Székely Nép, 1942. július-szeptember (60. évfolyam, 146-221. szám)

1942-07-31 / 172. szám

JÚLIUS 31. fejek­ben m­a 93 esztendeje tűnt el Petőfi Amikor a moldovai fejedelem körözőlevelet bocsátott ki — Létezett-e a Bajkál-tó mellett Kőrözs falu? —­ Utazás egy koponya körül Kőrözs falu? —­ Utazás Sepsiszentgyörgy, július 30. Ma 93 esztendeje annak, hogy a segesvári csata,­téren letörött a zászló. 1349 július 31. A költő kívánsága ez volt: Ott essem el én a harc mezején. Holttestemen át fújó paripák Száguldóénak a kivívott­­hadaira, S ott hagyajanaik­engervet össze­tiporva ... Ott esett el. Ott folyt ki az ifjúi vér szívéből, ott szúrta keresztül talán egy kozák dzsidás a magyar szellemi ég­bolt üstökösét. Akkor még nem voltak újságok, amelyek hírül adhatták volna a láng­, lelkű dalnok halálát. Még a Pesti Hírlap is csak hetek múlva írt a szo­morú esetről néhány sort. De ki is törődött volna ezzel? Hi­szen porbahullott a magyar szabad­ság. Az egész nemzet vonatott a muszka csizmák alatt és szenvedett az osztrák zsarnokságtól. Csak később, amikor a nemzet aléltaágából magá­hoz tért, kezdett mindenki Petőfiről gondolkozni. Hová lett? Mi történt vele? Felelet nem jött sehonnan. Csak a dalok maradtak meg, s néhány év múlva Szendrey Julia, a hitves is le­vetette az özvegyi fátyolt... Úgy jár, mint a diákok szoktak A kiegyezés nyugodt korszakában tudósok, kortársak és kiváncsiak se­rege kutatta a nagy Petőfi elveszett nyomát. Itt is, ott is bukkantak nyom­ra, mindenki vallotta, hogy az általa talált az igazi. A rablak sokfelé ágaz­tak, s mivel semmi biztos adatra nem bukkanhattak, megszülettek a legen­dák. Nem is egy, sok. A népből költő lett. Képzelő tehet­sége vakmerően cikázott ide-oda, hogy ha Petőfi csontjait nem is talál­ta meg, de legalább a költőt arra a­ magasságra emelte, ahol a lángeszek trónusa áll. A tudósok sem tudtak megmaradni a hideg számok és ada­tok birodalmában. Valami vak szen­vedélytől fütve ők is elindultak biztos­nak, vagy Winnytalaltnak Látszó nyo­mokon, hogy végre általuk is legenda szülessék. És ma csupa legenda, csupa költé­szet fedi a nagy Petőfi titkát ,itt ke­rült-e a többi hősökkel közös sírba a fehéregyházi síkon, vagy kozák kan­­csukák ütlege alatt Szibéria felé vo­nult a többiekkel...? Nem lehet tudni Egy bizonyos, hogy a moldo­vai fejedelemség abban az időben va­lóságos Petőfi-lázban élt. A moldovai fejedelem a kozák helytartó paran­csára köröző levelet adott ki Petőfi felkutatására, aki — amint a köröző levél írja — egészen biztosan Moldo­­vába szökött. ,­­„Úgy jár, mint a diákok szoktak, s hegyes kecskeszakálla van. Be­szél németül és franciául, igen tü­zes tekintetű, s egyik legjellegzete­sebb tulajdonsága szenved elyes be­­szédmodorat —■ mondja az egykori feljegyzéa.­­ A Kőrözs falu lakói Barátosi Lénártfe Lajos magyar­­ Ázsia-kutató viszont azt állítja, hogy " a Dajkál-tó mellett megtalálta Petőfi­­ sírját, egy Kőrözs nevű corosz faluban,­­ amelyet magyar honvéd fogolytársai­ ]­val Petőfi alapított és itt is halt meg­­ 1857 május 18-án...­­ Más nyomok szerint Petőfi fehér-­­ egyházi sebesülése után két tiszt-­­­társával Székelykeresztúrra jött és­­ egy Lázár Már­ton nevű itteni ven­­­­dég­lős istállójának szénn­gyan halt­­ meg és Itt is van eltemetve.— . Viszont a balázsfalvi @Dr. kát. gkn- ' jázhim múzeumában is Petőfi kopo­ .­­sáját őrzik, amelyet egy Fischer­­ Lujza nevű hölgy ajándékozott 1870 körül az iskolának. A nő unokája volt az intézet Rochenberg nevű egykori orvosának, aki — a legenda szerint — részt vett az 1849-iki ütközetben is a július 30m lezajlott fehéregyházi csatában megtalálta Petőfi holttestét. Levágta a halott költő fejét, hazavitte Rak­é­sfalvára, ahol kellőképpen kiké­szítette és haláláig őrizte, anélkül, hogy családtagjai előtt felfedte volna a valót: kié a koponya? Halálos ágyán azonban elmondotta titkát s fiára hagyta azt. ő sem hozta nyilvánosságra a titkot. Végül a ko­ponya Fischer Lujza birtokába került, aki Balázsfalváról való elköltözésekor az iskolának ajándékozta Petőfi kopo­nyáját ... Vita a koponya körül tett a Petőf-koponyáról s azt féttd­ve-A koponya eredetének tisztázására 1901-ben a Petőfi Társaság Wlassieh Gyula báró, akkori közoktatásügyi mi­niszterhez ford­u­lt, akinek távirati ké­résére a balázsfalvi iskola Borosa C. Flavius nevű rajztanára rajzot készít Jókai Mór. „Ez a rajzban előttem fekvő koponya nem Petőfié. Az ő koponyája felül szélesedő vo­lt, az ábránál pedig ez éppen fordítva mutat­kozik. Sándor homloka magas volt, a rajzon ez alacsony. Legnagyobb el­térés az arcélban van s a rajzon Petőfi rendellenes fogelőreállása sincs rajta...“ La­­ka Gusztáv ezeket mondta: „Személyes jóbarátom volt Petőfi, akinek keskeny homloka volt és szép fogsorából egy kiállt. A rajz­ból ezt nem tudom megállapítani...“ (La­­ka 1901-ben, a nyilatkozattételkor éves volt.) Török Auré­­ir, egyetemi tanár ki­jelentése: „Ha a Barabás és Orbai által ké­szített Petőfi-képeket veszem ala­pul ,a koponya nem volt a költőé. Ha azonban más nyomokon indult­ Pestre. A rajzot tudósok és Petőfi kortársai vizsgálták, a vélen­ények azonban ellentétesek voltak. Íme a nyilatkozatok: lak el, lehet, hogy az övé volt...“ Újabb kérésre, a balázsfalvi gimná­zium Chetianu Aură és Banica Oc­­tavian nevű­ tanárai felvitték a kérdéses koponyát Pestre, ahol azt Seranger Wilibald dr., a Magyar­ Nemzeti Mú­zeum ethnográfiai osztályának őre és Iszlai József dr., a fogászat egyetemi tanára vizsgálták meg. Ez a vélemény is ellentétes volt. Míg Lena­yer úr­ tagadta a Petőfi­­koponya eredetiségét, addig Iszlai kimutathatónak mondotta a bal szemfog rendellenességét. Csődöt mond Két évvel ezelőtt, a bevonulás évé­ben, megkérdeztük Kolozsvárott Kern­­bach Miháy dr. egyetemi tanárt, a borod­ami intézet igazgatóját: hogyan lehetne megállapítani a koponya való­diságát? Az or vámszakértő a következőket vá­laszolta: a tudomány .­ Hogy a koponya, vagy a csont Petőfié-e, kétféle módon lehetne meg­állapítani. Elsősorban halotti maszk alapján lehetne komoly összehasonlító tanulmányt végezni. Mivel azonban Petőfiről nem készült halotti maszk, a másik módszer lenne a jobb, de ez is nagyon körülm­ényes. Ha a szabadság­ J Petőfi Sástdiur': így qmidalat tátit engemet... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lass®» hervadni el, mint a virág, A melyen titkos féreg foga rág ; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál. Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily hálált adj, istenem, Ne ily halált adj, én nekem / Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Egesz-földet rázó mennydörgés dönt le ... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva siácra lép Pirosló arczczal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval : „Világszabadság!“ 1 _ " S ez* elharsogfáte, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság vélök megütközik: Ott essem el én* A kom mezején, Ott folyjon az ifjm vér ki szívembül; S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holt­testemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva: Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyász­zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös simáik adják, kiki érted haltak. ­ A Tértadók díjazása A belügyminiszter július 15-én kel rendeletében , szabályzatot állapítot meg a vérátömlesztés céljára vért­eolt személyek díjazása tárgyában. Esze­rint a nyilvános betegápolást általány, illetve a kötelező betegségi biztosítási intézetei terhére kórházi ápolásiba vett beteg részére vérátömlesztés céljából vért adó személyt — amennyiben ért nem ingyenesen ajánlja fel — 10— 100 cm8 vér után 10 cms-enként 1 P­ 101—200 cm3 vér után 15 pengő, 201— 300 cm3, vér után 20 pengő, 301 cm*­­nél több vér után 30 pengő díjazás il­leti meg. A szabályzat további részében a vo­natkozó eljárás megállapítás nyert be n­evet. harc áldozatául esett hősök közös fe­héregyházi sírjában csontokat talál­nának és azok életkorát és összetéte­lét elemző kísérlettel vizsgálat tár­gyává tennék, talán meg­ lehetne álla­pítani, melyek Petőfi csontjai... Petőfi eltűnéséről és hősi haláláról elterjedt hírek tehát ellentétesek és különbözők. Egy Svigel Ferenc nevű kutató már arra is vállalkozott, hogy egy bizott­ságot elvezet Petőfi oroszországi sírjá­hoz » megmutatja azokat a települése­ket is, amelyeken az Löcö-ben odahur­colt magyar honvédek leszármazottjai­­nak«.. » Ezek a legendák mégsem nyújtana semmiféle biztos támpontot. Lehet hogy valami csoda folytán messze ke­leten harcoló honvédetek megtalálják Petőfi Sándor sírját, de az is tehe­t, hogy a magyar nemzet számára oly szent csontokat soha emberi szem töb­bé már nem pillanthatja meg. Mégis Petőfi láthatatlan sírja mindig virágokat terem. Rajnay Tibor ni........ I j Jólsikerült ‘Dörös* keresztes estély ,Tusnádfördőn Tusnádfürdő, július 39*. Tusznád­­fürdőn nagy­­sikerű műsoros estély, rendezett áss ottani Vörös Karcsal Egylet. Somogyi Bogyó, a Nemzeti Színház tagja,, Székely András bu­dapesti színművész, Bándi Mária Peturka Zsoasi, Prinez Ferenc mű­vészi számai s főleg Karadéi Baba énekszámai nagy sikert arattak. A sort Molnár Sándor, a hor­védség hangulatos és komoly művészi mű­­­közismert székely százados költője szellemesen, ízes székely tájszólás­­ban konferálta. Saját költeményei­ből i­s előadott, a nagyszámú közön­ség tapsai­­között. A minden tekin­tetben jól sikerült, jótékony célú előadásról százával rekedt kint a közönség. Végeredményben közel kétezer pengő tiszta bevétellel zá­rult a műsoros estély. Molnár Sáran­dor százados minden szavában érté­kes székely tájszól­ásos előadásában magmutatta, hogy anélkül is lehet ,,székel­yes"■ tréfáslkodást bemutat­ni, hogy az előadók okvetlenül „bu­­gyutanaik“­ mutatnák a székelyt. A közismert „b -knak felhívjuk a fi­gyelmét erre. Tessék a székely tré­fát, humart szellemesen és nem a már régen megunt műre : bemu­­tatva. Bándi Mária s jobban teranszt ha az egyébként kedves „női Dani bászkodását“ másképpen adná túl. Mollinák­ Sándor százados, akit a székegység főleg a rádióban és a budapesti Zeneakadémián 22 é­v alatt ismételten megrendezett szé­kely szerzői estjeiről ismer, úttörő munkásságot végez ezen a téren is. Megrnkatta és megkacagtatta az igényes közönséget, de nem a már imáts-untiglan rsmért „góbéskodás“ mesterrkéltségével, ha­­em kizáróla­gosan természetes és szellemes, tré­fás székely mókáival.

Next