Székelység, 1901. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)
1901-07-01 / 1. szám
IV. évfolyam. Előfizetési dij helyben: Egész évre . 10 kor. — (III Egy hóra . . — „ 90 „ Egy hétre . — „ 20 „ -ÎKVidékre postai szétküldéssel Egész évre . . . 14 kr Fél évre .... 7 , -fil Egyes szám . . . 4 fillér. P O LIT I KAIN APILAP. Marosvásárhelyt, 1901. julius hó I. Szerkesztőség és kiadóhivatal Főtér ?. szám alatt. -vit-Hirdetések □ czm. 8 fillér, iparosok és kereskedők kedvezményben részesülnek. VI/ w Nyilttér soronként 40 fill. -ik-Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telephon 144. sz. Kiadóhivatali telephon 101. sz. Marosvásárhely julius 1. Ma már alig találunk elfogulatlanul gondolkozó magyar embert, aki lelke mélyében meg ne lenne győződve, hogy Magyarországra nézve más politikai iránynak követése a függetlenségi és 48-as politikán kivül alig lehetséges. Az a nagy különbség köztünk és a jelenleg uralkodó többség között, hogy mi nyíltan és határozottan kihirdetjük e politikai elveket, követeljük Magyarországnak ez elvek szerint leendő alakulását, míg amazok szájjal, szavazattal egyebeket nyilvánítva, titokban nem a nemzet akaratától, hanem a körülményektől várják, hogy sült galambként szánkba repüljön ama csak titkos óhajtásuknak megvalósulása. Halljuk mindenfelé az elégedetlenkedésnek, a zúgolódásnak hangjait, mégpedig nem csupán egyesek ajkairól, hanem nagy tekintélyes csoportok, társadalmi osztályok részéről. Ma a munkásnép fakad fel panaszra nemcsak életének, de napi megélhetésének bizonytalansága miatt a kisiparos kínos vergődését látjuk, amelyet hiába igyekszik a kormány holmi Potemkin rendszer szerint kifosztott gépekkel, ministeri utazásokkal, bankettekkel, frázisgyártó iparpártolási egyesületekkel s isten tudja még mivel, a fejlődő ipari élet mozgásaiként tüntetni fel; — a kisgazda zúgolódva törli le veritékes homlokát, hiszen látja, hogy fáradságának gyümölcséből csak a torzsa, meg a polyva marad meg számára; ■— a hivatalnok és mondjuk főkép a kis hivatalnok azon sóhajtozik, hogy azért a rabságért, amelyet az irodák falai között kell eltöltenie, a megélhetés eszközénekmég csak a legszűkebben vett mértékét se tudja megszerezni.• Mit jelent mindez? Nemde egy általános bajt, a melynek csirái benn a szervezetben rombolnak immár a melynek gyógyításához nem vén kuruzsló asszonyoktól vásárolt külső kenő-fenőszerek kellenek, hanem egy alapos, a baj gyökerére ható gyógyítás módot kell alkalmazni? Nagyképű, s főképen jóllakott emberek, akiknek a sors bőven juttatott a földi javakból, azzal szoktak érvelni, hogy hiszen csak az egyénekben van a hiba, mert aki takarékos, aki szorgalmas, az mégis csak meg tud élni, s ez a baj nem is olyan általános; nem az intézmények, nem a kormányzati rendszer, a kormányzat férfiai és eszközei a hibásak, hanem maguk az emberek. No hát elhinném, ha közepes jóllétet, vagy mondjuk a legszűkebb mértékkel vett jóllétet látnám általánosnak és a nyomort kivételesnek. De Magyarországon ez éppen megfordítva áll, mert láthatjuk a tömegnyomort egész országban, látjuk a megélhetés bizonytalanságát egész meztelenségében, látjuk a létért való végküzdelmet, s annak nyomában a kimerültséget egész ijesztő alakjában. Azoknak az embereknek fajtája, akik hajdan a kenyér hiánya miatt lázongó éhező párisi népnek azt ajánlották, hogyha nincs kenyér, egyenek zsemlyét, ezeknek a léha embereknek fajtája ma is könnyűszerüleg veti oda, hogy ha oly nyomorúságos a megélhetés, miért akad mégis A fejedelem íródeákja. Történeti regény. Irta: Királyi Béla Az 1665-ik esztendőben történt Apafi Mihály fejedelemsége alatt az a jelenet, a amelyet az alábbiakban rajzolok le a lehető történeti hűséggel. Marosvásárhely főterét a nevezett esztendő augusztus 20-án nagy porfelhő lepte be. A zűrzavart az előre rohanó tömeg lármája idézte elő. Asszonyok, férfiak, öregek és ifjak együttes erővel karczoltak a vár felé egy szép ifjú nőt. Aranyszínű szőke haja kuszáltan omlott le a földre. A felbőszült tömeg lábaival tapadta a szerencsétlen nő haját. Meg kell égetni a boszorkányt, így kiáltott fel egy pecsenyesütő asszony. — Pusztuljon el! Elég bajt okozott szerencsétlen városunkra. A múlt héten a jég verte el határunkat, azelőtt pedig meddővé lett az egész Felső-utcra összes tehene és bivala. Nem kell kímélni az ifjú gonosztevőt, a csábító boszorkányt, mert még nagyobb szerencsétlenséget és nyomorúságot hoz majd reánk! Ez utóbbi izgató szavakat egy idős aszszony intézte a tömeghez. — Fel kell vinni a hegyre, ott van már a máglya, égessük meg a gyalázatos teremtést, így biztatta egy részeges munkás a többieket. — Nem úgy van az barátaim, szólt közbe egy írástudónak látszó ember, — nem lehet olyan könnyen eltenni láb alól valakit. Meg van mindennek a maga útja. Törvény és jog nélkül nem lehet egy embert kivégezni, először perelni kell, aztán elítélik, s csak végén égethetjük meg. Én azt mondom, menjünk előbb a főbíróhoz, nehogy ártatlanul szenvedjen ez a leányzó. — Vigyük a bíróhoz, kiáltott a tömeg, akire látszólag mély hatást gyakorolt az Írástudó, kapatos férfi beszéde. Erre a csoport visszafelé tartott, s a városháza irányába vette lépteit. Ebben a perczben egy lovas állott meg az üldözött nő mellett. Fiatal, harmincz éves férfi ült a lovon. Fején pörgő kalap volt, amelyen hosszú daru toll ékeskedett. Öltözete székely darócz szövetből állott, de csinos szabása és díszítése inkább a középnemes osztályra vallott. — Ki meri ezt a nőt bántani ? Hát maguk miféle gyáva népségek,hogy ennyire elkinoznak egy szegény, ártatlan nőt? hiszen ő még a légynek sem ártott. Szomszédunkban lakott a Maros mellett. Már 2 éve ismerem a szegény árvát, s mondhatom, hogy jó körmöm feketéje nem sok, de még annyi rosszat se tudnék felőle mondani. Hagyjanak hát békét neki. E szóra leugrott lováról, félre lökött egy pár bámészkodó sihedert és kofát, megfogta a kezét, a másikkal pedig lovának kantárát tartva kivezette a sokaságból a félig meddig elalélt nőt. Azután hazavezette a szegény leányt a Szt-Király utcza végén levő házacskájukba. Ki volt ez az ifjú? Ki volt az üldözött nő? Mindez ki fog tűnni az események sorozatából. A székely ifjú nem volt más, mint Rosnyai Dávid, Apafi Mihály uramnak zs-® /V'§yr' \ / ‘ AV?