Székely Nép, 1943. április-június (61. évfolyam, 73-144. szám)

1943-04-01 / 73. szám

LXî, évrelysm 73* síim $«pi!si«nîgy5rgy,' 1943.’ április 1„' csütörtök KLÖFTZETSSI DIJAK: A Eiry hónapra — — — — 3.28 penfó j »gyed évre-------------9.20 pengS­­ Fel évre ------—- — 18.40 pengő Egész évre — -------------*6.80 pengS Csekkszámla: 72.254. v Ft^_^ITTLKfM_P»OI,mfCAI NAPILAP KI­AD4TULAJMMM • JÓKAI NYOMDA MI4S2VÁNYTARTAiAfil A V Szerkesztőség és kiadóhivatal: SEPSISZENTGYÖRGY, GKÍ­K­TELEKI PAL-UTCA­­­SZÁM. Szerkesztéseit tirdend­ő 59. Kiadóhivatali távbeszélő 109. Kéziratokat nem adunk vissza. Megállították az angolszász támadást Afrikában Sri­llmin­ténél szovjet állásokat foglaltak el a ném­e­tek - A Ladoga-tótól délre bolsevista támadásokat vertek vissza Újabb 103 ezer tonna angolszász hajóteret süllyesztettek el a németek a világtengereken A lengyelek utolsó emberig ellenszegülnének minden olyan igénynek amely lengyel felségjog ellen irányulna — hangoztatta Sikorszky Bor­in, márc. 31. (MTI) A német véderő főparancsnokság c­ivil h­iva­tá­sos hadi jelentése: A keleti arcvon­al déli és középső szakaszán a nap nyugodtan telt el. A Kubán-híd­főnél és Vjazmától nyugatra indított ellenséges előretö­­rési kísérleteket tüzérségünk tüze és repülőkötelékeink támadásai meg­hiúsították. Az Ilmen tótól délre arcvona­tunk megrövidítésére irányuló támadó vállalkozásunk a nagy terepnehézségek ellenére is el­érte célját. A Ladoga-tótól dél­­re a kemény, de eredményes üt­közetek tovább tartottak. 2 el­lenséges zászlóalját bekerítve megsemmisítettünk. Sok páncé­rost kilőttünk. A ttinzai elhárító csata egyre tart. Néhány szakaszon az ellensé­ges támadó tevékenység a né­met-olasz csapatok eredményes ellentámadása folytán alábbha­gyott, bár számos arcvonalszakaszon az ellenség folytatta súlyos támadásait, amelyek csapataink szilárd elhárítá­sán kedden is összeomlottak. A légi­erőnk éjjel-nappal újból és újból be­avatkozott a harcokba. A Földközi-tengeren egy német teberhaj® megtámadott és elsüllyeszz­­t­­tett egy angol lengen-alattjárót. A német légierő Anglia déli part­vidékének katonai célpontjai ellett ismét meglepő és hatásos támadást intézett. A támadás igen eredmé­nyes volt. Berlin, márc. 31. (MTI) A vezéri főhadiszállás külön jelentése alapján a véderő főparancsnokság közli: Tengeralattjáróink a különböző után­pótlási útvonalon ismét súlyos csa­pást mértek az ellenségre. Az At­lanti-óceán középső részén és a Földközi tengeren legnagyobb részt hajókaravánokból 17 súlyosan meg­Berlin. márc. 61. [MTI) Eddigi je­­lentések szerint a bolsevisták már­­­cius 30-án 33 repülőgépet, vesztet­tek. 1 26 gépet légi harcokban lőttek le. 5 gépet a légvédelmi tüzérség pusztított el kettőt, pedig a földön semmisítettünk meg. rakott, összesen 103.500 tonna tar­­talmú ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek és A Biszkaja öbölben ellenséges bombázók támadást intéztek német tengeralattjárók támpontja ellen. Tengeralattjáróink légvédelmi tüzér­sége 5 nehéz bombázót lőtt le. A szovjetunió nemcsak az angol­­szász hadianyagra, hanem az angol­szász életemre is rá van uta­va Amszterdam, márc. 31. Az angol hírszolgálat híradása szerint Roo­­sevelt az Edennel folytatott tanács­kozások befejezése után tárgyalá­saikról nyilatkozatot tett. Megemlít­ette, hogy a megbeszéléseket a Szov­jetunió megbízottjainak jelenlétében folytatni fogják. A további értekez­let anyaga ugyancsak az angolszász szövetségeseknek, főképpen a szov­jetuniónak hadianyaggal és élelmiszerrel való ellátása lesz. Az együtt lefolytatandó tárgyalásokra a Szovjet megbízottait Roosevelt április vé­gére az Egyesült Államokba már meg is hívta. 17 angolszász hajó a tenger fenekén Ara­daiaiér A EGY VT, EGY CÉL Irta LÁSZLÓ ZOLTÁN Sokszori kaptunk már szemrehá­nyást és mi is kénytelenek voltunk elismerni, hogy feltorlódott kérdé­seink rendezésénél többször vezérelt az ötletszerűség vagy az egyéni ér­dek, mint a rendszeresség. Hogy en­nek milyen következményei voltak és vannak, felesleges részletezni. Annyi bizonyos, emiatt hiányzik­­még sok olyan intézményünk, üze­münk, amire pedig elengedhetetle­nül szükségünk volna. A terveknek,­­kívánságoknak és óhajoknak külön­böző szemszögből és különböző uta­kon különböző helyekre való eljut­tatása aligha segítette elő a megol­­lást, sőt a tapasztalat sok esetben ép­pen a lényeg elsikkadását mutatja. • Nem új gondolat a székelyy sors­­kérdéseknek közös megbeszélése. Hókat, irtunk és hallottunk a negy­ven évvel ezelőtt­ összeült csiktus­­nádi székely kongreszzusról s annak eredménytelenségéről. Azóta sokszor visszatért a Székely szellemi és gaz­dasági egység kiépítésének gondola­ta, de elég-e, ha csak óhajtás marad testvéri összefogásunk? Úgy véljük, hogy azok az okok, amelyek annak idején életrehívták a tusnádi kon- s gresszust, ma is fennállnak, sőt igaz s­­zán csak most sürgetik a közös­­ munkát. A Század elején egész gaz- I­daság­i életünk idegen érdekek szol-­­­gálatában állott, idegenbe vittük s termelésünket és idegenből fedeztük szükségleteinket. Ez a folyamat lé­nyegében felszabadulásunkig tartott! De mennyivel került ekkor előnyö­sebb helyzetbe gazdasági életünk? !A felvevő és ellátó piac, amelyet mi erősítettünk, gazdagítottunk mun­kánk verejtéke árán, elveszett.­­Amint a század elején megláttuk a gazdasági átállítás szükségszerűsé­gét, éppen olyan döbbenetes módon eszméltünk rá a felszabadulás után ellátásunk újjászervezésének elke­­rülhetetlenségére. Talán éppen a­­ felfokozott él­niakarás, a sok felgyü­lemlett és most már szabad utat ke­reső­­ életerő adta a rengeteg tervet, ötletet új berendezkedésünkre. Bi­zony szomorú az a megállapítás, hogy ebbe a végeredményben egész­ségesnek indult tülekedésbe túlsá­gosan belevegyült a magán­érdek, amelynek túlsó szálait ezelőtt ép­pen­ ellenségeink tartották kezükben. Ez aztán itt-ott széthúzást és gyű­lölködést­ váltott ki. Hála Istennek azonban ezt ma már jól látjuk és bátran, férfiasan meg is merjük mondani. Ami még örvendetesebb: próbáljuk jóvátenni az mulasztásokat, noha a kezdeti, ferszén kivételes lehetőségek többé s­em, térnek vissza. Háborúban van­­gyünk s az amit 1940. végén, vagy ■1941. elején magunkra, fordíthattunk volna, ma azt sokkal magasabb ér-­rdeke­k szolgálatába kell állítanunk. Mindettől függetlenül úgy látszik, két és fél évnek kellett eltelnie, hogy észbe kapjunk: nem jó úton járunk. Mintha a sok jó intelemnek foganatja kezdene lenni. Legalábbis ezt kell éreznünk a szerda délelőtti négyórás sepsiszentgyörgyi közgaz­dasági értekezlet után. Annyi élet­revaló, okos ötletet hallottunk itt, hogy ha azokat rendszerbe foglal­juk, s csak egy részüket valósítjuk meg abban a szellemben, amelyben általában az egész értekezlet­ lezaj­lott­, jelentős lépéssel visszük előbb­re a székely gazdasági életet a kö­zösségi érdekek helyes szolgálata felé. Az üléstermet új szellem járta körül és minden szó megött a közös székely akarás, tettvágy húzódott meg. Milyen öröm volna, ha Három­szék példáján felbuzdulva, a többi székely megy­ék is hasonló értekez­letre határoznák el magukat és adottságaikról, jövő terveikről tájé­koztatnék a testvérmegyéket. Talán nem tartozik az álmok közé az sem, hogy egyszeresük napi a négy mé­hely megye szellemi és gazdasági életének vezetői összeülnek, félre­dobnak minden egyéni és helyi vo­natkozású érdeket, őszintén egymás szemébe néznek és székelyhez illő múltsággal olyan kérdésekről kez­denek tárgyalni, amelyek utat nyit­nak az egészséges gazdasági fejlő­désnek, egyben pedig élő valósággá teszik a székely közösséget. Nem elérhetetlen vágyak ezek. Csak emberek kellenek, akik felráz* zák azokat, akik még ma sem akar* nak felocsúdni tespedtségükből.­­ *

Next