Székely Nép, 1942. január-március (60. évfolyam, 1-73. szám)

1942-01-01 / 1. szám

LX. évfolyam 1. szám Sepsiszfentgyörgy, 1942. január tM csütörtök Előfizetési dij: Egy bóMpm — M> Fen*# Neeyed ént — — — IK Fen*# fél ívre — — — — ltd Fen*# E«&* írre — — — — U.M Fen*# FDGCSETi-ETM POLITIKAI IMAPILAP KIADÚTULAJDONOSl , j6kai nyomda részvénytArsasAs Szerkesztőség és kíadóhrvatah Gr« Teleki Pil-tér «. — Telefon: St — Bn*e4*ljesve i Ntifll Királyi Mlnlsaterelalksig 14.S15—1S41. BlK.nL CHURCHILL JÓSLATAI KANADÁBAN Manilától 10 kilométerre állanak a japánok Ujesztendö hajnalán Irta: KORÉH FERENC Némuljon el egy pillanatra az ágyuk döreje, a puskák ropogása, a haldoklók hörgése, az élők uj jon- gása; a szenvedők panasza olvad­óim fel a néma kijnnybullalásban. Csak egy röpke pillanatra álljon le az élet ritmusa és az enyészet örök zöreje is csöndesüljön el. Torpanj meg ember rohanásodban az ó-esztendő határán, nézz az új­év makulátlan küszöbére és hall­gasd a siri csöndben az Idő kere­kének lassú forgását, a homoksze­mek szakadatlan, halk pergését. Vess számot egy esztendővel, erőt­len szemedet mélyeszd bele a jö­vendő áthatolhatatlan ködébe: a titkok titkát próbáld meg kifür­készni! Vess számot a múlttal, mielőtt, tovább indulnál, mert a mult he­lyes tudása a jövendő építésének legerősebb talpköve. Emlékezzél arra. hogy ütöttél akkor is, amikor simogatnod kellett volna, haboztál ott, ahol az ököl keménysége a történelem uj fordulatát hozhatta volna magával. Elégedetlenkedtél, zúgolódtál, bőszükén forgattad szemeidet, pedig» csak egy kis ál­dozatit kértek tőled, amelyet, ha nem magadért, gyermekeidért bol­dog mosolygással kellett volna t meghoznod.^ Aztán még idejében ráébredtél nemzeted boldogabb jövője érdekében rádháruló köte­lességedre. Vállaltad az áldozato­kat: felkínáltad véredet, lelked- nyugalmát és a testi kényelmed megbolygátasáért már nem emel­ted fel tiltakozó újat. öntúcliv tos magyar letté.. Áldozatod néni volt hiábavaló, A magyar honvéd ' vérehullásával njra visszaszerzett egy darabot az ősi földből s megadatott neked, hogy az uj magyar népvándorlást meglásd. A kegyetlen századok alatt elszakított vértestvéreid ukra átlépték a Kárpátok ormát és a lombosodó magyar fa törzsében uj gyökeret eresztettek a visszatért ősi határvonalon. Nagy ünnep volt ez. Ezért az egy napért érdemes elfelejteni a mult minden vétkét, a magyar vér szétcsurgásáért fele­lősök minden bűnét. S áldo­zataidért a Gondviselés újabb ju­talmat ad. A gyergyói hegyek kö­zött a hazatértek csapata most ölelkezik az itthoniakkal s a talál­kozás nyomán felujongott a Har­gita, Olt, Maros, Küküllő tája. Ki- gyult arcú emberek járnak erre­felé, tántorithatatlanul bizva a szebb, boldogabb Jövendőben. Nem kicsinyesség felemlegetni azt, hogy nehéz napokat értünk meg. Voltak, akik lerogytak és erőtlenül kihullottak a menetelük sorából, de helyűbe újak léptek és a magyarság ma is töretlen arcvo­nallal halad előre a kitűzött utón. A gyöngék, erőtelenek számára nincs, nem lehet könyörület. Ke­mény idők szele vág végig raj­tunk, utunkban ezer akadály zu­han, a kihulló gyöngéknek búcsút intünk, a kishitüektől elfordulunk és megyünk tovább a kötelesség utján mindig csak előre. Valahol a távolban felcsillan már a végső cél, a ködfellegbe burkolt ormon fénysugár cikázik: a szebb magyar jövendő. Addig, amig odaérünk, izmaid a titánokéhoz kell hason latosak legyenek, vérző szájakkal is az összetartás igéit kell mormol­nod s ha fáj minden tagod, a lel­ked ezer sebből vérzik is, köny- nyeidet „ befelé kell hullatnod, hogy mások ne lássák. A nemzeti I érzetek szent magaslatára felemel­kedve, aiazuhanva a „megaláztatá­sok völgyébe, testvérem, nézz örökké előre, ahol a szebb magyar jövő fénye kigyult. És vonszold fáradt testedet, kötözd be a sebe­ket s menetelj az örök damaszku­szi utón, mert te és én, mindany- nyian, akik igazán hisznek, a nem­zet apostolai vagyunk. Ha nagy a hited: kaszád pengése is himnusz- szá magasztosul, gyalud sivitása, fejszéd csapása, kalapácsod ütése a nemzet feltámadását jelentő halielujává szépül s te az Istennek a teremtésben segítőtársa vagy. Mene, tekel. . . — vigyázz, mert megszámláltatol és megmé­retek úgyis, mint egyén és úgyis, mint nemzet. S jaj, ha könnyűnek találtától! A bünbánás, a vezeklés, a megtérés és ruháidnak megszak- gatása már nem basznál: önmagad és nemzeted koporsójára hulló rögök elmúlást hirdető, kísérteties döngését hallhatod csupán. Nem kárhoztathatsz mást, mert egye­dül csak te vagy a bűnös, mert ön­magad munkáját lekicsinyelted, saját hozzájárulásodat a nemzet nagy feladataihoz nem tartottad elég értékesnek. A történelem nem kegyelmez azoknak, akik nem tanultak a múltból és nem .értik meg sürgető parancsszavát. Ha kéri a felderengő ujesztendö kicsi karéj kenyered felét, add oda jó szívvel, öntudatosan. Ha maradék véred cseppjére lesz szükség, • áldozd fel gondolkodás , nélkül « ne felejtsd el, hogy leg­végső esetben a nagyszerű halál felemelőbb, mint a gyalázatban való élet. y/ Te, aki fejszével állsz a hegyek * tetején és szénied sugara együtt í? villan a napsugáréval: dolgozz és vigyázz! Te, aki fáradtan emeled fel fejedet az Íróasztal mellől, ne lankadj! Az eke szarva mellett, az iskola padjain egy gondolat kell áthasson bennünket: a nemzetért mindent! Az ember sokat kibír, sokkal többet, mint gondolná és a kényeskedő nyafogás nem illik ezekhez az időkhöz, amikor vér­gőztől terhesek a fellegek. Nfacs, nem lehet megállás. Az nyer a versenyben, aki csak egy pillanat­tal, csak egy lépéssel tovább birja, mint ellenfele. A tét nagy: min­den. Múltúnk kötelez, jelenünk elhív a nagy' harcra s az, aki fel­adja a küzdelmet a gyalupad mel­lett, éppen olyan gyáva, mint a katona, aki megfut az ellenség elől. Virrasztó! Vigyázz, hosszú még az éj és éhesfogu veszedelmek les- kelődnek mindenfelőlről rád, első­sorban önmagadban, az áldozatok- * tói visszariadó lelkedben. Vigy ázz, emberfeletti éles érzékkel kell rendelkezned, hogy az éjszaka sö­tétjében mindig megtaláld a he lyes irányt. Nem kell félned, a csillagok állásából apáidtól megta­nultál olvasni, örökölted a harcos, vakmreő természetet, küzdelem volt a sorsod, amióta a történelem múltadat ismeri. Küzdve, vállalva minden bajt, erős hittel, reménye­ink hófehér bölcsőjét ringatva, az Úristen elhozza a boldog ujeszten- dőí. Ara fíílir

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék