Székelyföld, 1937 (7. évfolyam, 1-47. szám)

1937-01-03 / 1. szám

&fel.­8 LII. VII. (XXX) évfolyam, 1. szám Târgul-Sucuesc (Kézdivásárhely) Vasárnap, 1937 január 3 Politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — — — — — — — — — 35 Lej Félévre -------- - 70. Egészévre _ — — — — — — — — 149 . FELELŐS SZERKESZTŐ: FÖLDI ISTVÁN Szerkeszt­őség! Piate Regina Maria 23. Kiadóhivatal: Turóczi könyvkereskedés. Piata Regina Mar­ia 27. Boldog új évet... Tizenkettőt üt az óra, kondul a harang s a virrasztó emberek kebléből hangos só­hajtás tör elő. — Ez is elmúlt, menjen a többi u­án. Aztán kigör­bölyödnek az arcok, va­lami távoli remény nagyszerű mosolya ha­talmába keril egy pillanatra, valami, csak minden uj esztendő első percében tapasztalt különös érzés megdobogtatja a sziveket s már nagy örvendezéssel, csordultig telt jó lélekkel mondjuk egymásnak : Boldog új évet . . . S nemcsak mondjuk. Abban a pilla­natban, amikor ezt a hérero sablonos szót kiejtjük a szájunkon, tényleg érezzük is, várjuk is, szinte követeljük azt, hogy az új év, melynek kapujában Várakozásteljesen, de mégis bátortalanul állunk, szebb, jobb, hasznosabb, örömteljesebb legyen az elmúlt évnél. Várjuk, hogy valami rendkívüli erő egyik napról a másikra belecsipeszkedjen az életünk, a sok, sok millió ember mindegyi­kének életébe s egyszerre nagyot fordítva, mindenkit pont a teljes boldogság kellős közepébe röpítsen. Balga reménység. Vájjon elképzelhető-e az, hogy a gazdag pont ma unja meg tét­len vagyonát s szét­osztja azt a szegények között ? Vájjon elképzelhető-e, hogy a gazda verejtékén kereső spekuláns bellér pont ma átváltozzon szerény haszonra dolgozó be­­csületes kereskedővé? Vájjon elképzelhető ez hogy a lelketlen terrorista pont ma vezeklő bűnösnek térjen át? Vájjon lehetségese, hogy a hadiszer gyáros pont ma kapa, ka­sza, traktor és más békés, az emberiség haladását célzó eszközök gyártását vezesse be és váljon azok, akik abból élnek, hogy gyűlöletet, haragot, gyalázatot, megvetést, háborút szítanak a népek és nemzetek kö­zött, le tudnak-e mondani beteges szenve­délyükről pont ezen a napon, amikor ők is boldog, de a maguk elgondolása szerinti boldog új évet kívánnak s amikor az ők részükről ez a kívánság éppen azt az óhajt fejezi ki, hogy még több legyen a haszon­talan vagyon, még zsírosabb legyen a becs­telen kereset utáni haszon, még több ártat­lan vér ömöljön és még nagyobb legyen a gyűlöletszülte nyomor, melyen egyesek ki­tűnően tudnak karriert, pénzt, élvezetet sze­rezni. Boldog új évet ... Tova repült, üres szavak maradnak mostanában s akik lélek­ből kívánják, azok sajnos nem állhatnak mindazokon a fontos posztokon, ahonnan meg is lehetne a boldogságot valósítani. Azért ne érjük be pusztán a kívánsá­gokkal. Ne higyyük, hogy ez terülj-terülj asztalkám, hogy ezt elég ha csak kívánjuk s már meg is lesz menten, hanem dolgoz­zunk, fáradozzunk, küsködjünk, hogy a kí­vánság végre meg is valósulhasson. Legyünk mindannyian igazságosak, le­gyünk Istent félők, legyünk szorgalmasak és összetartók s legyen erő, merészség kö­zöttünk leküzdeni, kiküszöbölni, ha kell, megvetni és kiközösíteni azokat, akik nem a milliók, nem a becsületesen dolgozók és nem a lélekből jobb új évet kívánókkal,­­ hanem ellenük s csak a maguk önző érde­keiért dolgoznak. Ha valaha, úgy most, — amikor uj borzalmak felé sodorják a világot, — telje­sen indokolt, sőt szükséges, hogy mindazok, akik békét, nyugodt, becsületes életet kí­vánnak összetartsanak s Istentől kapott ere­jüknek teljes megfeszítésével dolgozzanak azért, hogy ha nem is Szilveszter estéről új évre virradólag, ha nem is egyik évről a másikra, de évek alatt, tényleg valóra vál­hasson a boldog, nyugodt, megelégedett új esztendő, mely után minden becsületes em­ber vágyakozik. Iorga mondta: A kisebbségek jóléte az állam érdeke is. A mostani, gyűlölettől tajtékzó időkben, amikor sok kicsi ember úgy akar feltűnő lenni, hogy valósággal köpi magából a gyű­lölet nyálát, amikor megrögzött kapzsik a náluknál gyöngébbek o­dalba rúgásával akar­ják elterelni a figyelmet nem éppen egye­nes cselekedeteikről, jól esik hallani azt, hogy igazi komoly ember, elismert és nagy­­rabecsült tudós felülemelkedve a divatos sovinizmuson, elismerőleg nyilatkozik olyan népekről is, akiknek egyetlen bűnük az, hogy kisebbségek. A bucurus'ni .Balkan Press“ című kő­nyomatos lap dec. 26 iki kelettel Jorga Miklós egyetemi tanár volt miniszterelnök cikkét közli. A cikk címe ez: „A kisebbsé­gek jóléte az állam érdeke is.” Szövege a következő: — A mai modern Románia államéletének talán legnagyobb problémája a kisebbségi kérdés. A mi népünk évszázadokon keresztül súlyos történelmi igazságtalanságok áldozata volt, amelyet tizenhét évvel ezelőtt tett jóvá Európa. Most a mi országunkban élnek nagy számmal idegen népek, akikkel szemben a legteljesebb jóindulat és nemzeti türelmesség álláspontjára kell helyezkednünk. Én is nacio­nalista, mondhatnám patrióta vagyok, de sem­mi sem áll tőlem távolabb, mint a soviniszta gyűlölködés.­­ A kisebbségeket teljes jogú állampol­gárokként óhajtom tekinteni és a sors sze­rencsés ajándékának tekintem a kitűnő és munkás népkisebbségeket, amelyek hazám földjén élnek évszázadok óta és munkájuk verejtékével dolgoznak a közös haza boldo­gulásáért, akárcsak a többségi román nép. Ezek a népkisebbségek friss színeket jelente­nek a természet eme gazdag festőpalettáján, aminek az Úristen Romániát megalkotta. — Adjuk meg a lét és fejlődés teljes szabadságát minden népkisebbségnek, mert így lassan maguktól jönnek rá arra az igaz­ságra, hogy ez az ország az ő boldogulásuk­nak is igazi hazája lehet. Sokan vannak máris a józan ítélőképességű magyarok körében, akik ezt őszintén elismerik. — Ideálom a nemzeti állam, amelyben egyedül a kultúra által biztosított igazi béke szelleme uralkodik! Vidéki levél. Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Kérem szíveskedjék lapjában egy kis helyet adni hálás köszönetemnek: A galád kezek által okozott tüzeset miatt engem ért anyagi veszteség idején a kézdi-orbai róm. kát. esperesi kerület Főtisztelendő papsága, az Ur Jézus születése napjának évfordulója al­kalmával, áldozatos, krisztusi lelkületétül áthatva, egy tetemes­ összeggel sietett szomorú helyze­temben megvigasztalni, felsegíteni. Mindenki szabad javaival, oda teszi, a­hová akarja. Ma, mikor ezerfelé kell erszényét meg­nyissa tehetsége szerint mindenki, akkor e nem várt kiadásra csak egy forrás nyithatik meg: az isteni szeretet forrása, mely szent hitünk alapja. A jótett önmagában hordja dicséretét, jutal­mát. Letörülni a könnyet, vigasztalni a szomorút, bátorítani a csüggedőt, ez a hitnek igazi gyakor­lása, mely ez alkalommal oly szépen bebizonyult. Fogadja tehát ismételten esp. kerületünk főtisztelendő papsága egyen-egyenkint hálás kö­­szönetemet szeretetadományáért. Örömteljes boldog uj esztendőt kíván a fennkölt lelkületű főtisztelendő papságnak. Lemnia—Lemhény, 1936. dec. 27. Péterffy Árpád, kántor-tanító. Hirdessen a Székelyföldben

Next