Székelység, 1904. április-június (7. évfolyam, 75-147. szám)

1904-04-01 / 75. szám

VII. évfolyam. Előfizetési dij helyben Kirósz évra 10 kor. — fill. Egy hóra — , 90 , Egy hétre — » 20 , Vidékre postai szétküldéssel Egész évre , Kól évra . Negyedévre Egy hóra Egyes szám 14 kor. „ 50 „ 50 19090 Maros-Vás­árhely, 1904. április 1. péntek. Kiadja a m.-vásárhelyi függ és 48-as párt tárap­ításával „SZÉKELYSÉG“ lapkiadóvall Szerkesztőség Főtér 7. sz. hová a lap szelle­mi részét érintő közlemény­ek kül­dendők. ■7T* Kiadóhivatal Főtér 7. szám -7|* Szerkesztőség telefonja 101. Kiadóhivatal telefonja 101­4 fillér-FOUTI­KAI TV APIIL­A­F, A legújabb törvénysértés. Uj törvénysértésre van kilátás a Tisza kormánya részéről. És ezt a kilátásba helyezett törvénysértést Tisza hívei már is mint Tisza legújabb vív­mányát kürtölik, hogy ezzel jó eleve előkészítsék az ellenzéket a törvény­­sértéshez. Ez a törvénysértés pedig az akar lenni, hogy a kiegyezést életbe léptes­sék nálunk Magyarországon akkor is, ha az osztrák parlament a kiegyezést meg nem szavazza. A császár a magyar parlament által elfogadott ki­egyezést a 14. §. alapján akarja Ausztriára mintegy reá oktrojálni. Ez­zel egy fontos törvényen üt Tisza rész. Azon ugyanis, amely elrendeli, hogy a kiegyezés csak akkor léphet életbe, ha azt az osztrákok is parlamentáris úton fogadják el. És minő ravasz diplomáciával akar­ják e törvénysértést elfogadhatóvá tenni, mily okoskodással akarják az ezen törvénysértés ellen emelkedő han­gokat már előre is elhallgattatni. Tisza hívei így okoskodnak. A 14. §. ellen való állásfoglalás egészen jogosult lesz nemcsak az el­lenzék, hanem olyan kormánypárti po­litikusok részéről is, kik a formára is adnak, még­pedig sokat.­­Tehát merő formasértés a törvény intézkedéseinek merész lábbal tiprása.) Kétségtelenül kellemetlen helyzet megszavazni, de még inkább javasolni oly kiegyezés törvénybe igtatását, mely Ausztriában úgyszólván reá oktrojáltatik a nem­zetre. A magyar politikusok azonban, bár nehéz szívvel, de végre bele fog­nak nyugodni, mert azt a biztosítékot fogják nyerni, hogy a megkötendő ki­egyezés lejárta után senki sem fogja tőlük követelni, hogy a gazdasági vi­szonyt Ausztriával a közös vámterület alapján rendezzék.________________ Íme, olyan ígéret ez, melynek hitelt senki sem ad, különösen ma már, mi­kor a katonai engedményekre vonat­kozó nagyhangú ígéretek a minimumra redukálódtak. Az a Bécs, mely a ki­egyezéshez az úgynevezett Monarchia egysége miatt ragaszkodik, soha­­sem lesz olyan kedvében, hogy az osztrákok vonakodása miatt a vám­közösséget, a birodalmi egységnek e bántó tanúbi­zonyságát megszüntesse. Hiszen ha most a 14. §. alapján létre­hozható lesz az egység, s ebbe a magyar par­lament belenyugszik, úgy ezt Bécs csak precedensnek fogja tekinteni és pedig olyannak, mely jellegénél fogva is nagyon alkalmas a külföld előtt be­bizonyítani, hogy a császári cím fel­vételekor kontemplált egységes mo­narchia eszméje mindinkább közeledik megvalósulás felé. És a mostani pro­­cedurát meg fogja ismételni. Ez a helyes következtetés, nem pe­dig az, melyet a Tisza kormány hívei vonnak le minden alap nélkül, hogy ugyanis jövőre senki sem követeli a magyar parlament egyetlen tagjától, hogy Ausztriával a közös vámterület alapján rendezzék a kiegyezést Hiszen már a mostani állapotok is tűrhetetlenek. A gazdasági közösség­nek királyi leiratokkal való rendezése már­is úgy néz ki, mintha ezt usussá akarnák tenni. Bécsben szinte örülnek ennek, s a kedvező alkalmat bizonyára fel fogják használni ezen utus szente­sítésére. Különös, hogy erre a körül­ményre a parlamenti ellenzéknek egyet­len tagja sem utalt. Pedig bizony, ha megtennék, üdvös munkát végeznének. Egyelőre azonban sokkal fontosabb ennél az, hogy a magyar nemzet jo­gaiért küzdő politikusok ne engedjék érvényre emeltetni azt a nálunk eset­leg megszavazott kiegyezést, melyet Ausztria parlamentje el nem fogad, hanem a 14 §-sal oktrojálnak az osztrák örököstartományokra. Annak, hogy a két állam között a kiegyezés létre nem jöhet nem az a következ­ménye, hogy a kiegyezést törvénysér­tések révén létesítsék, hanem igenis az, hogy a kiegyezés megszüntettessék és adassák meg a nép akaratának meg­felelően mindkét államnak a gazdasági önállóság.­­ Az, a­ki az ország közgazdasági függetlenségét, közgazdasági önállósá­gát és ezzel az ország javát akarja, csak így gondolkodhatik. Minden más okoskodás, az adott körülmények kö­zött az ország önállósága ellen törekvő szofizma. Az erdélyrészi pénzintézetek. is. Az Albináról már nyilvánvaló lett, hogy az erdélyi román középbirtokosság megala­pításán is fáradozik — kitartóan, mi célból jelzálogkölcsöneit előszeretettel nyújtja a magyar kézben levő birtokokra. Ezenfelül pedig céltudatosan áldoz ipari célokra oly­­formán, hogy román ifjakat képeztet ki ipari pályákra — tiszta magyar vidékeken — kiket aztán önálló üzletnyitáskor is nem­csak hitellel, de segélylyel is támogat. Ha még figyelemre méltatjuk azt a kö­rülményt is, hogy ezen nemzetiségi pénz­intézetek nagy adományait a fajmagyar közönség adja össze — elszorulhat minden jóérzésű magyar ember keble. A szász és oláh pénzintézetek jelzálog kölcsönei csaknem kizárólag magyar birto­kokat terhelnek. A Magyar Gazdák Szem­léje februári füzetéből értesülünk, hogy az erdélyi szász pénzintézeteknek már Debre­cenben is van áthelyezve jelzálog kölcsö­­nük. Azonban legnagyobb mértékben üzlet­körük a nemzetiségi pénzintézeteknek a Székelyföldre terjed ki. Csak Udvarhely­­megyét, a legszegényebb székely megyét, ha tekintjük, ott az utolsó tizenkét év alatt 2.110.476 koronával terhelték meg a szász és oláh bankok a „magyar“ földet, mely összegből esik az Albinára 226 ezer, a nagyszebeni általános szász takarékpénz­tárra 835 ezer, a segesvári jelzálog bankra 642 ezer korona stb. Jellemző aztán az erdélyi viszonyokra az, hogy észrevétlenül kerülnek a magyar kö­zépbirtokok idegen kézre a bankok támo­gatásával, sőt a közvállalatoktól újabban a magyar vállalkozók mind gyakrabban esnek •Vá­saros-Vásárh­elyi ipari Hitelszmitnet mint az Országos KSzuti­­alsziftazet Tatra. Irodája és üzlethelyiségei: Maros-Vásárhelyt,Főtér mészárosok udvarán. — Telefon 149. szám. (66) Czipész ipari szakcsoportja. Állandóan nagy raktárt tart kész férfi, női, valamint gyermek-czipőkből, melyek úgy a kiál­lítás, valamint olcsóság tekintetében minden külföldi gyártmányt fölülmúlnak. — Megrendelésre készít legrövidebb idő alatt elsőrangú erők által olcsó árban kitűnő anyagból bármilyen e szakmába vágó fűzős, gombos, czugos, férfi, női és gyermekczipőket, úri lovagló csizmákat stb. Szakcsoportunk az 1903. évi debreczeni orsz. czipészkiállításon aranyéremmel lett kitüntetve.

Next