Székelység, 1902. április-június (5. évfolyam, 76-144. szám)
1902-04-03 / 76. szám
2-ik oldal, ének- és zeneszámok gyönyörködtették a hallgatóságot, úgy, hogy a sokszor fárasztóan tudományos színezetű felolvasások után kellemes felfrissülést nyújtottak ezek a legtöbbször művészi be c,'‘vel bíró programmpontok. E rövid kis ismertetés befejezte alkalmával meg kell emlékeznünk a felolvasások megkezdőjének s azóta állandó rendezőjének , Tóthfalusi József lelkésznek érdemeiről. Az ő lelkes buzgósága oly elevenen tartja s annyi vonzerővel ruházza fel a ref. felolvasó estélyeket, hogy közönségünk csak hálával lehet iránta a kapott szellemi élvezetekért. Ez évben már tevékeny részt vett az új ref. lelkész, Biró András is a munkában. Meg kell emlékeznünk Tóthfalusi József egyik legfontosabb munkatársáról, Nagy László ref. énekvezértanítóról is, kinek zenei tudása és finom ízlése annyi gyönyörködtető ének- és zeneszámot hozott létre. Hogy e fontos felolvasó estélyekre társadalmi életünknek szüksége volt, az bizonyos, de hogy szüksége lesz még a jövőben is, az sem képezheti vita tárgyát. Érdeklődés ébresztése a valláserkölcsi kérdések iránt, szemlélődés a tudomány fáklyájának világánál Isten csodás világában: volt eddigi feladata e felolvasásoknak a lesz ezután is. Olyan czél ez, mely csak nemesíteni fogja a mai megtépászott társadalmi életet. Ezért kell várnunk a közelebbi viszontlátásig a jövő cziklus ref. felolvasó estélyeit. I kök is szívesen látnának a trónon, minthogy egyedül tőle remélik a reform-terveik keresztülvitelét. Ahmed Kemal Eddin szabadelvű gondolkodása miatt igen nagy rokonszenvnek örvend és már régóta komoly riválisa volt Resad herczegnek. A török trónörökös halála. — Megmérgezett királyfi. — Konstantinápolyból jön a hír, hogy Mohamed Resad herczeg, a szultán testvéröcscse, a török trón örököse, akinek rejtélyes megbetegedését egy háremhölgy méregpohara okozta, szombaton meghalt. Mohamed Resad 1844. nov. 3-án született Konstantinápolyban. 1876. aug. 31-én, mikor V. Murad szultánt megfosztották trónjától és a mostani szultán Abdul Hamid lett a törökök padisája, ő lett a prezumtiv trónörökös. Betegségéről furcsábbnál furcsább hírek szálltak világgá és a halálhír annyival inkább meglepő, minthogy a Jildszkivszkban mostanában igen titokzatos dolgok történnek. A szultán ugyanis beteges idegességében mindenkiben összeesküvőt lát és Resad efendi halála bizonyára összefüggésben van a kulisszák mögötti rejtélyekkel. A trónörököst különben nem igen kedvelték a Jildiz-palotában, sőt mondhatni, gyűlölték. Nyers, brutális és deszpotikus hajlamú férfiú volt. Ősi szokás szerint a legidősebb herczeg egyúttal a trón örököse is. Ahmed Kemal Ediin herczeg van soron, akit az ifjú török Székelység. Föllázadt község. — Hét ember életét oltották ki a csendőrök golyói. — Véres zavargás történt Delniczén. A községnek régóta húzódó birtokpere volt egy legelő miatt. Ezt a pert nemrégiben befejezték, amikor is a községet elmarasztalták a birtok átadására. ■ A jogos tulajdonos birtokbahelyezését már az ősszel megkísérelték, de a lakosság ellenszegült s akkor az uj birtokos kivánságára abbahagyták az eljárást. Most azon- I ban a hatóság emberei két csendőrrel és a I birtokossal megjelentek a községben, hogy I a birtokbahelyezést foganatosítsák. Ki is mentek a helyszínére, hogy a ha- I tárt kijelöljék, de a lakosság dorongokkal, baltákkal és vasvillákkal fölfegyverkezve, ellentállott a fölmérésnek. A csendőrök fölszólították a tömeget a szétosztásra, de ehelyett néhány izgató biztatására megrohanták a hivatalból megjelent mérnököt. A birtokost is agyon akar- t ták verni. A csendőrök ekkor a tömeg közé lőttek, mire Verusics Antal nevű ember a lövéstől találva, összeesett. A tömeg erre a csendőröket akarta megrohanni, de azok ismét lőttek, mire a tömeg széjjel futott. Hét férfi és két asszony maradt ott, akik a lövésektől találva összeestek és meghaltak. A helyszínre hívott orvos a sebesülteket ápolás alá vette és beszállították a községbe. A vizsgálatot megindították. Élőképekkel egybekötött tánczestély. A szó magasabb értelmében művészies estélynek voltunk élvezői április 1-én. A marosvásárhelyi székely leány-árvaház igazgató választmánya ez este tartotta meg a „Transsylvánia“ szálló emeleti termeiben élőképekkel egybekötött tánczestélyét, melynek tiszta jövedelme az árvaház és a helyi jótékony nőegylet javára szolgál. Az estélyről általánosságban előzően lapunkban már megemlékeztünk. Most annak sikeréről kívánunk beszámolni. Az egész műsor igen ügyes, ötletes és változatos volt. Saját szerzeményű prologját adta elő dr. ifj. Ugron Gábor. Először volt alkalmunk látni a nyilvános szereplés terén s örömünkre szolgál konstatálni, hogy teljes sikerrel oldotta meg. Prologja nem sablonos, hanem teljesen ez alkalomhoz volt szabva, mely külsőleg is eltért a szokásos prologoktól, amelyet szerzője nagy tehetségre valló felfogással és rutinnal adott elő. A Nero császár égő fáklyái nem voltak láthatók, hanem azok helyett csupán egy sötét háttér. A prologus ügyesen fejtette ki, hogy a programaiban az csupán a kiváncsi közönség felültetéséül van bevéve, lévén április elseje. A közönség többszörös tapsa volt a prologus jutalma. Ezután jöttek az élőképek, mint a tavasz bevonulása, a táncz óra. Cupido szentélye előtt, czigány hazája széles e világ, melyekben részt vett társadalmunk szine-java s a melyek mind igen kitünően sikerültek. Az élőképek között dalok, tánczok, és tilinkó hangverseny gyönyörködtette az egymás hátán szorongott közönséget. Dr. Joksmann Ödön saját művészies hegedű kísérletével remek magyar dalokat adott elő. Az est egyik legművészibb pontja pedig Uzoni Benő Bálint tilinkó hangversenye volt, aki alig egy arasznyis oldalán hat lyukkal ellátott tilinkóján a zeneművészetnek oly remekeit mutatta be, hogy a nagy világon bárhol dicsősséget szerezhetne általa magának s a magyar zenének. A müszléssel biró közönség nem tudott eléggé betelni a gyönyörrel. Csak saját polgártársait hagyta hidegen, akik benne nem a művészt, hanem az iparost tekintették. A művészet iránt fogékonysággal biró közönség tapsokkal jutalmazta Benőt. Molnár Piroska és Carbone Carlo, két csöpp gyerek mutatott be egy orosz tánczot, olyan precisitással és graciositással, amit valóság gyönyörrel töltötte el a közönséget. Többszörös tapsvihar volt jutalmuk s azon fölül a kis Molnár Piroskának egy gyönyörű csokor. A táncz óra élőkép után következett a Gavotte a ,Piros czipős hallétből vett franczia salon táncz. Carbone Giovanni városunkban előnyösen ismert m. kir. operaházi ballet és tánczmester tanította be. Kedves és a szemlélőt gyönyörködtető táncz, amelyet városunk mindkét nembeli ifjúságának virágai adtak bájjal és sikerülteti elő. Úgy a szereplőket, mint a tanító mestert méltán illette a közönség elismerése, amihez mi is csatlakozunk. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy ezen bár bajos, de annyira kokett táncz helyett szívesebben láttuk volna a körmagyart, palotást, magyar keringőt, sormagyart, vagy más magyar tánczot lejteni. Közelebb állanak azok a mi szivünkhöz s épp ilyen estélyek kiválóan alkalmasok volnának a magyar érzés ápolására. A térd nadrágos, strrmilis, pántlikás, csipkés, csokros, bodros, stuárt galléros, a puhaságot előtüntető exotikus tánczosok helyett pedig, mily gyönyör lett volna szemlélni Marosvásárhely, 1902. április 3. csütörtök. A Marosvásárhelyi Ipari Hitelszövetkezet , mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja Bőripari szakcsoportjánál. — raktáron tartatnak a cssizmakészítők és czipész tagok részére a legjobb szükségleti czikkek, valamint a közönség részére kész lábbelik. ■ Ugyanit rendelések is elfogadtatnak, mindenféle lábbelikre nézve. ---------