Székely Szó, 1943. október-december (3. évfolyam, 222-296. szám)
1943-11-11 / 255. szám
I A vértanúk sírjánál lőpályát építenek a székely lövészek . 1948 novembeár 11 Az erdélyi köztisztviselők és nyugdíjasok pénzügyi ellátásának rendezését sürgette Mikó Imre a képviselőházban „Az erdélyi magyar közszolgálati alkalmazottak több csoportja nem részesült abban az elbírálásban, amelyet megérdemelt volna,, , Szükséges a sok kálvárián keresztülment közhivatalnokok szövetéélyes helyzetnek felülvizsgálása . A magyarságuk miatt adásukat vesztett tisztviselők közül sokan még ma is várják illetményeik rendezése BUDAPEST, nov. 10. A képviselőház szerdai ülésén Mikó Imre képviselő az erdélyi imaigiyar társadalmat közelről érintő kérdésben terjesztett elő interpeellációt. Az erdélyi köztsztviselők és nyugi jávok besorolása tárgyában mutatkozó hiányosságokra hívta fel a kormány figyelmét. Makó Imre nagyjelentőségű interpellációjában az alábbiakat mondotta . Két kormányrendelet a bécsi döntés után Mióta az erdélyi köztisztviselők és nyugdíjasok besorolása tárgyában interpellációmat bejegyeztetn, tömegesen kapok levelektől, a keleti és erdélyi részek legkülönbözőbb vidékről tisztviselőiről és nyugdíjasoktól, akik interpollációmmal kapcsolatban előadják üjgiseiket s arra kérnek, hogy interpollációmban kérjek panaszukra orvoslást* ! A második bécsi döntés után a felszabadult keleti és erdélyi részek első nagy államigazgatási problémája az volt, hogy miként kapcsolják be a magyar közigazgatásba azokat a közalkalmazotttat, akik a megszállás 22 évét Romániában töltötték és ott a magyarországiaktól eltérő jogszabályok szerint szolgáltak, vagy elvesztették állásaikat, s akiknek a helyismeretét és felkérz szüktségét az ott ismét berendezkedett magyar közigazgatás nem nélkülözhette. E célból a magyar kormány két rendeletet adott ki, amelyek közül a 910—1941 M. E. számú rendelet a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeken a közszolgálati állások szervezését és betöltését szabályozta. Viz 1200— 1941 M. E. szám-1 rendelet pedig a volt magyar, illetőleg volt román közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok ellátását szabályoznia. Mindkét rendelet lehetővé tette, hogy bizonyos körülmények fennfonása esetében a magyar közalkalmazottak számára a román megszállás alatt szolgálaton kívül töltött idő a fizetésük vagy nyugdíjuk alapján képező tényleges szolgálati időbe beszámíttassék. Ugyanakkor azonban nem tett különbséget magyar és más nemzetiségű volt román közalkalmazott között. Az idézett két kormányrendelet közül három év alatt kialakult gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a magyar kormány miden előrelátása ellenére is az erdélyi magyar közszolgálati alkalmazottaknak több nagyszámú csoportja a bécsi döntés után nem részesült abban az elbírálásban, amelyet a megszállás előtti közszolgálata és a megszállásalatti magatartása alapján joggal elvárhatott volna. Ezért pártunk feltétlenül szükségesnek ítéli az idézett két kormányrendelet módosítását, kiegésztését és helyes értelmezését az alább előretjesztendő részleteknek megfelelően.•kk megtagadták az esküt . Az 1200—1941. M E. számú rendelet elégtételt szolgáltatot: azoknak a magyar köztisztviselőknek, akik a trianoni szerződés ratifikálásáig nem voltak hajlandók a román kormánynak a hűségeikül letenni és inkább vállalták a nyomort és a nélkülözést, mintsem hogy a békekonferencián Erdély megtartásáért nagy harcot vívó magyar kormány helyzetét megnehezítsék. A román hűségeskü megtagadása volt az elszakított Erdly magyarságának első öntudatos megnyilatkozása és az esküt megagadó köztisztviselőkmagatartására a magyar társadalom csak tisztelettel és büszkén tekinthet. is Az 1200—1941. M. E számra rendelet idézett szakasza értelmében csakazoknak az esküt nem tett tisztviselőknek szolgálaton kívül töltött ideje számít tényleges szolgálati időnek, akik a román kormánytól a Bolla féle törvény megjelenéséig nem részesültek ellátmányban. Van azonban az esküjt nem tett tisztviselőknek egy kiefb csoportja, amelyik már a Béla féle törvény megjelenése előtt valami egészen csekély nyugdíjat kapoté. Ezek tehát a rendelet értelmében elesnek attól, hogy a szolgálaton kívül, nagyobbrészt nyomorban töltött idejük tényleges szolgálatnak számítson. Méltányos volna azoknak az esküt nem tett tisztviselőknek, ekik egy ilyen csekély, inkább jelképes nyugdíjat élveztek a román kormánytól, szintén beszámítani a solgálaton kívül töltött időt a tényleges szolgálatba., 2. Van azonban a magyar köztisztviselőknek egy másik nagy csoportja, akik bizonyos kényszerítő körülmények hatása alatt letették a román hűségesküt. Anélkül, hogy az esküt nem tett tisztviselők hazafias érdemeit kisebbíteni akarnák, szabad legyen rámutatrom arra, hogy igen sok olyan magyar köztisztviselő volt, aki bár letette a tornán hűségesküt, semmivel sem részesült jobb elbinásban, mint az esküt megtagadó tisztviselő. Nem minden erdélyi közalkalmazottihoz jutott el az impáriumváltozás utáni idejében a magyar kormánynak az az üzenete, hogy az esküt meg kell tagadni. Igen sok magyar közalkalmázott ,kénytelen volt állásához ragaszkodni nagy családja, vagy nehéz anyagi körülményei miatt és rétegünk szerint még akkor is helyesen járt el, hogyha az esküt letéve megmaradt E,rrélyben magyarnak, mintha se pittkált volna és ezáltal egyrészt Erdélyben apasztotta volna a ma I^T lövészeSx“^'" I MA LEGELSŐK ERDÉLYBEN | gyarság számát, másrészt pedig a trianoni ország vállaira rakott épina ajabb terheket | ‘s A román kormány a megszállás első éveiben kapva kapott a magyar köztisztviselőkön és sokakat kényszerített a további szolgálásra. Pár év alatt azonban a román intelligencia kifejlődése olyan méreteket öltött, hogy a magyar közalkalmazottak feleslegessé váltak és ettől kezdve a legkülönbözőbb ürügyekkel fokozatosan a közszolgálat elhagyására kényiszeri terülédd őket. Feltétlenül méltányosnak tartandók a az 1200—1943. M. Ei’számú rendeletek olyan értelmű kibővítését, hogy azoknak a magyar közszolgálati alkalmazottaknak, akik a hűségesküt letették ugyan, de később állásukat magyarsájuk imatt elveszítenék és igy ugyanarra a sósra jutottak, mint az esküt nem tett köztiszttel élők, a trancszeződés ratifikálása és 1929 december 31 között szolgálaton kívül tömannál a volt magyar, illetőleg volt román közszolgálati alkalmazottnál, akit állásából magyarsága miatt ellátással, vagy ellátás nélkül elbocsátották, abban az esetben, ha a nagyámság érdekében kifejtett munkásságával különös elismerésre méltó éremeket szerzett, a trianoni szerződés ratifikálása és a bécsi döntés között a keleti és erdélyi országrészeken tényleges szolgálatban nem töltő időt, vagy annak ügyését a nyugdíba beszámítható szolgálati időhöz hozzá lehessen számítani. A rendelet szövegéből nem tűnik ki, de a rendelet körül 3 év alatt kialakult gyakorlat kétségtelenné tette, hogy e szakasz alapjána szolgálaton kívül töltött idők után engedélyezett idő beszámítása csak a nyugdíj mértékének (százalékának) megálspirásnál vehető figyelembe, tehát ez előmenetel szempontjából ez ez idő nem számít be. . . Az 1210—1941. M. E számú kormányrendelet rendelkezései közül e szakasz közül merült fel a legtöbb plusz és sérelem. Az 120—1941. M. E számú rendelet 26 paragrafusának mai értelmezése helytelen és ezt a szakaszt egy olyan magyarázó rendi késéssel kell kiegészíteni, amely lehetővé teszi, hogy a szolgálaton kívül töltött idő ne csak a nyugdíj mértékének megállapításánál, hanem az előhaladás szempontjából is tekintetbe vehető legyen. « lkaitok folytat»»» a 7 ok oldalon 5 SZÉKELY SZÓ NE MONDJON LE családja ruházata beszerzéséről, mielőtt meg nem győződik BALOGH JÓZSEF«« SZÁSZRÉGEN, Iskola u. 1. Női, férfi és gyermek ruházati cikkek raktára. — Bundák egy választékba» tött időt tényleges szolgálatban töltött időnek tekintsék abban az esetben, ha az illetők nemzethűsége ellen kifogás nem emelhető. A más jogszabályok szerint ugyanis ez a 2. idő az esküt tett tisztviselőknél,s a rendeletet később tárgyalandó 261 paragrafusa szerint, legjobb esetben csak a szolgálati idő és nem az előmenetel szempontjából számít be. Egy sérelmes intézkedés 3. Az 1200—1941. M E. számú rendelet 26 paragrafusának (2) bekezdése lehetővé tette azt, hogy I~ ^T^t^éjST.1,11 | NINCS LÖVÉSZ ÉLET | TANKÖNYVEI i HEMKOIV bél Zathureczky.—Szabó Ilonka HANGVERSENYE november 15-én 7 órakor Jegyelővétel a HELIKON-ban Telefon: 103