Székely Nép, 1942. április-június (60. évfolyam, 74-145. szám)

1942-04-01 / 74. szám

1342 ÁPRILIS ) A sepsiszentgyörgyi leánynépfőiskola hallga­tói megtanulták, mit jelent magyar nőnek lenni Akik sirva jöttek el hazulról és sírva mennek haza... Sepsiszentgyörgy, mire, 31. A seysmontgyörgyi református leány m­unyiója Kaino­u egy hónapon keresz­­tül közel negyven fiatal székely leányt tanítottak a legnagyobb és legfontosabb tudományra: hogyan kell a magyar családi tűzhelyet ve­lteni és erőshitű, hazaszerető, a jég hátán is élni és boldogulni tudó új magyar nemzedéket nevelni. A román tannyelvű iskolákban ne­velkedett székely leányokat — na­pi nyolc­tíz órai tanítással — meg­ismertették a magyar nemzeti mű­veltség alapelemeivel is. Kitárult szívvel és istenadta értelmük ragyo­gó képességével úgy itták magukba a hallottakat, mint szikkadt föld a májusi eső aranyözénél. Az egyhónapi megfeszített agy­munka után vasárnap délután az ün­nep örömének fénye csillogott a nép­főiskola harminchat leányának ese­mében, s mmikor csikós rokolyájukban, patyolat ingvállal felsorakoztak a vártemplomban, hogy megtartsák a beszámolót egyhónapi szorgos tanu­lásukról. Imreh Dezső református lelkész bevezető szavai után a falvak leá­,­nyal mondották el, hogy mi adott nekik a tanulásban, munkában töl­tött négy hét. Ezekből a kedves, őszinte beszámolók­ból érezhetjük *»g igazán a legjobba«,. h®gw a, csaknem negyedszázados szellemi * rabság után mit jelentenek a magyar bég számára azok az erdélyszerte megtartott népfőiskolai tanfolyamok, amelyek újra a nemzeti kultúra ál­dott forrásait nyitják meg előttük. A nőre a családban vár a legszebb és legfonto­sabb szerep... Tompa Vilma,, ilyefalvas székely leány m­elegcsillogány öremének nyílt tekintetével áll előttünk és ő­ meggyőződéssel állítja, ami csak au\ t ’ mélyétől jöhet, hogy: A legszebb ás leg fon­­bh szerep a nére a családban vár, aho mint hitves és *«?« láda azt az utat, amelyet a Mindenható Meltid­ számára. Legyen hűséges ál tárja férjének. Kötelessége, hogy ** . itvé­­gére legyen, kiváltképp a mai nehéz időkben. Családi élete nyuga­táért «mindent meg kell tennie. A­ menté­teket igyekezzék elsimítani, lelte / még fokozza azokat. Vigyon át át a családba. Mint anya legyen t­reimen és gondos. Ne haragudjék, ha a ki­­csínyek nem hagyják pihenni, g­o­n­doljon arra, hogy az egysor ■'* 8 az Isten legszebb és le# v. ajándéka. A gyermek e#y : Va elfeledteti a szerető anyává a ^ló­kat, kellemetlenségeket f* V-» ? vetett hittel a legneheze­b i' Aszó dolgot is könnyen el tud^, * #e*ni-Nagy köszönettel tartozunk azoknak akik a népfőiskolai tanfolyam * öntudatossá tették és mestere"­­et­ték bennünk azt, ami eddig­­ is ak ***" ványai­­élt. lelkünkben " Baczoni Sárika Zalán így önti ki szivét: Én idegen uralom lettem és nőttem fel. Re­ba jártam, ahol nem V­ö­z--,gből tatt szü­­t­ iskola­ik anya­nyelvünket. Végül elé . azt, hogy szabad magyarul bes: "* (Kezdtem írja, beszámolójár­aa Rákosi Mária báróti székely leányka. Együtt, jó­kedvvel és hamarább­­ megy a mun­ka. A nagy&r amber órümabee-bán­a­­tában nótázik. Mily szépek és egy­szerűek a mi ősi székely dalaink Tanuljuk meg és énekeljük mindig a régi magyar népdalokat, azokat, me­lyeket az öregek ajkáról hallottunk. És táncoljunk népi táncokat. Ben­nük rejlik a székely nép tüzes és sálas természete. Lejegyezni nehéz, mert mindenki tetszése szerint járja őket. Készíttessünk lakásunkba, ha férjhez megyünk, székely bútorokat, faragásokat. És ne engedjük kipusz­tulni a szép székely galambducos ka­pukat. Tegyük a kelengyéket tulipá­nos ládába. Ha szívvel-lélekkel ra­gaszkodunk ősi kincseinkhez, a ha­gyományhoz, a­ székely leányok is nagyban hozzájárulunk Nagymagy­ar­­ország felvirágzásához .. András Margit Málnásról jött a szentgyörgyi népfőiskolára, őt a ré­gi nagy magyar asszonyokról hal­lott dolgok lelkesítették a legjobban, ami­t beszámolójából kivesszük. .. De hiszem, hogy a sok sze­r tanulai, olvastam a magyar történel­mi könyveket. Most mér tudom, hogy mit jelent magyar leánynak lenni, hogy mit kell tennem, ha szilk-i vedés ellenére is megmarad ezen a földön nemzetünk és remélem, hogy az Isten meg is segíti az ő nemze­tét és lemossuk a trianoni gyaláza­tot. Mert egy ilyen nemzet, amely­nek nemcsak férfi hősei, hanem olyan asszonyai is vannak, akik fér­jüknek mindenben segítő társai vol­tak és még harcoltak is, mint pél­dául Zrínyi Ilona, aki férje távolléte alatt 3 évig védelmezte Munkács várát, nem veszhet el. Vagy Lo­­rántffy Zuzsánna, aki kollégiumot építtetett, meg Károlyi Zsuzsánna fejedelemasszony, aki udvarában ma­ga köré gyűjtötte a fiatal nemes leá­nyokat és ott tanítja és neveli őket. És ne feledkezzünk meg soha Peré­­nyiné Kanizsay Morottyáról, aki sa­ját költségén temettette el a mohá­csi vész alkalmával elesett húszezer hősi halottat .. Csoda-e, ha a hallgatóságnak könny gyűlt a szemében és öröm­láng gyűl a szivében, amikor a szé­kely falvak egészséges, értelmes és a fiatalság szépségében harmatosan csillogó gazda leányai ilyen hazasze­retettől izzó szép, erces szavakkal rég van reám, hogy kivívjam az „eg­ri” nevet. Hogy miért van jogom ehhez a földhöz és miért kell sze­retnem mondták el beszámolójukat az egy­hónapos népfőiskolai tanulmányuk­ról? A templomtorony mögött magasba kapaszkodó hold megvilágítja a vár­­tem­plom ősi épületeinek körvona­lait. A templomból kifelé sorakozó leányok örömmel futnak a ház előtt ácsorgó szekérhez, amellyel most ér­kezett meg a harisnyás székely édes­apa, meg az ünneplőbe öltözött édes­anya, hogy haza vigye őket. Nevetve­­sirva ölelik is szüleiket az egyhóna­pi távollét után. A leányok nagyobb része még soha nem volt távol a szü­lői háztól. — Sirva jöttek á­ hazulról az ide­­ggenségbe — mondja Bíró Anna ta­­nítónő, aki a vezetője és a lelke volt az egész tanfolyamnak — ős most sirva búcsúznak el, úgy ide­nőtt a szivük és úgy megszerették a népfőiskolai otthont, meg egymást. ! (u. o.) Milyen szép és jó szokás a kaláka... $­j & magzatelhajtás hazánk­­ban nem ritka jelenség. Az ellene való küzdelem igen nehéz. A törvénykezés bün­teti ugyan a magza­telhaj­­tést, de ez mégsem tudja teljesen mr­­goldani a kérdést. Úgy vagyunk * ’­.egsatelhejtAssal, mint azzal a bet­tel' akinél megszüntettük • i., pedig a láz megszűnése nem te­né azt, hogy a beteg meggyógyult. A törvény nem hatolt be a mélybe, a lélek gyökeréig. A magzatelhajtás oyan betegség, hogy csak felüti fe­jét­­ . A magzatelhajtás a székelyéig ki­­sebbségi életében is a legpusztítóbb erők közé tartozott. Maguk az ak­kori hatóságok tétlenül nézték a magzatelhajtást, hiszen számukra az volt a fontos, hogy mennél kevesebb szércelv­e vermek maradjon. Bábaasz­­szonyok is lezüllött orvosok, akik többnyire a zsidóság köréből kerül­tek ki, foglalkoztak a magzatelhaj­tással és még szinte nem is ha­szonért, hanem a sátáni gyönyörű­ségért, hogy egy életerős fajta lassú rothadásának elősegítői lehetnek. A mostani időkben, amikor a vi­lágon vérzivatar seper végig és el­­fullasztja a gyenge nemzeteket, két­szeresen fontos a faji értékek meg­mentése. Azzal, hogy büntetjük a magzatelhajtókat, még korántsem tettünk eleget, hogy megállhassuk helyünket. Az életnek kérlele­­tetlen törvényei vannak és nem leh­et azo­kat látszatmegoldásokkal elintézni. A büntetéssel csak­ részben érjük el célunkat és mindaddig hiába küz­dünk a magzatelhajtás bűne ellen, amig a házasságon kívül született ayermek sorsa az emberiesség szel­lemében nem rendeződik. Addig pedig csak elfog a­ nyomo­rúság érzete, ha azt a hírt halljuk, hogy zsidó bábaasszony magzatel­hajtás miatt harmadszor kerül bíró­ság elé. Az államvez­etés minden le­hető alkalmat megragad arra, hogy a munkavállalók és a munkaadók közötti szakadé­kot áthidalja. Ebből a szem­pontból jelentős állomásnak számít az a törvény, amely megállapítja a legki­sebb munkabéreket. Olyan világot élünk, hogy az emberi belátásnak meg kellene önmagától is szüntetnie minden távolságot egyén és egyén között, legalább olyan mérték­ben, ahogy azt a tisztesség kívánja. A törvény megszületett, de a munkás ezer gondja között nem képes hadakozni a paragrafusokkal, nincs módjában a hi­vatalos lapot figyelemmel kisérni s ezt a hátrányt a munkaadó arra használja fel, hogy nem annyira rászorultság, ha­nem kapzsiság folytán egy-két fillért s ha lehet még többet levágjon a mun­kabérből. Az alkudozások kora lejárt. Ma szigo­rúan elő van írva minden vonatkozás­ban az emberi élet. Korlátokat szab az államvezetés, hogy a nehéz időket az ország meglepetés nélkül átélhesse. A társadalmi körök egyensúlyba hozása legalább olyan fontos, mint a cukor-, vagy lisztjegy. Nem vonhatja ki magát senki a kötelezettségek alól, mert akkor, szigorúbban, mint békeidőben, követke­zik a megtorlás. Ma nem lehet senkinek sokat keres­nie, különösen pedig a meggazdagodás minden útja el van vágva. Nehéz időket él át a nemzet, minden magyarnak te­hát éreznie kell az idők súlyát. Ne a meggazdagodás terén versenyezzenek ma az emberek, hanem a kötelességtel­­jesítés terén. Ha a szegény meghozza a maga áldozatát, tartsa nemzeti köte­lességének a jómódú, vagy gazda is, hogy kétszeresen hozza meg ugyanazt. T © 3S (£) I A tábori posta fdőhödese A kereskedelem és közlekedés­­ügyi miniszter a honvédelmi mi­niszterrel egyetértésben rendele­tet adott ki, amely a­ többi kö­zött a következőket tartalmazza.-­ A határokon túl szolgálatot tel­jesítő honvédségnek és a katonai kórházakban ápolt sebesülteknek szóló postaforgalom lebonyolításá­ra tábori postahivatalok működ­nek, amelyeken át a hivatalos küldeményeken kívül magánk­ül­­dem­ények is szállíthatók. A tábo­ri postahivatalok címén közönsé­ges, vagy ajánlott küldemények, levelek, levelezőlapok, nyomtat­ványok, hirlapok, áruminták, ér­téklevelek, csomagok és postautal­ványok küldhetők. Romló tartal­mú élelmiszert és törékeny tár­gyakat nem szabad küldeni. Kétféle tábori levelzőlap van forgalomban: a) rózsaszínű a tábori postákhoz irányuló levlezésre, b) zöldszintű, a táborból eredő levelezésre. Táviratok ugyancsak feladha­tók, azonban csak akkor, ha ha­lálesetre vagy súlyos betegségre vonatkozó közlés van bennük. A táviratot magyar nyelven kell megírni. A posta csak úgy veszi fel, ha a rendőrkapitányság, vagy csendőrparancsnokság azt lét­ta­mo­zza. A tábori postahivatalokhoz cím­zett, valamint a náluk feladott le­vél, levelezőlap és postaszolgálati küldemények után nem kell díjat fizetni. Más küldeményekért (cso­mag, értékpapír) a megállapított díjakat kell fizetni. Leveleknél a jobb felső sarok­ban meg­ kell jelölni, hogy „Tá­bori postával“ megy, középre kell felírni a nevét és rendfokozatát, balra lent a feladó nevét, foglal­kozását és címét, jobbra lent pe­dig a tábori postahivatal számát. A tábori levelezőlap kapható a postahivataloknál s rajta fel van pontosan tüntetve, hogy mit hova kell írni. Értékleveleket, csomago­kat és utalványokat az előbbiek figyelembevételével kell k­iállíta­­ni. A postahivatalok az érdeklő­dők részére pontos felvilágosítást nyújtanak. 3 »Nemzetek, amelyeknek jövője van megbecsülik múltukat!“ (Kossuth.)

Next