Székely Szó, 1942. április-június (2. évfolyam, 74-145. szám)

1942-04-01 / 74. szám

6. évfolyam, 74. szám. Marosvásárhely, 1942 április 1, szerda. C­ZÍVÍTV CZ SZÉKELY SZ­L­ITIKAI­ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Baross Gábor­­utca 38. (Telefon 263.) FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN dr. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZÁSZ ENDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 2­50, NEGYED ÉVRE 720, FÉL ÉVRE 1440, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Megállapították a tojás fogyasztói és termelői árát Kuvureha Intimtím Az indiai kongresszusi bizottság többsége elutasította London feltételeit Parisba költözik a francia A németek újból rajtaütöttek a Murmanszk felé tartó ttatókaravánon A Reuter iroda közlése nyomán,­ valamint a kerülő úton érkező in­­­­diai hírekből már világosan lehet látni, mit is akar elérni Crippsen keresztül Anglia a hindusokkal. Más egyébnek, mint agyafúrt, kétszínű játéknak alig lehet minő­síteni azt, amit az angolok most a hindu milliókkal folytatnak. Piru­lás nélkül egyetlen angol sem moondhatja el, hogy a brit kor­mány jóhiszeműen jár el, amikor dominiumi rangra akarja emelni Indiát, természetesen ezt is csak a jövőben. Ezúttal ne foglalkoz­zunk az indus vezetőknek azzal a soha el nem titkolt követelésé­vel, hogy Indiát teljesen függetle­nítsék , amelyik követelés jelen­leg erősebb, mint valaha, hanem az Anglia által oly kecsegtető szín­ben feltüntetett „dominiumi alkot­mánnyal kapcsolatban világítsunk rá a londoni manőverezés két­színű voltára. Az ígérgetéseiről közmondásossá vált Churchill-kormány — ezt ja­vára kell elismerni — nem me­részkedett el annyira, hogy az in­­diai kérdés megoldása körül fel­vett nagy propagandában teljes függetlenséget ígérjen Indiának. Megtehette volna ugyanis, hogy ünnepélyesen erre is fogadalmat tegyen, mint ahogy megfogadta jó­­néhány európai állam vezetőinek a teljes segítségnyújtást, míg ezek a saját bőrükön voltak kénytele­nek tapasztalni , mit jelent való­ságban a londoni ígéret Az el­múlt években azonban minden ol­dalról annyi szemrehányás érte a Downing Street urait, hogy már maguk is kezdik szégyelni nagyot­­mondásaikat. Megegyeztek hét abban, hogy a bűvös kifejezéssel, a „domíniummal“ igyekeznek lépre csalni a hindu vezetőket. Persze, mér előre dörzsölik a kezüket arra az esetre, ha a hindu népvezérek­­ kötélnek állanak s aláírják az­­ egyezményt. Ezzel cselekvési sza­badságukat elvesztik, a háború után pedig majd meglátja az ak­kori angol kormány, hogy mit csi­nál, jóvá­hagyja-e a szerződést, vagy pedig egyszerűen azt mondja, hogy kényszerhelyzetben kötöt­ték, tehát az ránézve nem köte­lező London ugyanis semmi ga­ranciát nem ad arra nézve, tény­leg megkapja . India a domini­um­i alkotmányt. A garancia az volna, ha már most dominiumi rangra emelné az országot, ameny­­nyiben a hindu pártok felelős té­nyezőiből kormányalakításra tenne kezdeményező lépéseket, hogy ez a kormány m­ér a háború időtar­tama alatt megtehesse ez előké­születeket ez alkotmány kidolgo­zására. Ezzel szemben Anglia mindezt a háború utánra ígéri. Lesz indiai kormány, alkotmány is, de a háború után Addig a­ hinduk legyenek csak engedelmes fiai az Empirenek és hulljanak el tízezrével ésettesség fel az el­lenséggel földjüket, bombáztassák le házaikat, azért a reménységért, ami a háború után vagy teljesül, vagy nem. Az angolok az elmúlt világháborúban is ezt a taktikát folytatták a hindusokkal Akkor is ígértek fűt-fát, bogarat é­s közel harminc év után a hinduk még mindég ott állanak, ahol annak idején voltak. Nem csoda, ha a felelősséget érző hindu vezetők nem akarják elfogadni Cripps ajánlatait és nyíl­tan kifejezésre juttatják rosszalé­­sukat, még akkor is, ha Cripps úr, a nagy varázsló a tárgyalások félbeszakításával fenyegetőzik. In­dia nem ijed meg a fenyegetőzé­sekt­ől, igaza tudatában vár és bi­zik az időben, hiszen független-1 ségének biztosítása angol őszinte-1 ségtől, vagy álnokságtól függetle­nül nem várathat sokáig magéra. Crips erőlködik, India pedig mo­solyog s hinx a hol­aposan, A holnap számára feltámadás. Kedden a késő éjszakai órák­ban olyan hírek jöttek ki Delhi­bel, hogy a kongresszusi bizottság kebelében folyó tárgyalások válsá­gos szakaszba érkeztek. Különö­sen a katonai kérdés terén áthi­dalhatatlan az ellentét az angol javaslat és az indiai népvezérek és pártvezérek véleménye között. A hinduk nem akarnak háborút viselni még akkor sem, ha biztosítékot kap­nának függetlenségükre. Tudják, hogy azért szükségtelen hadat viselniük. Berlinben meg vannak­­ győződve afelől, Cripps bármilyen javaslatát elutasítják s hogy meny­nyire igaza lehet ennek a német véleménynek, azt az angol sajtó is elárulja, amikor a londoni lapok szerint „nem sok remény van a megegyezésre". Mialatt Crippsnek sehogysem sikerül a hindu milliókkal kikapar­tatni Anglia számára a gesztenyét, azelatt a német francia viszony napról-napra közvetlenebbé válik és az amerikai lapok már azt re­besgetik, hogy a Németországgal való feltétlen együttműködés nagy híve, Laval belép a vichyi kor­mányba, sőt a francia kormány rövidesen Párisba teszi át szék­helyét. Ezt a hátteret tulajdonítják Laval minapi megbeszéléseinek Pétain tábornaggyal és Darlan tengernaggyal, közvetlenü ezután pedig Abetz párisi német nagy­követtel. Az amerikai lapok alig-­ hanem fején találták a szöget. A francia nép okult a Paris elleni megismételt bombatámad­ásokból, valamint az elmúlt napokban le­zajló sain­tazeirei kísérletből. A francia lapok egy része arról ír, hogy az angolok valószínűleg to­vábbi partraszállási kísérletet tesz­nek. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a Szovjet által régóta szorgalmazott nyugati arcvonal megteremtésére folynak-e ezek a kísérletek, de a Crie de Peuple című francia lap máris felszólítja a francia kor­mányt: legyen nagyon óvatos, mert az angolok valószínűleg kí­sérletet tesznek majd francia gyar­mati kikötők elleni támadásokra is. Franciaországnak természetesen érdeke, hogy területe ne legyen ismét hadszíntér. Több szó esett mér arról, hogy Madagaszkárral kapcsolatban is valamilyen akció készül. A tengelyhatalmak sajtója szerint ez angolszászok támadást készítenek elő e hatalmas sziget ellen, míg az angolszász lapok ugyanezt állítják Japánról. A ma­gyar közmondás szerint nem zö­rög a levél, ha a szél nem fújja. Valamilyen formában igazuk le­het e híreknek. Madagaszkár pe­dig tudvalévően francia felségte­rület, mint ahogy az Szíria is, ame­lyet az angol kormányra támasz­kodó De Gaulle tart megszállva. Franciaország kénytelen szembe­nézni azzal, hogy fagyv&rosan is ellene kell álljon volt szövetségese támadásának, mint ahogy azt an­nak idején Dakarnál kénytelen volt megtenni. Laval most folyó ta­nácskozásainak jelentőségét tehát nagy fontosságúnak lehet minősí­­teni. Ara­tó füllé»»

Next