Székelyföld, 1888 (7. évfolyam, 15. szám)
1888-11-22 / . szám
VII. évfolyam. Csütörtök, 1888. november 22. fság. cukorgyár, ügye az erdélyi gazgazgatóválasztmányi iben a buzgó alelnök gy a kormányelnök igánlevelet intézett találkoznék vállaiben egy millió montositásával czukormd föld volna szükségjelenik minden vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szabó Albert könyvnyomdájában Kézdi Vásárhelytt, hova úgy a lap beltartalmi részét illető közlemények, mint az előfizetések, hirdetmények, nyílttéri czikkek stb. intézendők. Nyílttéri czikkek soronkint 10 krért közöltétnek. Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hírlap. tól, mint répaárt, 65 támagot, 15 frt hol- Mindezek folytán a tételét kéri, hogy meg is valósulhas- Helyesnek kell elismerent ^!’ Kemény ponti választmány azon köszönetét mondva választást már noveraberk°dásáért, az ügyet ,,, „ , ,»artja; de épen ezért az idő bőven elegendő lván eljárni, nehogy választók megválaszthat ügyet tán évtizedukra érdemesnek tart£ltmkIf tór®í1 sz®“bütöznek, czelszerünek --------és a Lajtántulról — ’,tetnének be hiteles Háromszék megye központi választókerületben az uj mnennyiségű anyag tást november hó 26-ára összehivandók volelnöknek Damokos Alberteisnak tartott vidovolási Könczei Kelement ."további teendőkre Bodor Zsigmondot, elnök Vajna Domokost, jegyzőaz elnöki kijelentést Albertet, helyettes jegyzi és helyeselte, a megküldöttségi jegyzőnek fleg az adatszerzés forjegyzőnek Barthos Jó f fglalkozott, társ arra vállalkozott. A véderőjavaslat s a klrr®P k év kiterjedésére Corru illetékes értesülne adatokat szerez; a alaptalan az a hirtelés, hogs fontos kérdéseire rett terheket róna a hadügylkerettek az orévi ujonezjutalék emelésének kiidisbéri ménes hogy háború esetén 800.000 emberkorgyát egyes hadi állomány biztosíttassák, nyar répanem involválja a békeállomány felemele,miveg jobb ujjonczállomány besorozása által-fölköltségtöbblet nem rúg egy millió forintra - és ezen összegre aligha lesz szükség 1891. elmert különösen 1889-ben az átmenet alatt alig lesz elérhető az uj törvényben megállapítandó teljes ujonezjutalék. Választás előtt. Kézdi-Vásárhely, 1888. nov. 20. Másfél évvel ezelőtt választotta meg Kézdiszék egyhangúlag és általános lelkesültség között báró Kemény Gábort országgyűlési képviselőjének. Ha végigtekintünk az alkotmányos úera választásain, el kell ismernünk, hogy egy jelölt mellé sem tömörültek a választók oly igaz lelkesültséggel, mint Kemény Gábor mellé. A székely nép sokat, nagyon sokat várt tőle, de — fájdalom — a hozzákötött fényes remények nem valósulhattak meg: a kérlelhetetlen halál elragadta, mielőtt azt a végtelen jóakaratot, azt a fényes tehetséget és azt a nagy befolyást, mivel birt, a székely nép javára érvényesíthette volna. Amint aztán a részvét őszinte könnyei felszáradtak, az árván maradt választókerület szétnézett a megye jelesei között, kire bizalmát átruházná és gondos megfontolás után megtalálta a megye kitűnő szülötte, gr. Nemes János személyében. Ha elég érdem egy életet a közügyeknek szentelni, időt és tehetséget közczélok előmozdítására önzetlenül áldozni. gr. Nemes János, a kézdi járási szabadelvű párt jelöltje, jogos igényt tarthat a választók bizalmára. Évek során ott láttuk közéletünk minden fontosabb mozzanatánál, tevékenységével, nevének tekintélyével és vagyonával segítve minden jó és hasznos eszmét, s bátran elmondhatjuk, hogy az utolsó évtized alatt megyénkben a személyes érdem tette a nemes gróf nevét általánosan tiszteltté. A székely nép tehát csak igazságérzetének és politikai érettségének adott kifejezést, midőn a nemes grófban igyekezett a fényes emlékű báró Kemény utódát megtalálni, kiben tehetség és akarat teljes mértékben megvan arra nézve, hogy a hozzákötött reményeknek megfeleljen. Az ellenzék, látva a közvélemény nyilvánulását, úgy látszik, nem fog ellenjelöltet állitani. Azok a gyönge tapogatózások, úgy látszik, meggyőzték az aspiránsokat, hogy itt, e vidéken, dobbal verebet fogni nem lehet s hogy a nagyhangú ígéretek csak olyan helyeken találnak hálás talajra, hol a politikai érettség gyönge lábon áll. Az értelmes és praktikus székely, okulva a múlt tapasztalatain, kitűzte maga elébe az utat, melyen haladni akar, s amíg tényekkel nem győzik meg arról, hogy az helytelen, sohasem fog arról letérni. A kézdi járási választóknak ma is az a politikai meggyőződése, mint ami másfél évvel ezelőtt volt. Azóta semmi sem történt,- ámőket ezen meggyőződésben megingathatta volna. Reméljük tehát, hogy az ellenzék nem fog hiában való kísérletet tenni, s nekünk ismét alkalmunk lesz ama szép, lélekemelő látványban gyönyörködni, minőt az előbbi választás mutatott, midőn a kerület csaknem összes választói megjelenvén Kézdi-Vásárhely piaczán, egyhangúlag és egy szívvel kiáltá ki magának képviselőjét. A „Székelyföld“ tárczája. Tépelődés. Künn néma éj, de lelkemben csatáznak A szenvedély szilaj hullámai. Átérzem azt, hogy minden hasztalan már. De nem tudok többé lemondani. Átfutja bár a végtelent a lélek, Nyugalmát csak égő vágyban leli. Megjárja útját, mint az éji lepke, Mely mécsesemnél szárnyát égeti. Úgy elfogott a múlás gondolatja, Mint a hajóst a vész zilált babon. S bármerre nézzek, nincs mentő dereglye, Mert legsujtóbb a titkolt fájdalom . . . Arczom borult, s lelkem, mint rémes éjben Kisértő szellem, tétovázva jár. Hiába könny, panasz, sóhajtás érted ! A mi szerelmünk elhaló sugár. A kettős csillag fenn az ég azúrján Érzelmeink jelképe nem lehet. Nem égi láng------a kárhozatnak mécse, A mely a vágyból gyötrelmet teremt. Egy rozzant kunyhó rejtett boldogsága Elérhetetlen ábránd lett reám. Miért csüngjek tehát a puszta léten, Ha eszmény csak, miért sohajtozám? Tört lelkemen átrezg a sejtelemnek Jósintelemként gyötrő szózata: Hiába minden önvád s tépelődés, Mert hát én boldog nem leszek soha!... Borítsatok halotti szemfedőt rám, — Az élet veszve, hol a szívbeteg — Bocsássatok alá a sírüregbe S feledjetek, hogy ott boldog legyek! Szabó Lajos: Heti krónika. A múlt alkalommal megígértem önöknek, kedves olvasóim (ha ugyan vannak olvasóim), hogy az egyetemi ifjúság gyűléséről referálni fogok. No hát ez megtörtént, mint sok más effajta gyűlés. Hallottunk sok szép szónoklatot, föleresztve hazafias lével, megspékelve egy pár átkos kormánynyal, elmondva ifjús tűzzel, hévvel. Már ez így szokott lenni; ifjú korban gyorsabban pezseg a vér, hevesebben dobog a szív, még tudunk lelkesülni a mai önző kor szemei előtt csak phrasisoknak tetsző hazafias eszmékért. De az idő, s főkép az életérdekek sokfélesége letörli a szív szép zománczát, a lelkesülést, s marad az ember pusztán, a maga szánalmas meztelenségében. No de térjünk a tárgyra. E hó 9-én több mint 300 egyetemi hallgató zsúfolásig megtömte az 1. sz. jogi tantermet. Jékey D., a jogász segélyző-egylet elnöke, nyitja meg a gyűlést s szivére köti az ifjúságnak a komoly higgadtságot s az ifjúsághoz méltó nemes magatartást, hogy akik talán csak lármás demonstrácziónak szeretnék bélyegeznie mozgalmat, tettleg megcáfolva legyenek. Lengyel I. sb., mint előadó, ismerteti a törvényjavaslatot, szenvedélyes érvekkel ostorozván az ifjúságra nézve terhes részleteit, végül indítványozza, hogy egy 10 tagból álló bizottság kérvényt szerkesszen, melyben a törvényjavaslat némely részének megváltoztatása legyen kérve, s ezen petíció az egyetemi tanács pártfogásával terjesztessék az országgyűlés elé. A gyűlés helyesléssel fogadja ez indítványt. Beszéltek még Fuchs L., Bene I.,Váradi A., mindnyájan köztetszés mellett. Ezzel a gyűlés véget ért. Most kezdjünk a múlt hét krónikájához. A lapok táviratai hatalmas betűkkel, ritkított sorokban hirdetik, hogy a helyzet komolyodik s a válságnak okvetlenül be kell következnie. Mi laikus politikusok erre csak azt mondják: »Ki puskaporos hordón ül, ne játszók a tűzzek« Túl az óczeánon, a »szabadság országában« megvolt az elnökválasztás. Az északi tartományok győztesek lőnek s Harrison személyében tisztelhetjük az újvilág elnökét. Angliában a »londoni hyena» gyakorolja kedvencz passióját s öli rakásra a némbereket s a rendőrség (mint rendesen) ráakadt a nyomára. A császári városban nagy a gyász, Miksa bajor bég meghalt. A 80 éves agg herczeg — mint életkól megjegyzik — elvonuló természetű, az udvari feszes szokásokat, a politikát gyűlölő ember volt. Egész lelkéből a tudományokat és művészeteket szerette, egy egész kis irói kört gyűjtött kastélyába s azoknak társaságában legjobban érezte magát. Erzsébet magyar királyné atyját veszíte benne. Hát Magyarországon mi újság ? Rablás, gyilkosság, Krausz mandátumának igazolása, nagymérvű korrupczió, esküdtszékek, városi hivatalnokok tömeges felfüggesztése, postai Országgyűlés. A képviselőház november 17-ei ülésének elején az elnök kegyeletes szavakban emlékezvén meg királynénk atyjának elhunytáról, felhatalmaztatok, hogy a ház gyászoló részvétének legmagasabb helyen tolmácsa legyen. Ezután megkezdődött aregále-törvényjavaslat feletti általános vita, melyet Daró