Székely Nép, 1934 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
I.szám. Sft.Gheorghe--Sepsiszentgyörgy. LII. évfolyam, vasárnap, 1934. január 7. SZÉKELY NÉP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: •■Eta évre ISO Lei. Félévre 75 Lei Negyed évre 40 Lei. Egyes ssém 3 Lei nerketslfiség: PIAŢA AVERESCU No. 1 Megjelenik hetenkint egyszer: 1j 4 1 VASÁRNAP ! Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel ,eele KIADÓHIVATAL: Sepsiszentgyörgyön, Piaţa Averescu No.4. Nem jó a tűzzel játszani. Tizenegy hét múltán reánk köszönt a márciusi ifjak nagy napjának 86. fordulója, midőn — a párisi februári események hatása alatt — a magyar ifjúság rálelkesedett, hogy beleszóljon a politikába. Francia eszméken hevülve szerkesztették meg a parlamenti életben csúcsosodó nemzeti kívánságok tizenkét pontját, majd azt Petőfi ébresztő dalával együtt a szabaddá tett sajtón kinyomatták, a múzeum előtt az összesereglett sokaság elé tárták mind a kettőt és este a kiszabadított politikai fogoly ünneplésével a forradalmi ünnepnap bezárult. De a törvényhozás megértette az idők intő jelét, a népképviseleti kormányrendszert alkotmányos formák közt megszavazta, sőt királyi szentesítés alá is juttatta. Hogy aztán a bécsi udvarnak nem volt szájaize szerint való ez a vértelen, „esernyős forradalom, hogy felbujdítván a nemzetiségeket, maga is fegyverhez nyúlt és az alig megszületett alkotmányos életet vérbe köpülte , arról már a márciusi ifjak nem tehettek. Ők mindenesetre levonták ennek is a következményeit: mind teljes erejükkel, többségük a vértanuságig állotta hűségét szent eszményeik iránt. A mai, sötét viharfelhős napok árnyékából nézve ez a történet úgy hat, mint valami jámbor tündérmese. Ma már ósdi, avas felfogás, hogy az ifjúság egyetemi évei arra valók, hogy tanuljon, hogy pallérozza lelkét arra az időre, midőn, a természet rendje szerint, vállaira hárul az ország dolgainak vezetése. Sőt esztendők óta a legtekintélyesebb politikai pártok nemesi versenyre keltek, hogy eszméik győzedelmének biztosítására mentői nagyobb ifjúsági csoportokat vonjanak maguk köré. Nem jutott eszükbe, hogy az ifjú kor éretlen, zöld agyvelejében nem lehet meg a tapasztalatokon nőtt, higgadt belátás, hogy az ifjúság mindenkor az ököljog korszakát éli újra át, melynek egyetlen brutális hatalma a nyers erő. Még akkor sem ébredtek fle, midőn évekkel ezelőtt a sasi rendőrprefektus esett áldozatául annak az érthetetlen okvetetlenkedésének, hogy a fiatal óriások között rendet próbált teremteni. És nem volt visszás, fonák dolog az sem, hogy a tett végrehajtója nemcsak, hogy teljes fölmentéssel szabadult, de előléptették a román ifjúság büszkeségévé, megtették a legnagyobb diákszervezet vezérévé, közben honatyává választották, szóval megadtak neki minden biztosítékot, amiből azt a következtetést vonhatta, hogy ő helyes úton jár. Hát el is indultak nyakló nélkül, rohamosan a lejtőn lefelé. Útjukat mindenfelé a zsidók, a kisebbségek ellen elkövetett rombolások, erőszakosságok szegték be. Megtisztelő látogatásuktól Sinfalván, Tordán és még hány helyütt nem egy kisebbségi polgár koldul, de ők annál szabadabban garázdálkodhattak, mert életveszélyes csend- és rendháborításaikért nem, hogy a körmükre koppintottak volna, de — mint egyre jobban kiderül — határozott kormánytámogatásban részesültek. Csoda-e, ha a mesterségesen így vérszemre kapatott beca-ifjúság a most lezajlott választások kezdetén már más politikai érvet nem ismert, mint a fütyköst és a revolvert annyira, hogy az új kormánynak be kell látnia, hogy ennek fele sem tréfa és feloszlatta e rendbontó ifjúsági szervezeteket. Ez előzményekből valóságos végzet-tragédia bontakozott szemün kelé. A múltban nyeregbe ültetett ököljogosok, természetesen, továbbfűzték eszelős gondolatmenetüket és torzító szemüvegükön a betiltást jogtiprrásnak látták, minek meg- s torlására nemcsak kieszelték, de végre is hajtották elképesztő gonosztettüket. És mint Szofoklész Ödipuszában a sors csapásai a szerencsétlen thébai királyt tiszta ártatlanul sújtják, nálunk is Románia egyik legnagyobb . Tárca. A segédek gyöngye írta Georges Barbarin. Gaston Zoumagére szalag- és csipkeügynök keserű szájízzel fordult ki a Bonbon Fids női divatüzletből. Reggel óta ez volt a tizenötödik hely, ahol hiába kopogtatott rendelésért. Mindenütt a gazdasági válságot emlegették, a fenyegető kényszeregyezséget és Gaston hiába szedte elő minden ékesszólását, a válasz ugyanaz volt: — Sajnáljuk, semmire sincs szükségünk ... nyakig ülünk az áruban ... majd talán legközelebb ... Ezekbe a keserű töprengésekbe merülten nyitott be a Roudoudou Soeurs női divatszalonba. Régi, márkás cég volt, több mint száz év előtt alapították, ez idő szerint két fivér volt a cégtulajdonos. Egyik az irodát vezette, a másik a női divat minden ágára kiterjedő eladást. Mikor Gaston belépett, mielőtt szóhoz juthatott volna, az idősebb Roudoudou fivér kirontott üvegfalú ketrecéből, az üzleti könyvei mögül. — Csakhogy végre itt van !... teljes húsz percet késett. Nem várhattunk tovább, a meghívott hölgyek már félórája összegyűltek a kalapbemutatóhoz. Pedig Filor úr megígérte, hogy időre küldi... Na, nem baj !... rakja le ide a holmiját és gyerünk Ernest ur... — Gaston. .. — Ernest — Gaston, Gaston — Ernest, egyre megy... Remélem, kedves Gaston—Ernest ur, hogy fényesen fog működni.. . Csak ne szerénykedjék, a jó híret megelőzte !... A feltételeinket már ismeri. Jöjjön, hadd mutassam be a kolléganőknek. Kis- s asszonyok, bemutatom Ernest— Gaston urat, a segédek gyöngyét. — De ... kiseréit ellenkezni Gaston. — Mondom, hogy hagyjuk a szerénykedést... Kézit csókolom, méltóságos bárónő!... Gaston— Ernest úr, mutassa a méltóságos bárónénak a legújabb kalapkreációkat ! Gaston egy kicsit szédülő fejjel hajlongott Simex báróné előtt, aztán hirtelen támadt energiával határozott mozdulattal nyúlt egy csöppnyi fehér-fekete, háromszögletű, hetyke, zöldtollas kalap után. — A méltóságos báróné hajának csodás színárnyalatához csakis ezt ajánlanám. — Mi az ára ? — Kétezer frank ! — felelte szemrebbenés nélkül Gaston, míg a báróné annál szaporábban pislogva meredt a fejebubján ferdén ülő kalapcsodára. Gaston magyarázóan hajolt közelebb ! Egyetlen példány, méltóságos asszonyom ! Csak a legjobb vevőinknek mutatjuk !... Tüneményesen áll!... Roudoudou úr láthatóan meghökkenve vette át Gastontól az első eladott kalap árát. A kalap árát ugyanis kerek ötven frankra jegyezték, a váratlan nyereség ezerkilencszázötven frank volt. A második kalapnál a meghökkenés ellentétes volt.Akilencszáz frankra jegyzett kalapot Gaston nyolcvan frankért adta el. — Mit jelent ez !... úgy látszik elcserélte a modell? — Nem, kérem!... — felelte önérzetesen Gaston. — Méltóztassék csak rám bízni. Női kalapok terén tökéletes szakértő vagyok. Tévedés kizárva. Az egész délután a legfantasztikusabb meglepetések sorozata volt. Az új segéd a legdrágább kalapokat semmiért dobta oda és a kiselejtezett vackokért súlyos ezreseket sepert be. Az elárusító kisasszonyok nagy bámészkodásukban alig törődtek a vevőikkel, az elárusítást vezető főnök lélekzete minduntalan elakadt kábulatában. Hamarosan rájött, hogy asegédek gyöngyei csak úgy vaktában, tapogatózva árusítja a szolid, fiksz áru kalapokat. — Hogy fog ez végződni! — gondolta reszketve és haj hijánn a fénylő kopasz fejebubját markolta meg kétségbeesésében. Da azért csak hallgatott, mert Galton Ernest, ha egyrészt ingyen dobta oda a legdrágább kalapokat, ezt a veszteséget fénye- s sen behozta a súlyosan fizetett szemeteknél. Délutáni négy órakor egy jól táplált, rózsásarcú űr nyitott be az üzletbe. — Ernest vagyok, a Filor úr ajánlotta első segéd ! — mutatkozott be a kasszánál ülő idősb Roudoudou urnak s egyben előmutatta a Filor ur irta ajánlólevelet. Roudoudou ur homlokán kövér verejtékcseppek gyöngyöztek. Délelőtt még egy segédje se volt és most, egyszerre kettő is van. Vájjon melyik a kettő közül a „segédek gyöngye”, akit vártak ? Világos, hogy az újonnan érkezett... De akkor ki a másik ?