Székely Szó, 1943. január-március (3. évfolyam, 1-72. szám)

1943-01-01 / 1. szám

1­943 január 1 Boldog újévet — a nemzetnek Harmadik újesztendő köszön­tött ránk a felszabadulás óta. Azelőtt, 22 esztendőn át soha­sem mulasztottuk el megkérdez­ni magunktól az évfordulón, vájjon az újesztendei homály, a várakozások ünnepnapja mit ígér, vájjon ránk süt-e az előt­tünk álló esztendőben a boldog visszatérés napja, lesz-e egy­szer ünnep a mi kis magyar vi­lágunkban ? Most mást kérde­zünk. Az ünnepen túl vagyunk, a munka hétköznapjait éljük, de az önmarcangoló vallatás idején nem jutottunk túl. A jövendőbe senki se tud bele­látni. Nemcsak mi, a nemzet közkatonái, hanem a világ sor­sának intézői is, — akiknek szavára milliók hallgattnak, milliók engedelmeskednek, — csak a végcélt látják, meghatá­­rozott időpontot soha nem je­löltek meg, nem évre szóló táv­latokban gondolkoznak, hanem történelmi korszakokban. Ne kívánjon tehát tőlünk sem sen­ki horoszkópot az ujesztendőre. Mi csak annyit mondhatunk, hogy tiszta lélekkel, igazi jó szándékkal, forró vágyakozás­sal kívánunk boldog ujeszten­­dőt mindenkinek és ebbe a jó­kívánságba minden magyart belefoglalunk. De minden jót, minden szépséget elsősorban nemzetünk bőségszarujába sze­retnénk belehullajtani. Termé­szetes, magától értetődik, hogy a legfőbb jó alatt a háború vé­gét, még­pedig győzelmes végét értjük. Ezeréves múltúnk alatt sokszor került válságos hely­zetbe hazánk és nemzetünk, nem egyszer azt hihettük, hogy végveszedelem szakadt ránk, de ahogy átszenvedtük, átéltük Mohácsot, a tatárjárást és Tria­nont, úgy lélekkel, hittel bí­zunk abban is, hogy nemze­tünk életereje, népünk elpusz­títhatatlan vitalitása ezt a ka­taklizmát is le fogja győzni. Azt tehát nem állíthatjuk, nem jósoljuk, hogy ebben, vagy a következő évben ér e véget a háború. Majd az idő fogja meg­mondani, hogy melyik eszten­dőnek, az 1943-nak, vagy az 1944 nek boldog ajándéka lesz a diadalmas béke. Egyelőre még azonban nem a békére hanem a háborúra kell készülnünk és berendezkednünk. Hős fiaink messze idegenben, távol az or­­szág határaitól védik a fronto­kon Magyarország szabadságát és függetlenségét. Ők hűsége­­sen teljesítik kötelességüket, de ugyanolyan hűséggel kell ne­­künk is helytállnunk. Munká­val és becsülettel. Áldozattal is, ha kell, mert enélkül hiába vár­juk a háború végét, a Magyar­­országra nézve tisztességes bé­két csak úgy érhetjük el, ha összefogásunk nem mutat fel­töréseket és hiányokat, ha ko­moly elhatározással és elszánt­sággal függesztjük tekintetün­ket a magyar nemzeti célok be­­teljesedése felé. Ezek a nemzeti célok nem érintenek idegen ér­­dekeket. Nem akarunk mást, minthogy határainkon belül szabad magyarokként, független nemzetként élhessünk. Nekünk egyedüli életterünk Magyaror­szág. Ezen a területen belül pedig nemcsak magyar népünk­nek, hanem a közöttünk élő többi népeknek is csak jót be­­vánunk, ugyanazt, mint magunk­nak. Hiszen azért maradhatott meg a ránkzúduló fergetegekben is hazánk, mert nem irigyeltük el senkitől anyanyelve édessé­gét, nemzeti sajátosságait. Ezért volt Magyarország mindig édesanyja nemcsak a magyarok­­nak, hanem az itt élő másnyelvű népeknek is. Egy pillanatig sem szabad megfeledkezni róla, hogy a most dúló nagy háború hosszú időre, talán újabb századokra dönt­heti el az országok sorsát. Ez alól a szabály alól Magyaror­szág sem lehet kivétel. Erőfe­szítéseinket ennek tudatában kell meghoznunk és ennek han­goztatására nem találunk jobb alkalmat, mint az új esztendő első napját. Az egyén boldog­sága és érvényesülése ma eltör­pül a nagy közösség, a haza és nemzet boldogsága, léte és nem­léte mögött. Amikor boldog új­évet kívánunk, az egész nem­zetnek kívánjuk azt, hiszen a nemzettel együtt külön-külön is, mindannyian boldogulunk. De hogy boldogulhassunk, azt nem győzzünk eléggé hangsúlyozni, összetartásunkon és szilárd egy­ségünkön múlik. Kívánjunk te­hát még egyszer boldog újévet a magyar nemzetnek és, hogy boldog lehessen,­­kívánjunk ma­gunknak erőt és kitartást a fegyelmezett együttműködésre és munkára. 5 Ifj. Horthy Miklós rá­d­i­ószózata Azt a reményét fejezte ki, hogy az ország épségben jut el az olyan békéhez, amely a szabad és független Magyarországot jelenti BUDAPEST, december 31. (MTI) Ifj. vitéz nagybányai Horthy Miklós, rendkívüli kö­vet és meghatalmazott minisz­ter a Magyarok Világszövetsége felkérésére az uj esztendő első percében rövid hullámon köz­vetített rádióbeszédet mondott. — Magyar testvéreim, — hangzott a beszéd—uj esztendő virrad az egész világon szerte­­széjjel élő valamennyi magyarra. Ez az esztendő a negyedik há­borús évet jelenti az emberek számára s e sorsdöntő napokban az élet és halál titokzatos arca tekint mindnyájunkra. — E megpróbáltatások köze­pette az egész magyar nemzet újévi köszöntését, együttérzését és szerető ragaszkodását tolmá­csolom a világ magyarjainak, hogy most, amikor az idő fer­­getege minden kapcsolatot meg­szüntetett közöttünk, legalább ezzel kerüljünk közelebb egy­máshoz. — Meg akarom mondani, hogy az elmúlt esztendőben ismét hűek maradtunk történelmi múltúnkhoz. A jelen biztonságáért és a jövő reménységeiért harcolunk. Mint ezer év óta, most is a keresz­tény civilizáció védelmében vol­tunk kénytelenek fegyvert ra­gadni, hogy szövetségeseink ol­dalán harcbaszállva távol tart­suk földünktől a bolsevista isten­­telenséget. — Tudom, hogy Benneteket hazátok és hozzátartozóitok sor­sa érdekel. Megnyugtatásotokra elmondhatom, azt akarja a nem­zet minden egyes tagja, hogy egyformán vegye ki részét az áldozathozatalból és az ország épségben jusson el olyan békéhez, mely Isten segítségével a szabad és független Magyarorszá­got jelenti, amiért évszáza­dokon át küzdöttünk. A magyarság sorsa a körülmé­nyekhez viszonyítva megnyug­tatóan kielégítőnek mondható. Az ország kormányzatának fő­gondja, hogy lehetőleg senki se szenvedjen hiányt, másrészt a szociális és kulturális intézmé­nyek létesítésével életszínvona­­lát emelje, a gondokat csök­­kentse. De a nemzet vezetői nemcsak a vezetésük alatt állók sorsáról gondoskodnak, hanem szeretettel és el nem múló ra­gaszkodással gondolnak azokra is, akiknek a sors nem adta meg, hogy idehaza teremtsenek meg­élhetést.­­ A jövendő Magyarország­hoz a világban szétszórt ma­gyarjai szükségesek. A szük­ségességet nemcsak hazánkra ért­jük, hanem az egész világ békés együtt­működésére. Még ebben az évben eljöhet az idő, amikor az emberiség a fegyvereket a békés építő eszközökkel cseréli fel. — Kérjük Istent „hozzon ránk víy esztendőt". Higyjük, hogy a ránk következő esztendő Isten segítségével, szilárd összefogá­sunkkal meghozza a békét a nemzetnek, mert „megbünhödte már e nép a múltat és jöven­dőt.“ Giraud tábornokot is meg akarták gyilkolni AMSZTERDAM, december 31. (NTI) Az Exchange Telegraf jelenti Algírból, hogy Darlan meggyilkolása kapcsán 12 embert letartóztattak. A letartóztatottak neveit titokban tartják. Kiderült, hogy Darlan tengerna­gyon kívül Murphy-t, az Egyesült Államok megbízottját és Giraud tábor­nokot is meg akarták gyilkolni. KORZO Telefon: 60 Január 1-én Zsigray Juliánna nagysikerű regénye. J»gy«lötét«i te j«gyiend«les totsionou !* 60-as mámor. Péntek Általános közkívánatra!! Szüts Mara házassága Simor Erzsi—Pí­ger Antal—Szörényi Éva—Parányi László—2 Pethas Vízváry Mariska. Jan.­­­én, pénteken délelőtt 11 órakor és délután 2 órakor is fanti film rendes halgárakkal. Jöni Jín­­ Jön Minden idők legszebb, legnagyobb és legmaghatóbb magyar filmje Férfihűség Bulla Elma—Páger Antal—Tolnay Klári­ SZÉKELY SZÓ Fűrésztelepre gyakornok­nak ajánlkozom. Jelige I .,Őskeresztény 187" Blockaer hirdetőbe. Budapest, IV. Városház u. 10 Olvassa és terjessze a Székely Szó~t Újévi vásárlásai! B4KOSS tagnál aszközölje. König Sándor és Béla illatszerárt és piperecikkek, Bolyai­ u. 2. Sz­álassy Zsigmond, szövet- és katona cikkek raktára. Szabóság, Bolyai u. 1. sz. Both Mária fényképész, Széc­henyi-tér 28—30. Állandóan fütött terem. Boldog Magyar Új­­esztendőt kíván kedves megrendelőinek, jó ba­rátainak, ismerőseinek, valamint Tűzharcos, Székely Hadosztályos és Nemzetvédelmi Keresztes Baj­­társainak. Kiss Sándor cipészmester, Széchenyi tér 11 —a.

Next