Székely Nép, 1940 (58. évfolyam, 1-112. szám)
1940-01-07 / 1. szám
1. szám — Dr. Beder Sándor volt kovásznai birtokos mint világjáró. A Mikó-kollégiumban tett háborús érettségit több mint húsz éve Beder Sándor, ki aztán az irodalom és művészet szolgálatába szegődött. Volt ujságíró, szerkesztő, zeneszerző, kalendáriumat csináló. Néhány éve azonban elvált román feleségétől és Budapestre költözött, hol egészen a zeneművészetre adta magát és nem sikertelenül, mert több operettjét játszottak a pesti színpadokon és a rádión. Most aztán Konstantinápolyból egy levelezőlapon adott étetjelt magáról, amiből kiderül, hogy a szófiai és ez isztambuli sikeres rádió-szereplés után görbcsapot szervezett s mint annak karmestere és zongorakisérője iródult világkörüli utjára, sőt — mint hogy közben ki sütötte, hogy persa eredetű — legközelebb Teheránba indul, honnan Afganisztánba is ellátogat. — LEGIDEÁLISABB HASHAJTÓ, vértisztító, előhajtó a dr. Földes féle „Solvo“ pirula. Székrekedés, bélrenyheség, rossz emésztés, gyomorrontás, felfuvódás, gyomor és bélfájdalmaknál teljes gyógyulást nyújt. Egy doboz ára 20.— Lei. Minden városi és vidéki gyógyszertárban és drogériában kapható vénytelenül, mert annak megváltoztatását kifejezetten nem említi. Megsemmisítéséhez a biztosító értesítése is szükséges lett volna s minthogy ez sem történt meg, a legfőbb bíróság a törvényes örökösök igényét jogosultnak állapította meg. — Döntő érv a dohányzás hasznáról. Szegény dohányzókról gyakorta leszedik a szentelt vizet és különösen nyájas otthonukban a felsőbb hatalmak nem hagynak rajtuk egy krajcár árubecsületet. Most aztán végre a tudomány fényes elégtételt szolgáltatott az ártatlanul üldözötteknek. Az Új-Hebridsk szigeteiről tért ugyanis haza nemrégiben egy francia tudós, ki ott éveken át tanulmányozta az emberevő bennszülöttek szokásait. Különösen szakoskönyvüket vette tüzetes vizsgálat alá és belőle kétségtelenül megállapította, hogy a kanibálok a dohányzó ember húsát teljesen élvezhetetlennek találják és étlapjukról fellebbezhetlenül kiküszöbölték. E vigasztaló tényből tisztára kiviláglik, hogy a nikotin védőoltásul szolgál a kannibalizmus ellen és mi csak azért füstölünk olyan szorgalmasan, hogy az Új Hebridákon megmeneküljünk a felavatás dicstelen haláiétól A Bonyodalom egy életbiztosítás körül H. R. kolozsvári lajcos végrendeletében törvényes örököseit kizárta az örökségből és összes ingó-, valamint ingatlan vagyonát özv. D. B.-náre hagyta. A végrendelkező 1934 február 15 én meghalván, özv. D. B.-né ügyvédje útján követelte a néhai 1925 ben kötött életbiztosítási kötvényének kifizetését is. A biztosító azonban a másfélmilliós összeg kifizetését megtagadta. A lefolytatott per rendjén azonban D. B. nót keresetével mindhárom ítélő fórum elutasította, legfelső fokon a Semmitőszék ítéletét a múlt héten azzal indokolta, hogy a kötvény kedvezményezettekül a törvényes örökösöket jelöli meg. A végrendeletben az általános hagyakozás a kötvény e kikötését nem ér- Elveszett az°k,kiveli egy katona-ládsi és benne 4 méter hosszú és 3 méter széles, kékpántos vízmentes ponyva, aki nyomravezet 1000 Lei jutalmat kap. Cím a kiadóhivatalba, vagy Klein Gyula kádár, Kézdivásárhely. — A háború orvfegyverei. A nyugati nagyhatalmak és Németország közt folyó élet-halálharc nem éri be a pusztító háborúnak a levegőben, vizen és szárazon, valamint a propaganda utján az emberi lelkekben végzett, szörnyű kártevéseivel, hanem ezenkívül Az ember ebben a rongy és félelmetes őszben inkább azt várná, hogy egy rémítő alak, amolyan csontlovag-féle löki be az ajtót. Az illetőt fekete, penészes bőgallér borítaná, széles karmájú tollas kalapja be lenne nyomva szemgödröng, egyik vállán önműködő kaszát tartana, a másikon — természetesen — gázmaszk fityegne. Ezt várná az ember. S ehelyett a ködből és a zimankóból egy idősebb, de fiatalos mozgású, móléti, feketeruhás úr lép be. Viszont határozottan megnyugtatóbb jelenség. — Pocsék idő van — jelenti ki, mintha csak ezelőtt öt perccel távozott volna, hogy megállapítsa az időjárási viszonyokat. — Pocsék idő van — mondja még egyszer, undorral és dühvel. Ezel szemben soha életemben nem láttam az illetőt. Esetleg — gondolom — a meteorológiai intézet embere, aki egy legutóbbi elképzelés szerint házról-házra járva adja le az időjárásjelentést a következő huszonnégy órára. Ezt az új intézkedést nagyon figyelmesnek tartom és bizonyos gyakorlati értékét senki sem vitathatja el, legfennebb az a gondolat busit, hogy hol fog pénzbe kerülni. A bemutatkozásnál azonban kiderül, hogy az illető úgyszólván csak amatőr időbejelentő, egyébként táncmester. — Táncmester, oh — röppen el ajkamról bensőséggel és a ráemlékezés mosolyával, mert személye és foglalkozása olyan eszméket táralt, mint rózsaszínű lengeség, kipirult boldog arcok, édes keringő, fehér női vállak és karcsú lábak ugyanabból az anyagból, táncrend, suttogás, pillantások — táncmester, oh — mondom és megkínálom hellyel. Szívesen leül. — Vannak gyerekek ? — kérdi azonnal és egy kis visszafojtott aszthmával. Kérdése kissé meglep, azért válaszomat óvatosan fogalmazom meg. Emigy: — Ha uraságod úgy általánosságban érdeklődik gyerekek felől, gyerek alatt bizonyos megnyilatkozások summáját értve, úgy két három évtizede kialakul vélemény szerint „ma már nincsenek gyerekek.* De ha kegyed gyerek alatt a fejlődés bizonyos szakaiban levő ember-egyedeket ért, akkor készséggel és könynyedén sorolok fel kegyednek két-háromszáz darabot. — úgy értem a dolgot — fejezte ki erre szabatosabban — hogy vannak a házban gyerekek ? — Kérem — válaszoltam, — talán első pillanatra különös és érthetetlen, de, hogy így fejezzem ki magam: e házban én vagyok a leggyermekebb. Ez természetesen inkább egy családi állapot megjelölése, mint korállapoti meghatározás. — Szóval — merengett el — ön e házban az egyetlen gyerek . — A fenti értelemben kétségtelenül az — feleltem. — Hát akkor bocsánat — állott fel, — kegyed biztosan kijárta már a tánciskolát. Erre korszerű stílusban a következő vallomást tettem: — Kegyed nevetni fog, én soha életemben nem jártam tánciskolába. — Biztosan — mondta — ön magánórákat vett. — Én semilyen órákat nem vettem. Én soha nem tanultam táncolni. — És nem is tud ? — ragadta meg kabátom hajtókáját. — Tudja — feleltem kissé szégyenkezve, — ha revolvert fognának rám, hát még a „bosztont* megpróbálnám. Nem tudom, „sa*-szel írják, vagy csak egyszerű „s“ betű ... — Az mindegy — vágott közbe, — igy megy , — és bosztonozni kezdett a szobában. — I»?y, igy — bolongattam. — És mást nem ? ! — ült le hirtelen. — Na, még a „csárdás*, de azt nem kell tanulni, az születik az emberrel... — És slussz ? — csillogtak a szemei. — S U3SZ — tettem egy határozott mozdulatot. Erre úgy bámul rám, mint egy kétfejű borjúra. De meghökkenése csak egy pillanatig tartott. Szinte átizzott, amint kijelentette — Uram, én önt megtanítom a legmodernebb táncokra. — Na, nem ... — Uram — állott fel, — ön karcsú és határozott tánctehetségnek látszik. És ritmust nézek ki önből és taktusérzéket, i és tudja, hogy tánctudás nélkül nem lehetne például diplomata és általában : a társaság táncolni kezd és csak ön ül mint egy hülye, lenézve és kiröhögve ... — Nana .. . — Bocsánat, de el vagyok ragadtatva és fel vagyok durva és mindössze öt óra az egész ott ön felszabadulva és gátlás nélkül repülhet le parketten. — Késő — sütöttem le sze* meimet. — Ugyan! — csattant fel. — Késő — mondtam határo* zottan, — amennyit tudok, att már magánhasználatra tökélete* Ben elég. — Hát legalább azt frissíts* — unszolt. fel — Rendben van — szóltam, — mennyibe kerül egy kétperces tanfolyam ? Megmondta. Erre kibosszonoztam vele . ■aobából. Egy molett úr különös dolgokra próbál rábeszélni... Irta: Tomcsa Sándor. SZÉKELY NÉP 1940. január 7. ÚJ JÁTÉKTERV * Minden hónap 15. és 18-án húzás! *14 SORSJEGY 200.Havonként 1 drb 8,000.000.és 21 drb 1,000.000.Főnyeremény. Nyeremények végösszege 1 havonként 81,000.000.-1 hát megül, a sötétben is igyekszik tisztességtelen fegyverekkel hátráltatni az ellenfél sikerét, így az Egyesült Államokban most ötszázas sorozatokban tárgyalják azoknak a németeknek, vagy németbérenceknek pőreit, akik a nyugati nagyhatalmaknak szállító hadiszerfrvérükben géprombolásokat, gyújtogatásokat idéztek elő titkos hadi szabadalmakat lopat el, sőt politikai gyilkosságoktól sem riadtak vissza. E pörökkel szervesen összefüggőnek látszik az a tűzvész, mely a múlt héten egyik newyorki hadiszergyárban, minden valószínűség szerint, gyújtogatás következtében pusztított és a 15 millió dollárt kitevő károsodás között több legmodernebb torpedó-szabadalom modelljeit is megsemmisítette.