Székely Nép, 1938 (56. évfolyam, 1-54. szám)

1938-01-02 / 1. szám

1. vám. Sít. Griporyfrie. LVI. évfolyam. Vasárnap, 1938. január 2. KEI.Y mm (POPORUL SECUESO ELŐFIZETÉSI ÁRAKi *vra 150 Lei. Fitivrs IS Lei EVE)|Sll Évre 40 Lei. Egyes szám 3 Lei I Redactor responsabil. | Évre 40 Lei. Egyes szám 3 Lei I FelelŐS SZerKeSZtŐ .­­ Megjelenik minden vasárnap. § Dr. KAGAY G­á­B­O­R. f Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel................. Redacţia şi Administraţia Kiadóhivatal és szerkesztőség: PIAŢA AVERESCU No. 4. Újévi őrjárat. Incze Lajos. Ismét lepergett egy év az idő homokóráján. Az ó-esztendő bú­csúztatásánál nem is tudjuk, hogy kánkodjunk-e, vagy örüljünk. — Sírás és kacagás egyszerre foj­togat. Sajnáljuk, hogy egy év új­ból kiesett az életünkből; tizen­két hónappal közelebb jutott hoz­zánk a végső beteljesülés. S vár­jon ezen veszteségért kárpótol-e minket az időközben szerzett és többnyire keserű sok tapasztalat ? Szép reményekkel feltarisz­­nyálva vágtunk neki az újévnek, úgy léptünk be az idő játékbar­langján­, mint a balszerencsés, ki úgy sejti, hogy most elnyeri a teret. Most pedig itt a nagy szá­monkérés, mikor őszintén el kell könyvelnünk, hogy miért nem lett magyar közéleti valóság meg­annyi erős akarásunk? Fel kell állítanunk egy év reménykedé­seinek és kétségeinek, munkájá­nak és sikertelenségének mérle­­géb­en kell számolnunk porig alázott önérzetünkről, kudarcba fúlt jószándékainkról éppen úgy mint konok megátalkodottságunk­­ról. Fá­rtósan el kell ismernünk, hogy csalódtunk, bizalmunkat már ronggyá tépték. Kifáradtunk az adandó védekezésben építeni alig volt időnk. Mi keményen meg kellett harcoljunk azért is, amit másoknak hanyagul odadobtak. Úgy állunk a szakadatlan vihar­ban, mint villámvert magányos fenyők. Sikertelenségért egymást okol­tuk. Szem elől tévesztettük a ki­vételesen nehéz körülményeket. Azt hittük, mi vagyunk erőtle­nek ahoz, hogy már egyszer a magunk életét éljük. 8 egy év alatt hány becsületes magyar in­dulás hőse rogyott bele a kisvá­rosi sárba ! Mindebből egy évvel ezelőtt csak annyi látszott, mint most abból, amit ez új esztendő hoz. * * * így volt ez a láthatáron túl is. Jó adag fenegyerekes bizakodás­sal és nagy remény­ölő tehertétel­lel lépett a világ az uj esztendőbe. Elvétélt tervek útvesztőiben té­­velygett és számtalanszor zsák­­utcába jutott. Azért mégis újra­­kezdte. Csörtetett tovább. Nem volt elég férfiassága, hogy beis­merje az eddigi módszerek csőd­jét. Ismételten nekifutott a meg­oldás mércéjének , hátha ez alka­lommal sikerül átívelni a kérdé­sek fölött ! A nyugati sasok ellenben sok­­kal magasabbra szálltak, semhogy a bajba került népek közötti vi­szonyt a maga valójában felfe­dezhették volna. Önellátást em­legetnek és nem számolnak a közlekedő edények törvényével, mely a nemzetek között is ér­vényt szerez magának. Úgy akar­ják a maguk sorsát jobbá tenni, hogy annak előnyeiből senki más­nak ne jusson. Nem a maguk minőségi fölényével akarnak el­sők lenni (ez túl sok fáradságba kerülne !) hanem másokat igyek­szenek a maguk szintje alá gyűrni. Dicsőségnek számít más népek lebecsmérlése, erkölcsi és emberi aláértékelése. A testületi államrendszerek elharapózása és a nyomában sarjadó nevelés a születés alapján mond ítéletet az emberek között. Egyiknek joga van a léthez, másiknak, sajnos, nincs. A nyugati sasok nagyszerűen leromboltak mindent, ami még alapot nyújthatott voln­a köze­ledésre a megriasztott nemzetek között. Meg akarták mutatni, hogy kezük hosszú és ostoruk messzire csattan: háborúba, nyomorba és pusztulásba tudják kergetni a né­peket. Ezt nekik teljes mérték­ben sikerült is. Míg spanyol földön idegen ön­kéntesek dúlnak, a genfi urak valami nevezetes kerek asztal körül cifra békejátékosdit folytat­nak maguk között. A béke jel­mezében jelennek meg a népek álarcosbá­ján. Nem csoda, ha a felkelő nap országának ferde­­szemű fiai ügyet sem vetnek a tekintélyt vesztett öreg Európára és minden tétovázás nélkül túl­teszik magukat a m°gcsufolt béke pontjain.* * + Most pedig megrendülve ál­lunk meg, mint gyászoló roko­nok a nyitott simái, kik még nem bontották fel a végrendeletet. Nem tudjuk, hogy a távozó átkot, vagy áldást hagyott-e ránk. Nekivágtunk, mint a mesebeli szegény legény. Egy életünk, egy halálunk. De ne reméljünk mél­tányosságot, megértést, békét és egyenlőséget a népek között. Ne reméljünk, hogy ne csalódjunk. Tanuljunk meg azzal számolni, ami van: méteres távolságokat gyalogol­tak, földön szalmán aludtak, hogy az éber hatósági közegek figyelmét elkerüljék és jogaikat fajuk érdekében gyakorolják. Köszönetet mondok azoknak a türelmes testvéreinknek is, akik a fáradságos utak után türelemmel várták szabadulásu­kat zárkáikból. És köszönetet mondok annak az ifjú nemzedéknek is, amol­y az öregek harcában igaz lelke­sedéssel és kitartással vett részt. Az utánpótlás aggodalma nap­ról-napra szűnik. A Kabayak, Horváthok, Antalok, Benedekek és még nagyon sokan mások figyelmeztetnek, hogy viharedzett öregeknek vannak már viharálló utódaik. Ezek a szenvedő öregek és ez a viharálló fiatalság meggyőz­nek arról, hogy Isten még nem i ítélte halálra a székelyt, csak próbálgatja, hogy érdemes-e fog­lalkozni vele. Hát érdemes! Sepsiszentgyörgy, 1937. dec. 29. Dr. Fábián László. Köszönet. Köszönetet kell mondjak a mi drága kitartó, küzdeni akaró és tudó székely népünknek, amelynek választottjai, a jók jobbjai a pár nappal ezelőtt lezajlott választások alatt ismét levizsgáztak a lelkesedés­ből és az akarni tudásból. Köszönetet mondok azoknak a hős férfiaknak, akik a zord téli időben úttalan utakon, vas­tag hóban, husz-harminc kiló­December 20-án lezajlott kép­viselőválasztások óta, amikor a kormánylista nem kapta meg a a negyven százalékot és így a kormány nem szereshette meg a választási törvény értelmében a negyven százalékot elérő listának kijáró mandátumjutalékot, sza­kadatlanul folynak a többi pár­tokkal való együttműködésre irá­nyuló, tapogatózó tárgyalások. Ezek azonban nem biztattak ered­ménnyel és ezért a Tatarescu­­kormány benyújtotta lemondását. A kormány tagjai kedden dél­előtt fél tízkor minisztertanácsot tartottak Tatarescu elnöklete alatt. A minisztertanácson Tata­rescu tájékoztatta minisztertársait a politikai helyzetről. Délután Tatarescu kihallgatá­son jelent meg Őfelsége előtt. A királyi palotát délután négy óra husz perckor hagyta el és lakásán fogadta az újságírókat. A következő nyilatkozatot tette : — A kormány, noha nagy többséggel rendelkezik a szená­tusban, a képviselőházban nem támaszkodhatik többségre. Ez a helyzet lehetetlenné teszi a libe­rális párt által december 4 én előterjesztett nagy program meg­valósítását és ezért négy évi eredményes kormányzás után le­tesszük a kormányzás gyeplőjét. Délután négy órakor az Uralkodó elé terjesztettem a kormány le­mondását. Négyéves eredményes kormányzásunk utolsó eredmé­nyei : az ország rendje, a béke, mint a haladás fontos eleme, és szövetségeink megerősítése. A december 20-iki választás nem adott támogatást nekünk progra­munk­ megvalósításának folytatá­sára. Meghajlunk a helyzet előtt. A fővárosban már a kora dél­utáni órákban erősen tartotta ma­gát a hír, hogy Goga Octavian kap megbízatást az új kormány megalakítására. Tataiescu lemondott minisz­terelnöknek a királyi palotából való távozása utan Goga Octavian jelent meg fél hatkor kihallgatá­son s közben Antonescu tábornok is a királyi palotába érkezett. Goga két órakor távozott.­­ Megbízatást kapott arra, hogy kiszélesített politika alap­ján alakítson kormányt. A központi választási bizottság befejezte a beérkezett adatok alapján az egyes pártokra eső képviselők számának megállapí­tását és az eredményeket a­­Viito­rul“, a liberális párt hivatalos lapja keddi számában közli. Esze­rint a liberális párt 152, a nem­zeti parasztpárt 88, a mindent a hazáért párt 66, a nemzeti ke­resztény párt 39, a Magyar Párt­ 19, georgisták 16 és Iunian pártja 9 mandátumot kap.­­ A Goga kormány kinevezése után vármegyénk élére Dr. Culca­­­loan kovásznai ügyvédet neveze­t­ték ki prefectusnak. Az új pre­­fectus hivatalát 29 én már át is vette Nastasi Corneliu volt pre­­fectustól. Beavatott körök úgy tudják,­­ hogy rövidesen sor kerül a városi­­ és megyei interimárok feloszlatá­sára is. A városi interimár elnö­­■ ként P. Ștefănescu nyugalmazott­­ birót emlegetik. Tataresecu lemondása ulatt Goga Octavian kapott megbízást kormányalakításra. Tataresci 28-ásra délután 4 órakor adta be lemondását. Dr. Culea Ioan lelt vármegyénk prefectusa.

Next