Székelyföld, 2005 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2005-09-01 / 9. szám

Oláh Sándor SZABÓ GYULA ZÁRSZÁMADÁSA (Közelítések az életműhöz) 2005. szeptember 11-én lenne hetvenöt éves Szabó Gyula Szabó Gyula (1930-2004) utolsó, négykötetes regényfolyama, a Képek a Kutyaszorítóból­ többrétegű, összetett jelentésű alkotás, amely­nek nemcsak irodalmi, esztétikai, hanem társadalomtörténeti, történe­ti-szociológiai olvasata és értelmezése is lehetséges. Hayden White történetfilozófus szerint „Bár a történészek és a regényírók különböző események iránt érdeklődhetnek, saját beszédmódjuk formái és írásuk céljai gyakran azonosak... az alkotás során használt technikák és stratégiák is lényegi azonosságot mutathatnak, bármennyire különbö­zőnek tűnhetnek is szövegük puszta felszínén, vagy beszédstílusuk, dikciójuk szintjén.”1­2 Az író 1994 novembere és 1998 júniusa között „hosszas készülés és sok dokumentálódás után” számadást írt alkotói korszakának első tíz esztendejéről. Meghatározó volt ez az időszak (1953-1963) Szabó Gyula életpályáján, a visszhangos írói indulás, a Gondos atyafiság első kötetének (1955) sikerét követően, a pártellenesség billogát hordozó második kötetre (1958) zúdított támadások viharos esztendeinek konfliktusaival. Az utókor politikatörténeti szakaszolása szerint pedig egészében benne volt a Gheorghiu-Dej korszakként ismert sztálinista és neosztálinista történeti időszakban. Olyan korszak volt ez a romániai magyarság történetében - és az egész közép-keleteurópai történelem­ben -, amikor az idő az író értelmezésében „súlyos próba alá vetett népeket, nem utolsó sorban írókat is, akiknek kivételes alkalmakat teremtett a történelem arra, hogy írásban, szóban és tettekben megváltják mivoltukat.” (I. 7.) 1 Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001. (I—II.); 2002. (III—IV.) 2 Idézi Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 26. o.

Next