Székely Tanügy, 1912 (14. évfolyam, 1-19. szám)
1912-01-01 / 1. szám
2. oldal Egész évre 6 K, fél évre . 3 K. Előfizetési pénzek legcélszerűbben postautalványon a Székely Tanügy kiadóhivatalába (Maros- Vásárhely, Széchenyi-tér 7 sz.) küldendők. A „Székely Tanügy“ szerkesztősége: Boldog újévet! Lesz-e boldogabb jövendő, virradnak-e a tanítókra és tanítócsaládra boldogabb napok az új esztendőben? Ez a gondolat gyötri mindazokat, akiknek kenyere, ruhája, tanulása, haladása, szóval boldogulása attól függ, várjon hoz-e a tanítónak valamivel több fillért a kormányzat akár fizetésben, akár pólékban — az eddiginél... Mert az, amit eddig hozott, eddig adott, a 103—150«»/o-os áremelkedés miatt csak száraz kenyérre s hogy éppen meztelen ne járjunk, a legnélkülözhetlenebb ruhára elég 26 éves tanító vagyok. Kilenc élő gyermek terhe nyom. Feleségemmel együtt 11 embernek kell élelemről, ruházatról gondos Belopja magát lelkébe a részvét S meglátja a szenvedők szenvedését Óhe jó angyal ismeri nagyon A női szivek titkait, redőit És boldogot és szenvedőt Szelíd lélekkel látogat meg ő itt. Hiszen azért küldötte földre Isten, Hogy minden szivet meghódítson itten Hogy oszlassa a közöny éjszakáját, Hogy a kik a könyörületet várják , Szünetlenül ne várjanak hiába S hallgasson el esdő szavuk siráma. Az angyal itt járt hölgyeink között És arca napsugárba öltözött, Látván, hogy itt a részvét otthona S közöny le nem rombolja azt soha. Nyugodtan száll föl e nyüzsgő világból Az Úr trónjához és ottan beszámol: „Az árvák sorsán ne aggódj Uram, Felőlük én egész nyugodt vagyok; Esdő szavam megértették a nők: E földön járó csillagok!...Akodnom és e mellett a családtagok tanulását, haladását is biztosítanom kell, hogy ne maradjanak napszámos sorban .. . 2000 korona fizetésem van. Egy családtagra 1881 esik egy évre, kikerekítve 50 fillér egy napra. Akárki mit beszéljen, a családomat el kell látnom, mert hozzám tartozik, és munkám után járó — mondjuk fizetésemből, mivelhogy egyebem nincs. A gyermekek taníttatása is az én feladatom. Evégből üzleti összeköttetést kell tartanom : a tejárussal, fűszeresel, kofával, mészárossal, lisztkereskedővel, varrónővel, szabóval, cipésszel, kalapossal, háztulajdonossal, fakereskedővel, vasúttal, fuvarossal, iskolákkal, tanárokkal, könyvkereskedőkkel stb. A jó Isten tudja kivel nem. Fizetek fejadót, jövedelmi adót, házbérfillért, csatorna és vízdíjat, kéményseprési díjat és tetejébe társadalmi adót is. Lapot is kellenne járatnom, könyveket is kellene vennem .. . Honnan? Aki ezt megmondja, okos ember. Magamtól nem találom ki. És a tanítók mind így vannak. A tanító családok sorsa ily numerusokhoz fűződik. A nyomor numerusaihoz. S mégis, boldog újévet kell köszöntenünk. Azoknak is, akik rossz, rosszabb vagy legrosszabb sorsban töltik napjaikat e siralom völgyében. Helyzetünk tarthatatlanságát belátni nem kell valami túlságos megerőltetés felsőbb hatóságaink részéről. Ám nem teszik. Vagy ha teszik is, vállvonogatva adják tudtunkra: — Nem segíthetünk rajta. Az igényeket le kell alkudni. Szokni kell a lemondáshoz, önmegtagadáshoz. Sokan azt is mondják, miért lett tanító? Hát lettem volna én királybíró is, ha lehettem volna, így azonban csak ebben a keretben kell keresnem életfeltételeimet. Próbáltunk sztrájkolni is, dulakodni is, szitkozódni is, átkozódni is. Az sem használt. A lapok egy része biztatott, a másik leszidott. Felsőbb hatóságaink megfenyegettek. Egyik sem annyira minket féltett, mint inkább a politikai esélyekben veszélyeztetett érdekét. És mi újra csak ott vagyunk, hogy éhezünk, fázunk, rongyoskodunk s jobb mód hijján várunk. Hátha jön egy boldgabb, egy jobb Újesztendő ! Hátha ! Bizakodunk nemzetfenntartó munkánk értékében, bár kvalifikációnkat lebecsülték, politikai szereplésünk fontosságában, bár ugyancsak nyakunkra ülnek, hogy valamiképp kárt ne tehessünk a hatalmi pártban .. . S a végén kisül, hogy csak Istenben bizhatunk, senkiben másban e világon! Felsír, felsóhajt hát a lelkem az Egek urához s igaz szeretettel kérek mindnyájunk számára boldogabb jövendőt. Boldog újévet! ________Székely Tanügy _ Maros-Vásárhely, 1912. január. Székely-kérdés. Állatbiztosító szövetkezetek. A székelyemberek többségének gyenge a marha állománya. Mióta a a legelőket felosztották vagy elzárták legtöbbnél csak a munkára való 2 tehén, vagy két ló maradt. Ez mindene. Vagyona, munkatársa, kereső társa. S ha véletlenül elkárosodik, miatta meghal egész családok létalapja. Ezt az utolsó menedéket, ezt a pár marhát védeni, biztosítani egyet jelent a székely családok védelmével és biztosításával, Így fogván fel a dolgot, nemes munkát végzett a kirendeltség, mikor a székelységet az állatvédelemre rávezette, őket biztosítási célból szövetkezetekbe tömörítette s egyben