Székelység, 1903. január-március (6. évfolyam, 1-73. szám)

1903-01-01 / 1. szám

Elő vetési díj helyben Égé... ívre 10 kor. — till Egy hóra . . — , 90 Egy hétre . — , 20 , -ill­ Vidékre postai szétküldéssel Egész évre ... 14 kor Pél évre ... . " , gyes szám : 4 tiller POLITIKAI HAPILAP Kiadja a marosvásár­helyi függetlenségi és 48-as párt támogatásával a „S Z É K E L Y S É G‘‘ lapkia ícóállalat. Felelős szerkesztő: SZ. SZin­VATS PÉTER. 1909. VI. évfolyam I szám. Maros-Vásárhely, 1903. január 1. csütörtök. Szerkesztővég és kiadóhivatal Főtér 1. szám alatt. il/ •vtc Hidetések A t­erm . fülei, iparosok és kereskedők ked­vezményben ré­tesülnek. -t­i-Nyittt soronként 40 till. /N Kéziratot nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja 101. sz. Hirdetés­- és nyílttéri dijak előre fizetendők Boldog uj esztendői! M.-Vásárhely, 1902. decz. 31. (sz.) Utolsót lobbant a mécs s a világos­ság­ a sötétség homályába veszett el­burkolva a sok nyomort, szenvedést és gyötrelmet; az idő kereke egyet fordult s egy kínos, vajadalmas esz­tendővel ismét leszámoltunk. De vájjon leszámoltunk-e, vagy egy­általán leszámolhattunk-e az elmúlt esztendővel ? Alig hiszem. A kiszenvedett, a sem­miségbe tűnő esztendő keserű emléke­ket kelt fel keblünkben, a­melyek még keserűbb tapasztalatok levonására ve­zettek bennünket. A sokat nélkülözött magyarra ez év csak a csalódás, a keserűség éve volt. Vezető kormányunk az elmúlt évben igen keveset tett az ország jólétének emelése, a nép gazdasági helyzetének javítása érdekében — hanem még nagyobb terheket rakott a terhek alatt meggörnyedve, majdnem összeroskadva álló magyar nyakába. Emellett a kormány erélytelensége és nemtörődömsége folytán az ország területi épsége csorbulást szenvedett, a belső nyugalmát feldúlták a hálátlan fészkelődő nemzetiségek. Nyomorra-nyomor, csalódásra újabb csalódás következett. A­mikor az or­szágnak módjában lett volna szakítani­a minden baj kutforrásával, a közös gazdasági rendszerrel — mely egyút­tal egy lépés lett volna az önállóság­hoz — akkor kormányunk alkudozásba bocsátkozik az osztrákokkal, hadd még hét esztendeig a vértü­r­két! Keserűségteljes év volt ez az elavult esztendő. És éppen ezért nem számolhattunk le vele. Magyarok Istene hozzád száll fel fohászunk, hallgasd meg a nyomorban sínylődő néped kérését. Hozz reáink vig uj esztendőt, hisz megbünhödte már e nép a multat s jövendőt. Tereld lelkeinket a nemzeti dicsőség felé, önts lelkesedést, forró szeretetet pol­gárainkba a haza iránt, hogy ismét boldog legyen a magyar haza s annak minden lakója! 9 .K­i­li­ dei Alkonyat. M.-Vásárhely, 1902, decz hó :10. Az idő kereke újólag­ egy forduló­pont­hoz ért. Küszöbén vagyunk egy újévnek. Eltűnőben egy küzdelmes évnek örö­mével és bánatával. Ha becsülettel munkálkodtunk, úgy boldo­gan tekintünk vissza munkánkra és annak esetleg már kész eredményére ; ellenben a lustaságunk — mely nagyon sok esetben jellemzi fajunkat — némileg bántólag hat s mondhatni furdal a lelkiismeret, (habár ezt nem is valljuk be őszintén) hogy ily hanyagok valánk. Tekintsünk végig a közélet terén, vagy pillantsunk be a családi fészekbe, minden­hol annyi vár a feldolgozásra, annyi orvo­solni való dolog van, amely alig tűr már halasztást. Jóllehet e korban úgyszólva hiányzik a teremtő erő, melynek magyarázatát talán az élet gondjai s a közteherviselésben ta­lálhatni meg, de mégis legtöbb esetben önmagunkat vádolhatjuk hanyagsággal. A nemtörődömség s a közöny napirenden vannak. A jó poéta mondása, hogy: ,mej„ ráérünk arra még“, talán egyszer se jelle­mezte jobban a magyart, mint a jelenkorban. A nemzeti érdekek s az életbevágó dol­gokat mindig dinom-dánom keretébe vontuk s ez által talajt veszített a közvetlen érdek­lődés s megsemmisült az akarat. Sajnos, de az akarat volt mindennek az okozója. Az erős akarat sikert arat. Ez kellene áthassa minden hazafi lelkét, szivét, küzdenie a jóért, szépért, nemesért, de a mikor éppen ez oly gyenge talajon pihen s oly ingadozva tudunk saját lábainkon állani. Fájdalommal tapasztaljuk gyengeségün­ket a társadalom minden rétegében, ahol manapság megszűnt az összetartás, de meg­állt a munka is. Ilyen körülmények között hiába keresünk eredményt, hiába várunk sikert. Ez év már nemsokára a múlté lesz. Szol­gáljon a szomorú tanulság a jövőben oku­lásul arra, hogy csakis becsületes józan­sággal végzett munka termi meg gyümöl­csét. Ébredjen föl álmából az ősi magyar, az elhanyagolt bajok okozta romlásnak nyújtson erőt a belépő újévben arra, hogy a múlton ejtett csorbát, csak szorgalmas és­­átlvetett munkássággal tudjuk kiköszörülni. Az új év hajnala adjon erőt a kitartásra. Küldjük el buzgó imánkat a magyarok Istenéhez, hogy adjon teremtő erőt népének, küldje el hozzánk a békesség angyalát, hogy mindazt, a mit drága hazánk szeretet­teinek s társadalmi jóllét érdekében mim­­, hálunk — hozza meg eredményét.­­ Ádáz gyű­lölség, egyenetlenségtől óvja házunk népét és édes nemzetünket.­­ Gyermeki bizalommal tekintsünk az égre , s fogadjuk föl mindnyájan, hogy egyesült erővel dolgozunk hazánk felvirágzása érde­kében, hogy az a szellem, mely vezette a­­ Rákócziakat és Bethleneket a hazafiságban, a mely Rhabonbánok várait megerősíté az­­ ellenségtől, buzdítson a jövőben szorga­­­­­lomra, hogy munkánk révén hasznos pol­gárai legyünk hazánknak, mert ha Isten vet I lünk, ki ellenünk. Ámen, Szánthó Gábor. Bocsánatot kérek. 1909. Igen, bocsánatot kérek a Székely Társa­ság bizalmas értekezletétől, a­mely tarta­tott az Úr 1902 ik esztendejének deczember 30-án este a László György vendéglőjében. Bocsánatot kérek pedig azért, hogy tel­jesen önhibámon kívül ott megjelentem s hogy ott még szót is emeltem. Én ezért igazán nem érzem hibásnak magamat, mert valakitől érzésemre esett, hogy e napon este a szokott helyen a Szé­kely Társaságnak összejövetele lesz, de arról ám senki sem tájékoztatott, hogy ez bizalmas természetű értekezlet s ott min­den tag meg nem jelenhet. Sőt menetközben találkoztam Deák La­jos kir. tanácsos, tanfelügyelő nagyrabe­­csü­lt barátommal,ő mégis interpellált, hogy miért nem sietek a Székely Társaság összejövetelére. Persze, így én annál jobban siettem. Mire oda értem, hát arról értesültem, hogy a tárgyalásnak jóformán már vége van.­ Mindazonáltal a vita egyre folyt, hogy az még sem járja, hogy az eddig díjtalanul, de annál nagyobb lelkesedéssel dolgozott titkárokat most egyszerűen elcsapják s az után rendszeresített fizetéses titkári állást pályázat útján töltsék be. Igen természetes, hogy nem járja s én ennek — ismétlem­­— nem tudva, hogy ez

Next