Székely Szó, 1943. január-március (3. évfolyam, 1-72. szám)

1943-01-01 / 1. szám

111 ivfolTcm i »iam Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sa»QM Gábor utca 17. (Telefon:* 263.) (Kéziratokat nem adunk vissza) imii'w .........................i iHi'Miii«cm«imuiiniwr'ii' Főszerkesztő: BIRÓ ISTVÁN dr. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE ‘st y a t# Marosvásárhely, 1943 január 1. Péntek Előfizetési árak: egy hónapra 3.20, negyed évre 9.20, fél évre 18.40, egész évre 36.80 pengő. 1942 december 31 . "... ! Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyarsághoz Az áldozat és a kötelesség jogán hivok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk , meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyes vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején ? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedetekkel. Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadba vonultak családjaiknak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk : a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van : a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint az emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, menynyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk mindenegyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok ! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyermekeit minél erőssebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták ! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1942. december hó 31. napján. Horthy Miklósné. Ötezer harcikocsit vesztett a szovjet téli offenzívájában A fogaskerékhez hasonló arcvonalon a bolsevisták nem tudnak összefüggő vonalat létesíteni . Giraud francia tábornok ellen is merénylet készült Új esztendő hajnalán az megér szeretne titkot fejteni. Szeretné kitudni a jövendőt átláthatatlanul beburkoló homályból, hogy milyen események várnak ránk ebben az új esztendőben, milyen meglepetéseket tartogat az elkövetkező 365 nap ? A lapok politikai rovatai új esztendő első napján fel szokták állítani az elmúlt esztendő mérlegét. Latolgatják az elért eredményeket, hogy belőlük következtetéseket vonjanak le a jövőre nézve. Politikában azonban minden jóslás meddő és könnyen felborítható. Megtörtént eseményekből szabályokat felállítani lehetetlen, mert úgy a diplomácia, mint a háború új, meg új fordulatok elé állíthatja a szemben álló feleket. Az elmúlt nap t ékintően is felállították az elmúlt háborús év mérlegét. Ez a mérleg nem időzik sokat a harctéri eseményeknél, hiszen azokat még mindenki pontosan ismeri, inkább jellemezni akarja az új esztendő hajnalán a politikai helyzetet. A német főváros diplomáciai köreiben három pontban foglalják össze a jellemzőbb körülményeket. Legelsősorban is megállapítják, hogy a háromhatalmi szövetség államainak együttműködése szorosabbá változott és Kelet- Ázsiában ugyanazokért a célokért folyik a küzdelem, mint az európai térségben. Európa változatlanul szétbonthatatlan, szoros egységben folytatja a küzdelmet az új rend ellenségei ellen és az európai egység megteremtésének szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy Franciaországból kiküszöbölték azt a lehetőséget, hogy az ellenség bázisául szolgálhasson. Franciaország elérkezett a történelme- 12 filler