong apró szelek szárnyán küldte vissza fel-feltörő sóhajait a sötétlő földre s mint elejtett óriás összeroskadt valahol láb­tal­an hegyek karjai között. De vére ráömlött a ten­ger vizére. És forrott, párolgott Az egész tenger egyetlen óriási vértócsa volt, mely mintha meg­aludnék, kezdte fokozatosan el­veszíteni eleven színét. Nem sokára ráese­t a teljes alkony Szürke köpönyegét reá borította, mint átlátszó szemfödőt. Alatta a nagy halott még él, még nyug­talankodott. A sötétebb alkony zöld szőnyeget terített a Kamé­leon testére. Az itt-ott felbuk­kanó babfodrocskák, mint gyön­géd virágok játszadoztak szél a­ fival. Há térben, mint az Alpok sötét c­ucsai, derengett, majd vágtatott előre a sötétség, hatal­mába kerítve ne­msokára a véd­telen vizeket. Az égből leesett az éjszaka a vonatunk kivilágított ablakából bucsucsókot iitettem az alvó tenger felé. Kíméletlenül hosszú levelemért szives elnézésedet kérem még egyszer. Jelenleg útban vagyok. És vágtatok, mint táltos Magyar­­ország felé. Ha időm engedi, Pes­ten leszállok s igy következő le­velemet onnan irom. Nem kérlek arra, hogy hasonló hosszúságú levéllel válaszolj, de ismert pesti címemre írhatsz. További jó idő­töltést kiván, szeretettel ölel barátod Debreczy Sándor. Dr. Hegedűs Lóránti, az ősi Háromszéknek. Budapest, 1931. december 15. Így megkezdődhetett az a széles­körű munka, mely az egész­ szé­­kelység érdekeit felölelte számos és számos kultur és gazdasági in­. A kiváló székely államférfi lapnak ■jubileuma alkalmából küldött i­ntézmény megalakulását és fejlő­ezeket a szeretetteljes sorokat. Hegedűs Lóránt tudvalevőleg hosszú ideig dését segítette elő, volt városunk országos képviselője,­­budapesti egyetemi tanár, nyugalmazott pénzügyminiszter és a magyar közgazdasági életnek európai hírű vezér­­egyénisége. Mint társszerkesztők T. Nagy Imre tanár Csíkszeredában és Y~é's 1. szám, SZÉKELY NÉP 1932 január 2. Hegedűs Koránt üdvözlete.* A „Székely Nép“ megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából elém tolulnak mindazok az emlékek, amelyek szár­mazásomnál és szereplésemnél fogva Sepsiszentgyörgygyel össze­kötnek Az idén tizennégy évi távollét után ismét meglátogattam­­ a székely pátriát és még jobban megerősödtek bennem azok az érzések, amelyek engem a város minden intézményéhez, minden kövéhez és minden magyar élő lelkéhez kötnek. Ebből a meg-­ győződésből teszem hozzá, hogy a magyarországi magyarságnak többet kellene az erdélyi magyarsággal és különösen a székely­séggel érintkeznie. Magunkra kell venni annak a nehéz lélek-,­­ani állapotnak a leküzdését, hogy idegen uralom alatt találjuk­estvéreinket, mert ez az áldozat még sokkal kisebb, mint ami-i­gen mély és állandó a magárahagyatottságnak az az érzete, melyet a székelységben felkeltünk, ha a Magyarország é­s Er­­tély közötti kapcsolatot nem ápoljuk. Nem csináltam titkot bucureşti politikusok előtt sem abból, hgy a Magyarország és Románia közötti összeköttetésérk ki­építése mindkét ország érdekében áll, hogy Magyarországnak nemcsak nem érdeke, de kára az, ha Romániában megrontanak a gazdasági viszonyok és ez az álláspontom ma is. . Magyar­­országnak legnagyobb érdeke, hogy kérai szomszéd­ainál reilépő pénzügyi és gazdasági helyzet ál elő, mert gazdaságilag úl­ támadott szomszédok árthatnak a szbbi államnak is és mindeneink fölött azért, mert Romániában oly nagy magyar kisebbség van,11 hogy annak gazdasági elsenyvedését Magyarországnak is segít­­­enie kell megakadályoznia, mert hiszen semmi hasznunk sincs­­ abból, ha a románok, szászok elpusztulva, ott magukkal rántják k­­ magyarság telepeit is. n­y Hl­tcJh­m n/­ hnnn p.hhp.v. na irnnnhnn fpl/ipsitep- Ötven év. (Visszaemlékezések). Félszáz esztendő......... Itt ülök ablakom előtt s né­­­zem a téli képet, amely elém tá-t­­­rul az átelienben lévő kis kastély­­parkjában. Az ősi gesztenyefák­­ olyan hasonlatosak a sepsiszent-­ györgyi régi sétatér ősi fáihoz. Emlékezetembe tódulnak az el­­­­múlt idők. Megelevenedik az a­­ nagysikerű kulturmunka képe, amit az egykori „Székely Nem­ezet" teljesített. A Székelyföld legjelentékenyebb sajtóorgánuma volt ez az újság , amely a szé­kely érdekek kulturális, gazdasági és szociális fejlesztését tűzte ki programmjául. Ehez legelső sorban egy modern nyomda berendezése vált szük­ségessé. Ezt a nyomdát lelkes, irodalompártoló férfiak hozták létre s a nagy iró iránti tisztelet­ből ,,Jókai-nyomda” részvény­társulatnak nevezték el. Az uj­­lapnak már keletkezése előtt meg­­ volt a maga olvasó közönsége: « „Székely Nemzet" a helybeli­­Nemere" című szabadelvű pártit lviszi lapnak vette át az örökségét ? mivel a „Nemere"akkori szer-1 ■sztője, a férjem, másik József * %T­oj? Szent-Királyi Árpács birtokos Székely­udvarhelyen fejtettek ki ér­tékes munkásságot különösen köz­­gazdasági és mezőgazdasági cik­keikkel. Jóka­ már, ki a lap és nyomda keletkezése és térfoglalása iránt meleg érdeklődéssel viselte­tett, az 1883. január 1-én meg­jelenő első szám számára írta a ,,Puskás Katák­" című 111 vers­szakból álló gyönyörű verses tör­ténelmi székely mondát a ,,Szé­kely Nemzet’’ számára, mely kü­lön mellékletként jelent meg. Jókai először „Vitéz Klári" címet adott verses elbeszélésének, de azután kihúzta azt s fölébe irta : , Puskás Katári", mert a székely Katárinak mondja ezt a nevet. Érdekes levél kíséretében érkezett a vers férjemhez, melyet itt közlök egész terjedelmében: Kedves Barátom ! Itt küldöm lapunk számára a Puskás Kalárit. Azért impul­um­­ban, mert már egyszer megjártam a letisztázással. Simplicitet ellop­ták, s valami kis krajcáros lapban ­­ez ezt a költeményt egyszerre közöl­jétek a lapunkban, nehogy még töb­ben is ellopják tőlünk. Fájdalom, írói jogról szóló törvényünk nincs. Én csak az anyagi kár miatt emel­hetek panaszt. — De rögtön ez után már januárban fogok küldeni a la­punk számára egy hosszabb novel­lát, amit már elkezdtem, a címe „Szaffia, vagy „M­ehe me­d basa kincsei“. Még ez évben meg ■ kapjátok, de el ne mulassza a szer­kesztőség minden számnál alátenni e sort: „ Utánnyomás s más nyelvre fordítás jogát a szerző fenntartja magának.“ „ Egyébiránt boldog Ünnepeket s az Új évre mind neked és kedves családodnak, mind az egész Székely nemzetnek minden áldást és jót kí­vánva, az uj lapnak pedig nagy sikert és közönséget praetendálva a Sorsrul, maradok típest, 1882. Dec. 25. igaz barátod Jókai Fater. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Jókai veje, aki mint er­délyi székely mindig megtartotta a székelységgel a kapcsolatot és a lapnak küldött értékes közlemé­nyeivel és cikkeivel gyarapította a „Székely Nemzet“ tartalmát. A verses regény, mint a levél is említi, nem volt lemásolva, az eredeti fogalmazványt küldte el Jókai; alig van javítás, törlés a a kéziratban, a pompás rimek, zamatos stilus, változatos képek a költői ihlet frissen fakadó meg­­nyilatkozatai. Enyesi Kívne­k adtam az unitá a Zsidó Nőegyl­­ékony Nőegylet Mindennek egyesület kisebb­ben tudott ez al­dozni a jótékony A róm. kath. Ref. Nőszövetsé­günk nagyobbszí akciót bonyolitol m­usok főképp i­lyezésére f­o­r­d i de a legszükeb közö­t mozgó Jóti több mint 20 szí­ngozott élelmi­keket és rendeztt szegények mend szegény részére népi szeretetlakos Ha az egyesül­­fogva rendeznék i jótékonykodást,­­ oldódnék meg a­­ nik reászorult mej mig igy sok kéz más pedig sehol Még pá már fényt csiná foto is amigemné litott rét S FT. GI Str. C

Next