Székely Szó, 1942. január-március (2. évfolyam, 1-73. szám)
1942-01-11 / 8. szám
SZÉKELY SZÓ * * 1942 január 11. Az erdőszentgyörgyi királyidill Amiről a Rhédey-kastély ősi falai regélnek — Hogyan tanult meg magyarul Württenberg Sándor herceg, az angol királyné dédapja, a tragikus sorsú Claudia grófnő férje? Egy most megjelent erdélyi útirajzban, Tonelli Sándor „Utazás Erdélyben és Erdély körül“ című könyvében hiteles történe* tét találják meg az erdőszent* györgyi ref. templomban nyugvó szépséges grófkisasszony, Rhé* dey Claudia romantikus életé* nek. A könyvnek ezt az érde* kes fejezetét itt közöljük: Ha felmegy valaki az erdő* szentgyörgyi templom fölött a domb oldalára, a fák közül emelkedik ki a templom karcsú fehér tornya, a Rhédey*kastély masszív, négyszögletes épülete és a falu apró házai. A kastélyon túl a park sötétlik, még azon is túl, ritkásabb facsoportok, mezők és szántóföldek váltakoznak, ame lyeket a Küküllő kanyargó vize vág ketté. A völgy túlsó oldalán megint szeliden lejtő halmok és dombocskák. Barátságos, szép és derűs vidék, az alföldnél változatosabb, de hiányzik belőle a magas hegyvidék zordon nagy* szerűsége. Ez volt az a környezet, amely* ben Rhédey Claudia nevelke* dett. Tizennyolc éves korában felvitték Bécsbe, ahol egy ud*vari bálon megismerkedett Würt* temberg Sándor herceggel, aki akkor kapitány volt a tizenegyes huszároknál. Akkoriban Ausztria tagja volt még a német szövet* ségnek és szokásban volt, hogy a német uralkodóházak fiatal her* cegei a császár udvarában és hadseregében szolgáltak. Az is* meretségből szerelem lett és Sán* dor herceg eljött Erdőszent* györgyre, hogy Rhédey László kamarástól, Claudia édesatyjától megkérje leányának, a bájos arcú erdélyi grófkisasszonynak a ke* zét. De a házasságnak nagy aka* dályok állottak az útjában. Sán*dor herceg, uralkodó királyi házá nak lévén a tagja, csak morga* natikus házasságról lehetett szó. A magyar közjog és családi jog nem ismer azonban morganatikus házasságot és Rhédey László nem volt hajlandó ilyen házassághoz a beleegyezését megadni. Ő, aki családját Aba Sámuéitől származtatta és büszke volt arra, hogy erdélyi fejedelem is volt az ősei között, tartotta magát legalább is olyan előkelőnek, mint a württembergi királyi herceg, akinek a családja nem is egészen három évtizede, Napoleontól kapta a királyi méltóságot. Házasság öt év múlva Itt kezdődik a romantika. A monda szerint sem a württembergi királyi család, sem az öreg Rhédey nem engedett. A szerelmesek nem lehettek egymáséi. Elváltak egymástól, de előbb örök hűséget fogadtak egymásnak. Claudia grófnő sorra viszszautasította a kérőket, akik az erdőszentgyörgyi kastélyban jelentkeztek. Sándor herceg és Claudia grófnő igy öt esztendeig vártak egymásra. Esküvőjüket csak Rhédey László gróf halála után tarthatták meg. A házasság, melyet Sándor herceg családja és az öreg Rhédey gróf egyaránt elleneztek, nagyon boldognak bizonyult. Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély derűs és ragyogó családi életnek lett a színhelye. Az ifjú házasok idejük legnagyobb részét Erdőszentgyörgyön töltötték és Württemberg Sándor herceg beleélte magát az erdélyi magyar arisztokrácia életébe. Kör*nyezete egészen magyar volt és ő maga is bájosan szép felesége mellett megtanult magyarul. Gyermekeik az erdőszent* györgyi kis székely gyerekekkel játszadoztak a kastély öreg park* jában és a Küküllő*menti virá gos réteken. A királyné dédanyja Rhédey Claudia grófnőnek a házaságkötés alkalmával I. Vilmos württembergi király a Hohenstein grófnői címet adományozta, a házasságból származó gyermekeket pedig Teck hercegi rangra emelte. A legidősebb gyermekének, Ferenc hercegnek Mary Adelhaid cambrigdei hercegnővel kötött házasságából származott Mary Victoria hercegnő, a későbbi angol királyné, aki az erdőszentgyörgyi templomban az emléktáblát elhelyezte és a templomot renováltatta. Claudia grófnő elhalálozása tragikus körülmények között történt. 1841 őszén Württemberg Sándor herceg ezredével együtt a Stájerországban rendezett hadgyakorlatokon vett részt. Claudia a gyermekekkel utána utazott Grácba. Ott értesült róla, hogy az ezredet a Dráva partján fekvő Pettau városkában összpontosították. Meg akarta lepni férjét és bár újabb anyai örömöknek nézett eléje, Török Sándor kapitány feleségének társaságában Pettauba lovagolt. Viszontláták egymást, de a viszontlátás nagyon rövid ideig tartott. A megerőltető, nyolc órás lovaglás után Claudia másnap ágynak dőlt és 1841 október elsején elhalálozott. Magzatának elvesztése vitte sírba az anyát is. Utolsó kívánsága az volt, hogy Erdőszentgyörgyön temessék el, ahol gyermekéveit és boldog házasságának legszebb napjait töltötte. Württemberg Sándor herceg eleget tett felesége végső akaratának. Harminchat napig tartott az út Pettautól Erdőszentgyörgyig. A kegyeletes monda szerint a herceg és Török sándor gróf végesvégig felváltva hajtották a koporsót vivő kocsit egész Magyarországon keresztül. Rhédey Claudia éppen száz esztendeje alussza álmát a kicsiny református templom kriptájában. A néphit szerint Rhédey Claudiát üvegkoporsóban temették el s az arca ma is olyan szép, mint életében volt. Hiába, a nép fantáziája szereti legendás elemekkel feldisziteni a valóságot. Hogy milyen állapotban van a koporsó, senki sem tudja, mert évtizedek óta a kriptát lezáró kőlapot emberi kéz nem érintette. Mit írnak a románok Erdélyben ? A második bécsi döntés óta eltelt herek egy esztendő alatt a magyar Erdély területén sűrű egymásutánban jelennek meg a népies román kiadványok, amelyek mind bizonyítékai annak, hogy a magyar állam keretei között az erdélyi románság teljes kulturális szabadságnak örvend és minden lehetősége megvan arra, hogy a maga sajátos kultúráját kiélje. A román könyvekben vannak olyan állítások is, amelyek csak a magyar cenzor túlzott lojalitása mellett jelenhettek meg. A népies erdélyi román kiadványokat két külön csoportba oszthatjuk. Az egyik csoportba azokat a naptárakat sorolhatjuk, amelyek a román földművesek legkeresettebb olvasmányai, míg a másik csoportba azok az olcsó kis kék könyvecskék tartoznak, amelyek a „Tribuna Ardealului“ című kolozsvári román napilap kiadásában és könyvsorozatában jelennek meg. I. Román népnaptárak Az elmúlt esztendő alatt a Magyarországhoz visszacsatolt Erdélyben öt darab, az 1941-es évre szóló erdélyi román naptár látott napvilágot. Az egyik naptár első oldalán vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának arcképét közli. Ismerteti a bécsi döntés 7 pontját és statisztikai adatokat közöl a világon elterjedt nyelvekről és vallásokról. Ion Buzea ismerteti a szövetkezetek jelentőségét és célkitűzését. Gheorghe Dancus cikket írt arról, hogy mit kell tudnia mindenkinek a román népről. A cikkíó erős túlzással azt murásunk, hogy ők a legősibb keresztények Délkelet-Európában. A naptárban ezenkívül több gazdasági vonatkozású cikket olvashatunk. Ugyanitt találjuk a tragikus körülmények között elhunyt gróf Teleki Pál miniszterelnök egyik jól sikerült fényképét is. Ugyancsak Kolozsvárott jelent meg Vasile Chindris atya szerkesztésében a 160 oldalas „Calendarul vieata Crestina“. A naptár legnagyobb részt vallásos cikkeket tartalmaz. Kolozsvárott jelent meg a „Calendarul eparchiei ortodoxe Romane“ is, míg Nagyváradon a 158 oldalas „Calendarul Ţăranilor“ látott napvilágot, amelyet dr. Ion Georgescu szerkesztett. Statisztikai adatokat közöl arról, hogy a bécsi döntés után Magyarország lakossága vallás szerint miként oszlik meg. Egyébként a naptárban kizárólag vallásos cikkek, versek és elbeszélések jelentek meg. A szatmár megyei Bikszádon jelent meg a 96 oldalas „Calendarul de la Bixad“, melyet a Szent Bazil rendi atyák szerkesztettek. Első oldalán ez is Magyarország kormányzójának képét közli. Tartalma ennek is vallásos cikkekből áll. Kecske hagyta el a sajtót. A könyvsorozat első kiadványa „De pe mures si Câmpie“. A 69 oldalas, kisformátumú kék füzetecskében dr. E. Nicoara szászrégeni román, D. J. Stefaniu és S. Bumbu közreműködésével 236 román népdalt gyűjtött össze. A második számú kiadványt Ion Georgescu, nagyváradi görög keleti kanonok írta „Iosif Vulcan“ címmel. A 28 oldalas könyvecskében a szerző Vulcan József születésének 100 éves évfordulója alkalmából ismerteti az erdélyi származású író életrajzát. A harmadik könyvecske címe 1. „Doine si Balade“ II. „Obiceiuri de nunte“. A 48 oldalas könyvecskében dr. E. Nicoara és J. Stefaniu Maros-menti román népdalokat, úgynevezett román „domákat“ és népballadákat, valamint esküvők alkalmával előadott népies felköszöntő verseket gyűjtötte össze. A negyedik könyvecske címe „Vechea cultura Romanesca in Tara Biharei“. A 92 oldalas munkában Vasile nagyváradi fiatal tanár, a Bihar megyében élő románok kulturális életével foglalkozik a legelső román irodalmi megnyilatkozástól kezdve egészen 1875-ig. A szerző mindenekelőtt felveti a kérdést, mióta élnek románok Bihar megyében és azt állítja, hogy a XII-ik században esik szó először románokról ezen a területen. Az ötödik könyvecske címe „Orientări Fiscale“. Szerzője Jacob Peptea, volt román bankigazgató, aki munkájában a nép nyelvén írta meg azt, hogy milyen adókat kell fizetni az államnak. A „Tribuna Ardealului“ könyvsorozatában megjelent könyvecskék közül állítja, hogy a románok latin szár jelennek meg. Eddig hat könyvez az első, amely a falusi román II. A Tribuna Ardealului könyvsorozata A népies román kiadványok második csoportjába azok a kis könyvecskék tartoznak, amelyek a dr. Hatieganu Emil, volt román miniszter, egyetemi tanár felelős szerkesztésében megjelenő „Tribuna Ardealului“ című kolozsvári román napilap könyvsorozatában