Székelyföld, 2005 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
Szépirodalom 12. AZ ÜRES SÍR MEGLÁTOGATÁSA Az asszonyok megérkeznek a sírhoz. Az angyalok egymásra borulva hangosan hortyognak. MÁRIA Na tessék! Elaludt a két marha. Tessék! MÁSIK MÁRIA Jobb, ha nem költjük fel őket. Valahogy bejutunk a sírba, elvégezzük a dolgunkat és visszatérünk a városba. MÁRIA Ettől a két marhától aztán nem jutunk be, az biztos. Megtalálja az üres üveget, szagolgatja, elismeréssel csettint. Két ekkora marha, jól nézünk ki. Az istenit! Gyere, segíts. MÁSIK MÁRIA megpróbálják elvonszolni őket. Nem bírom. Az istennek se. MÁRA Micsoda vágóállatok! Semmire nem jutnak, majd elkezdenek éktelenül jajveszékelni, siratni. Az éktelen sivalkodásra felébrednek az alvó angyalok, kapkodva összeszedik magukat, megállnak a sír előtt. FIATAL ANGYAL Bocsánat, ezer bocsánat. Jó napot, jó szurkolást. A nevem... IDŐS ANGYAL Az nincs, marha, az nincs. FIATAL ANGYAL Nincs? Hát persze! Nincs, tessék csak megnézni... IDŐS ANGYAL A szöveget mond, a kérdést... FIATAL ANGYAL A kérdés, hát persze... Na, mi a kérdés? Csak tessék, tessék... Megválaszoljuk, bizony, ezért vagyunk itt, vasárnap hajnali tökéletességben... Lehet egy kérdéssel több, bizony... A nevét, szabad? MÁRIA Mária. FIATAL ANGYAL Örvendek, vigadok... Gyönyörű név, gyönyörű, gratulálok... És maga? MÁSIK MÁRIA Másik Mária. FIATAL ANGYAL Hoppá! Ez aztán a szép név. Másik Mária? Sch-val, gondolom, gratulálok mindenesetre. IDŐS ANGYAL egyre kínosabb a helyzet, súgásra szánja el magát. A szövegedet, tulok, vadbarom... „Kit kerestek...” FIATAL ANGYAL végre magához tér. Kit kerestek itt, a ti, halandó földi lakók?