Székely Nép, 1940 (58. évfolyam, 1-112. szám)

1940-01-14 / 2. szám

LVIII. évfolyam.2. szám. Sft. Gheorguie. Vasárnap, 1940. január 14. ELŐFIZETÉSI Araki SzAsi évi« ISO Lai. Félévi« 75 L«l AVI’« 40 Lel. Egyes szám 3 Lel Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vess fel................ Redactor responsabil și director : Felelős szerkesztő és igazgató :I ••«iiLEioeiw c» isaaymiw « w I RÁKOSI JÓZSEF. § ■MIBWn0WEEfftfMélllT'illflTTtTTI10 WirilTrW'*MMItiBIBIIleMltggQ**Bg«9 PaBsaio R2 Kiadótulajdonost Imreh Carol şi sofii soc. Tn comanditS. Bejegyezve : Dos. No. 971/1938 TRIB. TREI SCAUNE Rsdacţia şi Administraţia Kiadóhiv. és szerkssztésés _______Sir. I. *. BRATIANU No. 4 mmmammmmmammmmmmmmmmmmmmKm I A béke új lehetősége. A háborús kormányfők és miniszterek a tömegekhez intésett szónoklataikban — tudvalévően — nem győzik eleget hangoztatni, hogy ők kizárólag a béke és a szabadság biztosítása érdekében küzdenek. De nem szükséges túlságos életelme annak belátásához, hogy most nem ilyen megfoghatatlan, eszmei értékekért, hanem valóságos, gyakorlati javak körül folyik a harc, mert a béke és szabadság allegóriája alatt tulajdonképpen a gyarmat és nyersanyag gazdagsága lapul. A nyugati hatalmak bővében vannak azoknak a kincseknek, mik nélkül Németország népe és gyáripara halálra van ítélve és a Führer állama jövője érdekében most fegyverrel igyekszik biztosítani azt, amit a benti postidentes, a boldog tulajdonosoktól szép szóvel nem bírt kieszközölni. Negyedik hónapja tart már a Lengyelország megszállásának ürügyével megindított hadjárat és a Maginot-, valamint a Siegfriedvonalak megszálló seregei több mint negyed éve néznek farkasüzemet egymással anélkül, hogy jelentéktelen előőrsi csatározásokon kívül bármi komolyabb lépés történt volna a döntés kierőszakolására. Igen, mert a katonai szakértők megállapították, hogy az erődvonalak áttörése tehető ugyan, de az oly borzadalmas ember- és anyagáldozattal jár, mit egyik fél sem mer kockáztatni. Most aztán a gazdasági háború és zárlat embertelen eszközeivel törekszik a két szembenálló fél a másikat kiéheztetni és térdre kényszeríteni. Ámde a finn—orosz háború eredményei egészen új távlatokat nyitottak a világolitika előtt. Az alig négymilliós kis nép maroknyi hada szerte szitokba tépte a százhúszmilliós ország gépesített seregeinek glóriáját. A minőség és mennyiség mérkőzéséből eddig kétségtelenül a minőség került felül, minek elismeréséül világszerte vetélkedés indult meg a picinkó nemzet megsegítésére. Sikeres gyűjtések, hadiszerek, önkéntes csapatok, vöröskereszt osztagok, kölcsönelengedések, repülőgéprajok, mind sietnek a szorongatottak felmentésére. Azonban a legöregebb emberek sem emlékeznek, hogy valaha a politikában bármi az irgalmas samaritánus, a krisztusi eszmék diadaláért történt volna. Erre a legábrándosabb történettudósok sem bírnak a históriából példát idézni. Azért a jelen nagy felbuzdulás sem lehet ingyen és ok nélkül. őfelsége Mihály nagyvajda Chişinăuban Vizkereszt ünnepén. (Rador.) A királyi udvar marsali hivatala a következő hivatalos jelentést adta ki: .Január 6-án délelőtt tíz órakor őfelsége II. Károly király Mihály nagyvajda kíséretében részt vett Chişinăuban a vizkereszti istentiszteleten és a Viziereszt Ünnepén, amelyet a helyőrség csapatainak részvételével tartottak meg. A chișinăui pályaudvaron őfelsége érkezésekor Tatarescu miniszterelnök, Ileus tábornok nemzetvédelmi miniszter, Teodorescu tábornok légi- és tengerészetügyi miniszter, V. Slavescu hadfelszerelésügyi miniszter, Al. Radian propagandaügyi miniszter, Carseau királyi helytartó, Cornicioiu tábornok hadtestparancsnok és más személyiségek jelentek meg. Vladimir Christos a város polgármestere hagyományos szólás szerint kenyeret és sótáján lőtt fel az Uralkodónak. A menet ezután elindult a katedrália felé. Az útvonalon felsorakozott hatalmas tömeg lelkesen ünnepelte a királyt és a trónörököst. Az isten tiszteletet után a kereszt vízbedobásának szertartása folyt le, majd őfelsége szemlét tartott a felvonult csapatok felett. Ezután őfelsége a hadtestparancsnokság épületébe ment, amelynek nagytermében a fogadás volt. Az út a hadtestparancsnokságig szakadatlan ünnepség volt. A tömeg átszakította a kordonokat, egyremásra térdeltek le az emberek az Uralkodó útjában, mások kérvényeket nyújtottak át neki, amelyek egy részét maga a király, más részét segédtisztjei vették át. Állandó üdvrivalgások közepette érkezett meg az Uralkodó a hadtestparancsnokság palotájába. A díszteremben ott voltak Besszarábia összes számottevő egyéniségei. Elsőinek Cazacliu királyi helytartó beszélt, majd Cristea polgármester, Efrem püspök és Corobioiu tábornok. Ezután a kisebbségek képviselői beszéltek, akik hűségüket és bizalmukat fejezték ki a trón és haza iránt, hangoztatva, hogy készek a legnagyobb áldozatot is meghozni az ország határai megvédése érdekében, amely összes fiaiknak hazája. Őfelsége válaszolt ezután a beszédekre: megvédeni az országot Biztos vagyok abban, hogy mindazok, akik az országnak ezen a részén élnek s velük együtt az egész ország az egységnek ugyanezt az elhatározását őrzi lelkében. Ez befejezett tény és sohasem lehet kitörölni a románok lelkéből, sem pedig eltüntetni a román földről. Ezzel a gondolattal acélosítsuk meg lelkeinket , akkor egyetlen ellenség sem teheti lábát arra a földre, ami szent és örökké román. Az Uralkodó beszédét a jelenlevők hosszas tapssal és üdvrivalgással fogadták. Ezután bemutatták Őfelségének az ezredek küldöttségeit. Őfelsége ezután elbeszélgetett a megjelentekkel, majd félkettőszor kihajtatott az állomásra és elutazott a városból. Az Uralkodó beszéde. — Mély örömmel tölt el, hogy a Vízkereszt ünnepségét a keleti határainkat őrző katonák között tölthetem s ugyanakkor eljöhettem ebbe a besszarábiai városba. Mikor erre a földre lépek, sohasem érzem azt, hogy egy Romániához visszacsatolt területre léptem, hanem csak azt, hogy olyan földre jöttem, mely mindig román föld volt az, és az is marad. — Cetatea Alba, Hotin, Soroca mind élő példái a múltnak, a nagy vajdák nyomát mutatják s biztos zálogai a jövőnek. Ezeknek a városoknak, amelyek századokon keresztül védelmezői voltak a határoknak, mindegyikünk lelkében, úgy a jelenlevőkében, mint az ország többi lakásaiban, erkölcsi védelmet kell jelenteniök mindannak szempontjából, ami román és örökké román marad. Az érzések, amelyeket itt tapasztaltam, bátorítást jelentenek számomra. Mélyen megindítottak azok a szavak, amelyeket ennek az országrésznek a kisebbségeitől hallottam. Kihallottam hangjukból, hogy testtel és lélekkel hozzá vannak nőve a román egységhez s bár megőrizték nyelvüket és hitüket, egy nép, egy hit s egy kívánság vagyunk. Ez bármely ellenség és a sors bármely mostohaságával szemben erősebbé és egységesebbé tesz bennünket. A román erők összefogásának a gondolata olyan gondolat, amely évek óta terjed s amelynek örömmel látom a beteljesedését. Költőink régi dalaival, amelyekben azt mondják, hogy az ellenség nem hatolhat ott át, ahol megteremtődött az egység, mindenki lelkébe bevésve kell lenniök. Ezeknek a szavaknak tettekké kell válniok mindazoknak a lelkében, akik szeretik a hazát s akik azt akarják, hogy Románia örök határai sohase csorbuljanak meg. Csak az egységgel lehet örökké és határozottan Kétségtelen, hogy Oroszországnak mérhetlen nyersanyagforrásai, gabonát érlelő területei vannak, mikkel Sztálin és elvtársai csapnivalóan gazdálkodnak. A hadseregből Tuhacsevszkivel s a többi szakértővel kiirtották a vezető elmét. A hadjárat során a finnek kezére jutott hadiszerekről megállapították, hogy használhatatlan fércgyártmányok. Az államszervezetből kiküszöbölték a legfőbb mozgatóerőt: a családot és a tulajdont, míg az ezek helyére tett kollektivizmus tökéletesen csütörtököt mondott. Szóval a szovjet köztársaság hűtlen sáfárnak bizonyult. Minthogy pedig a legkönnyebb és a legtévesebb kockázattal jár a máséból adakozni: Németország összes nyersanyag-szükségei, gyarmat- ék élettér-igényei legkisebb bonyodalommal Orosz időszerű világföldrajz. Finnország. A világ érdeklődésének központjába mostanában kétségtelenül a kicsiny finn nép áll, mely oly dicsőségesen vívja élet-halál faarcát a szovjet mammut hadaival. Azért szükséges tájékozódnunk a törpe, de igaz küzdőről. Finnország sarki fekvése délről és keletről Orosz-, északrólnyugatról Svédországtól határolva cseppet sem kedvező. 388 300 km 3 területe ugyan csaknem 100 ezer km 3-rel meghaladja Romániáét, de ebből 45 ezer km*-t tavak borítanak és hatalmas országrésze művelhetetlen az örök jég miatt. Lakóinak száma mindössze 3.800.000, alig ötöde Romániáénak, kikből csak 9 fő esik egy km 3-re. Vasúthálózata 4540 km. (Romániáé 12.000 km). Kereskedelmi hajóhada félmillió tonna tartalmú, mellyel évente 5 millió tonna forgalmat bonyolít le, pedig a hosszú télen át kikötőit jégpáncél zárja el. A finn-ugor eredetű nép a svédekkel való erős vérkeveredés útján határozott európai jelleget öltött magára és ritka becsületességével, fáradhatlan tetterejével közel negyedszázados önállósága alatt, a fejlődésnek bámulatos útját futotta meg. A rákényszerített háborúban hatalmas szövetségese a természet. Már az a puszta tény, hogy ország számlájára elégíthetők ki. Az oroszok pedig német vezetés alatt igazán nem jöhetnek roszszabbul ki, mint a Sztálin diktatúrájával. Alighanem ez a rugója a szovjet ellen a föld minden részén viharzó felháborodásnak és a talpraesett finnek megsegítésének, mely kettős erő megérlelheti a legkívánatosabb gyümölcsöt: a világbékét.