Székelység, 1903. április-június (6. évfolyam, 74-147. szám)

1903-04-01 / 74. szám

• K­ VI. évfolyam. Előfizetési dij helyben Egész évre 10 kor. — fill. Egy hóra — „ 90 „ Egy hétre — , 20 „­­?fí­ Vidékre postai szétküldéssé Egész évre ... 14 kor. Fél évre .... 7 „ Egyes szám ... 4 fillér. Kiadja a marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt támogatásával a „SZÉKELYSÉG“ lapkiadóvállalat. ,& / vkV (' 1. p­olitikai Felelős szerkesztő: SZ. SZAKÁTS PÉTER. Maros-Vásárhely, 1906. április 1 szereda. Szerkesztőség és kiadóhivatal Főtér 7. szám alatt. ■7^­Hirdetések : czm. 3 fillér Iparosok és kereskedők ked­vezményben részesülnek.­­7^­Nyílttól* soronként 40 fillér •715" Kéziratok nem adatnak vissza Szerkesztőség és füjadékivatal telefonja 101. sz- Hirdetési- és nyílttéri dijak előre fizetendők. T ... i1j .­■ ' 5.. $ A horvátok. Mi történt? Zágráb utczáin leköpték a magyar czimert, belerúgták az utcza porába. Bepiszkolták, rátapostak Be­vertek a magyar állam épületein min­den ablakot. Gyalázták Magyarországot mosdatlan szájjal s a polgárság Jella­­sich szobra körül öklével fenyegette meg a magyar népet. Történt pedig ez f. hó 27-én hosszabb idő óta elő­készítve. Jaj annak, a ki ma ma­gyar szót ejt ki a száján Zágrábban. Megfojtják a nyomorultat. Kitépik a nyelvét. Arczába verik a magyarnyelvű, darabokra zúzott feliratokat. Szóval megint dühöngenek az őrjöngök Zág­ráb utczáin. A katonaság alszik a kaszárnyákban. A tisztek dőzsölnek a mulatóhelyeken. A rendőrség lovon ül és keresztbe fonva karját, vad örömmel nézi az utcza szilaj elvadulását. A bán nyu­godtan van palotájában. Mit bánja ő, ha az utcza magyar vérrel akarja szomorúságát csillapítani ! Széll Kálmán nagy és bölcs és ha­talmas, ő majd végez a magyar par­lamenttel, a horvát veszett kutyák pe­dig csavarogjanak tovább is az utczá­­kon ! Marjanak, harapjanak, mérgezzék meg a levegőt. Boruljanak le a hó­bortos Jellasich szobra előtt. Nyalják meg karját, mely mutatja az utat Magyarország felé. Miért történt a zavargás? Józan okoskodással nem lehet meghatározni. Csak egy dolog bizonyos. Ok nem volt rá. A horvátokat senki sem bán­totta. Jogaikból egy darabot nem tör­tünk le. Intézményeikhez, szokásaikhoz, nyelvükhöz nem nyúltunk. Hanem igenis a magyar nemzeti jogokból az útleve­lek tárgyalásánál feladtunk a horvátok javára. Gyáván és gyalázatosan. A kormány, a mindig paktáló Széll Kál­mán igy akarta­­megczirógatni a fék­telen elemet, igy akarta betömni még a túlzók száját is és ime vérszemet kaptak, most követelnek elvetemült őrjöngésükben képtelenségeket. Maguk se tudják, hogy mit. De csak nagyon rövid ideig kell gondolkodnunk s beláthatjuk, hogy a zágrábi mozgalom a hagyományos régi horvát politikának fölébredése. Ezt a lázongó népet Bécs felől költö­­getik s nemcsak Jellasich karja-kardja mutatja az irányt Magyarország felé, hanem a bécsi kéz is. Az a kéz, amely teljes hatalommal lekü­ldte Jellasichot Horvátországba. Az a kéz, amely bár annyiszor lesújtott a mi népünkre. Amely vérpadra hurczolta nemzetünk legjobbjait. összetépte alkotmányunkat s ahányszor csak akarta, mindig ne­meslelkü magyar emberek vérében mosakodott. Ez a kéz nem tud megbénulni. A hús már leaszott róla. Csak a csontjai zörögnek rémesen. Hanem azért még mindig egyformán veszedelmes. Most is kinyúlt, felrázta a zágrábi polgár­ságot s hazánk felé mutatott: Nézzé­tek túl a Dunán kigyuladt a tűz, min­den faluban, minden városban. Hatal­mas mozgalom indult meg, önállóságra, teljes függetlenségre törekszik ma oda­át minden becsületes ember. Ausztria lánczait tépdesik. A márcziusi szellő szenvedélyes vá­gyat sodort a szívekbe. Függetlenség­ről beszél a pap a szószéken, a poli­tikus, az író, öreg fiatal, mindenki s a függetlenség utáni nagy vágyódást oltja az anya is kicsi gyermekébe. Önálló magyar hadsereget követelnek. Magyarul akarják vezényelni a csapa­tokat magyar tisztekkel. Rettenetes. Veszélyben van a biro­dalom egysége. Hanem ti horvátok megmenthetitek. Gyöngítsétek meg a magyar nemzeti mozgalmat úgy, mint 1848-ban és a jutalom nem m­arad el. Ausztriának tesztek szolgálatot, ha a nyelveteket öltitek Magyarországra. Keljetek fel. Pusztítsatok el mindent, ami magyar. Czimert, lobogót, intéz­ményt. Kő kövön ne maradjon abból a házból, amelyben magyar lakik. Majd észre térnek a magyarok, ha látják, hogy mindenfelől ellenség kör­nyezi őket. A Jellasich-szobor mellett így beszél a bécsi szellem. És megvadul tőle a horvát nép és készpénznek veszi az ígéreteket. Toporzékolnak, dühöngnek, a magyarok szidalmazásával rekedtté ordítják magukat. Megostromolják a magyar állam házait és Széll Kálmán nyugodtan meri mondani a magyar parlamentben, hogy most mozgalom van mindenütt, hiszen a pesti fiatalság is tüntet. Szóval, van valami a levegőben A IfSSF Magyarország miniszterelnöke a hor­­vát betyárkodást a magyar nemzeti mozgalommal hasonlítja össze. Magyar­­ország népe a nemzet régi, soha el nem alkudott jogaiért küzd és e ne­mes küzdelemben, hogy erejét meg-,*, gyengítsék, támadnak rá a horvátok.'"'* Széll Kálmán továbbra is Magyaror­szág miniszterelnöke marad. Hát ennyire kiveszett népünkből az önérzet, hogy ezt szó nélkül eltűri? ! Hát nem követel a magyar elégtételig czimerének, intézményeinek meggyalá­­zásáért? Hát az őserőből egy szikra­­ se maradt? Vagy megelégedünk azzal, hogy a miniszterelnök úr vizsgálatot rendel el? Hisz ezt a vizsgálatot a bán vezeti, annak minden szála az ő kezébe fut össze. A bán pedig tudott a zavargás előkészítéséről, talán elő is segítette, de mindenesetre örül neki. Hát ebben aztán megnyugodhatunk ? Nem lehet. A magyar közvélemény elégtételt sürget és követel. Aki bűnös, az la­­koljon. Ez nem az első tüntetés Zág­ Húsvéti se­rtés a legújabb mód szerint páczolva, dús választék* darabja 2 klgtól 8 kimig tlfállV .TálinCillál Kossut Lajos­ utcza. IvdljjIlditl­utluy VCtllVállal Telefonszám 171, (6­0.) W tro [F]

Next