Székelyföld, 2005 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
Oláh Sándor SZABÓ GYULA ZÁRSZÁMADÁSA (Közelítések az életműhöz) 2005. szeptember 11-én lenne hetvenöt éves Szabó Gyula Szabó Gyula (1930-2004) utolsó, négykötetes regényfolyama, a Képek a Kutyaszorítóból többrétegű, összetett jelentésű alkotás, amelynek nemcsak irodalmi, esztétikai, hanem társadalomtörténeti, történeti-szociológiai olvasata és értelmezése is lehetséges. Hayden White történetfilozófus szerint „Bár a történészek és a regényírók különböző események iránt érdeklődhetnek, saját beszédmódjuk formái és írásuk céljai gyakran azonosak... az alkotás során használt technikák és stratégiák is lényegi azonosságot mutathatnak, bármennyire különbözőnek tűnhetnek is szövegük puszta felszínén, vagy beszédstílusuk, dikciójuk szintjén.”12 Az író 1994 novembere és 1998 júniusa között „hosszas készülés és sok dokumentálódás után” számadást írt alkotói korszakának első tíz esztendejéről. Meghatározó volt ez az időszak (1953-1963) Szabó Gyula életpályáján, a visszhangos írói indulás, a Gondos atyafiság első kötetének (1955) sikerét követően, a pártellenesség billogát hordozó második kötetre (1958) zúdított támadások viharos esztendeinek konfliktusaival. Az utókor politikatörténeti szakaszolása szerint pedig egészében benne volt a Gheorghiu-Dej korszakként ismert sztálinista és neosztálinista történeti időszakban. Olyan korszak volt ez a romániai magyarság történetében - és az egész közép-keleteurópai történelemben -, amikor az idő az író értelmezésében „súlyos próba alá vetett népeket, nem utolsó sorban írókat is, akiknek kivételes alkalmakat teremtett a történelem arra, hogy írásban, szóban és tettekben megváltják mivoltukat.” (I. 7.) 1 Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001. (I—II.); 2002. (III—IV.) 2 Idézi Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 26. o.