Székelyföld, 2011 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2011-03-01 / 3. szám

Pályám emlékezete harom ötvenéves évfordulója alkalmával megjelent kötetekben is ott vannak ezek a nyilatkozatok. - Ugyancsak az Igaz Szóval kapcsolatban: számomra rendkívül érdekes volt Szabó Gyula önéletrajzi írása, a Képek a kutyaszorítóból. Ebből keményen kirajzolódik a Sütő-Szabó ellentét, illetve a kolozsvári és a marosvásárhelyi írók súlyos konfliktusa. Az önéletrajzból ugyanakkor az is kiderül, hogy ön valahol középen állt ebben a vitában, próbálta mérsékelni a konfliktust. Úgymond pozitívan került ki ebből a viszályból. Ez miként történt, hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? Mi volt a háttere ennek a Kolozsvár-Marosvásárhey, Sütő-Szabó Gyula viszálynak? Esetleg az is, hogy ki a nagyobb író? - Én nem valahol középen álltam ebben a vitában, hanem igyekeztem tárgyilagos maradni és a szellemi értékeket védeni. Ami az úgynevezett Marosvásárhely-Kolozsvár ellentétet illeti, az egy jellegzetes politikai­hatalmi manipuláció és zavarkeltés minden jegyét magán viseli. Az autokrata hatalom mindig igyekszik az írókat, művészeket egymás ellen uszítani, mert így könnyebben tudja befolyásolni őket. Ez történt az adott esetben is, kihasználva személyes ellentéteket és viszályokat. Sütő és Szabó Gyula ellentétében nagy szerepe volt a művészemberek gyakori hiúságának és az erre rájátszó kavarásnak. Még az olyan jelentős írókkal is, mint Sütő András vagy Szabó Gyula, nehéz el­fogadtatni, hogy az írói dicsőség nem fogyó anyag. Nem úgy működik, hogy ha az egyiket dicsérik, akkor a másiknak nem jut belőle. Türelem és higgadt bölcsesség kell ennek a megemésztéséhez. Különösen akkor, amikor kiugró olvasói sikerről és népszerűségről van szó. Hasonló tünetek gyakran felbukkannak az irodalmi, művészeti életben. Erdély­ben sem ismeretlen a jelenség. - Tehát mindketten azt szerették volna elérni, hogy a szakma, a közvélemény elismerje: ő a jobb, nagyobb író. - Nehéz helyzetben voltam, annál is inkább, mert engem korábban Hajdú már támadott a Szabó Gyula könyvéről írt elmarasztaló bírála­tában. Ugyanis korábban én azt írtam a Gondos atyafiságról, hogy „új, nagy írót küldött a falu”. Ez 1956-ban jelent meg, amikor a regény első kötete napvilágot látott. Ezen kívül is több dolog volt a rovásomon. 1956 nyarán jelent meg Kovács Györgynek egy cikke, melynek az volt a címe, hogy Gyom, amit irtani kell. Egyszerre közölte a hazai román, a magyar és a német sajtó. Ebben Földes Lászlót, Balogh Edgárt,

Next