Székely Tanügy, 1914 (16. évfolyam, 1-19. szám)
1914-01-01 / 1. szám
4 oldal éppen Maros-Torda megye nagyérdemű tanfelügyelőjének, Deák Lajos kir. tanácsosnak nyomós fejtegetése után határozatot is hozott oly értelemben, hogy a fenti törvény és rendelet végrehajtása iránt az illetékes szakminiszterhez memorandumot intéz. Mint igen örvendetes tényt, jelezhetjük, hogy ez a nagy horderejű határozat nem maradt a papíron kegyes óhajásnak, mert a Gyermektanulmányi Társaság újabban is foglalkozván a kérdéssel, annak végleges elintézése iránt lépéseket is tett. Már most, ha illetékes helyen is meghallgatásra talál és intézkedést von maga után, alaposan remélhetjük, hogy ez a fontos kérdés végre valahára a régen várt megoldás örvendetes stádiumába jut. Egyesülésben az erő ! Engedjék meg az igen tisztelt kartársak, hogy habár a népiskolai tanügynek csak egyszerű katonája vagyok is, mégis legnagyobb örömömnek adhassak kifejezést, amiért a Székely Tanügy immár két vármegyének lesz hivatalos lapja. Örülök ennek, mert szeretem pályámat és kartársaimat, mert szeretném erősnek tudni és látni azt a legnagyobb, legszebb, legmagasztosabb munkára hivatott testületet melynek magam is tagja vagyok, a magyar tanítóságot. Erőssé tesz az összetartás, az egyesülés, naggyá pedig az erős akarat. Mint idegen, ki a messze Dunántúlról kerültem a székelyföldre, a cím után ítélve azt kellett hinnem, hogy a Székely Tanügy nem egy-két vármegye, hanem az egész székelyföld tanítóságának hivatalos lapja. Szerény nézetem szerint így is kellene lennie. Mi, tanítók tanítjuk és neveljük a népet mindarra, ami boldogulásához vezet, tehát nekünk kell elsősorban ismernünk és magunkévá tennünk azon igazságot, mely szerint egyesülésben az erő, bomlásban a pusztulás ! A székely magyarság úgy földrajzilag, mint néprajzilag el van vágva a nagy Magyarországtól, a románság hatalmas tengerében egy kis önálló sziget, mely elegendő jogcímet ad, sőt megköveteli, hogy tanítósága egy közös egyesületben tömörüljön, melynek közös hivatalos lapja lenne a Székely Tanügy. Ha igazán ideális és egyedül célra vezető módon akarnánk egyesületet alkotni, akkor le kellene rombolni nemcsak nálunk, hanem az egész országban azt a válaszfalat, mely a tanítóságot az iskola jellege szerint csoportosítja egyesületekbe. Azt hiszem, hogy ez idő szerint korai volna még erről tervezgetni, de azt is hiszem, hogy el fog jönni még annak az ideje is. Jelen alkalommal anélkül, hogy a felekezeti és általános tanító egyesületek egybeolvasztásáról szólnék, legyen szabad az általános tanítóegyesület szervezetének némi módosításáról jóindulatú javaslatot tennem. Tízéves tapasztalatból tudom és cáfolattól nem félve a leghatározottabban állítom, hogy az évi közgyűlések napja nem is elégséges és nem is alkalmas arra, hogy azon azt a sok tanügyi kérdést meg lehetni vitatni, illetve előadni, melyek a tanítóság önképzésére és tanítói, nevelői munkájának megkönnyítésére szolgálna. Hisz a sok hivatalos jelentés, előterjesztés, számadások stb. miatt a tárgysorozatba alig lehet felvenni 2—3 pedagógiai tárgyú pontot, ez pedig roppant kevés, alig több a semminél. Már a tanítás és nevelés természetéből is az következik, hogy minden életpálya között ez ad legtöbb anyagot a közös és alapos megbeszélésre A tanítónak, ha jól és könnyen akarja végezni munkáját, úgyszólván hétről-hétre állandó érintkezésben kell lennie kartársainak minél nagyobb számával Hisz a képezdéből kikerült tanító tudománya csak éppen alapjául szolgál annak a mérhetetlenül több tudománynak, melyre szüksége van, ha csak közepesen is meg akar felelni feladatának. Tehát az évi közgyűlésen kívül keresnünk kell más alkalmakat is, hogy mindig újabb és újabb ismereteket szerezzünk és terjesszünk. Egymástól tanulnunk nem szégyen, hanem kötelesség. Ilyen üdvös alkalmaknak tartanám a járási tanítói értekezleteket és a Székely Tanügy hasábjait. Jelen soraimnak célja tulajdonképen e két dolog fontosságának erőmtől telhető módon való méltatása. Mint már előbb említettem, az évi közgyűlések idejéből nagy részt foglalnak le a hivatalos jelentések, melyek a pedagógián nem jelentenek semmit. Az egyesület adminisztrációjáról szólnak, amit tudomásul vehetne és helyben hagyhatna akár maga a választmány, hisz bizalmi férfiak vannak abban, nem kellene a drága időt azzal is fogyasztani De hát ez a közgyűlés célja és feladata — végig kell hallgatni. Ámde sokszor a hosszúra nyúló jelentések és mi egyebek részint eloszlatják a hallgatóságot, részint pedig elfárasztják s mire a pedagógiai értékkel bíró programmpontokra kerül a sor, egy megritkult és unalmában ásitózó hallgatóságot lát maga előtt az előadó. Azonban a legjobb körülmények közt sem lehetne 5-nél több ilyen pontot felveni a közgyűlések tárgysorozatába. Más lenne a helyzet a járási tanítói értekezletek alkalmával. Tegyük fel, hogy egy-egy ilyen járási értekezlet alkalmával csak 20 tag lenne jelen. Közülük szintén akadna legalább , aki előadásra vállalkoznék, ha más nem, hát a tisztviselők, kiknek erkölcsi kötelességük volna munkálkodni, mintegy ellenértékéül a beléjük helyezett bizalomnak. Mondanom sem kell, hogy ezeknek a járási értekezleteknek is volna elnöke, alelnöke, 1—2 jegyzője. Ezen értekezleteken azonban nemcsak formális előadásokat lehetne tartani, hanem egyegy rövid kérdést is fel lehetne vetni az iskolai életnek ezerszámra felvetődő kérdései közül. Különös fontossága lenne ezen járási értekezleteknek akkor, ha már a járási iskolatanácsok megkezdik működésüket. Hisz a közgyűlésnek nincs ideje arra, hogy a vármegye területén levő járási tanácsok működését külön-külön megvitassa, esetleg bírálja. Mert bizonyosan lesz a járási tanács működésében oly valami, amit szóvá kell tenni és megbeszélni, vagy ezen tanácsok elé valami javaslatot terjeszteni, amikre nem a megyei egyesület közgyűlése, hanem egyedül az illető járás területén működő és a viszonyokba ismerős tanítók illetékesek. A járási iskolatanácsnak tagjai lesznek a főszolgabíró elnöklete alatt a Székely Tanügy Maros-Vásárhely, 1914 januárjus 1.