Székelyföld, 1933 (35. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 A marosvásárhelyi rend­őrség elfogott egy hír­hedt betörőt Tegnap letartóztatták Maros­vásárhelyen Martinek Miklóst, aki pár héttel ezelőtt Nagyvá­radon betört a rom. k­­eány gimnáziumba, ahonnan 10 ezer lejt rabolt el. A rablótt pénzt elmulatta és elkártyázta, úgy­hogy elfogatása alkalmával már­csak 24 fejt találtak nála- Kihallgatásának befejeztével átkísérik a nagyváradi rendőr­ségre, ahol továbbfolytatják bűnlajstromának összeállítását. Elég volt a kartellekből — Az erdélyi Színpad és Mozi c. kolozsvári színházi újság 4. száma változatos és gazdag tartalommal jelent meg. „Színházi levelet“ — vigaszta­lant — közöl Marosvásárhely­­ről is. „Marosvásár­helyen a lélek kialszik“ — ellapítja meg e sajnos a valóságnak meg­­felelő tudósítás. A kolozsvári színházi lap mindenütt kap­ható. Ára számonként 6 lej­á­r magyar ifjak bálja. A Marosvásárhelyt szünidéző egyetemi hallgatóknak január 7- ikén a Kollégium tornatermé­ben vidám táncmulatságuk lesz. A magyar ifjak bál­jának jótékony célzata is van: szűkölködő társaik segítésére használják fel majd, a kétség­telen nagysikerűnek ígérkező mulatság jövedelmét a derék­áncos fiúk. — Kedves vendég érkezett az ünnepekre Nagyváradról: R. Berde Mária, kit számos hívei örömmel üdvözöltek idehaza. Sajnos, az illusztris írónő már csak látogatóban járhat Maros­vásárhelyen, hol hiánya ezen város kulturális mozgalmaiban érzékenyen érezhető- R. Berde Mária karácsonyi szünidejének leteltével ismét visszatér nagy­váradi állomáshelyére, hol ter­mészetesen szintén a szellemi élet központjába került­­.­ A Kemény Zsigmond­ Társaság által január végére hirdetett rendes havi felolvasó­ülését nem tartják meg, illetve februárra halasztják.Ezzel akar­ja kifejezésre juttatni az irodal­mi egyesület ifjú elnöke súlyos családi gyászával szemben ér­zett részvétét. A behozatal szabályozásának kérdése megint időszerűvé tette a mi gazdasági életünk legégetőbb és legfájdalmasabb problémáját, a kartellek hatalmaskodását. Az utóbbi időben a különböző kartellek már olyan mértékben éltek vissza hatalmukkal, amilyenre más államban nincs is példa. A külföldi lapokban azt olvassuk, hogy­ a gazdasági rendszer válto­zása következtében a világ leg­hatalmasabb kartelljei és trö­sztjei is megbuktak. Nálunk épen ellen­kezőleg, a kartellek csak most él­nek igazán. Amikor a kormány, ígéretével ellentétesen, csak meg­erősíti jogaikat és szinte naponta több lehetőséget nyújt arra, hogy az ország népének rovására ma­ Kalkovits Gyula gázdálkodjanak. Elég volt a kartellekből. A kereskedőtársadalom már tól kig van a visszaélésekkel. A külön­böző központok visszaélése már nem tarthat tovább. A kartellek okai az áruk drá­gaságának, az export és import korlátozásának, a különböző kor­mányintézkedéseknek, amelyek a kereskedelem boldogulását lehetet­lenné teszi, így tehát az ilyen kartellek halálos ellenségei a sza­­badkereskedelemnek. És ez az, amit tovább nem vagyunk hajlandók tűrni. Az idei új esztendőben új ha­dat üzenünk a kartelleknek. Meg kell szabadítani az or­szágot ezektől a parazitáktól. Minden gyűlés, minden összejö­vetel napirendjén szerepelni fog ezentúl a kartellek elleni harc. A szaksajtóban és napi sajtóban felvilágosító cikkeket kell el­helyezni. A kamarában és sze­nátusban interpelláltatni fogunk, a kartellek visszaélései miatt. És összeszedjük az összes számszerű adatokat, amelyekkel bebizonyít­hatjuk azt, hogy az ország nyo­­m­orúságának egyik legfőbb oka a kormány kartell­politikája. Elég volt a kartellekből! Mélyen leszállított árakon az országszerte ismert „Mill" farózsa és szőlőoltvány iskolában, Tomnatic Bánát, szerezheti be szükségletét. SZÉKELYFÖLD A titokzatos fatalom. 20 — Olyan volt az egész látomás, mint egy borzalmasan szép álom, — röppent el sohaszerűleg az elis­merés Galupin ajakáról. — Minden szabadidőmet szíve­sen tölteném a mélységbe, csakhogy jobban megismerhessem ennek az eddig kifürkészhetetlen világnak, lenyűgöző rejtelmeit, — lelkesedett a tudós tüzével Fouchard. Egyedül Monsieur Maurice hall­gatott. Őt még fogvatartotta a mély tenger csodája. Nem is akart szabadulni ettől a hangulattól. Úgy érezte, hogy ismét gyermek lett. Ugyanazzal a tágra nyílt szemmel bámult ki most is a hajóból, mint rég, amikor szülei kézenfogva elő­ször álltak meg vele az akvárium vastag üvegfala előtt... Múltidéző merengéséből Fou­chard rázta fel. — Nős őrnagy úr — fordult fe­léje —önnek nincs semmi megjegy­zése? Vagy talán unalmasnak tűnt fel az a pár perc, amelyet eddig lemn töltöttünk ? — Téved barátom. Feledhetetlen élmény volt részemre minden pil­lanat. Én is, kész örömmel, naponta újra végig nézném.. — Mi sem könnyebb ennél — szólt közbe Trow. — Egypár jól­sikerült filmet készítettünk már a tenger lakóiról. Gondoskodni fogok róla, hogy másolatait önöknek el­küld­jük. És most, ha megengedik, visszaindulhatunk, hogy komoly munkánkat megkezdhessük. Throw utolsó szavai hideg zu­hanyként hullott a fellelkesült franciákra. Idegölő szorrongó vára­kozásuk újult erővel jelenkezett. Várjon mi vár reájuk? Mi lesz az a nagy, legyőzhetetlen találmány, amely előtt le kell tegyék öldöklő fegyvereiket, hogy a világbéke vár­­va várt hajnala rávirradhasson az elnyomorított emberiségre. Várjon mi lesz az a csodabal­zsam, amelyet mint emberbarát mindenikük várt, de mint hódító győztes katona, a pokol mélységes fenekére kívánt... IV. New-York, a sokmilliós világ­város, főtt, potyogott, bugyborékolt. A gyilkos hőhullám rávetette ma­gát a betonbástyákra, végigrohant a parkokon, átölelte a felhőkarco­lókat. Kímélet nélkül rátámadt a járókellőkre, verejtékfürdővel borí­totta el azokat, akiket hivatásuk az utcára hajtott. Izzó lehelete felolvasztotta az aszfaltot is. Ha valamelyik autó egy-két percig megállt, mind a négy kereke nyo­mot hagyott az úttesten. Egész nap búgott a mentőkocsik szirénje. Egyik ember a másik után rogyott össze s nem egy közülük sohasem nyitotta ki többé a szemét. Félájult forgalmi­ rendőrök­ em­berfölötti munkát végeztek, hogy az óriási nyüzsgésben megakadá­lyozzák a szerencsétlenséget, de mégis, több esetben megtörtént, hogy az öldöklő hőségtől elalélt kocsivezetők gépre, kormánytalanul belerohant a várakozók tömegébe. Egész New­ York lihegett, izzadt és ájuldozott. A város szívében, a harmincne­gyedik utca közepén, két égnek­­szökő felhőkarcoló között, mint egy töpörödött dédanya hatalmas unokái mellett, úgy húzódott meg egy egyemeletes barokk stílusú pa­lota. Sem a magasba törő egyhangú skatulya­ház szépetelése, sem a pénzszerzés őrülete nem bírta, a kegyelettel őrzött falakat lerom­bolni. Mintha egy kis darab Eu­rópa ékelődött volna be az újvilág romantikamentes szörnyei közé. Méteres falai dacosan visszaver­ték a rásugárzó hőséget, s kelle­mes hűvösséggel hálálták meg gaz­dájuk szeretetét. A kis palota jelenlegi tulajdo­nossa Miss Colour, a világhírű ma­­gándetektívnő volt. (Folytatjuk) Színház Búcsuelőadások jegyében zá­rult a múlt hét színházi mérlege Még egy nap­ és utána ki tudja mennyi időre elcsendesül a kor­zóközi kulturház. Kioltódnak a lámpák, elnémul a magyar szó s a zsivajgó lelkes kis csapat, szent hittel továbbméri a kisebbségi színészek rögös útját... Meleg szeretettel mondunk mi is istenhozzádot a magyar ige hir­detőinek. Erkölcsi sikerük mellé, amely minden egyes előadásukat kísérte­t ott, az új állomás­he­lyükön bővebb anyagi érvénye­­sülést kívánunk, mint amilyenben itt volt részük. Reméljük, hogy­ha majd időmúltával újra vissza­térnek hozzánk, akkor az elismerő tapsokat telt ház fogja feléjük szórni. Az ünnepeken és az utána következő napokon, a már látot­­takon kívül, négy újdonságot mutatott be Sarkady Gusztáv társulata. Levendula ág, Harmonia. A kis senki és a Nászéjjszaka felújításába gyönyörködhetett a közönség. Minden egyes előadás kifogástalan teljesítmény volt. Szinte unalmassá válik, de feltét­­lenül meg kell említsük, hogy ezeken az átlagon jóval felülemel­kedő bemutatókon alig egy pár megértő művészbarát vett részt. Ezt az arcpirító szomorú jelen­séget azért ismételjük annyiszor, hogy jövőre eleve felrázhassuk magyar testvéreinket a közönyös­ségből. Talán a beköszöntő új­ esztendő azokkal is megérteti kötelességüket, akik eddig leki­csinylő vállrándítással napirendre tértek felette. . Hiszen ma, most még a kiabáló hibákat sem sza­bad meglátni . Ma, most kifelé hangosan csak dicsérünk és nem gáncsoskodunk! Ma, most ezer ok van arra, hogy összefogjuk 1932 január 1 ­p i Marosvásárhelyi általános kereskedelmi Bank r­­t. átutalásokat úgy a belföld, mint a külföld bármely piacára tGl­0S felelŐSséggel eszközöl. Kívánságra Banca Naţionala csekket, külföldi forgalomra saját csekket bármikor kiszolgáltat. Mindennemű idegen pénznemek vétele és eladása. ... Kemén Miami sorsjáték elálsítási helye.

Next