Székely Újság, 1927 (24. évfolyam, 2-53. szám)
1927-01-09 / 2. szám
ÂtțA 4 LiEU. XXIV. (XI.) évfolyam. Targul-Sacuesc (Kézdivásárhely), 1927. január 9. Vasárnap. 2. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 90 Leu Negyed évre 45 Leu Egy hóra . . 15 Leu Hirdetés mm. ^ 3 Leu Nylitter mm. 4 Leu SZÉKELY ÚJSÁG egyesülve a SZÉKELY HIRLAP-pal. Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő és kiadó: Kovass J. István. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KOVÁCS-HIRLAPIRODA, Str. Horia, Cloșca și Crișan (volt Gábor Áron-utca) 1. szám A SZÉKELY ÚJSÁGOT néhai Molnár Emil, a SZÉKELY HÍRLAPOT Biró Lajos alapította. Főszerkesztő: Dr. I. Diénes Ödön. X Liberális harc a bankkormányzói kinevezése körül. A Banca Nationala kormányzójának, Oromolunak mandátuma, amely öt évre szólt, január elsején lejárt. Az új kormányzó személyének kérdése már hónapok óta foglalkoztatja a politikai köröket és ezt tartották a néppárt függetlenségi próbakövének. Szóba került Lapedatu pénzügyminiszter kinevezése és általában az averescanusok között az a felfogás kezdett uralomra jutni, hogy a liberálisok pénzügyi hatalmát legalább az állam bankjainál meg kell szüntetni A döntést maga a miniszterelnök is sokáig halogatta, mert a kulisszák mögött megmozdultak mindazok a hatalmi tényezők, amelyek Románia politikájának intézésére olyan nagy befolyást gyakorolnak. Bukarestben mindenki tudja, hogy a liberálisok Oromoiu mandátumának meghosszabbítása mellett kardoskodnak, sőt, hogy az udvarlás ezt a megoldást tartja a legkedvezőbbnek. A napokban a rendkívül befolyásos diplomata, Titulescu levelet írt Verescu tjibornoknak, amelyben a leghatározottabban promofu mandátumának a meghosszabbítása mellett foglalt állást. Ennek a protezsálásnak személyi, illetve családi okai is vannak, amennyiben Titulescu rokona Oromoiunak. Éppen ezért a volt pénzügyminiszter, Románia érdekeinek egyik leghathatósabb külföldi képviselője, már levelének kezdetén megemlíti, hogy ajánlásának ne tulajdonítsanak családi jelleget, Oromolut az ország pénzügyeinek és gazdasági fellendülésének érdekében kívánja továbbra is a Nemzeti Bank kormányzói székében látni. A volt kormányzónak nagyszerű hírneve van külföldi pénzügyi körökben és minden más személy kombinációba hozatala csak ártana annak a pénzügyi akciónak, mely külföldön folyik. Averescu helyzete roppant nehéz volt. 1924 őszén, amikor a Banca Nationala privilégiumának meghosszabbításáról beszéltek a liberálisok, Averescu a legélesebben kikelt az ellen, hogy Oromoiu maradjon továbbra is a bank kormányzója, sőt a Banca Nationala átszervezését hangoztatta, hogy a liberális befolyástól mentesíttessék. Ez egyébként pártjának osztatlan fdfogása és ezért volt a döntés olyan nehéz. A kormányzó kérdést egyelőre sikerült a napirendről levenni. * A kormányzóhelyettes, Capitanovici, mandátumát egy évre meghosszabbították és megbízták a kormányzói teendők ellátásával. Ezzel akar Averescu időt nyerni a kulisszák mögött folyó bhre sikeres leküzdésére. Egyelőre látszólag a liberálisok befolyása győzedelmeskedett, mert annyit sikerült elérniök, hogy a kormányrzói székbe Averescu nem mert a saját párthívei közül valakit kinevezni. A kérdés azonban továbbra is élénken foglalkoztatja a politikai köröket és.,,mindenki kíváncsian várja, vájjon Averescu szeVmályy védbástyái mögött mentesítheti-e magát a liberálisok befolyásától. Vannak cinikusok, kik lemosolyogják az eszményeket s vannak gazemberek, kik lábbal taposnak rájuk. Az előbbiek lelkileg eltévelyedettek, céltalanul élők. Az utóbbi apák önös céljai óriásabbak minden eszménynél, ezek maguknak sajátítják ki az igazságot. Veszedelmesek a közre s amikor a társadalmi öntudat gyengül, akkor van aratásuk. Ha nem akarunk elveszni, egytől egyig szembe kell állnunk ezekkel. Nem engedhetjük élni, sőt saját világnézetükkel uralkodni magunkon az olyanokat, kiknek kezét nem sarkalja munkára a cél, vagy akiket ha sarkal is valami, az csak a saját, túlhajtottságában közösségünket lerontó önzés. Aki nem dolgozik, nem is eszik, akinek pedig nincs érzéke a más fájdalmához s az ínséget, szenvedést— saját telítettsége mellett — még a szomszédjánál sem tudja meglátni, az nem arra van teremtve, hogy övé legyen a szó I . társadalmi öudatunk ébredésének kell kezdődüie, hogy lulőijütílfi i(ooT)povViugy' lerontsuk a hehrug szava'at s álljunk melléje az igazságnak. Az igaz&ágo Az, hogy itt él velünk majd kétmillió magyar testvérünk, akiket ép úgy munkába hív az anyanyelv, mint a hit, vagy mint a mindennapi kenyér. Ha egymást minden erőnkkel nem támogatjuk, ha egymáson élősködői akarunk, vagy ami a legocsmányabb, fajunk megtagadására önérdekből képesek vagyunk, akkor nem lehetünk annyira naivak, hogy fennmaradásunkat egy évszázadon túl is reméljük. Tisztán áll előttünk, hogy önmagunkon kívül rajtunk senki nem segít, mert csak mi vagyunk önmagunk érdekének hordozói. Ezt az érdeket pedig csak úgy lehet szolgálnunk, ha egybe tudunk kapcsolódni azokkal a hagyományokkal, eszményekkel, amelyek fejünk fölött mindnyájunkat átfognak, de amelyeket mi kézzel nem, csak ésszel, szívvel érhetünk föl. Hogy a legmagasabbakat említsem [UNK] az ősi hit, az anyanyelv s általában az erdélyi magyar kultúra. A faji és vallási eszmények fenntartásáért kifejtett munka az élet munkája lesz számunkra sok nyújt — kezdve a megélhetéstől egészen a legmagasabb kultúrigények kielégítéséig — áldásos, új lehetőségeket. Az élni akarók s életért dolgozók erdélyi magyar csoportjai nem lehetnek cinikusok, reménytelenek s nem becsülhetik egy pillanatig sem az önzőket. Ők azok, akiknek lelki kincsében, munkás kezeiben bízhatunk s akik az általános jólétet, összes gazdasági és keiki velejáróival, mindnyájunk számára munkájuk utján kitartással alapozzák. Erdélyi magyar! Vajjon ebbe a csoportba tartozol ?! Molnár B. Dénes. Kapitány lett a királyi herceg. Miklós herceget a király a román hadsereg kapitányává nevezte ki. Oyámoltalankodások. A szomorú közgazdasági viszonyok közismerten súlyosan nehezednek az egész ipari, gazdasági világunkra. Csupa panasszal van tele a levegő, de az az érdekes, hogy sehol semmi ötlet, melyet a természetes reakció kellene kiváltson az üzleti élet fellendítésére. Mindenütt, lépten nyomon sablonokkal találkozunk, az ősök által megindított útból persze kényelmetlen kitérni és új utakat keresni. Lássunk erre csak egy jó példát. Az öregek még emlékeznek arra, hogy a mintegy 50—60 évvel ezelőtt megindult szeszgyártási láz hová fejlődött! Akkoriban jó üzletnek mutatkozott s nyakra főre állították fel a modern méreggyárakat. Szomorú és gúnyos jellemzője volt ez a sok szeszgyár városunknak. De addig, míg az igazi célját szolgálta, az akkori viszonyok közt talán menthető volt ez az egyoldalúság. A Jősuly ugyanis a moslék igazi kihasználása is volt ítélyiizvVvár hizlalok révén óriási pénzek jöttek városunkba. (Ezt ugyan a közlekedési viszonyok megölték, mint sok más virágzó iparágunkat !) Ezeknek a hatására ugyanis kitűnt, hogy a földünk burgonyatermelésre a legjobb s így egy intenzív gazdasági ágnak vetette meg az alapját úgy, hogy szinte krumpli országnak lehetne nevezni vidékünket az őszi képe után. Mi a mai helyzet? Az, hogy a szeszgyártás kínlódik! De vajjon jutott-e valakinek az eszébe, hogy új területre kellene átlépni. Nem, megadhatjuk rá a választ mindjárt, pedig a baj nem mai s nem is tegnapi, hanem 8 esztendős. Ez elég szégyen élelmesnek és ötletesnek ismert városunkra. Miért ne lehetne a burgonyára, mint itt bőven kapható nyersanyagra más és jobban jövedelmező vállalatokat alapítani, mikor a meglevő gyártelepek felhasználásáról Csak egy-két kises gép beállításának a költségét kellene „megre kírozni“. Jutott-e eszébe illetékeseinknek, hogy ményítő származékainak a gyártására kelle térni. ez a Keményítő már magas a belőle „mü deksztrin (úgy is mint elterjedt ragasztó vagy műtápszerek, gyermek liszt stb. alkotó^egcr-,__ tovább alakitva, mint olcsó cukorfaj,.-^ kc-k, hatalmas jövedelmet biztositan ,lágy az cukor, szőlőcukor, glükóz, deksztr/^ epéröen Láttunk-e még csak kiséit igyekeznének eddig átkos és életromboló,^sékek, különmagát a szeszt is iparilag^'-t értékesíteni szeszgyáron'ó azt arra várni’ közö spiritusz prepáig cS** s csinál Itt úgy látsztégen j ° 510 netnea er.’ hogy egy élelti'crsze itt a szerencs'í /