Székely Tanügy, 1914 (16. évfolyam, 1-19. szám)
1914-01-01 / 1. szám
XVI. 1. szám. Maros-Vásárhely, 1914. januárius 1. un ex LITIKI NEVELÉS OKTATÁSÜGYI LAP. A MAROS TORRA ÉS CSÍKVÁRMEGYEI ÁLT TANÍTÓ EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Megjelenik havonként kétszer. .. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. .. Szerkesztőség: Bethlen Gábor ut.a 11 szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Széchenyi-tér 7. szám, hova az előfizeti hirdetési díjak küldendők. Pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. .. Kéziratokat nem adunk vissza. - . . . " -------------—rft tv* Felelős szerkesztő: MATHÉ JÓZSEF. Társszerkesztő: RUSZTEK KÁROLfc* %ys ' 9 *15 Boldog újévet! (r. k.) Évek jönnek, évek mennek. ... A végtelen időben véges elménk határköveket állít, amelyekre egy-egy számot vés fel. És miközben a számot ír rajjuk — most éppen az 1914- et — képzeletünk akaratlanul is visszatekint a múltba és bekalandoz a rejtelmes jövőbe... Mennyi csalódás, keserűség ott s mennyi biztatás és reménység itt! . . Mert csodás szerkezetű is az emberi lélek! Nem tud annyiszor csalódni, hogy ne tudjon újból remélni, nem tud annyira elcsüggedni, hogy ne tudjon újból bizakodni. Mikor már-már elernyed a küzködésben, mikor már-már a csalódások tengere a kétségbeesés széléhez juttatják, elkövetkezik egy uj határkőhöz, melynél — bár erre a múlt talán a legtöbb esetben a legkisebb bázist sem nyújtja — a neveléssel beleoltott önsuggestionál fogva mégis megnyugszik, megbékél a legelkeseredettebb lélek is, a legháborgóbb szív is. És megkönnyebbülten felsóhajtván halotti torán az ó évnek, miközben számot vet a letűnt év eseményeivel — hivő lélekkel örvendezik, de sőt képzelete rajzolgatja is már sikereit az uj, a jobb esztendőnek. A megnyugvó, a bizó léleknek pedig mintha még a sokat panasztott múlt sem volna oly sötét és sivár! A szebb jövőnek reménysége mintha még azzal is meg- kibékítené . . . És a megbékélt és a jövő biztató melegétől áthatott lelkekből, mint égretörő zsolozsma szakad fel e napnak üdvözlő szava: a „Boldog újévet ! ‘ E szavakkal köszöntjük olvasóinkat és munkatársainkat az ujesztendő reggelén mi is! — És a mi köszönté sünk az eszméink diadaláért zajtalanul, de lankadatlan buzgósággal munkálkodó ember-nek a fohásza. És a mi üdvözlésünk a sorsunk javításáért céltudatosan, de törhetlen kitartással dolgozó embernek a kívánsága. És a mi köszöntésünk az eszme diadalában, az érdekek sikerében hivő lélek biztatása . . . Csak a gyönge lelkű ember fél a sorstól. Az erős maga teremti meg a sorsát. Ha pedig erősek tudunk lenni az eszme hirdetésében és kivitelében, ha egységesek, tehát erősek tudunk lenni a cél kitűzésében és az eszközök megválasztásában egyaránt, akkor a népnevelés bizonyáratosan elérendi a tökéletesek méltán várható fokát és akkor sok olyan régi seb, amelyeknek orvoslását már a múlt évtől joggal remélte és várta a magyar néptanítóság, nem szakadna ismét fel pirkadásán az elkövetkező új esztendőnek. Nem is ismerjük mi a kislelkűséget. Mi a munkának, az önzetlen, a szakadatlan, az előre, a felfelé törtető munkának vagyunk hűséges követői és szerény hirdetői, mert szent a meggyőződésünk, hogy csak ezáltal szerezhetünk oly nagy erkölcsi értéket, amely parancsolóan kényszerítse a társadalmat minden, a népiskolát és tanítót, illető jogos kívánság, érdek kielégítésére. De hogy is lehetnénk kicsiny hitűek?! Hiszen még ebben az elmúlt, elemi csapásokkal, zavaros bonyodalmakkal, háborús izgalmakkal teli viszontagságos esztendőben is tudtunk — az 1918 évi XV. és XVI. törvénycikkek által — egy nagy lépést tenni a cél felé. Mennyivel többet remélhetünk és várhatunk egy jobbnak, csendesebbnek és áldásosabbnak remélt új évnek hajnalán?! M U' m * n\v*