Székely Szó, 1941. december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1941-12-11 / 1. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BOLYAI UTCA 11. SZERKESZTŐSÉGI TELEFON 306. KIADÓHIVATALI TEL. 531. FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN D1. FELELŐS SZERKESZTŐ : SZÁSZ ENDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 230, NEGYED ÉVRE 728, FÉL ÉVRE 1440, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Szingapúrt fenyegeti a japán előrenyomulás A Fülöp-szigeteken megtört az amerikai ellenállás Német és olasz állampolgárokat tartóztatnak le az Egyesült Államokban - Clane gróf találkozott Darlan francia helyettes Elsüllyedt a King George brit csatahajó Tagadhatatlan, hogy az európai embert a távolkeleti, más szóval csendesóceáni háború éppen olyan mértékben érdekli, mint az európai háború eseményei, mert bár az Atlanti óceán környékét a Csendesóceánitól többször tízezer kilométer választja el, a két hadszíntér eseményei lényegükben összefüggtek. Mindkét fronton ugyanazok az erők folytatják a harcot és lényegében a Távolkeleten sem történik egyéb, mint az új világot akaró nemzetek állanak szemben az angolszász és a tőke ereje révén hozzájuk láncolt hatalmakkal. Ezek a hatalmak semmiféle kockázattól sem riadnak vissza, csakhogy ne keljen lemondaniok világuralmukról. Az 1941-es esztendő utolsó heteire úgy alakult a helyzet, hogy most már nemcsak elszigetelt európai, illetve afrikai háborúról beszélhetünk, hanem bátran elmondhatjuk, hogy a dráma, amely szemünk előtt lejátszódik, minden, még névleg semleges államot is közvetlenül érintő világháború. Elképesztően nagy területen tört ki néhány nappal ezelőtt a távolkeleti háború Hogy valami fogalmat alkothassunk magunknak a hadszíntér nagyságáról, elég lesz, ha csak emlékezetbe idézzük a Csendes-óceán területének nagyságát, amely megközelíti a 200 millió négyzetkilométert. Hogyha most már ehhez hozzávesszük, hogy a távolkeleti háború, amely Japán és az angolszász, illetve a velük szövetségben álló hatalmak között folyik, nemcsak az óceánon zajlik le, hanem a környező szárazföldeken is, bátran leszögezhetjük, hogy hasonlóan nagy hadszíntérről a világtörténelem még nem tett sohasem említést. Amikor először érkezett hír arról, hogy Tokió kifejezett kezdeményezésére Japán és az Egyesült Államok között tárgyalások indultak meg, az európai földrészen mindenütt otthonos suttogó propaganda azt igyekezett elhitetni a világgal, hogy Japán nem mer ujjat húzni Amerikával és Angliával, mivel földrajzi fekvésénél fogva teljesen be van kerítve Ami a bekerítést illeti, a susogóknak igazuk volt. A Felkelő Nap országa tényleg körül van véve ellenséggel, illetve ellenséges támaszpontokkal. A japán szigetektől keletre terül el az óceán, benne ezernyi ezer brit és amerikai támaszpontot jelentő szigettel. Tőle délre ott vannaka Fülöp szigetek, amelyekre az Egyesült Államok kizárólag hadászati szempontok miatt tette rá annak idején a kezét. E szigetektől délre viszont ott van az ausztráliai szigetvilág a brit és az azóta angol befolyás alá kerülő holland-indiai gyarmati területekkel együtt. Japántól nyugatra terül el Kína és Madzsuria, amely felől nem fenyegeti már semmiféle veszély, mert évek óta tartó nagy harcban, az angolszász intrika ellenére, Japán a maga közvetlen környékéről hátra űzte a csunkingi kormány csapatait és hozzásegítette Madzsuriát is ahhoz, hogy önálló államformát létesítsen a japán érdekkörön belül. Északkeleten pedig ott van a Szovjetunió, amelynek Kelet Szibériában minden bizonnyal vannak még rendelkezésre álló erői. Ezek ha esetleg a szárazföldi csapatok tekintetében nem is jelentősek, de a tengeri haderő szempontjából mindenesetre tekintélyesek lehetnek. Mindezek ellenére Japán megindította támadását az angolszász hatalmak ellen, mert kényteles volt belátni, hogy velük semmiféle egészséges megoldást nem köthet. Felmerül így a kérdés: miért szorgalmazta Tokió a Washingtonnal való megegyezést? A magyarázat kézenfekvő és ugyanolyan természetű, mint amilyent annak idején Hitler kancellár beszédeiből is láttunk. Japán kerülni akarta a felesleges vérontást. Tette ezt az emberi műveltség iránt érzett felelősségének teljes tudatában, akkor, amidőn tisztában volt hatalmas katonai erejével és biztosan tudta, hogy a siker biztos jegyében felveheti a harcot fojtogató és létét fenyegető ellenségeivel. Még nem lehet teljesen tiszta képet kapni a távolkeleti háború jelenlegi állásáról. Az elmúlt napok eredményeiből azonban világosan kitűnik, hogy a vitéz japán nép teljesen megfelel azoknak a várakozásoknak, amelyeket az egész világ katonai felkészültségéhez fűzött. Már eddig is olyan óriási sikereket értek el a japánok, hogy semmi kétség sem lehet a végleges siker felől. A mostani hadviselésnek szinte természetrajza az, hogy az győz, aki meglepetésszerűen támad és folyton támad. Alig telt el 48 óra a japán légi tengeri és szárazföldi egységek hatalmas sikereket értek el. Mialatt Indokinából előretörve a japán szárazföldi csapatok gyorsan haladnak előre Szingapúr felé és maguk előtt hajtják a megvert brit csapatokat, azalatt a légierő kötelékei egymás után, sűrű rajokban intéztek támadásokat az ellenséges támaszpontok ellen és ledobott ejtőernyős osztagaikkal teljes fejetlenséget idéztek elő a brit, illetve amerikai szigetek katonaságánaksoraiban. A Fülöpszigeteken ejtőernyővel leszálló, illetve azóta ki is hajózott japán csapatok, a Dömei iroda jelentése szerint, máris megtörték az ellenség ellenállását, ugyanakkor pedig Guam szigetén is japán csapatok jelentek meg. A legbámulatraméltóbb eredményeket azonban mégis a japán tengeri erők érik el. Egymásután küldik a tengerfenékre a hatalmas brit és amerikai hajókat s ezáltal pótolhatatlan veszteségeket okoznak az ellenségnek. A nagy sikerek szinte pánikszerű hangulatot idéztek elő Washingtonban, ahol messzemenő óvintézkedéseket tettek. Ez teljesen érthető is, hiszen éppen a japán hadihajók bizonyították be az elmúlt napokban, hogy nem ismerik ezt a szót: lehetetlenség. Hiába rendkívüli széles a Csendes-óceán, hiába van tele brit és amerikai támaszpontokkal, az Egyesült Államok nyugati partjainak közelében már feltűntek a japán csatahajók és az amerikaiak a támadás lázában égnek. Washington, illetve Roosevelt éli nők és baráti köre, az amerikaháborús uszítók álma beteljesedett. Az Egyesült Államok egycsapásra belesodródott a háború kellős közepébe, de Roosevelt sem képzelte el, hogy ilyen körülmények között. Nem képzelte el, hogy a kicsiny japán sziget rövid néhány nap leforgása alatt ilyen hatalmas csapásokat mérhessen rá. Amerika most már feloldja azt a határozatot, amely megtiltja, hogy a nyugati földgömbön kívül eső területekre szállíthason amerikai csapatokat. Az ilyen határozatok azonban nem menthetik meg szorongatott helyzetéből. Ezt a háborút nem a határozatok, hanem a fegyverek döntik el. A fegyverek pedig a jelek szerint csak a tengelyállamok kezében állanak biztosan. fp“ Ára 10 fillér.