Székely Nép, 1943. július-szeptember (61. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-01 / 145. szám

r­­ . :­­mmma LXI. évfolyam 145. szám Sepsiszentgyörgy, 1943. julus 1. csütörtök ELŐFIZETÉS! DIJAK: Egy faénapra —------— 8.20 pssgi negyed évre — —­ — — 9-20 pengő Fél évre — — — — 18.49 pengő Égés* évre ------------------ 86.30 pengő Csekkszámla: 72.254. rös©im.EN POLmKAi napilap KIADftTUlAJDON««» » •IGKA» »Y©NBA RfcSZVSNYTARtt Szerkesztőség és kiadóhivatal: LEFSISZESITGYÖRGY GRÓF TELEKI PAL-uTCA | SZABI Szerkesztőségi távbeszélő 59. Kiadóhivatali távbeszélő 109. Kéziratokat nem adünk vissz®. A FALUÉRT írta: GYÖRGY MÓZES A mostanit én ránk következő hó­napokban kétségtelenül újra kidom­borodik a nemzeti termelés szem­pontjából való hatalmas jelentősége a magyar földnek, a gazdának, a fa­­lunak. Az ipar fontosságát természe­tesen senki sem akarja ezzel a meg­állapítással kisebbíteni, de a legelső és legfontosabb mégis a mindennapi kenyér biztosítása, a betevő falat, amiért most verítékezik hajnalha­­sadtától gyakran nap­nyugtán túl is a sokezer magyar falu többmillió­nyi népe. A városokban, a gyárak­ban, a hivatalokban többnyire télen­­nyáron egyformára kimért munka­rend, üzemidő keretében végzi ki-ki a kötelességét, de falun kakasszó pó­tolja a munkába hívó gyári dudát és az esti harangszó földjén éri a gaz­dálkodót. Hisszük,­­Magyarországon még ma sem kell azonban külön i­egindokol­­ni, miért emeljük dolgozó társadal­munk legelsőjének mindig a gazdát, a földmívest, akitől most is vala­mennyien egész esztendőre kenye­rünket, aztán majd ünnepi húsún­kat, főzelékünk, tésztánk zsirozóját várjuk. Többség­ük ebben az ország­ban és ha jól megy soruk, felvirradt mindnyájunknak, amikor pedig pa­naszra nyílik alkuk, közös sorsunk s lemondás, nélkülözés. Bánk­ bán Tiboroknak élete. Ilyenkor, nyári munkaidőben, ha illetékes kormánytényezők és nagy­­közönség figyelmének, becsülésének első sorában áll a magyar gazda, ilyenkor­­kell foglalkozni az egész or­szágnak a falu problémáival, hogy jövőre, vagy azutánra kedvezőbb, szerencsésebb, könnyebb körülmé­nyek között végezhesse mindenévi nemzeteltartó munkáját a föld népe. Ilyenkor készülődjünk neki mi, akik nem termeljük, hanem­, zsák szeljük a kenyeret, hogy hálaadásk­­ént is igyekszünk könnyíteni falusi test­véreink során. A milliárdról nevezett mezőgazda­ságfejlesztő reformprogramról ter­mészetesen tudunk és bizonyos is, hogy amit a mai időkben, véres há­borúban, ezernyi állami feladat kö­zepette meg lehet tenni ennek a végrehajtása érdekében, azt a kor­,­mányzat, a hatóság el­végzi. Most azonban nem erről van szó.­­A társadalom maga siessen a hivatalos fórumok segítségére a falu színvonalának, jólétének eme­lése érdekében. Ez sem új go­dolat, mert a zöldkeresztes mozgalom őse önkén­t vállalt szociális munka volt és a testvérközségek intézménye, a szegényebb, gyengébb rokon kézen­­fogva vezetése a jobb életviszonyok közé ugyancsak szép és eredményes fáradozás. Úgy gondolom, hogy nem is szük­séges valami vadonatúj programot kidolgozni, hiszen jól bevált, kitű­nően vezetett intézménye van a Székelyföldnek és egész Erdélynek, az EMGE, amely sokkal inkább tud­ja, mit hol és miként kell cseleked­ni. Idehaza tudja is ezt róla, veze­tőiről mindenki. Hiszen az elesett első segítője, a tennivá­gyó örökös oktatója, az összesség soha nem lan­kadó harcosa az EMGE. Amikor te­hát ezt a szinte történelmi múltú intézményét erősíti a székely, saját izmainak, agyának teljesítőképes­ségét sokszorozza. Azok azonban, akik országos, vagy megyei politikában tényezők, talán kompromissziumok eredményeként, talán más okokból, osztály­érdekek képviselőjét látják az EMGE-ben és nem támogatják munkájában úgy, ahogyan azt tőlük sokszáz falu több százezernyi székelye elvárhatná. Na­gyon jól ismerjük mi is Menenius Agrippa példázatát a gyomorról és a fellázadó végtagokról. Mikor a kéz nem akarja a szájhoz emelni, a fo­gak megrágni a gyomorba szánt ételt és fellázadtak, hogy nem szolgálják ki azt a dologtalan, haszontalan, mohó gyomrot. Természetes aztán, hogy az üres gyomor nem fűtötte a szívet, ellankadt a vérkeringés és nagyon is belátták a sztrájkoló vég­tagok, közös nyu­nk­a, egymást kiszolgálás nélkül nincs élet ugyan­abban a testben. Most azonban itt lenne az ideje annak, hogy a falvak megkapják a fejlődésükhöz szükséges feltételeket. Szellemi, gazdasági és közigazgatási vonatkozásokban évről-évre mind nagyobb­­ beruházásokat végezzenek most már elsősorban a falu érdeké­ben. Hogy utak és vasutak a falvak szempontjai, rendelkezések a falu­siak érdekei, intézkedések a kis­­templomok alján meghúzódó kicsiny házak lakói miatt történjenek. Ne zongorát és selyemrokolyát szállít­son nekik a város, de szeget a ko­vácsnak, gyapjú fonalat a házi szövő­székre, tartós lábbelit a munkához és először neki, mert ő adja érte a kenyeret. Ha pedig csak ennyit is beláttunk, helyeslünk, akkor már nagyon sok történt. Akkor a többi, a falu fel­emelése, a nép tettekkel való meg­becsülése már szinte magától jön... Zsindely Férem dr. kereskedelmi miniszter nyilatkozott a „Székely Nép“-nek Küszöbön az angolszász partraszállás (?) Fokozódik a légitevékenység Olaszország ellen — A keleti hadszíntéren átmeneti harci szünet — Újabb nyolc ellenséges hajót süllyesztettek el a tengely búvár hajói Svájcot Exo­mbá­­ták az av.go­­repillori Berlin, junius SO. (NTI) A né­met véderő főparancsnokság hiva­talos hadijelentése: A keleti arcvonalon jelentősebb harci cselekményre nem került sor. Német tengeri egységek a Fe­kete tengeren eredményesen támadtak egy szovjet utánpótlási hajókara­vánt és abból két szállítóhajót összesen négyezer tonna űr­tartalommal elsülyesztettek. Novoroszijszk térségében német bombázó kötelékek jó eredmény­nyel támadták az ellenség gyüle­kező helyeit és utánpótlási támasz­pontjait. A földközitengeri térségben né­met harci repülőgépek heves támadást intéztek Bone kikötő berendezései ellen és hatásosan bombázták a ki­kötőben horgonyzó hajókat. A kifejlődött légiharcok során német vadászgépek összesen 12 ellenséges repülőgépet lőt­tek le. Német búvárhajók az Atlanti­­óceánon és a Földközi tengeren összesen nyolc ellenséges hajót sülyesz­tettek el 49 ezer tonna űrtar­talommal, azonkívül pedig súlyosan megron­gáltak három másik szállító hajót, egy kisérő hadihajót pedig szintén elsüllyesztettek. Az olasz szárazföld elleni ellen­séges légitámadások során német vadászgépek öt többmotoros ellenséges bombázót lelőttek. (MTI) Küszöbön a partraszállás ,­ Rómiajún. 30. (MTI) Pavolini a Messagero hasábjain annak a né­zetének ad kifejezést, hogy az ellenséges erők nemsokára megkezdik a partraszállást. A tengely azonban nemcsak a partvédelemmel válaszol, hanem nyomban felveszi a küzdelmet és állja majd a harcot. (MTI) Ara usa­mm

Next