Székely Nép, 1934 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-07 / 1. szám

­­stám. SZÉKELY NÉP 1934 január 7 államférfi* esik a múlt bű­neinek áldozatául. És mert „repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg?“ — azt még senki sem tudhatja, hogy végére jutottunk-e a szörnyűségeknek? Mivelhogy az erőszakban is megvan a fajfenntartás és leszámazot­­tai is olyanok, mint az alma, mely nem esik messze a fájától. Isten őrizzen, hogy további gyümölcsöket érlel­hessen. De mindezekből nyilván­való, hogy nem szabad a tűzzel könnyelműen játszani. Szakítani kell azzal a meg­gondolatlan rendszerrel, mely tanulás helyett a politikai életben engedett szabad kezet az éretlen ifjúság felelőtlen tevékenységének. Addig, persze, tetszett a játék, míg a kisebbségek bőrére és számlájára ment. De mert az erkölcsi törvény a föld minden hatalmasai fölött is megdönthetetlenül áll, itt is bekövetkezett, hogy „alle Schuld m­icht’s sich auf Er­den“, minden bűn elveszi a maga büntetését. És Románia most rettenetes tandíjat fize­tett indítása nélkül megszűnik min­den, forgalom, termelés és fo­gyasztás egyaránt, akárhogy is ígérik a tisztelt kuruzslók és va­rázslók a szegény beteg meg­­gyógyítását. Az eltévedt juhocskáknak pe­dig jusson eszükbe, hogy a ma­gyar világban a románok a leg­ellenségesebben elítélték azt, aki félrefaragott s talán azért is vitte oly nagyra a román nemzet és épen ezért ne feledjék, hogy ne­künk is csak a karácsonyfiában született Jó pásztorban, illetve az ő igazi követőiben lehet bi­­zodalmunk, akik minden saját egyéni haszon, vagy kitüntetés keresése és kilátása nélkül, ön­zetlenül munkát, gondot, va­gyont, sőt olykor szinte életet is készek áldozni érték. Boldog új évet a háromszéki székely testvéreknek ! Sándor József szenátor az Orsz. Magyar Párt alelnöke. Nagy többséggel győztél. Pénteken, Jézus szíve napján, este 10 órakor kaptam az Orsz. Magyar Párt háromszéki tagozata páratlanul önfeláldozó és odaadó elnökének, báró Szentkereszty Bélának a fenti tartalmú sürgö­nyét. Megvallom, meg voltam illetődve, nemcsak a nehéz vi­szonyok közt kapott megbízóle­vélért, hanem elsősorban azért a tényért, hogy az én idősebbrendű székely testvéreim ebben a nagy hideg időben, a sok választási akadály és a nagy távolság — 12 választó­kör­z­e­t közben 8 ra apasztva — a szerdai képviselő­­választás u­án sem fáradtak el és nem hangolódtak le, hanem megjelentek az urnánál, hite tenni a székely becsületről és reményről, megmut­atni, hogy akit a székely szeret, az — érdem­telenül is bár — de meg van szeretve. Tudtam én azt, hogy ez így lesz, mert bár háromszéki kör­ odahívta Gastont s az irodá­nak nevezett üvegketrecben kö­vetkezett a kö­lcönös őszinte ki­­magyarázkodás. Az igazi Ernest csekély hat órával később érke­zett, a más célból jött Gastont a főnök nem hagyta szóhoz jutni és egyszerűen megtette Ernest­­nek. Tévedés volt, semmi egyéb és pedig a főnök tévedése. Gas­ton Zoumagé­e szerényen elvo­nult, természetesen a címe h­ara­­hagyásával, sőt, a lojális főnök egy megrendeléssel is kárpótolta. Ernest, az új segéd elfoglalta a helyét, az elárusító kisasszonyok folytatták a munkát, minden visszazökkent a régi kerékvá­gásba, az egész kavarodás el­csendesült. Annyira, hogy ez a nagy csend, egy-két napon belül, rá­feküdt a Roudoudou fivérek ide­geire ... A választékos modorú, kitűnő Ernest ugyanis negyedrész forgalmat se csinált, mint az akaratán kívül segéddá vedlett Gaston uton az egyetlen délutá­non. Harmadnap a jó szimatu Roudoudou­ur, az elárusítás ve­zetője csekély b­éna pénzzel ki­­tessékelte Ernestet és előkotorva a fiókból Gaston névjegyét, aján­lott levelet irt neki. Eddig még nem hallott fényes fizetéssel szer­ződtette a „segédek gyöngyét.* u'.unk alkalmából, a kisirányu elfoglaltság (vásár stb. nagy hó­fúvások és a fiók Nemere) miatt ezúttal ha kevesebben is voltak jelen, pld. a szentgyörgyi és kézdivásárhelyi beszámolón és programmbeszédeken, mégis eszembe jutott, amit más alka­lommal is hallottam az én jószívü, eszes és bátor székely testvére­­­imtől, hogy: Gyűlésre ugyan nem mehetünk, de a szavazásnál ott­ leszünk ! Azt is megvallom, hogy nem annyira magamért, mint inkább az ügyért némileg aggódtam, mert a szerdai képviselőválasztáson­­ kitűnt, hogy némely székely test-­­véreink bevették a szélső nagy­, hitető és játékos pártok maszla­­gát, akik minden komolyabb hit és meggyőződés nélkül eldorádót és teljes menyországot ígértek, mert nem kerül semmibe, bár­ tudták, hogy amit mondanak keresztülvihetetlen s egyedül az Orsz. Magyar Párt az, mely ki­i­sebbségi sorsunk közepette mi­niszterségre, hatalomra és így a maga számára vagyonra sem­­ számítva, csak az igazat keresi, csak azt mondja és munkálja, Istent félve és saját szeretve, a mai legnehezebb kérdésekben, a közgazdaságiakban is. Épen ezért adott az Orsz. Magyar Párt kivált az utóbbi, anyagilag nehéz években a poli­tika és kultúra mellett elsősorban divált közgazdasági programmal, mert látta, hogy egyelőre itt a főbaj s még eddig úgy lett minden, amint azt a Magyar Párt előre megmondotta s úgy lesz most is, ahogy ezt propaganda beszédeinkben kifej­tettük. Az állam finanszoló közbelépte nélkül nincs konver­zió, melynek az egymásra utalt­ság folytán mind a falura, mind pedig a városra egyaránt ki kell terjednie s akárhogy forgatják is a do­got, a vége is igy lesz, a­hogy a Magyar Párt ezt eddig is és most is kívánta és javasolta. A hitelélet eként való helyreál­lítása és józan, egészséges be- Belpolitikai események.­ A belpolitikai élet egész lég­körébe még mindig nyomasztó ólomsúllyal nehezedik Duca mi­niszterelnök tragikus halála.­­ Kedden temették el a nagy­­ államférfiat, mint a nemzet ha­lottját a bukaresti Atheneumból páratlan részvét mellett. A par­lament valamennyi pártjának szó­noka, köztük a Magyar Párt ne­vében dr. Wilfer József méltatta az elhunyt érdemeit. A szertartás után a kormány tagjai vitték le a hatfogatú ágyutalpig és belát­hatatlan tömeg kisérte ki a Belu temetőbe. Szerdán Anghelescu m­nisz­­terelnök ideiglenes megbízatása lejárt és tisztét visszaadta Őfel­sége kezeibe. Az uralkodó, né­hány min­szter meghallgatása után Gh. Ta­re­cu kereskedelmi mi­nisztert bízta meg a kormány megalakításával. Csütörtökön a liberális párt nagy­gyűlést tartott, melyen a párt elnökévé, Bratianu Constan­tát választották meg és a gyűlés kimondotta, hogy a párt támo­gatja Tatarescu kormányát. Pénteken mutatja be Tata­­rescu Őfelségének kabinetje név­sorát, melynek összetételéről ad­dig közleményt nem adnak, míg a király azt jóvá nem hagyja. Tatarescu reméli, hogy a kül­­ügyminiszterséget Titulescu meg­tartja. Titulescu szalonkocsijába Schwetzból hazajövet a zágrábi állomáson felszállt Jeszics szerb külügyminiszter és a két diplo mata Belgrádi, együtt utaztában fontos megbeszéléseket folytatott. A kormány az ostromállapot elrendelése mellett a legerélye­­sebben látott hozzá országszerte a vasgárdisták letartóztatásához. A gárda vezetője Z­dea Codreanu ugyan ismeretlen helyen rejtőzik, de a nyomozás megindult rejtek­helye felderítése végett. A letar­tóztatottak között van Cantacu­­zinn nu- tábornok, Nae Ionescu a Cutatiu­ igazgató-tulajdonosa és Zelea Corneliu, a vasgárda­­vezér apja. Az ország területén eddig több mint ezer vasgárdista került fogházba. IRODALOM. Mi az a „Tükör?" Ezzel­­ a címmel a budapesti Franklin Tár­­sulat új havi folyóiratot indított meg, amely tartalmával, kiállításával egy­aránt eseménye a magyar sajtónak.­­A régi a kedves emlékű „Vasárnapi Újság” nemes tradíciói elevenednek­­ meg ebben az új folyóiratban, termé­szetesen a mai korhoz és a mai szü­­­léshez alkalmazva Novellák, versek, humoros cikkek, tudományos aprósá­gok, riportok teszik változatossá ezt­­ a folyóiratot, amelynek minden száma száz válogatott illusztrációt, egész old­l­dalas fotográfiákat, kedves én művészi rajzokat tartalmaz s amely így hi­vatva van arra, hogy a nem magyar magazinokkal és képes revükkel min­den tekintetben felvegye a versenyt. A „Tükör” szerkesztőségének sikerült megnyerni munkatársul a magyar iro­dalom legjobb képviselőit s hasábjain olyan nevek szerepelnek, mint Kosz­tolányi Dezső, Tercánszky Józsi Jenő, Gulácsy Irén, Áprily Lajos, Sik Sán­dor, Illyés Gyula, Hevesi Sándor, Schöpflin Aladár, Bárdos Artur, az élő magyar irodalom minden ágának jelentős képviselői tehát, akik bár­milyen ízlésű olvasót ki tudnak elé­gíteni. Állandó színházi és filmrovat foglalkozik a színház és mozik ese­ményeivel Minden szám illusztráció­ban és szövegben egyformán gazdag oldalakon ad értékes tanácsokat di­vatról, konyháról az asszony olvasó­nak, emellett minden szám érdekes rejtvényrovatot hoz és gazdagon ju­talmazott pályázatokat hirdet. A pá­ratlanul gazdag kiállításban megjelenő folyóirat mindenkit érdekelni fog s ezért hangsúlyozottan hívjuk fel rá minden olvasónk figyelmét. Ingyen mutatványszámot a kiadóhivatal kí­vánságra szívesen küld „Tükör“ ki­adóhivatal Budapest, IV. Egyetem­ u. 4. A „Tükör” egy számárak ára 28 lei. Előfizetés egy évre 300 lei. Ezzel S­apsiszentgy­örgyön, 79. számú házas eladó. Értekezni lehet 24. szám alatt. Barviz-utca belsőség Székely­ utca Január 10 és 11-én Szerdán és Csütörtökön a Városi Mozgóban a világhírű spanyol tenoristának José Mojikának legszebb zene- és énekszámokkal készült Mexikóban lejátszódó A csábító. 99 film fil­m legendás spanyol „caballeros“-ok története. A nőszerepben Mona Maris.

Next