Székely Nép, 1942. április-június (60. évfolyam, 74-145. szám)

1942-04-01 / 74. szám

1942 APIJiLIS is A székelység eszményi vagyonközössége Nyugaton csak sokszáz év múlva született meg a szociális gondolat . Mi volt az ősi tizedesi rendszer ? Sepsiszentgyörgy, március 31. Amikor az a nép, amely faj­tájá­ban teljesen elütött az akkor élt longobard, szláv, stb. népektől, le­telepedett és behúzódott a Kárpá­tok havasaiba, nehéz idők jártak Európa felett. Attila hegyekbe menekült meg­maradt népe számbeli gyengesé­gét érezve, a legteljesebb összefo­gást teremtette meg a maga köré­ben. A külső, katonai védettség biztosítására hatalmas várláncola­­tot épített ki. Ez még ma is, bár romokban hever, lenyűgöző lát­vány. A belső béke és összefogás, az egyenlőség biztosítékául a szé­­kelység, azt a földet, amelyen megtelepedett felosztotta maga közt és va­gyonközösségben élt. Minden egyes székely nemes volt, ellentétben a tőle nyugatabbra lévő államok társadalmi berendez­kedésével. Adót sem fizetett, csak az úgy­nevezett ökörsütés terhét viselte. A székelység már ősidők óta ab­ban­ a szociális és társadalmi be­rendezkedésben élt, amelyet csak közvetlenül a francia forradalom előtt vetettek fel a nagy nyugati gondolkodók, mint a jövő legtelje­sebb megtartó szervezeteit. Hogyan alakulnak ki a székely falvak? Az ősi székely tizedesi form­a volt a legjellemzőbb és a mai idők szociális jelszavainak teljesen megfelelő alap, amely a letelepe­dő és harcoló székelység fenntar­tásában elsőrendű szerepet vitt. A tizedesi forma vagyonközösség, később közigazgatási alakszerűség­­volt. Amikor a székelység Erdély­ben letelepedett, nem alakított ki azonnal falvakat, hanem a nem­­zetségfők által kijelölt területeken sátrakat vert, legfeljebb kunyhó­kat épített, amelyeket hadiszem­pontból védelmül, továbbá, hogy barmai ne kóboroljanak el, gye­pükkel vett körül. Ezeken a kije­lölt területeken, amelyek a későb­bi falvak határai lettek, lépett életbe a tizedesi forma. A község lakosságát tíz-tíz csa­ládra osztották, akik felett egy te­kintélyt szerzett koros ember, a tizedes állott. A falu határait, az alszeget, a középet és a felszeget is a tizes rendszernek megfelelően osztották részekre és megalapítot­ták a közbirtokosság ősi formáját. A vagyon közösségi tizes beosz­tás, lehet, hogy a nyugati magán­tulajdonjog hatására azonban las­san megszűnik, vagy átalakul köz­birtokossággá és a XVIII. század­ban már mint katonai közigazga­tási, illetőleg tűzrendészeti forma lép fel. A tizes beosztás megma­rad, de a tizedes most már erőtel­jes fiatalember, aki a hadászat te­rén megállotta a helyét. Mint köz­­igazgatási forma, a legteljesebb benyúlást jelentette a falu család­jainak életébe s mint tűzrendésze­ti forma, egymás segítségére ala­kult ki. Az idő azonban az ősi székely tizes beosztást ezen a téren is A székelységnél nemcsak a va­gyont és a harcot, de az egyiküket­­másikukat ért kárt is felosztották egymás között. Ha valaki tolvajt kiáltott, az egész falu felkelt és megszüntette és helyébe lépett az állam központosított hatalma, más katonai és közigazgatási szerveze­tek, stb. "elindult a nyomok után elfogni a tolvajt és visszaszerezni az ello­pott jószágot. Ha ez történetesen nem sikerült, a károsultat a köz­ség pénztárából elégítették ki és ezzel az egy családot ért kárt az egész falu viselte. Megteremtődött a legősibb biztosító intézet, amely­nek tagdíja a községi terhek vise­lése, az adófizetés volt. A mostani háború is azokért a szociális és társadalmi formákért folyik, amelyeknek jobbá és gör­dülékenyebbé kell tenniük a tár­sadalmak életét. S most, amikor egyre azt hangoztatják, hogy tel­jesen meg kell újulnia az ország­nak, mert csak így léphetünk be az új Európába, érdemes és érde­kes visszapillanatam­ a székelység régi életébe, társadalmi és szociá­lis berendezkedésébe, ahol sok olyant találunk, amelyet ma mint új szociális szemléletet hangoztat­nak. (Korága) Az ősi székely biztosító intézet Csík megye országgyűlési képviselői nagyszabású beszámoló körutat tesznek Csíkszereda, márc. 31. Az Erdé­lyi Párt csikvármegyei tagozata, Kolumbán József dr. elnök, orszá­gos alelnök intézkedésére elhatá­rozta, hogy a közeljövőben beszá­molókat tart a vármegye központi fekvésű községeiben. A beszámo­lókon az országos alelnök és a vár­megyei főtitkár mellett Adorján Imre, Csipak Lajos dr. és Gaál Alajos dr. országgyűlési képvise­lők vesznek részt. Már a legközelebbi napokban előreláthatólag Gyergyóditró, Gyergyóalfalu, Gyergyószentmik­­lós, Csíkszentdomokos, Csikkarc­­falva, Csikmadaras, Csikmadéfal­­va, Csikszépviz, Gyimesközéplok, Csíkszereda, Csikszentsimon, Csik­­tusnád, Csikszentmárton, Csik­­szentgyörgy és Kászonalt­z közsé­gekben tartanak beszámolót. A pártvezetők és képviselők beszá­molóik során kitérnek az összes szőnyegen levő kérdésekre. Csík vármegye népe osztatlan érdeklődéssel várja ezeket a meg-­­nyilatkozásokat, mert felszabadu­lásunk óta első ízben állanak a la­kosság elé szervezett formában az országgyűlési képviselők. Az érte­kezletek előreláthatólag nagyon népesek lesznek, mert a központi fekvésű községekbe a környező falvak népe is felvonul. Szigorúan eljárnak azok ellen, akik nem adják meg alkalmazottaiknak a legkisebb fizetéseket Sepsiszentgyörgy, március 31. A sepsiszentgyörgyi Nemzeti Mun­kaközpont irodáját nap-nap után öt-tizes csoportokban keresik fel a munkavállalók, előadva panaszu­kat, hogy a munkaadók a törvény által megszabott legkisebb mun­kabéreket nem hajlandók kifizet­ni. A Nemzeti Munkaközpont eré­lyesen foglalt állást ebben az ügy­ben és minden lehető alkalmat megragadott, hogy az iparosokkal, kereskedőkkel és más munkaadók­kal közölje: a törvény be nem tartá­sa esetén kénytelen lesz a felső­fokú iparhatóság tudomására hoz­ni és így szerezni érvényt a jogos követelésnek. Itt írjuk meg, hogy az idevonat­kozó törvényt az egész ország te­rületén a legszigorúbban végre­hajtják. Legutóbb Kolozsvárt Ko­vács István pincérmunkás jelen­tette fel munkaadóját a rendőri büntetőbíróságon. A bíróság a vendéglőst hathónapi fogházra át­változtatható ezerpengős pénzbün­tetésre ítélte. Megszűnés fenyegeti a 68 éves kézdivásárhelyi menházat Kézdivásárhely, március 31. A Szentkereszty Stefánia Menház a napokban tartotta évi közgyűlé­sét, amelyen az intézet hanyatlá­sáról számoltak be a jelentések. Megcsökkent a város társadalmá­nak az érdeklődése e nagymúltú intézmény iránt, amely 68 éves működése alatt többezer munka­­képtelen szegénynek adott öregsé­gére boldog otthont. Míg régebben közel 200 ebédadó tagja volt a menháznak, ma már ötvenre apadt le az intézetet támogató ember­barátok létszáma. Az elnök jelen­téséből megdöbbentő a kép, amely a jótékony intézmény anyagi helyzetéről igyekszik tájékoztatót nyújtani. Ma már ráfizetéssel dol­társada­részéről gozik a menház. Mind a lom, mind a hatóságok sürgős megmozdulás szükséges, hogy a város közönségének a fil­léreiből épült intézmény tovább is folytathassa áldásos működését. A közgyűlést Vargha Béla dr. elnök nyitotta meg és bejelentet­te, hogy az intézet elnöknője, Mi­kes Árminna grófnő a közgyűlésen nem jelenhetett meg és üdvözletét küldi a közgyűlés minden egyes tagjának. Az elnök a továbbiakban rátért a menház helyzetére. Kéri a köz­gyűlés tagjait, hogy az intézet iránt több szeretetet és figyelmet szenteljenek, igyekezzenek több­­ tagot szerezni, mert a taglétszám atininnwiM«)imin­Mini»ii »au—w Havasi növényekből készült kiváló ital a „Kórus likőr“ apadása miatt az intézet működé­sének megszűnésével kell szá­molni. Ezután a menház igazgatónője, Jancsó Gáborné terjesztette elő igazgatói jelentését. Jelentette, hogy az intézet életében nem tör­tént semmi esemény, összehúzódá­sában szinte észrevétlenül teljesí­tette hivatását, amit a számadá­sokból látni lehet, őszinte kegye­lettel emlékezett meg az alapító Szentkereszty Stefánia bárónőről, akinek halála évfordulója napján, május 16-án, méltó ebédet kapnak az öregek és porait befogadó ko­porsóját virágcsokorral keresik fel. A menház az elmúlt évben 14 öre­get gondozott, élelmezett, ruhá­zott, az ellátásuk a legjobb és bő­séges. Erről a látogatók meggyő­ződést is szerezhettek. Köszönetet mond a­z ebédadóknak. Az igazgatónő jelentése után vitéz Miklós Balázs terjesztette elő a pénztáros jelentést és a költ­ségvetést, amelyből kitűnik, hogy a sok befektetés miatt a költségve­tésben hiány mutatkozik. I. Diénes Jenő dr. a számvizsgáló bizottság nevében, teszi meg jelentését. Ezután a megüresedett tisztsé­geket töltötték be egyhangú fel­kiáltással. Számvizsgálónak Fuksz Ernő városi számtanácsost, igaz­gatósági tagnak Varga József dr. városi aljegyzőt és titkárnak Tor­­day Elemér városi adótisztet vá­lasztották meg. A közgyűlés az elnök szavaival végződött. „Lelki független ember össze­­véven minden rendbelit, kik vala­mely hathatós fordulást tehetné­nek létünkben, hány van? Nagyon elszaomorodom e lelki függetlene­ket keresvén, mivel csak néhányat leltem.“ (Széchenyi)

Next