Székely Nép, 1942. július-szeptember (60. évfolyam, 146-221. szám)

1942-09-20 / 213. szám

1942 SZEPTEMBER 20. " Erdély ősi címermadara A magyar államcímer­­egyik legérdeke­­sebb alkotóelem­e Erdélynek ősi címere. Ez őrizi­­ me­g a magyar államncímerben a magyarság legősibb jelképeit: az ősma­­gyar vallás két legjelentősebb jelké­pének: a Napnak és a Holdnak képét, tízek egyben a­ magyar címernek székely elemei. Még ezeknél is érdekesebb az a hivatalosan „arannyal fegyverzett fekete sas“, amely a Nap és Hold alakja között büszkén tekint címertanilag jobbra, laza balra az ősi erdélyi címerben. Ez a büszke madár, amely Erdély cí­merébe ugyancsak jó székely hagyomá­nyok alapján került be, tulajdonképpen nem is sas, hanem a magyarság ősi, szent totem állata, a már Kézai­­Simon megem­lítette Turulmadár. Évszázadokon át annyi bajunk volt a kétfejű sassal, hogy hova­tovább címere­inkben ez lett a főelem és még ott is, ahol eredetileg a madáralak nem sast áb­rázolt, a scímerrajzelék jóvoltából azzá tett: így került Szeged városának és Er­dély címerének ősi Turulmadarának he­lyébe a sas képe. Nem is olyan régen még mindenhez jobban érteni akaró elmék gyakorta han­goztatták, hogy a Turulmadár valami me­sebeli, csak a mondákban vagy a képzelet­ben létező madárfaj volt. A mondák azonban nem­­hazárdnak. Minden mondának megvan a maga törté­nelmi magja. Ilyen történelmi igazságot őrzött meg az ősmagyar hagyomány­r­a büszke Tugulmadárré? is, amely Erdély hagyománytiszteletéből ha megváltozott, de nem megváltoztathatatlan alakjában ma is ott büszkélkedik a magyar állam­­címerben. Sokáig még a tudomány világában is nagy kérdés volt a Turulmadárnak hova­­tartozandósága. E század elején e téren is alapvető kutatások történtek a Belső Ázsia madárvilágával foglalkozó madár­szakértők részéről. Az ő­­megállapításaik alapján tette napjainkban szorgos vizs­gálat tárgyává a Turulmadár madártani h­ovatartozandóságát (egy jeles magyar madárbúvár, név szerint Vönöczky Schenk Jakab dr. Jeles tudósunk megállapítása szerint a Turulmadár a­­hattyúvágó sólymok fajá­hoz tartozik. 1891. óta a madár­tudomány a Falco rusticolus altaicus Menzb-et azo­nosítja Turulmadarunkkal, amely a sarki sólymok egyik érdekes alfaját alkotja. Ez a havasi sólyom, a turulsólyom. Ez a mi Turulmadarunk tudományos elnevezése. Ma már pontosan ismerjük a Turulsó­lyomnak két változatát:­­a gyakori söté­­tebb színűt és a ritka világos vagy rőt­­színűt.­­ A Turulsólyom nászruhás hímjét így írja le egy­­'33-ban megjelent madártani munka: „A homlok halvány, fejbab sötétbarna, a szemcsíkok felé világosabb; nyakon sö­tétrozsdás foltok, hát sötétszürkés barna, hosszanti foltokkal, a farok felé egyre szürkésebb, a farkcsík és a farkfedő ham­vasak, sötétszürke haránti rajzokkal; a szárnyfedők a háthoz hasonlóak, de kissé világosabbak; a nagy szárnyfedők a vál­tottak* a másodrendű evezők elmosódott**: vörhenyes és hamvasszürke keresztcsiko- IdqdqR ALADÁR-zással, az elsőrendű evezők sötét barnák, --------------‘ haránti vörhenyes foltokkal a belső zász­­lón, a külső zászlón néhány világos folt, a kormánytollak barnák, szürkés árnya­lattal­­és sötétszürke keresztcsikozással. Pofa világos, fehéres barnával tarkáll; fültájék és­­a­borkő sötétbarna, az utóbbi hosszú, jól fejlett; a testálj általános szí­nezete okkerszínű, hosszanti finom feke­­tés vonalazással a hegyen, a mell- és hegytollak hegyén kerekded foltok; a test­­oldalon a haránt rajzolat, ugyanígy a­­com­­bon és az alsó farkfedőn; az alsó szárny­fedők fehéresek, többé-kevésbé fejlett sö­tét rajzolattal. Viaszhártya, srembőr és lábak sárgák. — A madár külseje az erő­nek, éberségnek, elszántságnak érdekes kifejezője. Villogó szem, merészhajtású csőre valóban egy büszke hadinépnek tette jelképévé“. Most, hogy erdélyi újságban első ízben jelenik meg a Turulsólyom külsejének­­le­írása, bizonyára nagy érdeklődéssel ol­vassák majd Székelyföldön, hogy tulaj­donképpen mi is rejlik Erdély címerének arannyal fegyverzett fekete „sas“-a mögött (­ P­­e.­­) A Körösi Csom­a Sándorok és Gábor Áronok földje makacsul és konokul székely)...“ A Budapesten megjelenő „Nemzeti Fi­gyelő­“ c. hetilap munkatársa székely­­földi körútjáról hazaérkezve kitűnő meg­látásokkal teli a cikkben, számolt be élmé­nyeiről. A „Barber­ektől­ Koviaznáig“ című úti jegyzetekből közöljük az alábbiakat: Erdélyben a második fürdőidény záró­dik. A különféle helyekről, útirányokról a­­beszámolók elkészülnek. Mi is élménye­ket, tapasztalatokat akarunk rövid voná­sokban adni a fenti útvonalról. A sorrendben mindenekelőtt az utazás­ról essék sem. A múltévi háborús kép cseppet sem csökkent. Zsúfolt vonatok, emberáradat minden állomáson. Roham a vasúti kocánk elleső. A kirendelt rendőri és katonai karhatalom is nehezen boldo­gul a tömeg ellen. A forgalom és torlódás Szeretfalvánál érte el tetőfokát, ahol sok esetben teherkocsikon, egy-két fordulóval lehetett csak az utasokat Szászrégenbe szállítani, ami 1­2 órai vonatkésést idé­zett elő a székely körvasúton. Zsidók nélkül is virulnak a székelyföldi fürdők A múlt év folyamán csak Borbereknél volt a zsidók ellen tilalomra felállítva, most Oláhszent­györgy­ön s a legtöbb szé­kely fürdőhelyen sem látható zsidó fürdő­­vendég. Ennek dacára a vendégek száma nem apad sehol. A háborús viszonyokhoz mérten az élelmezésben nem volt sehol nagyobb fennakadás. Oláhszentgyörgyöm kitűnő étolajjal főztek s a körülmények­hez képest elég változatosan mindenütt. Az árak azonban, még a kisebb fürdő­helyeken is, túlhaladtak a múlt évit s messze felülmúlták a tisztviselők átlagos jövedelmét. Az áremelkedést a nyersanya­gok drágulása idézte elő, az itt-ott egy­hangú étrendet pedig az anyaghiány. A drágaság volt az oka a rövid időn belől történt jövésnek-menésnek, torlódásá­ak. A fürdővendégek zömét az előkelőbb szé­kely fürdők fogadták be. A „magyar Karlsbad“-ban, Oláhszentgyörgyön csak július 1-én indult meg a forgalom, téves hírek következtében. Ezt, a régen híres fürdőt, ma a mozdulatlanság jellemzi, köz­épületei, sétányai elhanyagoltak. Olyan a fürdőtelep, mintha nem volna gazdája. Pedig a különös gondozásra éppen ez a fürdő szorul rá a jövőben, mert az új vasút kiépítésénél úgyis elszigetelődik s kiesik a forgalomból. Kár volna érte, istenáldotta öt forrásának vizét mindenki szabadon és ingyen használhatja, feltűnő gyógyhatás­­sal. Ahol a fürdővendégeknek palackkal kell vásárolniok a borvizet Ami a gyógyvíz ingyenes élvezetét illeti, annak éppen az ellenkezője történt ebben az évben Málnáson. Itt a vendégek csak palackozott üvegekben, 30 fillérért kapták a világhíres Mária-forrásvizet. Ez a meg­szorítás egymagában is elég, hogy a mál­nás­ fürdőélet elsorvadjon. A palackozott vizet otthon is használhatjuk, nem szüksé­ges az utazás és a külön költség. Köztu­dat, hogy a közvetlen forrás­ és az üveg­be dugaszolt víz gyógyhatása közt különb­ség van. Reméljük, hogy a mostani ha­szonbérlet megszűnésével jobb napok vir­radnak Málnásra is. — Az új országhatár megállapításával Sepsiszentgyörgy lett a székely fürdők központja. Odautazásom­ban útitársaim azt a tanácsot adták, ne merjek éjjeli szállásra Sepsiszentgyörgyön kikötni, mert megtörténhetik, hogy — szállodahiány miatt, — az éjszakát az ut­cán töltöm, inkább utazzam a Sepsiszent­györgy—berecki vonalon tovább. Így ju­tottam el Kovásznára, hol hosszabb ideig maradtam. A híres „Pokolsár“ hazája a régi időkhöz mérten, sok változáson ment keresztül. Ezelőtt 400—50 évvel egyetlen földrajzi nevezetessége, a „Pokolsár“ isza­pos vize hatalmas hullámokban tört elő, most elcsendesedett s mint a rab oroszlán, szűkreszabott rácsos kerítésbe van szorít­va. A szépen rendbehozott, fákkal, virá­gokkal beültetett főteret a kerítés díszte­lenei, de nem válik előnyére a patakmeder a­sem, toldozott oldalfalaival, primitív hídjaival. Hol régen libalegelős pocsolyák voltak, most nagyszabású strand van, szénsavas vízzel, árnyas fákkal, sétautak­kal körülvéve. Ezek bővítik a szűkre sza­bott, két útvonalas sétateret. A „Térrét“ nevű erdőkoszorúzta gyönyörű völgyben, kristálytiszta hegyi patak mentére, tenge­rentúlra is szállítható gyógyvizek szom­szédságában épül a Tündérvölgy­nek jo­gosan elnevezett falurésze, előírásos szé­kely házaival, a „Székelykapu“ hatalmas hegy lábáig terjedve, melyen sikló visz át ,Komandóra­, a havasi tájak világába. Kovásznának a Pokolsáron kívül még 3—4 gyógyfürdője van, számtalan borvízforrá­­sa, csaknem minden lakóháznak saját borvízkútja, gőzlő­je. Különféle gyógyvi­zekben, gazdagabb, ifjúnak, öregnek köny­­nyebben megközelíthető kiránduló helyei, szebb tájai nincsenek Erdély egyetlen más fürdőhelyének sem. Ha a rengeteg ásványvizet legalább két helyen lehetne összpontosítani, ha az utakat rendbehoz­zák s legalább a fő közlekedő helyeket portalanítják, Kovászna elsőrendű klima­tikus és gyógyfürdő lesz. De a természeti kincsen és szépségek­nél találtam itt még értékesebb dolgokat a falu népének lelkében és szellemében, mely a legzordabb időkben mutatkozott meg, mint egészen különleges székely akaraterő és tehetség, egyes, a ne­m­észet KUNSÁGI TEMETŐ Katonás rendben, katonás csendben, Feküsznek hanyatt, az éggel szemben. Köztük s az ég közt szemfedő­képpen Egy ölnyi föld van, feketén, szépen. Drága föld, árát épp hogy megérte: Halálig kellett kükködni érte. Küzködni holtig, fogytig por ölni, Törődni, törni,­ hadakban ölni. .. Élűlről végig bírókra menni. 1 * „ * Érette zsoltárt harsogva zengni.­­ Kálvinus botján megtámaszkodva Felnézni néha szép csillagokba. Sok ártó szélbe, bús jégverésbe, Ázsia­ hozta felhők mögébe. . Nehéz egy ég volt, vert a zimankó, — De itt a bot már, az égi mankó. Kopjafa-fejfa letűzve rendben, Ott vannak ők már, békéb­en, csendben. Szemfedő rajtuk az örök ég, és — Egy öl a földből, fekete, békés. Fekete tenger, lem­ erült sajka, Fönn kicsi hullám-buborék rajta. Az is elsimul, a sírhant mal­ik, - - Fekete tenger simára válik. »_ * ..-wr Befoly a habja lenn a szívekbe, A némult szájba, kialudt szembe. Itt nincs kő, itt nem fellebbez márvány, Innen nem húz föl tarka szivárvány. Innen nincs túlpart, örök a szender, Elmúl az ember, marad a tenger. Keleti szellőt hallok suhanni. Azt súgja: így kell magyarul halni. szerencsésen képviselő egyéniségekben. Alkotásaikra felfigyelt az egész ország, első helyen az állam vezetőkörei, minisz­terek, államtitkárok, egyetemi professzo­rok, gyárigazgatók adják a kilincset egy­más kezébe s nem tudnak betelni a szé­kely őstehetség megnyilvánulásával, mely a legcsekélyebb szakszerű előképzettség nélkül, a veleszületett képzelőerő hatal­mával gépeket szerkeszt megdöbbentő precizitással, azokat munkába állítja, hogy életet adjon annak, ami halálra volt ítél­ve. Íme, egy példa a sok közül: Tanárnak készült, de pályafutását de­­rékba törte a világháború, az olasz fogság s Erdély elvesztése. A külső front össze­omlása után a harcot felvette a belső fronton. Vagyonkájának egy részét pénzzé­­téve gyapjúfonódát nyitott. Hallatlan akaratereje, veleszületett mérnöki zse­nialitása, szorgalma, puritán jelleme óta tört magának az ádáz ellenség száz aka­dályán is. A vállalat virágzásnak indult s már a magasab célkitűzés révpartjai előtt állott, midőn ismeretlen okokból a tűzkár ellen nem biztosított épületei l­ángbaborultak, porig égtek a gyapjúkész­­letek és minden berendezési tárgyak. A beló front összeesése sem törte meg a székely akaraterőt, mert táplálta a külö­nös tehetség isteni szikrája. Még meglevő vagyonát pénzzé téve, saját tervei szerint gépeket szerkesztett, amit fából meg lehe­tett csinálni, azt sajátkezűleg elkészítette A kezdetleges kísérlet rövid idő alatt gyár­szerűvé nőtte ki magát, szinte csoda lett belőle, kitűnő gyapjúszöveteivel meghódí­totta a fél országot. Nyomdokaiba léptek hasonló tehetséggel mások is, s ma három posztógyár működik Kovásznán, közel 200 embernek biztosítván a megélhetést. Ezekben a vállalatokban megtestesülve látjuk mindazokat a feltételeket, melye­ket általában az ipar problémája alatt napról-napra élőnkbe zárnak a szak- és napilapok. Szemünk előtt vannak mind­azok a külső és belső kellékek, melyek alapján egy ország ipar­a felvirágoz­hatik és nagyra nőhet: a rászületettség, az isko­lázottság, a testi és szellemi munka köl­csönös megbecsülése, a munkaadó és mun­kás közti családias kapcsolat, a laissez­­faire liberális egyéni vad hajszájának tö­kéletes hiánya. . . ­ A „Székely Nép“ meglátása« Nagy titok, hogy a fizikai és lelki­ erők hogyan függnek össze, hol találkoznak, hol kapcsolódnak egymással; de miképpen örökké fortyogó, tevő, cselekvő itt a föld, ugyanolyan a székely lélek is. Nem sokat ad az elméletekre, szóbeszédre, sebeket tapogat, csak konkrétumokra hallgat, azt követi. A Körösi Csom­a Sándorok, Gábor Áronok, a Bodorok stb. földje, a józan ész hazája, mindenekelőtt makacsul, szinte konokul székely! Helyesen mutatott rá a Sepsiszentgyörgyön megjelenő kitűnően szerkesztett Székely Nép egyik cikkében arra a fonákságra, hogy ezt a lelke közepéig gyakorlatias népet szellemileg főképpen egy rég halott és tőlünk teljesen idegen nép halott szellemének halott nyelvével akarják táplálni, lévén a négy székely vármegyében 12 gimnázium és csupán 4 polgári iskola, holott éppen ennek az el­lenkezőjére volna szükség, alsó-, közép- és felső ipari és kereskedelmi szakisko­lákkal kapcsolatban, mert nem kétséges, hogy Magyarország ipari és kereskedelmi újjászületésében a székely népnek lesz vezérszerepe! Utazásom közben sajnálatosan állapí­tottam meg, hogy más vidékekhez viszo­nyítottan Székelyföldön sok a kóbor, sem­mittevő, félig meztelen, vagy toprongyos cigány, akik rossz hatással vannak és szé­gyent hoznak a székely népre. Tudomásom szerint az Erdélyi Párt székelyföldi tago­zata mozgalmat indított a cigányság meg­­rendszabály­ozásár­a. Minden reményünk megvan­, hogy rendkívül agilis miniszter­­elnnökünk, rövidesen itt új rendet teremt­.

Next