Székelyföld, 1932 (2. évfolyam, 1-101. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1. oldal . .­­ „ zi­i vágy. A falu is haladni akar, hogy nem ha­ladt úgy, ahogy kellett volna, nem rajta múlt. Cakhogy az, amit magába vesz nem kultúra, az egyenesen méreg, a nemzeti kultúra megölője. És ha elszakad az utolsó kapocs, ami még a magasságunkhoz köti , mi lesz velünk ? A gyökerétől elszakadt fajt könnyű lesz majd más kulturákr­­lenevelni. Nem is kell ide kultúrfölény, csak egy kis idő és ami részünkről még csak egy kevés várakozás. Ha az élet ilyen közömbösen halad tovább, ha a falut nem térítjük öntudatra, nem világosítjuk fel, hogy vesztébe rohan, hogy a népdal az ő egyszerűségével a legkedvesebb nóta az egész világon, hogy őseink viselete sokkal gazdaságosabb és sokkal pom­­pásabb, mint a divat vékony rongyai, hogy a tiszta vér a legdrágább kincs; ha nem leszünk azon, hogy minden községben közkönyvtárat ál­lítsanak fel, ha a falu nívóját öntudatos kultúrá­val nem emeljük, akkor már jöhet a kultúrfölény, az útja szabad lesz, nem lesz már szükség reá, nem lesz kit magába olvasszon; elvégezte akkorra már azt a mi tehetetlenségünk, Laczkó László. Nyilvános köszönet a Kézdivásárhelyi Múzeum részére ado­mányozott tárgyakért. A Kézdivásárhelyi Kaszinó Múzeum­ bizott­­sága nyilvánosan köszönetét nyilvánítja mind­azoknak, kik múzeumunk létesítésére az alább felsorolt tárgyakat adományozták. Legutóbb a november 1-én megjelent lapszámban tettük közzé az eddigi adományozók névsorát és az adott tár­gyakat s­öröz :­ hozzuk nyilvánosságra, hogy majdnem minden napon újabb és újabb dolgok­kal gyarapodik a muzeális tárgyak száma. Egyrészt a nagyszámú gyarapodás feldol­gozása, szakleltárakba sorozása, elrendezése mind több-több munkát adott, másrészt a korán be­állott hideg, téli időjárás a fűtés nélküli terem­ben lehetetlenné tette a Múzeum berendezésének befejezését és azt, hogy mint reméltük, még ez év folyamán a nyilvánosság számára megnyit­­tassék, így ez okból ez a tavaszra maradt. November 1-én közöltek óta a következők adományozták az alábbi tárgyakat: 140. Ciratalmas András ny. posta-altiszt egy fénykép. 141. Zsarnocky Éviké 5 drb. érc­pénz. 142. Dr. Molnár Dénes ügyvéd egy mult századeleji szekrény. 143. Özv. Pap Adolfné Za­kariás Vilma 12 drb. könyv, 2 drb. rézedény, 1 kézi­lámpás, Pap Mihály ezredesi kinevezési ok­irata és fényképe. 144. N. N. egy szarvasagancs­­pár. 145. Zöldé Kosztika borbély egy rézpénz. 146. Ifj. Dobál Lajos 6 drb. ezüstpénz. 147. Len­gyel János bizt. tisztviselő egy rézpénz. 148. Ste­fánia-menház igazgatósága disz­csákó, kardbojt, tiszti­ sapka, 4 drb. érem. 149. Kézsivárky József kereskedő 25 drb. térkép, 2 könyv. 150. Borbáth Béla el. isk. igazgató 3 drb. őz-agancs, egy cse­répkulacs, 4 drb. rézpénz, 2 drb. papírpénz. 151. Gonda Sándor magántisztviselő egy hannoveri érem 1837-ből. 152. Boros Mária árvaházi növen­dék egy rézpénz. 153. Özv. Barcsa Miklósné fvsz. biróné 3 drb. bankjegy, 12 drb. ércpénz. 154. Kicsi András földmives, torjai lakos 10 drb. orosz pénz, 1 drb. orosz tájképes lev. lap, egy eredeti kínai kartonlap. 155. Bardoc Ilonka ügyvédi al­kalmazott egy vitézség­ érem, egy olasz pénz.­­ 156. Szőcs Lázár Dávid kászonfeltizi kereskedő két bokás, egy emlékérem, 13 drb. pénz. 157. Özv. b. Karleusa Fülöpné Diénes Maliid Buda­pest 2 drb. magyar államjegy. 158. B. Karleusa Klára Budapest 1 drb. magyar államjegy. 159. Jancsó István nyomdász-tanuló egy rézpénz. 160. Simon Imre járásbirósági apród egy 40 éves lappéldány. 161. Kovács J. István szerkesztő 4 drb. okirat. 162. Dr. I. Diénes Jenő ügyvéd 8 drb. megyebeli tájképes lev. lap. 163. Tóth Jó­zsef szabó és neje fából faragott kuruc szobor, shrapnelből készült karkötő, 4 drb. Kossuth-pénz. 164. Hosszú József cipész egy katonai érem, egy milleniumi emlékérem. Továbbá ezen 140—163. tételek alatt felso­rolt újabb adományokon kivül még azelőtt ér­keztek a következő adományok, de tévedésből» leírási hibából, illetve a leltárkönyv egy lapjának elfordítása folytán kimaradtak az eddigi nyilvános nyugtázásból a következők: 165. Gallotsik Vilmosné egy ökörszarvból készült kürt. 166. Mihály László főkönyvvezető egy 5 forintos Kossuth-bankó, egy rézpénz. 167. N. N. az 1905. évi országgyűlést összehívó ki­rályi leirat és 3 drb. papírpénz. 168. Kovács Lajos borbély egy ezüstpénz, 2 orosz kopeka, 1 orosz postebélyeg.* 169. Benkő Laura 6 kötet könyv, 1 kötet folyóirat, 1 érem. 170. Dézsi Dá­niel 9 drb. osztrák-magyar bankjegy. 171. Baka Manci 6 drb. bankjegy. 172. Szabó Ferenc ny­­adóhiv. altiszt 6 drb. bankjegy, 10 drb. apró­pénz. 173. Tompos János takarékpénztári szolga 2 drb. könyv, 5 drb. bankjegy, 16 drb. váltó­pénz. (Folyt. köv.) SZÉKELYFÖLD 1932. január 1. ­ Anita. Irta: KULCSÁR RUDOLF. 1918 ... olasz front... XI. offenziva. Az ola­szok elhagyták állásaikat, mi elfoglaltuk és ők egy kilométerrel hátrébb levő állásaikba vonultak vissza. Teljes csend az egész vonalon. A két állás között, egy kis dombon, szőlő­kertek, füge, gesztenye és más gyümölcsfák kö­zött egy rommálőtt kis major, melyet már reg­gel óta figyeltünk, de ahol semmi élet nem lát­szott késő délutánig. Akkor azt a parancsot kap­tam századparancsnokomtól, Hartman kapitány­tól, hogy vegyek magam mellé a vadászt és az éjszaka folyamán kémleljem ki a majort. Ha nincs ott senki, szálljam meg és maradjak ott megfi­gyelőnek további parancsig. Kiválasztottam a négy embert, köztük Strock Hansot, akit Onkel Síroknak szólítottam, mióta odakerültem a császárvadászokhoz. Magas erős déltiroli 50 éves gulás ember, aki otthon orvvadá­szat­a foglalkozik, kitűnő lövész s tudott olaszul sa habár nem szenv­-­dhette az olaszokat. A hat hónap óta, mióta :„Kerültem, még aludni sem láttam azt az embert pipa nélkül. Éjfél után két órakor elindultunk s óvato­san megközelítettük a majort rsjvonalban. Elosz­tottam az embereket a major külömböző pontjai irányában s magam is négykézláb másztam a jobbszélső épületrom felé. Már pitymallott, mikor elértem a jobboldali romot, melyet vigyázva meg­kerültem, de hirtelen megtorpantam s majdnem elsütöttem a készen tartott karabélyt. Előttem néhány lépés távolságban egy tér­delő női alakot pillantottam meg, aki nem látszott észrevenni közeledésemet. A térdelő alak előtt egy kb. 56-60 éves férfi élettelen, véres teste fe­küdt, térdig elborítva a romok törmelékei által. Mivel a nő háttal volt felém, eltakarva egy nagy­­kendő által, nem hittem mást, minthogy az öreg immár özvegyé lett neje lehet. Odaléptem és kezemet a női alak válára tettem, aki gyengéden megrezzent, de minden ijedelem nélkül emelte rám tekintetét. Az arc azonban nem idős nő, sőt fiatal leány arca volt, kisírt szemekkel, szinte rosszaló tekintettel nézve le rám a háborgatás miatt. Ismét lehajtotta fejét s halkan sírni kezdett. Lépéseket hallottam a romok másik oldala felől felbukkant Strock bácsi és egy másik va­dász alakja, készen tartott fegyverekkel a kezeik­ben. Amint megpillantottak minket, láttam, amint a Strock bácsi fegyvercsöve emelkedni kezdett, de leeresztette azonnal. Odahívtam Strockot s az ő tolmácsolása segélyével megtudtuk, hogy a halott a leány édesapja és a tegnap reggeli ágyúzás alkalmá­val vesztette életét a romok alatt. Kivüllük jelen­leg senki sincs a majorban, amint azt kémlelé­seink is igazolták. Közben odaérkezett a másik két vadász is, én pedig letettem a hátizsákomat, elővettem két gyertyát s meggyujtva azokat, elhelyeztem a ha­lott feje mellett kétfelől. Hálás pillantással nézett rám a leány. Mivel észrevettem, hogy gyengén bűzlik, már a holttest, megkértem Strock bácsit, hogy hozzanak vizet, mossuk le a halottat s föl­deljük el. Kiválasztottam egy mélyebben fekvő helyet a szőlőben és két embert nekiállitottam egy nagy gesztenye­fa tövében, hogy ássanak gödröt. «-»végc/uuH, a ceremónia­mentes szertartást, miután elmondtam a fejem­ben még gimnazistakoromból megmaradt két latin imát is. A leány figyelmeztetéseinkre csen­desen viselte magát az egész aktus alatt mivel tartanunk kellett attól, nehogy az olasz állások­ból valami váratlan és kellemetlen üdvözletet kapjunk. Összeállítottam egy részletes jelentést, azt elküldtem Hartmann kapitánynak, mi pedig hoz­záfogtunk, hogy amennyire lehet, kényelmesen elhelyezkedjünk a majorban. Reggelire meghív­tam a leányt is, akközben tudtam meg Strock által tolmácsolva, hogy Anitának hívják, 19 éves és hattagú családjukból már csak ő m­aradt egy­edül. Kérdeztem nem-ő akar valahová elmenni de azt felelte, hogy ha megtűrjük, legjobban sze­retne egyelőre ottmaradni a majorban. Beszélge­tés közben megállapítottam, hogy leszámítva sí­rástól vörös szemeit, egészen szép, csinos leány fényesen csillogó fekete hajjal. Reggeli után a vadász visszajött, hideg élel­miszereket hozott és figyelmeztetést a kapitánytól hogy ha jót akarunk nehogy tüzet rakjunk, vagy éj el­világítsunk. De hiszen azt nem is kockáz­tattuk volna meg.­­ (Folyt. köv.) A politikai élet karácsonyi szenzációja. Az a lázas tevékenység, ami most minden ország politikai életében érezhető, még a kará­csonyi ünnepek alatt se engedte pihenni a poli­tikusokat. Különösen meglepetést keltett, hogy Benes, cseh külügyminiszter nyílt gazdasági együttműködésre hívta fel Magyarországot. A francia sajtó viszont Bethlen grófnak a Magyar­­ország, Ausztria és Csehszlovákia gazdasági szö­vetségére vonatkozó­­nyilatkozatát boncolgatja és ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy Kö­­zépeurópát tényleg csak egy szoros gazdasági együttműködés mentheti meg és virágoztathatja fel. Kultur mozgalmak. A Kath. Otthon ismeretterjesztő előadása. Szerdán tartotta a Kath. Otthon VII. előadó­estélyét. Az első előadó az Otthon előadókarának egyik kiváló tagja, Dr. Györfi Sándor orvos volt, aki a mikroszkópról és a mikroorganizmusról be­szélt. Előadása közben a különböző kórokozó bak­tériumok preparátumait mutatta be mikroszkóp alatt. A komoly, elegáns előadás a legnagyobb érdeklő­dést váltotta ki a hallgatóságból, amely óriási ér­deklődéssel nézte a mikroszkopikus világ apró fene­vadjait, a betegség okozó back­lusokat. A második előadást Koncz Lajos tanár tar­totta, aki most mutatkozott be első ízben az Otthon kathedráján. Az állatok szellemi életéről beszélt s komoly és mulatságos állati történetek beleszövésé­­vel állandóan derült hangulatban tartotta a közön­séget. Koncz tanár kiváló előadása szaporította az Otthon jól sikerült előadásainak a számát. Még fo­gunk vele találkozni az irodalmi estéken. A jövő szerdai (dec. 30.) előadók Nemes Ká­roly erdőfőtanácsos és Török Sándor tanár lesznek. A Vili. ismeretterjesztő előadáson, december 30-án este, szépszámú érdeklődő közönség előtt Nemes Károly nyug. erdőfőtanácsos, lapunk mun­katársa és Török Sándor tanár tartottak előadást. Nemes Károly Délkelet-Európa őserdőiről tartott rendkívül komoly, tudományos alapon fel­épített előadást. Minden szavából a hivatását ra­jongásig szerető, az erdőt alaposan ismerő em­ber szava érzett ki, aki hosszú évtizedek tapasz­talatai alapján nemcsak erdőink múltját ismeri, hanem a bekövetkezendő jövendőt is meg tudja jósolni. A jövendőt, mikor még meglevő ősei-

Next