Székely Nép, 1943. április-június (61. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-01 / 73. szám
LXî, évrelysm 73* síim $«pi!si«nîgy5rgy,' 1943.’ április 1„' csütörtök KLÖFTZETSSI DIJAK: A Eiry hónapra — — — — 3.28 penfó j »gyed évre-------------9.20 pengS Fel évre ------—- — 18.40 pengő Egész évre — -------------*6.80 pengS Csekkszámla: 72.254. v Ft^_^ITTLKfM_P»OI,mfCAI NAPILAP KIAD4TULAJMMM • JÓKAI NYOMDA MI4S2VÁNYTARTAiAfil A V Szerkesztőség és kiadóhivatal: SEPSISZENTGYÖRGY, GKÍKTELEKI PAL-UTCASZÁM. Szerkesztéseit tirdendő 59. Kiadóhivatali távbeszélő 109. Kéziratokat nem adunk vissza. Megállították az angolszász támadást Afrikában Srillminténél szovjet állásokat foglaltak el a németek - A Ladoga-tótól délre bolsevista támadásokat vertek vissza Újabb 103 ezer tonna angolszász hajóteret süllyesztettek el a németek a világtengereken A lengyelek utolsó emberig ellenszegülnének minden olyan igénynek amely lengyel felségjog ellen irányulna — hangoztatta Sikorszky Borin, márc. 31. (MTI) A német véderő főparancsnokság civil hivatásos hadi jelentése: A keleti arcvonal déli és középső szakaszán a nap nyugodtan telt el. A Kubán-hídfőnél és Vjazmától nyugatra indított ellenséges előretörési kísérleteket tüzérségünk tüze és repülőkötelékeink támadásai meghiúsították. Az Ilmen tótól délre arcvonatunk megrövidítésére irányuló támadó vállalkozásunk a nagy terepnehézségek ellenére is elérte célját. A Ladoga-tótól délre a kemény, de eredményes ütközetek tovább tartottak. 2 ellenséges zászlóalját bekerítve megsemmisítettünk. Sok páncérost kilőttünk. A ttinzai elhárító csata egyre tart. Néhány szakaszon az ellenséges támadó tevékenység a német-olasz csapatok eredményes ellentámadása folytán alábbhagyott, bár számos arcvonalszakaszon az ellenség folytatta súlyos támadásait, amelyek csapataink szilárd elhárításán kedden is összeomlottak. A légierőnk éjjel-nappal újból és újból beavatkozott a harcokba. A Földközi-tengeren egy német teberhaj® megtámadott és elsüllyeszzttett egy angol lengen-alattjárót. A német légierő Anglia déli partvidékének katonai célpontjai ellett ismét meglepő és hatásos támadást intézett. A támadás igen eredményes volt. Berlin, márc. 31. (MTI) A vezéri főhadiszállás külön jelentése alapján a véderő főparancsnokság közli: Tengeralattjáróink a különböző utánpótlási útvonalon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az Atlanti-óceán középső részén és a Földközi tengeren legnagyobb részt hajókaravánokból 17 súlyosan megBerlin. márc. 61. [MTI) Eddigi jelentések szerint a bolsevisták március 30-án 33 repülőgépet, vesztettek. 1 26 gépet légi harcokban lőttek le. 5 gépet a légvédelmi tüzérség pusztított el kettőt, pedig a földön semmisítettünk meg. rakott, összesen 103.500 tonna tartalmú ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek és A Biszkaja öbölben ellenséges bombázók támadást intéztek német tengeralattjárók támpontja ellen. Tengeralattjáróink légvédelmi tüzérsége 5 nehéz bombázót lőtt le. A szovjetunió nemcsak az angolszász hadianyagra, hanem az angolszász életemre is rá van utava Amszterdam, márc. 31. Az angol hírszolgálat híradása szerint Roosevelt az Edennel folytatott tanácskozások befejezése után tárgyalásaikról nyilatkozatot tett. Megemlítette, hogy a megbeszéléseket a Szovjetunió megbízottjainak jelenlétében folytatni fogják. A további értekezlet anyaga ugyancsak az angolszász szövetségeseknek, főképpen a szovjetuniónak hadianyaggal és élelmiszerrel való ellátása lesz. Az együtt lefolytatandó tárgyalásokra a Szovjet megbízottait Roosevelt április végére az Egyesült Államokba már meg is hívta. 17 angolszász hajó a tenger fenekén Aradaiaiér A EGY VT, EGY CÉL Irta LÁSZLÓ ZOLTÁN Sokszori kaptunk már szemrehányást és mi is kénytelenek voltunk elismerni, hogy feltorlódott kérdéseink rendezésénél többször vezérelt az ötletszerűség vagy az egyéni érdek, mint a rendszeresség. Hogy ennek milyen következményei voltak és vannak, felesleges részletezni. Annyi bizonyos, emiatt hiányzikmég sok olyan intézményünk, üzemünk, amire pedig elengedhetetlenül szükségünk volna. A terveknek,kívánságoknak és óhajoknak különböző szemszögből és különböző utakon különböző helyekre való eljuttatása aligha segítette elő a megollást, sőt a tapasztalat sok esetben éppen a lényeg elsikkadását mutatja. • Nem új gondolat a székelyy sorskérdéseknek közös megbeszélése. Hókat, irtunk és hallottunk a negyven évvel ezelőtt összeült csiktusnádi székely kongreszzusról s annak eredménytelenségéről. Azóta sokszor visszatért a Székely szellemi és gazdasági egység kiépítésének gondolata, de elég-e, ha csak óhajtás marad testvéri összefogásunk? Úgy véljük, hogy azok az okok, amelyek annak idején életrehívták a tusnádi kon- s gresszust, ma is fennállnak, sőt igaz szán csak most sürgetik a közös munkát. A Század elején egész gaz- Idasági életünk idegen érdekek szol-gálatában állott, idegenbe vittük s termelésünket és idegenből fedeztük szükségleteinket. Ez a folyamat lényegében felszabadulásunkig tartott! De mennyivel került ekkor előnyösebb helyzetbe gazdasági életünk? !A felvevő és ellátó piac, amelyet mi erősítettünk, gazdagítottunk munkánk verejtéke árán, elveszett.Amint a század elején megláttuk a gazdasági átállítás szükségszerűségét, éppen olyan döbbenetes módon eszméltünk rá a felszabadulás után ellátásunk újjászervezésének elkerülhetetlenségére. Talán éppen a felfokozott élniakarás, a sok felgyülemlett és most már szabad utat kereső életerő adta a rengeteg tervet, ötletet új berendezkedésünkre. Bizony szomorú az a megállapítás, hogy ebbe a végeredményben egészségesnek indult tülekedésbe túlságosan belevegyült a magánérdek, amelynek túlsó szálait ezelőtt éppen ellenségeink tartották kezükben. Ez aztán itt-ott széthúzást és gyűlölködést váltott ki. Hála Istennek azonban ezt ma már jól látjuk és bátran, férfiasan meg is merjük mondani. Ami még örvendetesebb: próbáljuk jóvátenni az mulasztásokat, noha a kezdeti, ferszén kivételes lehetőségek többé sem, térnek vissza. Háborúban vangyünk s az amit 1940. végén, vagy ■1941. elején magunkra, fordíthattunk volna, ma azt sokkal magasabb ér-rdekek szolgálatába kell állítanunk. Mindettől függetlenül úgy látszik, két és fél évnek kellett eltelnie, hogy észbe kapjunk: nem jó úton járunk. Mintha a sok jó intelemnek foganatja kezdene lenni. Legalábbis ezt kell éreznünk a szerda délelőtti négyórás sepsiszentgyörgyi közgazdasági értekezlet után. Annyi életrevaló, okos ötletet hallottunk itt, hogy ha azokat rendszerbe foglaljuk, s csak egy részüket valósítjuk meg abban a szellemben, amelyben általában az egész értekezlet lezajlott, jelentős lépéssel visszük előbbre a székely gazdasági életet a közösségi érdekek helyes szolgálata felé. Az üléstermet új szellem járta körül és minden szó megött a közös székely akarás, tettvágy húzódott meg. Milyen öröm volna, ha Háromszék példáján felbuzdulva, a többi székely megyék is hasonló értekezletre határoznák el magukat és adottságaikról, jövő terveikről tájékoztatnék a testvérmegyéket. Talán nem tartozik az álmok közé az sem, hogy egyszeresük napi a négy méhely megye szellemi és gazdasági életének vezetői összeülnek, félredobnak minden egyéni és helyi vonatkozású érdeket, őszintén egymás szemébe néznek és székelyhez illő múltsággal olyan kérdésekről kezdenek tárgyalni, amelyek utat nyitnak az egészséges gazdasági fejlődésnek, egyben pedig élő valósággá teszik a székely közösséget. Nem elérhetetlen vágyak ezek. Csak emberek kellenek, akik felráz* zák azokat, akik még ma sem akar* nak felocsúdni tespedtségükből. *