Székelység, 1903. április-június (6. évfolyam, 74-147. szám)

1903-04-01 / 74. szám

Maros-Vásárhely, 1908. április 1 szereda. Székelység Énekli a dalkar. Beléptidij: Személyjegy­­ ára két korona, családjegy öt korona. Kez­dete este fél 8 órakor. — Szerencsétlenség. Városunk egy ismert és közszeretetben álló polgára, Widder Antal ma délutáni 1—2 óra között leánya lakásán pisztolyt fogott magára; a lövés eldördült, de szerencsére nem volt halálos s a gyorsan előhívott orvosi segítség megmentette az életnek. Szeren­csétlen tettének oka pillanatnyi idegzavar­ban keresendő. A részvét általános a ke­délyes öreg iránt. — Az utczaseprés mizériái. Többször tapasztaltuk, hogy az utczasep­­rést a város reggel 7—8 óra és délután 5—6 óra között végezteti, különösen a Fő­téren, éppen akkor, amidőn alkalmas lenne a közönségnek egy rövidke sétát a Főtéren megtenni. És nem elég, hogy ekkor van a seprés, hanem e mellett az előleges öntözés elhanyagolásával olyan port vernek fel, —, amit a napokban is tapasztaltunk — hogy teljes lehetetlen ott járni, sőt mi több, az egészségtelen por beszívásával még az egészség is veszélyeztetve van. Ajánlatos lenne, ha a rendőrség a közönség érdeké­ben úgy intézkedne, hogy az ilyen sepré­seket a hajnali órákban eszközöltetné.­­ A Marostordavármegyei Gazdasági Egylet ig. választmánya tegnap népes ülést tartott a Désy Zoltán, Szolnok-Doboka megye népszerű és nagy­­tudásu főispánja elnöklete alatt. Az ülésen jelen volt Sándor János főispán, székely kormánybiztos is. Az ig. választmány a ki­hirdetett titkári választás megejtésére folyó évi április hó 23-ik napját tűzte ki, a­mi­kor is titkos szavazás útján fog megej­­tetni a választás. A titkári állásra eddigelé három pályázó adta be kérését és pedig Szent­­királyi István, Sántha Albert és Horváth Ber­talan. A választás kimenetele iránt óriási ér­deklődés mutatkozik; a jelöltek érdekében a korteskedés széles mederben folyik, úgy hogy az egyletbe a napokban több, mint húsz tag iratkozott be, kiket vagy egyik, vagy a másik jelölt kapac­itást erre. Az ig. választmány egy bizottságot küldött ki ez ülésen, hogy a szőlő­minta-telepeken — a helyszínen — tartson vizsgálatot s an­nak eredményéről tegyen jelentést. E bi­zottság lesz hivatva arra is, hogy ellen­őrizze az ingyenesen kiosztott szőlővesszők mikénti felhasználását és azok kezelését. A bizottság elnöke : gróf Tolvalagi László tagjai: Sántha Albert és Szentkirályi István. — Élőkép Sepsiszentgyörgyön. A dr. Szentkereszty Béláné védnöksége alatt álló sepsiszentgyörgyi Vöröskereszt egylet I. évi április hó 13-án este hang­versenyt rendez, a­mely alkalommal be­mutatóra kerül a városunkban a múlt évben a Clotild leányárvaház javára rendezett estélyen oly szép sikerrel előadott „Angyal és ördög“ cz. melodramikus élőkép. Az ottani vörös­­kereszt egylet elnöksége a rendezésre Lányi László szolgabírót kérte fel, a­kinek a rendezés körüli elismert ügyessége és ta­pintatossága garanczia arra nézve, hogy az „Angyal és ördög“ bemutatásának sikere semmiben sem fog a múlt évben városunk­ban előadott élőkép szép sikere mögött ma­radni. — Dankó Pista meghalt. Dankó Pista, a magyar dalköszetet ki­rálya, vasárnap reggel meghalt. A so­vány, beesett mellű czigányfiú, akiben már éveken át csak a szíve, a nagy akaratereje, a szeretet tartotta a lel­ket, végre feladta a küzdelmet , az a nótafa, amelyik évek óta ontotta a ma­gyar dalokat, kiszáradt. Régóta be­tegeskedett. Tüdőbaj kínozta, mely ellen hiába küzdött. Wlassics Gyula kultuszminiszternek és b­óbarátjának , Pósa Lajosnak segítségével kétszer is lenn járt San­ Remoban, de sorvadó be­tegségéből nem tudott kilábalni. A nagy beteg ereje egyre fogyott é s jóllehet szerető hitvese, akivel 24 évig élt boldog házasságban s két orvosa önfeláldozóan ápolták — vasárnap d. e. 1. 10 órakor felesége és sógornője karjai közt csendesen elszenderült. Dankó Pista bizonyára a legterméke­nyebb és a legmagyarabb nótaköltő volt. Egész nagy csomó, szebbnél­­szebb dala maradt, amik átmentek egészen a nép ajkára. Csak egy pá­rat sorolunk fel közülök : Jaj annak jaj, aki szívből szeret. — Szőke kis­lány csitt, csitt, csitt. — Vásár­helyi sétatéren. —­ Busan szól a kecske­méti öreg templom nagy harangja. — Bort de Salamon. — Most van a nap lemenő­ben. — Eltörött a hegedűm. — Gyönge violának letörött az ága. — Parancsold meg a csillagnak. — Nem fúj a szél, nem forog a szélmalom. — Rám se nézett, mi­kor én őt megláttam. Beteg az én kis angyalom. De hisz száma sincs a sok nó­tának, ami az ő hegedűje alól zokogott elő s lett a nép kincse. — Most már az­tán, eltörött az a hegedű .... — A bila­ki lótelep veszedelme. Az „Erdélyi Gazda“ a következő figyelemre­méltó sorokat írja legutóbbi számában a bilaki telepről: Erdély legnagyobb lótenyésztő helyét komoly veszedelem érte, melyet ha rövidesen nem tudnak elhárítani, úgy a magyar államnak nagyon tekintélyes vagyona megy veszendőbe. Arról értesülünk ugyanis hogy a bilaki lótenyésztőtelepen kiütött a takonykor. Tizennégy nappal ezelőtt lépett fel a járvány és már eddig is néhány száz áldozata van. A betegségek felléptének ideje óta naponkint több lovat is agyonlőttek, hogy a járvány továbbterjedését meg­akadályozzák. Ezenkívül barakkokat állítot­tak fel, hogy az egészséges lovakat a betegtől elkülönítsék. Mindez intézkedések azonban alig hoznak kellő eredményt. A tele­pet a végpusztulás veszélye fenyegeti, sőt mint értesülünk ma már arra gondolnak, hogy az egész telepet felégetik. A veszély­ről a parancsnok értesítette fölöttes ható­ságát és azóta állandóan folyik az érint­kezés Budapest és Bilak között, de a jár­ványt mindezideig nem sikerült meggá­tolni. A milliónyi értékű lóállomány oda­vész és a bilaki telep, Erdély legnagyobb lótenyésztő telepe örökre megsemmisül. A járvány keletkezésének ok­írói különböző verziók keringenek, melyeket azonban e pillanatban nincs alkalmunk ellenőrizni. Beszélik, hogy lókereskedőktől vásárolt be­teg lovak terjesztették el a járványt. A vizsgálat lesz hivatva kideríteni, hogy e hir mennyiben felel meg a valóságnak. A Húsvétra öntözni való illat­szerek és fecskendezők, valamint minden toillette, pipere áru különlegessé­gek, úgymint: szeplő elleni arcz- és kézfi­­nomító krémek és vizek. Púderek, szappa­nok, korpa- és hajhullás elleni fej­mosók. Bajuszápolók, fogtisztító vizek, porok, pasz­ták, krémek és kefék. Fésűk- és kefeáruk. Hajfestékek, hajszínhelyreállítók, melyek az őszülő hajnak eredeti színét visszaadják. Férfi- és nő óvszerek stb. stb. megérkeztek friss és eredeti minőségben, a legolcsóbb árban s a legnagyobb választékban kapha­tók BENŐ B. R. illatszer specziálistánál, Főtér, Pap palota. 6—12 88 CSARNOK. Castillac tornya. —• Ezzel a fogadósnő felé fordult, ki még nem tért magához meglepetéséből s kér­dezte tőle, ha hallott-e valamit Castillac kastélyról s egy „noble“ kisasszonyról, ki ott lakik. Az anyóka néhány pillanatnyi gondol­kozás után — együgyűen azt felelte, hogy a — Castillac nevet most hallja először. — János ezen rémitőn megboszan­­kodott. — Ilyenek ezek mind ! kiáltott fel inge­rülten, gyakran azt hittem, hogy ezek a szatócsok és napszámosak megdöbbennek, ha csak kimondom is nevemet, s ime még csak nem is ismernek, így voltam a matró­zokkal is. Egyébiránt nekik igazuk volt, mi­után nem e megyéből valók, de hogy itt kell ilyet hallanom két három lépésnyire őseim hajlékától, kik oly hírrel és hatalommal uralkodtak. . . — János öcsém, válaszolt Hector, mé­lyen sóhajtva, látom, hogy mint én, te sem találtad mindig azt a tiszteletet és becsülést, melynek rangunkkal együtt kellene járni. — De ne töljü­k itt azzal az időit, hogy töké­letlenül panaszkodjunk, vegyünk inkább hirtelenében magunkhoz egy kis tápszert, miután úgyis még éjfél előtt Castillacon akarunk lenni. Addig is reményljük, hogy nővérünket jó egészségben találandjuk, és hogy az ősi torony vitézül ellenállott a fö­­venytorlatnak, mint ellenszegült egykor az ellenségnek. Igaza van uram! s ha történt is benne némi kár távollétünk alatt, végre itt vagyunk hogy kijavíttassuk. Igen, igen János azért vagyunk itt, s te kétségkívül nem felejtkeztél meg tervünkről, bármily elégtelennek tűnjék is fel ma e terv én előttem. A fogadósnénak Hector parancsot adott, hogy szobájában terítsen, kényelmesebben lehetvén ott csevegni, mint a közös ivóte­remben. Az öreg anyó annyival buzgóbban engedelmeskedett, mivel a pecsenye kétszer is meg volt fizetve. (Folyt kör.) 3-ik oldal.

Next