Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)

1895-01-06 / 2. szám

Előfizetési dijak: Egész évi-e 4 frt Fél évre 2 fit. Negyed évre 1 frt. Egy példány ára 8 kr. Papoknak és tanítóknak egész évre 3 frt — Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz (Betegli Pál könyvnyomdája) intézendők Megjelenik heten kint egyszer: vasárnap. Felelős szerkesztő: Fömnnkatárs: Dr Vajda Emil. Pogány Kornél. Társszerkt, 'Ztök: Kénosy Béla. Solymossi Endre. Embery Árpád. A lap szellemi részét illető közlemények a főszerkesztőhez in­tézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetmények olcsó árszabály szerint számíttatnak — Egyes példányok kap­hatók Gál János dohánytőzsdéjében Kyilttér petit sora 15 kr. Bélyeg-díj külön 30 kr. Fölhívás előfizetésre A meleg fogadtatás, a melyben a »Székely- Udvarhely« mutatványszáma részesült, az üd­vözletek. melyek megjelenését követték, mu­tatják, hogy hézagot pótol s általános- óhajt elégít ki. Minden kezdet nehéz s küzdelmes, de biztat a reménység, hogy a közönség igaz törekvésünkben támogat s lehetővé teszi ér­deklődésével, hogy a Székelyföld anyaváro­sának egyetlen lapja fennálljon. A munkatársak jeles gárdája újólag sza­porodott s e tekintetben oly szellemi munká­sokkal dicsekedhetünk, mint kevés vidéki lap. Teljes erőnkből azon leszünk, hogy lapunk nemes hivatásának minél inkább megfelel­hessen. . A „Székely-Udvarhely“ előfizetési ám: Egy évre .......................................4 frt. Fél évre ......................................2 frt. Negyedévre .................................1 frt. Papoknak, községeknek s tanítóknak egy évre csak 3 frt. A kiadóhivatal. Visszhang1 a zászlóbontásra *) Szőkely-Udvarhely, 1804. decz, 26. Tisztelt uram! »Krisztus urunk áldott születése napján«, a békesség és a szeretet magasztos ünnepén *) Ez érdekes ozikkre, melyet egyik érdemes munkatár­sunk irt csak annyi a megjegyzésünk, hogy egyetértünk az Író­val minden tekintetben s biztosíthatjuk, hogy kitűzött czélunk- töl egy perezre sem tántorodunk el. Lapunk iránt tanúsított jóakaratát, pedig jövőre is kérjük. Szerk. megszületett a »Székely-Udvarhely« is és mi székely atyafiak lelki örömmel s nagy gyö­nyörűséggel tekintettünk arra a várva-várt és végre-valahára kibontott székely zászlóra, melyen a béke, szeretet és egyetértés magasztos jelszavai tündökölnek. Szokatlanul jő, de még is jól esik látni, hogy immár a harcz véres zászlója helyett valaki a béke fehér lobogóját is kezébe veszi és meglengeti. Jól esik, hogy valaki „jó szóval és becsüle­tes szándékkal“ jő felénk! És megállva még egy pillanatig az ádáz testvéri harcz omladékain, a hosszú és áldás- lalan személyes torzsalkodás szétomlottdiile- dékei felett, tekintetünket a múlt homályos fellegeiről azon szebb jövő bűbájos képére vetjük, mely felé a zászlóbontás irányul, s mely lelkünk előtt lerajzolódik. Bár csak az az ábrándkép is megvaló­sulna! Ez volna lelkűnknek leghőbb óhajtása! lm tehát megérkezett a béke galambja; feltűnt a testvéri szeretet és egyetértés bizto­san czélhoz vezérlő csillaga. A biztató jelszó megadva, csak kö­vetni kell! A harczi riadót a béke szelíd és édesen összolvadó melodikus hangjai vallották fel, mély hangokat követve, a polgárosodás és a művelődés kies, áldásdus mezejére jutunk. A székely vér nem fajult, el, ha kell, honért, királyért drága bért: szivet, életet áldoz. Ám az idő megváltozott és változni kel­lett a fegyvereknek is. De mi kész szivvel és rendíthetetlen bá­torsággal ragadjuk meg azokat a fegyvereket is, a melyeket a XIX. század végén a béke és a tudományos haladás, a művelődés nyújtanak. Fajunk vívni fog ezekkel a fegyverekkel is. Mi híven fogunk küzdeni minden szépért, jóért, a békés fejlődés, a testvéri szeretet és egyetértés kitűzött jelvénye alatt... ha lesz­nek hü vezéreink! Hisszük, hogy a »Székely-Udvarhely «-nek is legnemesebb törekvése leend helyet fog­lalni a vezérkar tagjainak díszes sorában. Éppen azért kész szívvel üdvözöljük s a közharezosok sorába belépünk mindnyájan. Vezérkarunk legilletékesebb főnökei: fő- és alispánunk — mint Kasztor és Pollux — ifjú erővel, nemes elszántsággal, lelkesedéssel és önzetlen hazafiassággal állottak közügyeink élére. Vajha sikerülne nekik is a kalózoktól megszabadítani a mi Archipeltagusunkat! Ök mindketten a vérünkből valók, a mi feleink, kik a szabadság emlőiből táplálkoztak és Hargita túlsó meg innenső lábánál a sza­badság levegőjét szívták be! Ismerjük őket, hiszen a mi szemeink előtt nőttek, nem pedig emelkedtek nagyra; tudjuk, hogy nemesen érző szív dobog keb­leikben és szebb törekvéseiket még abból a korból ismerjük, mikor a lélek önként nyilat­kozik meg. Ök emeljék hát magasra és vigyék előttünk azt a lobogót, melyet most a »Székely- Udvarhely« kitűzött. És legyenek meggyő­ződve a felől, hogy vármegyénk minden igaz fia és székely anyavárosunk hü és becsületes TÁRGZA. A székely dalosok h о /.*) Latban élünk, dalért halunk, Ezzel sírunk és tombolunk; Dalban van az érzés árja, Mely a szivet általjárja. A csecsemő dalra hallgat, Dal lelkesíti az ifjat; Dal hevít a szépere, nagyra. Minden reményünk sugara. Csatamezőn ez lelkesít, S győzelemre jutni segít; S ha megszűnik földi élet, Ez hangzik el sírunk felett. Magyar dalnak nincs is párja Szépsége szól hét országra; Mindenütt, a hol megfordul, Győzelmet arat s nem koldul. Székely ifjak, dal bajnoki! Egy vitéz nép hős utódi; Budvár tövéről keltetek S ajkatokról szólt az ének. Magyar hazánk fővárosa Gyönyörködött dalotokba ; Sőt a magyar büszkesége, Fiume is kitüntete. Szereztetek dicsőséget, Székely névnek becsületet; Találtatok rokonszivre. S lelkesült Adria gyöngye. Föl a zászlót hát magasra, Dal a szívnék a virágja *) Szavalta Benedek Béláné úrasszony a dalegylet ka rácsonyi estélyén. 4 Zászlótok is büszkén lengjen Ajkatok magyar dalt zengjen. Mert nem a faj, nem a nyelv az, A mely иду egymáshoz forraszt, Az érzések igaz heve Mindenütt ez lelkesite. Törjön a dal csak előre S dobogjon a székely szive; Mert mig e kettő meglészrn, Nem féltelek magyar népem. Dr Vajda Emil. A nőkről a nőknek. Irta: B. „Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat.“ Koszorús költőnk eme sokatmondó és gyö­nyörű szavaival kezdem meg czikkelyemet, a mely- ! nek tárgyát a magyar nők képezik. Látszólagosan képtelenség, hogy a férfit erőssé: a gyöngébb ter- I mészetü nő teszi; de a mindennapos élet bizonyitja j ezt és kénytelenek vagyunk bevallani, hogy eme J állítás helyes. Épen igy keit beismernünk azt is, j hogy habár legnagyobb mértékben tiltakozunk eme j állítás ellen: a legtöbb férj papucshős, vagy többé- j kevésbé minden férj ez alatt görnyed. De nem kell ezért magunkat nagyon szégvel- nünk, mert hiszen a történetem bizonyitja, hogy a | legkitűnőbb és a hazának legnagyobb szolgálatokat, tevő férfiak, sőt a nemzetek sorsát intéző királyok f is, nejeik befolyása alatt állottak. Pl. Gyejcsa fejedelmünknek szép és erőteljes j neje, Adelheid, ki férjével versenyt lovagolt, vadá- J szott, poharozott, nagy hatást gyakorolt, a különben j i alattvalói iránt szigorú, sőt néha kegyetlen fejede- j lemre: ő lett az uralkodó mindenben, mi férje j hatalomkörébe esett. I. v. Szent-Istvánt szinte neje, ! Gizella befolyásolta, mit az bizonyít leginkább, hogy j midőn egyetlen fiuk Imre meghalt, kedvenezét Ur- ! seoló Otto, velenczei herczeg, fiát Pétert akarván 1 minden áron a magyar trónra juttatni, akkor Gizella Vazult, férjének unokaöcscsét, kit mivel Péter fölemelésében a vérszerződés megszegését látta, a trónra jelölt volt, megnyomorította és a megfélem­lített királyt rávette, hogy kedvenezét, fogadja el trónutódul. Már ez a két példa is eléggé vigasztal­hat bennünket férjeket, de ha meggondoljuk azt, hogy Hunyady Mátyás, az a nagy király és igazságos melléknévvel megtisztelt fejedelem is nejének Beatrixnak papucsa alatt görnyedt, akkor többé nem is szégyenelhetjük magunkat, hogy mi az úgy­nevezett erős nem, nejeink alattvalói vagyunk. Számtalan példát hozhatnék még fel a törté­nelemből ennek a bizonyítására, de úgy vélem, az említett három is elegendő fenti állitásom megerő­sítésére. A tapasztalat bizonyitja azt is, hogy a nőknek döntő befolyásuk van a férfiak egész életfolyamára nézve. A gyámoltalan kis csecsemőt az ölelő anyai karok vezetik be az életbe s védik meg számtalan veszélytől. A gyermek első kiképeztetését, erkölcsi, szellemi, vallási neveltetését, a mi egész életére kihat, az anyjától nyeri. Ha férfikort ér, nyitva áll előtte az élet, a mely ifjúkori ábrándozás szem­üvegén nézve, rózsákkal behintett ösvénynek lát­szik, valóságban pedig rögökkel van az beszórva s a rajta haladó lépten-nyomon megbotlik és tüskére hág. De mind ennek daczára sokkal nagyobb kedvvel és kitartással küzd meg az ádáz sorssal az olyan férfi, ki magának életczélul egy kedves ideált tűzött ki és a kinek elnyeréséért bármilyen áldozatra kész; mert annak a bírása feledteti véle a kiállott szenvedéseket. Ha ideálját nőül vette, akkor már élte hajója boldog révbe evezett, mert szerető neje osztozik örömében és bujában; s ha mindnyájunk közös végzete, a halál eljő érte, akkor is a bű nő fogja be szemeit s a haldoklónak utolsó pillantása azon szeretett lényen törik meg, ki életének földi angyala volt. Miután jelenleg nem czélom fölemlíteni azon különbséget, mely a férfi és nő között létezik, sem pedig azon főbb vonásokat, melyek a nőt leginkább XjcLpTj-nlc mai szármáihoz féliv mellélilet van csatolva

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék