Székelyföld, 1931 (1. évfolyam, 1-93. szám)

1931-02-01 / 1. szám

T­ÍV V­­ 2 oldal, SZÉKELYFÖLD 1931. február 1. Városi tanácsülés. Ismét előkerült a búzaügy. — Közegész­ségügyi jelentés. Szerdán délután tartotta a városi tanács szo­kásos, havi tanácsülését. A tárgysorozat közér­deklődésre tarthat számot már csak azért is, mert ezen az ülésen állapították meg a különböző adóbizottságokban szereplő tagok névsorát és is­mét előszedték az u. n. buza ügyet is, melyet városunk apraja nagyja jól ismer már különböző megvilágosításokban. A buza ügy előadója Dr. Dávid István ügy­véd. Sorra ismét vita alá kerül az ügy minden részlete. Pró és contra vélemények alakulnak ki az elévülési időt illetőleg, melyet többen 3 év­nek, í­ások 30 évnek mondanak. Dr. Dávid István szerint, jóhiszemű eljárásról lévén szó, nem ajánl pert és az állandó választmány javaslata is az, hogy az ügyet befejezettnek nyilvánítva terjesz­­szék fel. A primár és több tanácstag hosszasan vitatja az ügyet, míg végül szavazásra bocsájtják oly értelemben, hogy felújítassék-e, vagy ne ? A tanács 14 :2 arányban a buza ügy felújítás mellett foglal állást. Az adókivető bizottságba a következő ta­gokat nevezi ki a tanács : Fenechiu primár, Ko­vács István, Rákosi Móric és Nagy Lázár. Taxa kirovásnál: Fenechiu primár, Dr. Dá­vid István, Kovács Károly és Mágory Mózes. A város 1930 évi zárószámadását olvas­sák ezután föl. Eszerint a város 1930. évi össz­bevétele 6,959,321 lei. Kiadás 6,460,679. Tehát 1930. évi felesleg 134,542 lei. A városi vagyon értékelése 24 millió lej volt, melyet azonban a jelen viszonyok között túl magasnak talál a tanács és ezért egy újra értékelő bizottságot küld ki. Dr. K- Kovács István, Kovács Károly, Szabó István, Rákosi Móric, Tóth Dániel és Tóth Andor bizottsági tagok szemé­lyében. Dr. Nagy Zoltán városi tiszti orvos terjeszti ezután elő az 1930. évi egészségügyi statisztikát, melyből sok érdekes adatot tudunk meg. Váro­sunk lakossága 5132 lélek, ebből családfő 1485- Házasság köttetett 30, elvállás 4, született 47 fiú, 38 leánygyermek, meghalt 37 férfi, 27 nő, városi halott 65, idegen halott 37. Járványos betegség előfordult: 5 difteria, 13 skarlát betegség, 21 kanyaró, 14 vörheny, 2 tífusz, 7 fültőmirigy, 9 tracoma. Oltást kapott 80 csecsemő, újra oltatott 75 felnőtt. Ingyen orvosi rendelés 91. Veszettség gyanús volt 3, elmebeteg 2, vak 6 és 7 siketnéma. Valahogy úgy áll a helyzet, hogy ma, mikor igen sok ember napi keresete nem tesz ki öt lest, mikor különösen a vidéki ember a lehető leg­szűkebbre redukálja az igényeit, ez a kövezett vám olyan foghúzás féle érzelmeket vált ki azok­ból, kik kénytelenek azt leszurkálni. Ebből kö­vetkezik az a két káros kihatás, hogy vagy ra­­vaszkodva, mezei utakon, elhagyott utcákon lo­pakodnak be a városba, vagy teljesen elmaradnak és még a legszükségesebb bevásárlásaikat is el­hagyják, csak azt, néhány lejt megspórolhassák. Természetes, hogy sem az előbbi, sem az utóbbi megoldás nem jó, mert hiszen míg az egyikkel a várost éri károsodás, a másikkal vi­szont kereskedelmi életünk, az amúgy is pangó üzletek forgalma csökken minimumra és vagy elidegeníti a vidéki vásárlók 50% át a vásárlás­tól, vagy arra kényszeríti, hogy szükségletét ott­­hon, de legtöbbször házaló és selejtes árut áru­sító zugutazóktól szerezze be. És mindezektől eltekintve, már igazán ko­mikusnak hangzik ha azt kérdezzük, hogy ugyan bizony, melyik jól kövezett utcánk éri meg a kövezett vámot? Hiszen maholnap veszélyes, lesz a közlekedés, mert egyik gödörből a másikba döccen a jármű és ezek a döccenések legtöbb­ször rugótörést, kerék vagy tengelytörést ered­ményeznek. Vagy, hogy ebből a vámból begyűlt pénz­ből, lesznek megjavítva az utcáink? Na, ne tessék bizalmatlanságnak venni, de mi, már pld. a vasútutcát illetőleg ezelőtt két­ Hív­vel is kaptunk ilyen vigasztalást és azóta se tudtak intézkedni. Pedig még a legelhanyagol­tabb falusi utca is különbb ennél, a városnak háromnegyed forgalmát lebonyolító, tönkre ment utcánál. Úgy a város, mint a vidék közös érdeke lenne valamilyen közbe eső, kedvező megoldás mert, hogy így baj van, ezt még a vámszedő se tagadhatja le — sőt, azt hisszük ők tudják a legjobban. Baj van a kövezeti vámmal. Jogosan panaszkodnak a vidéki gazdák. Nem olyan régen, a legnagyobb nyomorú­ság idejében állították vissza a kövezeti vám rend­szerét. Tagadhatatlan, hogy ezzel bizonyos jöve­delemre tesz szert a város, azonban, hogy ren­geteg panaszra és elkeseredésre ad alkalmat az i3 biztos, nem szólva arról, hogy ezáltal keres­kedőink és iparos mestereink is érzékeny kárt szenvednek. Mi történt a községekben? Csernáton. Kis politikai izek­tő. — Kultur munka. Rosszul gondolkozik az, aki azt hiszi, hogy minden falunak nincs meg a maga speciális po­litikai eseménye. Persze nem nagy, országos vo­natkozású dolgok ezek, de amint az alábbi eset is bizonyítja, érdeklődésre tarthatnak számot. Csernatonnak már közel egy hete, hogy két interimár bizottsági elnöke van. A múlt évi válasz­tást a nemzeti parasztpárt bírójelöltje (mivel hogy megbukott) megfellebezte és azóta mint tanács­elnök kormányozza a falut. A napokban aztán mégis némi változás ál­lott be a régóta húzódó ügyben és hivatalos le­irat érkezvén a prefektustól, Makó Béla lett ki­nevezve interimár bírónak, Timár Ferenc, Pakó János és Máté László, pedig interimár tanácso­soknak. •) •) E rovat alatt a községeket érdeklő ügyekkel állan­dóan foglalkozunk. Még mindég nincs megegyezés a bereckiek és a Danubia között Dr. Abrudbányay képviselő látogatása Bereckben. A közönség előtt a „Brassói Lapokéból már ismeretes az a háborúság, mely a Magya­­rós tetőn át, Bereckbe vezető sodronypálya miatt, már hosszú idő óta fenn áll Bereck polgársága és a Danubia faiparvállalat között. A vállalat sodronypályája Ojtozból kiindulva szállítaná le, a berecki állomásig a faanyagot. Természetesen, ha a magasban folyik is a munka mégis bizonyos veszélyt jelent, úgy az alatta dolgozó mezei munkásoknak, mint a legelő állat­állománynak. A cég persze nem nagyon hajlandó belátni ezt és mivel már néhány föld tulajdono­sával sikerült külön megállapodni, a többi, nem könnyen alkuvót, úgy gondolja elintézni, hogy földjeik kisajátítását kérte és azt el is rendelték. A bereckiek fellebbeztek a kisajátítás ellen, a vármegye helyet is adott a fellebezésnek, azon­ban a cég sem hagyta magát és a minisztérium ismét elrendelte a kisajátítást. Az elkeseredés tetőfokra hágott. A gazdák szolidaritást vállaltak egymással. Izgatott hangulat uralkodott a falu­ban, melynek polgárai érthetőleg azt is sérel­mezik, hogy a Danubia cég, idegen munkások­­kal dolgoztat és a berecki munkásokat úgy lát­szik szándékosan nem veszi igénybe. Múlt héten Dr. Abrudbányay magyarpárti képviselő, Tóth Balázs kerületi elnökkel felke­reste az elkeseredett falut és ígéretet tett, hogy bármilyen fáradalmakba kerül is, feltétlen jog­orvoslást keres, ebben a hosszú idő óta húzódó ügyben. A képviselő biztató szavai jó hatással voltak a népre és most nagy érdeklődéssel vár­ják az eredményt, mely kétségtelenül méltányos és igazságos kell legyen, hiszen törpe birtoko­sokról, szegény mezőgazdákról van szó, kik amúgy is nyomorúságban tengődnek. Hogy-hogynem történt, azonban ugyanezen kinevezéssel egyidőben nem jött meg a régi in­­terimárokat felmentő okmány és dacára, hogy az újonnan kinevezettek már az esküt is letették, a­égi interimárok nem adták át a hivatalt, hanem tovább is ők intézik Csernáton ügyeit. Hogy közmegelégedésre-e, arra még visszatérünk. Szerencse, hogy az ilyen politikai esemé­nyek nincsenek kihatással a kultur megnyilvá­nulásokra és Csernáton, melynek megértő intel­ligenciája és jóakarata, szépért lelkesedő népe van, olyan kultur életet él, melyet nem is lehet csak így, egy rövid cikk keretében elmondani. Itt most csak a „Református Nőegylet“ kultur­tevékenységét említjük fel, legközelebb visszatérve a róm. kath. egyház kulturmunkájára is. A ref. nőegylet elnöke Dr. Jakó Dénesné. Az egyesület hetenként tart vallásos estélyeket, hatalmas prog­rammal, mely lelki és szellemi táplálékkal egy­aránt kielégíti a közönséget. Ezenkívül havon­ta vannak tea­estélyek, hol a falu műkedvelő gárdája szerepel és városi viszonylatban is szá­mottevő sikereket ér el. A január hó 25-én tar­tott teaestély programja, melyet alább közlünk (helyszűke miatt minden kommentár nélkül) élén­ken rávilágít erre. 1. Egyházi ének: Előadta az énekkar. 2. Biblia magyarázatot tartott Dr. Jakó Dénes ref. lelkész. 3. „Kenderesi csárda mellett“ előadta az énnekkar. 4. Monológ Szabó Bélától. 5. „Bo­­rura derű“ c. tréfás dialóg szereplői Gál Berta és Pál János László. 5. „Szomorúan szól a magyar nóta“, előadták Ambrus Kálmán és Bajka Mihály kántorok. 7. Hegedű duett: Bajka Mihály és Rácz Jánostól. 8. Rab­u Joan állami tanító hegedű szó­lója. 9. „A kosár“ dialóg szereplői Kovács Zsófi és Kis Lajos. 10. „Kaszárnya áristom“ c. nép­színművet előadták Udvarhelyi Margit, Nagy Zsuzsána, Bajka Gerő, Nagy Árpád, Bajka Már­ton. 11. Élőkép és befejező ima. Amint látjuk úgy a műsor össze­válogatása, mint gazdagsága beszédes bizonysága annak, hogy Csernáton a közelvidék falvai között talán a legaktívabb kul­túr­életet éli. Bárha mind több és több falu követné. Villamosság. Közgazdasági szempontokat véve tekintet­be, tudjuk, hogy az ember gondolkodó és gaz­dálkodó lény és minden cselekedetében arra tö­rekszik, hogy a neki szükséges javakat minél könnyebben, minél kellemesebben, minél olcsób­ban szerezze meg. Ezen általános emberi és az ember természetéből folyó törekvések és küzdel­mek alól városunk közönsége sem vonhatja ki magát. A modern emberi életnek egyik legfonto­sabb, legszükségesebb faktora, a mindennapi szük­séges savak közül éppen a villamosság. Ma már a villamosság annyira befolyásolja az emberi életet, mint majdnem maga a ter­mészet. Gondoljuk csak el mi lenne, mivé válna a mai modern élet, telefon, táviró, villamosvasút, röntgen, rádió, a villamos berendezések hosszú sorozata és a villamos világítás nélkül. Mivel újságunk kitűzött célja a közérdekű dolgoknak mindnyájunk hasznára való gazdasági és kulturális megbeszélése illetve keresztül vitele, éppen ezért jelen szerény cikkünk keretében a a modern kornak megfelelően a legmodernebb dologgal a villannyal szeretnénk foglalkozni. Mivel városunk közönsége már annyiszor megnyilatkozott az újszerűségek iránti érdeklő­déssel, szimpátiáját már a múltban is, mutatja az is, hogy megértve az időszellemét megépítette a modern városi életnek egyik legfontosabb ténye­zőjét a városi villamos központot. Városunk közönségének idősebb tagjai előtt még ismeretesek azok az óriási küzdelmek és áldozatok, melyekkel le kellett győzni az akkori idők konzervatív és maradi véleményét, hogy testet ölthessen a modern akarás. Ezerkilen­cszáztizenháromban, megindult a városi központ üzeme. Azóta az évek hosszú

Next