Székely Újság, 1925 (22. évfolyam, 1-50. szám)
1925-01-01 / 1. szám
v, Societate Anonima Tipografia Targul-Sacuilor. Mapja a kézdivásárhelyi Könyvnyomda Részvénytársaság. Ára 1 len 50 ban XXII. árfolyam, Targul-Sacuüor (Kézdivásárhely), 1925. Járt 1, csütörtföki. szám, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 50 L — b. Negyed évre 25 L — Egy hóra. . 9 L —Vyilltér sora 6 L — Bírd. patitsora 5 L -b.b. b b. ✓ XézdHásárhely is Vidéke Gazdasági Egyesületinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap reggel. Kiadóhivatal a Kézsivásárhelyi Könyvnyomida r.-t. papirliletében. Felelős szerkesztő: Dl. i, DIMS Odta. MlSZtiSig: íi Határkőhöz ha ér a vándor, megáll s körül tekint. Néz maga mögé, hogy így elérje azt az utat, amit már megtett és néz előre, hogy meglássa, távol e még a cél, mely felé törekszik. Számot vet magával, erejével, képes-e célhoz érni. Értékeli a célt is: megéri-e azt a munkát, azt a fáradságot, amibe kerül és összeveti erejét már elvégzett munkája súlyát s magát a célt, hogy eldöntse: kelle érdemes-e tovább haladnia, tovább küzdenie, nem igen távol-e vagy épen elérhetetlen a cél akár önmagában, akár erejéhez mérten, hogy aztán elhatározása szerint vagy csüggedten félreáljon, vagy újabb, közelebbi és könnyebb célt tűzzön ki maga elé, vagy pedig bízva önerejében s célja nagyságától lelkesítve, haladjon tovább rendületlenül, bízva, bátran, büszkén előre. A romániai magyar nemzeti kisebbség pályáján ilyen határkő a Magyar Párt nagygyűlése. A romániai magyarság teljes egybeolvadását jelenti ez, hatalmas egységének fenséges harmóniáját. Ennél a határkőnél lehetetlen meg nem állani és körültekinteni. Magunk mögé pillantva, talán rövidnek látszik a megtett út és csekélynek az elért eredmény, mintha még csak a kezdet kezdetén állanánk s egyetlen eredményünk volna az egységes párt megalakítása. De ne feledjük, soha el ne feledjük: egy nagy összeomlásban összetört, elalélt, teljes csüggedésbe dermedt népet kellett felrázni, magához téríteni, felemelni, magában való bizalmát visszaadni. Nos, népünk önbizalama visszatért, célját, hivatását ismeri, azokhoz ragaszkodik, kész értük tűrni, szenvedni és élni. A romániai magyarság él és munkálkodni kíván, mert életre méltónak érzi magát s ismeri és megvalósításra méltónak ismeri célját. Ez a cél nem változott. Most is ugyanaz, ami voltb a magyarság első megmozdulása idején a magyarság mint nemzeti kisebbség közjogi elismerése és az állam keretei közt megfelelő tartalmú autonómia alakjában való megvalósítása. Magasztos, gyönyörű cél. Messze meghaladja a napi politika szempontjait, de óriási jelentőségű az emberi fejlődés szempontjából, mert a teljes konszolidálódás, a világbéke legbiztosabb útja. Ezzel a gondolattal indultunk útnak annak idején és ennél a határkőnél körültekintve, ma is kitartunk mellette, mert méltónak találjuk magunkhoz, arányban állónak erőnkhöz s bár tudjuk, hogy hosszú, nehéz, küzdelmes út áll előttünk, érezzük azt is, hogy minden erőnk egybe olvadása egy nagy lépést jelent előre s tudjuk, hogy célunkat el fogjuk érni. (G. E.) Maniu a kisebbségek elnyomatása ellen. A román nemzeti párt Maniu Gyula elnöklete alatt Bucurestben nagygyűlést tartott, melyen Maniu nagy beszédet mondott. Beszédében kijelentette, hogy a nemzeti párt olyan kormányt akar, mely a gyulafehérvári határozatok alapján áll s addig nem nyugszik a párt, míg a kisebbségek elnyomatását meg nem akadályozza. A kölni zóna kiürítésének elhalasztása. A Wolff-iroda közlése szerint a német közvélemény nagy megütközéssel és izgalommal fogadta a francia sajtónak olyan értelmű közleményeit, melyek szerint a francia minisztertanács már most megállapítja, hogy a kölni zónát a versaillesi szerződésben megállapított napon, január 10-én nem lehet kiüríteni. A Wolff-iroda közlése megemlékezik az ellenőrző bizottság által állítólag megtalált elrejtett fegyverekről. Német részről erre illetékes egyének közölték a Wolff-irodával, hogy határozottan ki kell jelenteni, hogy az eddig lefolytatott 1800 ellenőrző szemlénél sehol az ellenőrző bizottságok felös számú meg nem engedett fegyvereket nem találtak. A Petit Journal berlini levelezője beszélgetést folytatott egy a kancellár közvetlen környezetében lévő német politikussal, aki kijelentette, hogy Köln kiürítésének elhalasztása általános megdöbbenést keltett. — Ilyen határozat mondta az illető politikus — előzetes tárgyalás nélkül nem hozható. A békés német kormány ehhez hasonló megrázkódtatások között nem tudja megállami helyét, ezért a nemzetiek erősödnek. gésnél. Végre is egy egész külön világ, Dél- Ázsia mozdult meg, hogy háromszázmillió barna rabszolgájával és kimeríthetetlen természeti kincseivel együtt elszakítsa magát a fehér civilizációtól, helyesebben az angol elnyomás alól. Hiszen valószínű, hogy a dolog nem fog simán menni. És Anglia, amely vasúttal beszötte, gyárral, iskolával, hivatallal, kórházzal, kikötővel és kaszárnyával teliépítette Indiát, nem fog belenyugodni, hogy ez a gyarmata, amely nemzeti gazdaságának egyik létfeltétele — elvesszen. A szeparációs mozgalom minden esetre elkezdődött, sőt halad. A megkötözött ember izmai feszülnek. És nehéz hinni, — akármilyen buldogg állkapcsa is van az angol nemzetnek hogy egy ekkora tömegű földnek és népnek a szabadságmozgalma ne legyen eredményes. Mintha bengáli tűz volna, oly vörös fényben ígérkeznek a jövendő eseményei. Mi lesz, ha az ájult Ázsia fölébred, ha nem lesz többé éléstára, kincseskamrája, cselédje az ügyeskedő Európának? Elsöpör minket. Visszanyom abba a jelentelenségbe, amely területeink nagysága és népeink tömege következtében megillet bennünket ? Vagy pedig ennek az újraéledő óriási organizmusnak az egészsége vissza fog hatni frissen a mi valóságos életünkre ? Az Indiai forradalom. Egy távirat arról számol be, hogy Indiában nemzeti nagygyűlés folyt le, amelyen kétezer népképviselő jelent meg és követelte India függetlenségét. Nem kell hozzá politikai ismeret, elég ha fantáziánk van, hogy a csontunk velejéig áthasson az a félelmes érzés, amely távoli földrengések hírére szokott elfogni bennünket. A minthogy Ghandi harca és India függetlenségi küzdelme nem kevesebb beírni derék földrea llj rend a nyugdíjak felvételénél. A pénzügyigazgatósághoz a pénzügyminisztériumtól rendelet érkezett, mely 1925. évi január 1-től módosítja az állami nyugdíjak felvételét és különféle igazolványok felmutatását követeli. 1. Minden állami nyugdíjas köteles a városi, illetve községi elöljáróság által kiállított bizonyítvánnyal igazolni, hogy nem áll semmiféle közszolgálatban. 2. Minden özvegy és hadiözvegy köteles igazolni, hogy nem ment férjhez és hol és milyen utcaszám alatt lakik. 3. A hadiárvák az anyakönyvi hivatal utján igazolni kötelesek, hogy 18. életévüket még nem töltötték be. 4. A hadiárvák gyámjai kötelesek megbízatásukat felmutatni. 5. Minden nyugdíjas, akár állami alkalmazott volt, akár hadirokkant, hadiözvegy, vagy árva, köteles életben létét az anyakönyvi hivatal utján igazolni. Már 1925 január 1-től kezdve csak ezeknek az okmányoknak a felmutatása mellett folyósítja a pénzügyigazgatóság a nyugdíjakat, s ezért ezúton is felhívjuk az érdekelteket, hogy okmányaikat ideje korán beszerezhessék. ELVESZETT Bene Albert ar üzlete körül folyó hó 9-énegy pénztárca, pénz és fényképes igazolvánnyal együtt, kéretik a megtaláló, hogy az igazolványt küldje vissza Lőrincz József Lunga Nyújtódezimére, vagy Bene Albert üzletébe adja be, a pénzt megtarthatja.