Székely Szó, 1941. december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1941-12-11 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BOLYAI­ UTCA 11. SZERKESZTŐSÉGI TELEFON 306. KIADÓHIVATALI TEL. 531. FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN D1. FELELŐS SZERKESZTŐ : SZÁSZ ENDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 2­30, NEGYED ÉVRE 728, FÉL ÉVRE 1440, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Szingapúrt fenyegeti a japán előrenyomulás A Fülöp-szigeteken megtört az amerikai ellenállás Német és­ olasz állampolgárokat tartóztatnak le az Egyesült Államokban - Clane gróf találkozott Darlan francia helyettes Elsüllyedt a King George brit csatahajó Tagadhatatlan, hogy az euró­pai embert a távolkeleti, más szó­val csendesóceáni háború éppen olyan mértékben érdekli, mint az európai háború eseményei, mert bár az Atlanti óceán környékét a Csendesóceánitól többször tízezer kilométer választja el, a két had­színtér eseményei lényegükben összefüggtek. Mindkét fronton ugyanazok az erők folytatják a harcot és lényegében a Távolke­leten sem történik egyéb, mint az új világot akaró nemzetek álla­nak szemben az angolszász és a tőke ereje révén hozzájuk láncolt hatalmakkal. Ezek a hatalmak semmiféle kockázattól sem riad­nak vissza, csakhogy ne keljen lemondaniok világuralmukról. Az 1941-es esztendő utolsó he­teire úgy alakult a helyzet, hogy most már nemcsak elszigetelt euró­pai, illetve afrikai háborúról be­szélhetünk, hanem bátran elmond­hatjuk, hogy a dráma, amely sze­­münk előtt lejátszódik, minden, még névleg semleges államot is közvetlenül érintő világháború. Elképesztően nagy területen tört ki néhány nappal ezelőtt a távol­keleti háború Hogy valami foga­l­mat alkothassunk magunknak a hadszíntér nagyságáról, elég lesz, ha csak emlékezetbe idézzük a Csendes-óceán területének nagy­ságát, amely megközelíti a 200 millió négyzetkilométert. Hogyha most már ehhez hozzávesszük, hogy a távolkeleti háború, amely Japán és az angolszász, illetve a velük szövetségben álló hatalmak között folyik, nemcsak az óceá­­non zajlik le, hanem a környező szárazföldeken is, bátran leszö­gezhetjük, hogy hasonlóan nagy hadszíntérről a világtörténelem még nem tett sohasem említést. Amikor először érkezett hír ar­ról, hogy Tokió kifejezett kezde­ményezésére Japán és az Egye­sült Államok között tárgyalások indultak meg, az európai földré­szen mindenütt otthonos suttogó propaganda azt igyekezett elhitetni a világgal, hogy Japán nem mer ujjat húzni Amerikával és Angliá­val, mivel földrajzi fekvésénél fogva teljesen be van kerítve Ami a bekerítést illeti, a susogóknak igazuk volt. A Felkelő Nap or­szága tényleg körül van véve el­lenséggel, illetve ellenséges tá­maszpontokkal. A japán szigetek­től keletre terül el az óceán, ben­ne ezernyi­ ezer brit és amerikai támaszpontot jelentő szigettel. Tő­le délre ott vannak­­a Fülöp szi­getek, amelyekre az Egyesült Ál­lamok kizárólag hadászati szem­pontok miatt tette rá annak idején a kezét. E szigetektől délre viszont ott van az ausztráliai szigetvilág a brit és az azóta angol befolyás alá kerülő holland-indiai gyarmati területekkel együtt. Japántól nyu­gatra terül el Kína és Madzsuria, amely felől nem fenyegeti már semmiféle veszély, mert évek óta tartó nagy harcban, az angolszász intrika ellenére, Japán a maga közvetlen környékéről hátra űzte a csunkingi kormány csapatait és hozzásegítette Madzsuriát is ahhoz, hogy önálló államformát létesítsen a japán érdekkörön belül. Észak­keleten pedig ott van a Szovjet­unió, amelynek Kelet Szibériában minden bizonnyal vannak még rendelkezésre álló erői. Ezek ha esetleg a szárazföldi csapatok te­kintetében nem is jelentősek, de a tengeri haderő szempontjából mindenesetre tekintélyesek lehet­nek. Mindezek ellenére Japán meg­indította támadását az angolszász hatalmak ellen, mert kényteles volt belátni, hogy­­ velük semmi­­féle egészséges megoldást nem köthet. Felmerül így a kérdés: miért szorgalmazta Tokió a Was­hingtonnal való megegyezést? A magyarázat kézenfekvő és ugyan­olyan természetű, mint amilyent annak idején Hitler kancellár be­szédeiből is láttunk. Japán kerülni akarta a felesleges vérontást. Tette ezt az emberi műveltség iránt ér­zett felelősségének teljes tudatá­ban, akkor, amidőn tisztában volt hatalmas katonai erejével és biz­tosan tudta, hogy a siker biztos jegyében felveheti a harcot fojto­gató és létét fenyegető ellenségei­vel. Még nem lehet teljesen tiszta képet kapni a távolkeleti háború jelenlegi állásáról. Az elmúlt na­pok eredményeiből azonban vilá­gosan kitűnik, hogy a vitéz japán nép teljesen megfelel azoknak a vá­rakozásoknak, amelyeket az egész világ katonai felkészültségéhez fű­zött. Már eddig is olyan óriási si­kereket értek el a japánok, hogy semmi kétség sem lehet a végle­ges siker felől. A mostani hadvise­lésnek szinte természetrajza az, hogy az győz, aki meglepetéssze­rűen támad és folyton támad. Alig telt el 48 óra a japán légi tengeri és szárazföldi egységek hatalmas sikereket értek el. Mialatt Indokiná­ból előretörve a japán szárazföldi csapatok gyorsan haladnak előre Szingapúr felé és maguk előtt hajt­ják a megvert brit csapatokat, az­alatt a légierő kötelékei egymás után, sűrű rajokban intéztek táma­dásokat az ellenséges támaszpon­tok ellen és ledobott ejtőernyős osz­tagaikkal teljes fejetlenséget idéztek elő a brit, illetve amerikai szigetek katonaságának­­soraiban. A Fülöp­­szigeteken ejtőernyővel leszálló, illetve azóta ki is hajózott japán csapatok, a Dömei iroda jelentése szerint, máris megtörték az ellen­ség ellenállását, ugyanakkor pedig Guam szigetén is japán csapatok jelentek meg. A legbámulatramél­­tóbb eredményeket azonban mégis a japán tengeri erők érik el. Egy­másután küldik a tengerfenékre a hatalmas brit és amerikai hajókat s ezáltal pótolhatatlan vesztesége­ket okoznak az ellenségnek. A nagy sikerek szinte pánikszerű hangulatot idéztek elő Washing­tonban, ahol messzemenő óvintéz­kedéseket tettek. Ez teljesen érthető is, hiszen éppen a japán hadihajók bizonyították be az elmúlt napok­ban, hogy nem ismerik ezt a szót: lehetetlenség. Hiába rendkívüli szé­les a Csendes-óceán, hiába van tele brit és amerikai támaszpon­tokkal, az Egyesült Államok nyugati partjainak közelében már feltűntek a japán csatahajók és az ameri­kaiak a támadás lázában égnek. Washington, illetve Roosevelt éli nők és baráti köre, az amerika­­háborús uszítók álma beteljesedett. Az Egyesült Államok egycsapásra belesodródott a háború kellős kö­zepébe, de Roosevelt sem képzelte el, hogy ilyen körülmények között. Nem képzelte el, hogy a kicsiny japán sziget rövid néhány nap le­forgása alatt ilyen hatalmas csa­pásokat mérhessen rá. Amerika most már feloldja azt a határoza­tot, amely megtiltja, hogy a nyugati földgömbön kívül eső területekre szállíthason amerikai csapatokat. Az ilyen határozatok azonban nem menthetik meg szorongatott hely­zetéből. Ezt a háborút nem a ha­tározatok, hanem a fegyverek dön­tik el. A fegyverek pedig a jelek szerint csak a tengelyállamok ke­zében állanak biztosan. fp“ Ára 10 fillér.

Next