Székely Újság, 1925 (22. évfolyam, 1-50. szám)

1925-01-01 / 1. szám

v, Societate Anonima Tipografia Targul-Sacuilor. Mapja a kézdivásárhelyi Könyvnyomda Részvénytársaság. Ára 1 len 50 ban XXII. árfolyam, Targul-Sacuüor (Kézdivásárh­ely), 1925. Járt 1, csütörtfök­i. szám, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 50 L — b. Negyed évre 25 L — Egy hóra. . 9 L —­­Vyilltér sora 6 L — Bírd. patitsora 5 L -b.b. b b. ✓ XézdHásárh­ely is Vidéke Gazdasági Egyesületinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap reggel. Kiadóhivatal a Kézsivásár­­helyi Könyvnyomida r.-t. papirliletében. Felelős szerkesztő: Dl. i, DIMS Odta. MlSZtiSig: íi Határkőhöz ha ér a vándor, megáll s körül tekint. Néz maga mögé, hogy így elérje azt az utat, amit már megtett és néz előre, hogy meglássa, távol e még a cél, mely felé törekszik. Számot vet magával, erejével, képes-e célhoz érni. Értékeli a célt is: meg­éri-e azt a mun­kát, azt a fáradságot, amibe kerül és összeveti erejét már elvégzett munkája súlyát s magát a célt, hogy eldöntse: kell­­e érdemes-e tovább haladnia, tovább küz­denie, nem igen távol-e vagy épen elér­hetetlen a cél akár önmagában, akár ere­jéhez mérten, hogy aztán elhatározása szerint vagy csüggedten félreáljon, vagy újabb, közelebbi és könnyebb célt tűzzön ki maga elé, vagy pedig bízva önerejé­ben s célja nagyságától lelkesítve, halad­jon tovább rendületlenül, bízva, bátran, büszkén előre. A romániai magyar nemzeti kisebb­ség pályáján ilyen határkő a Magyar Párt nagy­gyűlése. A romániai magyarság tel­jes egybeolvadását jelenti ez, hatalmas egységének fenséges harmóniáját. Ennél a határkőnél lehetetlen meg nem állani és körül­tekinteni. Magunk mögé pillantva, talán rövidnek látszik a megtett út és csekélynek az elért ered­mény, mintha még csak a kezdet­ kezde­tén állanánk s egyetlen eredményünk volna az egységes párt megalakítása. De ne feledjük, soha el ne feledjük: egy nagy ös­szeomlásban összetört, elalélt, teljes csüggedésbe dermedt népet kellett felrázni, magához téríteni, felemelni, ma­­­­gában való bizalmát visszaadni. Nos, népünk önbizalama visszatért, célját, hivatását ismeri, azokhoz ragasz­kodik, kész értük tűrni, szenvedni és él­ni. A romániai magyarság él és munkál­kodni kíván, mert életre méltónak érzi magát s ismeri és megvalósításra méltó­nak ismeri célját. Ez a cél nem változott. Most is u­­gyanaz, ami voltb a magyarság első meg­mozdulása idején a magyarság mint nem­zeti kisebbség közjogi elismerése és az állam keretei közt megfelelő tartalmú­­ autonómia alakjában való megvalósítása. Magasztos, gyönyörű cél. Messze meghaladja a napi politika szempontjait, de óriási jelentőségű az emberi fejlődés szempontjából, mert a teljes konszolidá­lódás, a világ­béke legbiztosabb útja. Ezzel a gondolattal indultunk útnak annak idején és ennél a határkőnél kö­rültekintve, ma is kitartunk mellette, mert méltónak találjuk magunkhoz, arány­ban állónak erőnkhöz s bár tudjuk, hogy hosszú, nehéz, küzdelmes út áll előttünk, érezzük azt is, hogy minden erőnk egy­be olvadása egy nagy lépést jelent előre s tudjuk, hogy célunkat el fogjuk érni. (G. E.) Maniu a kisebbségek­ elnyomatása ellen. A román nemzeti párt Maniu Gyula el­nöklete alatt Bucurestben nagygyűlést tartott, melyen Maniu nagy beszédet mondott. Beszé­dében kijelentette, hogy a nemzeti párt olyan kormányt akar, mely a gyulafehérvári határo­zatok alapján áll s addig nem nyugszik a párt, míg a kisebbségek elnyomatását meg nem aka­dályozza. A kölni zóna kiürítésének elhalasztása. A Wolff-iroda közlése szerint a német közvélemény nagy megütközéssel és izgalom­mal fogadta a francia sajtónak olyan értelmű közleményeit, melyek szerint a francia minisz­tertanács már most megállapítja, hogy a kölni zónát a versaillesi szerződésben megállapított napon, január 10-én nem lehet kiüríteni. A Wolff-iroda közlése megemlékezik az ellenőrző bizottság által állítólag megtalált elrejtett fegy­verekről. Német részről erre illetékes egyének közölték a Wolf­f-irodával, hogy határozottan ki kell jelenteni, hogy az eddig lefolytatott 1800 ellenőrző szemlénél sehol az ellenőrző bizottsá­gok felös számú meg nem engedett fegyvere­ket nem találtak. A Petit Journal berlini levelezője beszél­getést folytatott egy a kancellár közvetlen kör­nyezetében lévő német politikussal, aki kijelen­tette, hogy Köln kiürítésének elhalasztása álta­lános megdöbbenést keltett. — Ilyen határozat mondta az illető politikus — előzetes tárgyalás nélkül nem hozható. A békés német kormány ehhez hasonló megrázkódtatások között nem tudja meg­állami helyét, ezért a nemzetiek erő­södnek. gésnél. Végre is egy egész külön világ, Dél- Á­zsia mozdult meg, hogy háromszázmillió barna rabszolgájával és kimeríthetetlen természeti kincseivel együtt elszakítsa magát a fehér ci­vilizációtól, helyesebben az angol elnyomás alól. Hiszen valószínű, hogy a dolog nem fog simán menni. És Anglia, amely vasúttal beszötte, gyár­ral, iskolával, hivatallal, kórházzal, kikötővel és kaszárnyával teliépítette Indiát, nem fog bele­nyugodni, hogy ez a gyarmata, amely nemzeti gazdaságának egyik létfeltétele — elvesszen. A szeparációs mozgalom minden esetre elkezdődött, sőt halad. A megkötözött ember izmai feszülnek. És nehéz hinni, — akármilyen buldogg állkapcsa is van az angol nemzetnek hogy egy ekkora tömegű földnek és népnek a szabadságmozgalma ne legyen eredményes. Mintha bengáli tűz volna, oly vörös fény­ben ígérkeznek a jövendő eseményei. Mi lesz, ha az ájult Ázsia fölébred, ha nem lesz többé éléstára, kincseskamrája, cselédje az ügyeske­dő Európának? Elsöpör minket. Visszanyom abba a jelentelenségbe, amely területeink nagy­sága és népeink tömege következtében megillet bennünket ? Vagy pedig ennek az újraéledő óriási organizmusnak az egészsége vissza fog hatni frissen a mi valóságos életünkre ? Az Indiai forradalom. Egy távirat arról számol be, hogy Indiá­ban nemzeti nagygyűlés folyt le, amelyen két­ezer népképviselő jelent meg és követelte India függetlenségét. Nem kell hozzá politikai ismeret, elég ha fantáziánk van, hogy a csontunk velejéig át­hasson az a félelmes érzés, amely távoli föld­rengések hírére szokott elfogni bennünket. A minthogy Ghandi harca és India függetlenségi küzdelme nem kevesebb beírni derék földrea­ llj rend a nyugdíjak felvételénél. A pénzügyigazgatósághoz a pénzügymi­nisztériumtól rendelet érkezett, mely 1925. évi január 1-től módosítja az állami nyugdíjak fel­vételét és különféle igazolványok felmutatását követeli. 1. Minden állami nyugdíjas köteles a vá­rosi, illetve községi elöljáróság által kiállított bizonyítvánnyal igazolni, hogy nem áll semmi­féle közszolgálatban. 2. Minden özvegy és hadiözvegy köteles igazolni, hogy nem ment férjhez és hol és milyen utca­szám alatt lakik. 3. A hadiárvák az anyakönyvi hivatal ut­­ján igazolni kötelesek, hogy 18. életévüket még nem töltötték be. 4. A hadiárvák gyámjai kötelesek meg­bízatásukat felmutatni. 5. Minden nyugdíjas, akár állami alkal­mazott volt, akár hadirokkant, hadiözvegy, vagy árva, köteles életben létét az anyakönyvi hi­vatal utján igazolni. Már 1925 január 1-től kezdve csak ezek­nek az okmányoknak a felmutatása mellett folyósítja a pénzügyigazgatóság a nyugdíjakat, s ezért ezúton is felhívjuk az érdekelteket, hogy okmányaikat ideje korán beszerezhessék. E­LVESZETT Bene Albert ar üzlete körül folyó hó 9-én­­egy pénztárca, pénz és fényképes igazolvánnyal együtt, kéretik a megtaláló, hogy az igazol­ványt küldje­ vissza Lőrincz József Lunga Nyúj­tód­ezimére, vagy Bene Albert üzletébe adja be, a pénzt meg­tarthatja.

Next