Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1906-01-01 / 1. szám
2-ik oldal, amellyel csatát akartak nyerni: szomorú visszaemlékezés a közelmúltra, amelynek még igen számos foszlánya csak öregbítené aggodalmunkat, ha a kultúra ormain fellobbanó őrtüzek nem jelentenék azt, hogy a nemzeti kultúra tudásai utolsó orgiájukat ülik már gyászalkotásuk romjain. A gyermek kinőtt a bölcsőből. A tanítóság tudása, társadalmi inteligenciája bizonyos karaktert, tanítói öntudatot hozott létre, amely nem elégszik meg már az egyes törvények szakaszainak változtatásával és módosítgatásával, hanem az egész korhadt rendszert eltörölni s helyette a relative legtökéletesebb népoktatási alkotásokat a fejlődés örök törvénye szerint érvényesíteni óhajtja. Munkánk eredménye már nemcsak jobbjaink szivét hatja át, hanem felülről is elhangzik a szó: a tanítók helyzetének javítása, kötelező ingyen népoktatás, állami tanítóképzés. Bárkitől eredtek is ez ígéretek, már nincs távol az idő, amikor valóra fognak válni. Valóra, mert a tanítók belevitték már a köztudatba azt a nagy igazságot, hogy a magyar naggyá, hatalmassá csak általuk, a nép minden rétegére kiható műveltség által lehet, törni egyszer sem láttam. Mennyit köszönhetett e nyugodt kedélyből vérmérsékletének s mennyit fegyelmezett akaratának és gondolkodásának, nehéz volna megállapítani. Valószínű azonban, hogy az eredmény mindkettőnek együtthatása volt. Életének két súlyos megpróbáltatása is hozzájárulhatott lelkében az emberek és események szenvedélytelen megítéléséhez. Az első ifjú korára esik, amikor kedves tanítványát (gr. Mikó Ádám), egy nagy nevű család szeme fényét és utolsó fisarjadékát, akire egy országrész a legszebb reményekkel tekintett, külföldön a halál, mint egy tiszta égből lecsapó saskeselyű, elragadja oldala mellől. Az itt ért lelki megrázkódás elzavarja hazatérő útjáról s a tanulmányokba Ez a tudat fogja emelni a mi értékünket, ennek a tudatnak szuggesztív hatása eredményezte a közelmúltban a tanító független politikai hitvallását, azt a hitvallást, amely felöltöztette emberi jogait szabad akaratának gyakorlásával és ezzel példát mutatott az alkotmányos jogok gyakorlatában — úgy, amint tanítja — önállóan, függetlenül. És ezzel a servilizmusban görnyedő tanítóság számbavehető tanujelét adta férfias, nyílt fellépésének : elismertette, hogy többé már ő sem báb, hanem komoly politikai tényező. Az uj tanterv jó oldalainak örül a mi szivünk. Az is nekünk s általunk nemzetünknek lészen világosság és szövétnek a sötétségben. Mint láncszemek vonva egymást készítik elő — a nagy vitát provokáló tanítói szakképzés, az áll. tanítóképzők tanterve stb. — számunkra a jobb jövőt. A létért való küzdelem, a nyomorúság nem oltatták el a lelkesedés tüzét, sőt a következetes áltatások megacélozták izmaikat, kezükben az igazság erejével megszólaltak az Országos Bizottság amaz impozáns tettében, amidőn anyagi helyzetünk javítását a politikai válság miatt jobb napokra halasztották, való további elmélyedésben igyekszik lelkének egyensúlyát helyreállítani. A másik nem kevésbbé súlyos csapás férfikora delén, családi életében nehezedett reá, amikor nejét, öt kis gyermekének édesanyját, idegbetegségi roham végzetes tragikuma rabolja el családi fészkéből. Aki két ilyen megrázó esetet oly kötetlen érdekeltségben átélt s szivének és elméjének épségét mégis fenntarthatta, az már a lelki erőnek olyan magaslatára emelkedett, ahová a hétköznapi események és apró emberi gyarlóságok hullámai nem csapnak fel. Ítélete a higgadtságnak csaknem hidegségét ölti magára. A jót és roszat a világrend szükségképein alkotórészének tekinti. Subjektív érzelmei Amely tanítóságban a morális erő minden materiális érdeket alárendelni képes a hazaszeretet szent érzelmének, ott nem csalhat az idők jele ; — teljetek meg kishitűek! — szikla talaj ez, amelyen többé a pokol kapui sem vehetnek diadalmat! Marikovszky Gyula: az objectivitásba olvadnak fel s az általunk megszokott kedélyhullámzások őt érintetlenül hagyták Ez az állapot a léleknek philosophusi emelkedettsége, melyben saját személyére vonatkozólag a legmesszebb menő igénytelenség mezét ölti magára. Még egy hosszú és becsületesen, mondhatnám: ritka szép sikerrel megfutott pálya végén sem tekintett arra, hogy minő figyelemben részesül munkássága felülről, mert nem külső jutalomért, hanem lelkületének nemes sugallatából és a közjóért dolgozott. Közvetlen környezetének ez elismerését életében is érezhette a mi nemes barátunk, s annak kijelentésével sirja fölött is tartozunk az ő emlékének. Székely Tanügy Maros-Vásárhelyt, 1906. január 1. Székely kérdés. Földhaszonbérlet A székelyföldi miniszteri kirendeltségnek sok eszköz áll rendelkezésére, melyek a szegény székely nép felsegítésére alkalmasak. Még eddig azonban nem láttam ezen a téren mozogni. Jó volna, ha rátérne nagyobb és hosszabb földhaszonbérleteket kötne s a székelység földnélkül tengődő egyedei közt aprózva felosztaná, hogy azok mérsékelt áron földhöz jussanak, ahol mindennapi kenyerüket munkájuk után megtermeszthetik. Alig van község, ahol ilyen bérletet kötni ne lehetne. S ha a miniszteri kirendeltség a maga nagy erkölcsi és anyagi tekintélyével melléje áll, eredményeiben kiszámíthatlan segélyt nyújt éppen annak a néprétegnek amely a támogatásra leginkább rá van szorulva s mert földhiányában, napszámból nem szerezhet annyit, amennyi maga és családja kenyeréhez kell — kivándorol. A székelység nagy átlaga ilyen emberekből áll. Segítsen rajtuk.