Székely Nép, 1944. április-június (62. évfolyam, 74-145. szám)

1944-04-01 / 74. szám

LX­L évfolyam 74. szám Sepsisz­entgyörgy, 1944 április 1* szombat ELŐFIZETÉSI DIJAK* Efsy hónapra, — — *— — 4.30 pen­gi Negyed évra —- — — — 12-49 pengi Fél évre — — 24.80 pengi Egy évre-------—--------19.60 pengi Csekkszámla: 72.254 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP illapotulajdonos JÓKAI NYOMDA RÉSZVÉNYT­ÁRS­AS Ad és kiadóhivatal: SEPSISZENTGYÖRGY G­RÓF TELEKI PÁL­ UTCA 4 SZÁM Szerkesztiségi távbeszél* 59 KladihigaUU távbeszéli 109 Kézfalatokat am adunk vissza BÍZVA BÍZZÁL Most kezdenek nyilvánosságra jutni az új kormány lapjain keresz­tül az első megbízható hírek azokról a földalatti szervezkedésekről, azok­ról a hazaáruló gazságokról, ame­lyek megelőzték és kiváltották a március 19-i eseményeket. Amíg hivatalosan nem közlik eze­ket a dolgokat, addig még csak nem is célzunk rájuk, nem foglalkozunk velük. A kormány nagyon jól tudja, hogy mikor, mennyit hoz majd be­lőlük az ország közvéleményének tudomására. Egyet azonban megállapíthatunk. A rubellal, fonttal és dollárral meg­fizetett, idegen fajú vezetők mögé odasodort a gazság, aljasság, pénz­­sóvárság, érvényesülési vágy mel­lett nagyon­­sok gyávát, nagyon sok, bizalmatlant is Olyanokat, akiket teljesen hatalmába kerített az ide­gen hírverés, akikből kiölték az amúgy sem túl nagy bátorságot, ön­bizalmat, hitet.­­ A pénzért árulókat, a kalandoro­kat menti, — ha mentsgít —, hogy hatezer esztendő alatt, de különösen az utóbbi két évezred folyamán, a fi h­ipetettségiben szétvertségben eltölt­e­tött idők lelküknek aljas ösztöneit felkorbácsolták, gyűlöletet éreznek minden­ki irént, etkinek hazája, hona, együtt élő, együtt pusztuló népe van. Ez a féktelen irigység termelte ki belőlük a nemzetköziség Isten törvényeivel ellenkező tanát: ha már nekem nincs hazám, nemzetem ne legyen másnak sem. úgy kivánjáák az országok, nemzetek pusztulását, mint a púpos, hogy mindenki nyo­morék legyen. És kívánja, hajszolja, habzsolja a pénzt, az aranyat, az eszközt, ami­vel minden kényelmet, minden kéjt, minden rangot, címet meg lehet vá­sárolni, csak azért, hogy feledhesse a minden teremtett lényben élő ösz­tönös vágyat, sóvárgást a haza, az otthon iránt. Menthetik magukat a gazok, az árulók, az aljasok is, hiszen az Úr ítélőszéke előtt minden bűnre van mentség. De semmi mentségük nincs a gyá­váknak, azoknak, akik nem bíztak, nem hittek, mert egyetlen, bűn van, amire mint mentség: ez a lélek el­len elkövetett bűn! Ezek nem bíztak a magyar lélek­ben, az ezer év minden veszélye, pusztulása után újraéledő, soha, sen­ki és semmi által végleg el nem ti­porható lélek erejében. .. minden idegen hántásnál na­gyobb és fájdalmasabb volt az a hántás, amivel ők megbántottak minket! Mert hogy a patkány, a görény bizalmatlan, az érthető, hiszen ezek károsak, üldözik őket és nem lehet, nem igazságos dolog haragudni rá­juk, ha titokban éjjel elrágnak, ösz­­szepiszkítanak mindent és megha­rapják még a simogatásra feléjük nyújtott kezet is. Azoktól azonban, akik vér a vé­rünkből, test a testünkből, elvártuk volna, elvárta volna a nemzet, hogy lelkük is a mi lelkünk része, az egyetemes magyar lélek része le­gyen. De ők nem bíztak. Nem bíztak a magyar férfi erős karjában. Nem bíztak abban az erő­ben, amely megállította a mindent, elsöprő török seregek mérhetetlen túlerejét, nem bíztak abban a ma­gyar erőben, amely az elmúlt vi­lágháborúban diadalra vitte egész Európában a magyar fegyvereket és éppen a bizalmatlanok, a hitetlenek, a avávák árulták el akkor is ezt az erőt. Nem bíznak ezek a avávák a ma­gyar anyákban, a család erejében, a tűrő, szenvedő dolgozó magyar a­sz­­szom.Abam, aki ezer éve szüli bajra,­­ veszélyre, halálra a gyermeket, de soha, egyetlen percre meg nem tán­­torodott, el nem csüggedt. Nem bíztak a magyar földműves­ben, a munkásban, a tisztviselőben, tudósban, művészben, senkiben, semmiben nem bíztak, mert önma­gukban nem tudtak bízni, mert azt hitték, hogy a nemzet, a fajta olyan, mint ők, a kevesek, a nagy­hangúak, akik kiabáltak, mert fél­tek. Bízni kell ma, ez az első és leg­fontosabb ő­lnem­zeti feladat! Bízni kell benne, hogy mint annyiszor, most is meg fog történni a csoda, világégésben, földrengésben, általá­nos pusztulásban is fennmarad a magyar. Finnország, amelynek összes lakossága, gyermekekkel, nőkkel, aggokkal együtt nincs annyi, mint a ráküldött hadsereg, évek óta állja árharcát és bízik a győzelemben! Hm, akkor mi, erős, jól felszerelt, sziv­tetlen hadseregünkkel ne bíz­zunk? Adjuk meg magunkat gyáván, nyomorul­tut? ölhetett kezekkel nézzük, hogy pusztul mindenünk?­ Hontalan, űzött vadak legyünk sa­ját erdeinkben, és barátunkra lövöl­dözzünk orvul, hátulról? Fegyencek és terroristák uralkodjanak fölöt­tünk, brigantik parancsoljanak egy nemzetnek, amely régebben Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth­­La­jos, Horthy Miklós zászlaja alatt harcolt? Nem és ezerszer nem, akkor sem, ha végveszély fenyegetne minket! De ettől nem kell tartani. Neki azt akarjuk ezzel mondani, hogy el­kerülhetjük, hogzry elkerüljük az álá­­dozatot, a küzdelmet, egyáltalán nem! Nem ebben bízunk, hanem abban, hogy a ránk váró küzdelem, a netoti és véres áldozat nem lesz hiábavaló, hogy­ a romokon, a holttesteken újra­ kicsirázik, szárba szökken, virágba borul majd a magyar élet. Ebben bízunk, ebben kell bíz­­nunk és mért kell elsősorban elírt­­voltani ártalmatlanná tenni azokat, akik nem bíznak! Megtorpant az orosz előnyomu­lás a keleti arcvonalon 132 négymotoros bombázót lőtt le a német légvédelem Nürnberg felett Berlin, márc. 31. (MTI) A véderő főparancsnoksága jelenti a vezéri főhadiszállásról: Az ukrajnai Bug alsó folyása és a Dnyeszter között, valamint a Dnyeszter és a Prut között egész napon át tartott a bolsevisták erős ,terkölte, elentéjaid^K^’l­visszavertük­ őket. Az egyik szaka­szon még mindig tartanak a harcok az előretört bolsevistákkal. Prosku­­rovtól délnyugatra nem csökkennek az elkeseredett támadó és elhárító harcok. Az egyik német harccsoport Sztaniszlautól keletre szétug­­rasztotta az ellenség egyik gé­pesített dandárét. Sok foglyot ejtettünk és nagy zsákmányra tettünk szert. Tarnopolnál alább­hagytak a harcok. Bródi vidékén kisebb gyalogos és páncélos erőket vertünk szét. A Dnyeper és Csauszi között a bolse­visták hasztalanul folytatták táma­dásaikat. Osztrovtól délkeletre és Pszkovtól délre a szovjet szintén igen sok eredménytelen előretörést kísérelt meg. Narcától délnyugatra több napig tartó, kemény, elhárító harcok­ban bekerítettük több szovjet hadosztály zömét. E harcokban az ellenség hatezer ' l 1 • • · S­*h Ili • hanyagot vesztett. Olaszországban tegnap is csak he­lyi jellegű harcok voltak. Cassinótól délnyugatra egy ellenséges harccso­portot, mely elkeseredett ellenállást tanúsított, sikerült, megsemmisíte­nünk. A légiháborúban ismét végzetes csalódás érte az angolszász légierőt. A német légvédelem megakadályozta a Nürnberg elleni összpontosított tá­madás végrehajtását és megsemmi­sített­ 132 négymotoros bombázót. Német katonai körökben nagy je­lentőséget tulajdonítanak ennek a nap légi el­őzetemi­ek, amely a leg­nagyobb az eddigiek között Az angolok támadó gépeiknek leg­alább egyharmadát, ha nem a felét vesztették el a legutóbbi Németor­szág elleni támadásuk alkalmával. A győzelem sikerét emeli még az a tény is, hogy a támadás okozta ká­rok igen mérsékeltek. * Ara 16 fillér Az angolok is elismerik, hogy 96 gépet veszítettek az elmúlt éjszaka Amszterdam, március 31. (MTI) Az angol hírszolgálat beismeri, hogy az angol légihaderő az elmúlt éjszaka, a német birodalom területe felett 98 bombázógépet vesztett. Az angol hírszolgálat ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy valóban súlyos veszteség ennek a 96 gépnek az elpusztítása még akkor is, ha ezer bombázógép vett részt a vállalkozásban.

Next