Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)

1895-06-02 / 23. szám

23. szám. SZÉKELY-UDVARHELY. _L. 1LUI1 102. oldal. Budapesti levél. Budapest, 1896. május 28. Annyira szokatlan nálunk, hogy május hava igazán szép, hogy a majálisokat rendesen június­ban tartják meg. Csak a teknikus majális kivé­tel, mely az idén is szépen sikerült. Különben ha tánczmulatságról akarnék beszámolni, minden hó­napban megtehetnék, annyira nincsen időhöz kötve e férfinak, nőnek egyaránt kedves szórako­zás. Csak talán szegény kőbányáiknak ment el a kedvük a mulatozástól, annyira disznóvilág van most arra­felé. Az azonban körülbelül be van bi­zonyítva, hogy sör még több foly Kőbányán be­­felejtőül. Folynak a tárgyalások s tanácskozá­sok, hogy a disznóvészt megszüntessék, sőt már interpelláczió tárgya is lett a képviselőházban, de így sajnos nem igen remélhetjük, hogy egy­hamar túl leszünk rajta. Bezzeg hozzáfogtak a kis lutri megszünte­­téséhez, a­mi szintén nagy nehézségekbe fog üt­közni ; de semmi esetre sem fogja elejét venni a játékszenvedélynek, mert koc­káztatni mindig szerettek az emberek, s hogy messzebb ne men­jek, Ézsau is eljátszotta örökségét s a Vörösmarty „kis gyermeke“ is eljátszotta már kis játékait. Hát még­sem leszünk zsidókká, pedig már azt hittük, hogy tömegesen fognak végbemenni az elkereszténytelenedések. (így kellene csinálni az új műszavakat, hogy rövidek, szépek a köny­­nyen érthetők legyenek). S különös idők jele, hogy mikor nálunk a szabad vallásgyakorlat tár­gyalásakor nem fogadják el a zsidó vallásra át­térés czikkelyét, ugyanakkor polgármesterének választja a zsidógyűlölő Lutengert. Ez a szom­széd azonban úgy látszik, nemcsak a zsidókat gyűlöli, hanem bennünket magyarokat is egy kalap alá vonna velük, mert nem a legépüle­tesebben nyilatkozik­­rólunk. Kenyéririgység, semmi más, hiszen most divat irigyelni a ma­gyart politikai sikerét. Lám a hadügyminisz­ter is kedvez nekünk, mert elrendelte, hogy a hivatalos átiratokban a magyar hatóságok­nak meg kell adni a helyes czímet s a helynevek­nél is a magyar elnevezést kell használni. Megha­tó véletlen, hogy mindig a delegácziós ülések előtt érvényesülnek jogaink és kiváltságaink ily sze­retetreméltó módon, mert hogy ilyen vívmányokat s holmi „és­“t elérjünk, mit törődünk azzal a ron­gyos néhány millió többlettel, a­mit békeóvó had­ügyminiszterünk ügyes módon megszerez tőlünk. Goluc­ovszky gróf is ki fog eszközölni sok min­dent, de ehhez nem is kellett ilyen diplomata, csak az volt a ló, hogy Kálnokyval ne találkozzunk többet. Az igaz, hogy elszéleskedte a dolgot, de a ló is botlik. Szeless ügyesebben csinálta: először nem fogták el, azután elfogták, de megint szaba­don bocsátották. Az »Olvasd«-ban meg Írja a vil­lámló czikkeket a toborzza magának az olva­sókat. Az ezredéves kiállításra már jósolgatnak. Másfélmillióval több látogatót remélnek s aligha csalódnak, mert igen szépnek ígérkezik az egész. Remélem, lesz szerencsém ez időre a Szerkesztő úrhoz, hogy hiányos ne legyen a kiállít­ás. Addig is minden jót kívánva a t. Szerkesztő úrnak kész hive: —h —a. KÜLÖNFÉLÉK. — Lapunk mai számához külön mellékletül csatoljuk az Emke jubiláris közgyűlése alkalmá­ból városunkba érkezett fővárosi és vidéki ven­dégek névsorát. A díszes névsort, melyben ott szerepel az ország politikai írói és társadalmi vi­lágának szine-java, négy csoportba osztottuk, hogy olvasóink rajta könnyen eligazodjanak. A csoportok czimei a következők: I. Vendégek a fő­városból. II. Vendégek Kolozsvárról. III. Az F. M . K. E., D. K. M. E. képviselői s az Emke fiókválasztmányainak kiküldött képviselői. A mel­lékletet, melyet munkatársunk Rózsa G. dr szer­kesztett nagy lelkiismeretességgel, kívánatra díj­talanul bocsátja Udvarhely város rendelkezésére a rendezőség. — Küry Klára, a népszínház bájos művész­nője, a s­övetkező levelet intézte Ugron János al­ispánhoz, a 100 as bizottság elnökéhez: Nagysá­gos uram ! A legnagyobb sajnálattal hallottam, hogy mialatt én három fontos dologban el voltam utazva, a lakásomon keresett és én ennek folytán nem részesülhettem azon szerencsében, hogy nálam tisztelhessem. Hogy idáig adós maradtam a felelettel, az Emke ügyet illetőleg, a­mely Nagy­ságodat hozzám vezette, annak oka, hogy az igaz­gatóm, a sok betegeskedés miatt, nem tudott mindez ideig határozott műsort csinálni a jövő hónap elejére. Azt azonban végre tudtomra adta, h°gy olyan messzire, mint Székely-Udvarhely, a jelen körülmények közt, el nem engedhet. Blaháné már nem játszik 1 - Lel, Hegyi pedig mindig gyön­gélkedő. Okait méltányolni kellvén, a legnagyobb sajnálattal kell lemondanom arról a gyönyörűség­ről, hogy Erdélyt és az általam annyira szeretett erdélyieket ez esetben viszont lássam. Remélem azonban, hogy az Emke a jövőben sem fog rólam megfeledkezni és megtisztel újra szives felszólí­tásával, a melynek én mindig kész örömmel tettem és teszek ezentul is eleget. — A legmélyebb tisz­telettel maradtam Nagyságodnak kész hive Budapest, 1895. május 2­­. Küry Klára. — Ábrányi Emil koszorús költőnk a követ­kező levelet intézte lapunk egyik munkatársához, ki felkérte őt, hogy nejét, Ábrányiné Wein Margit úrnőt, a m. kir. opera ünnpelt művésznőjét nyerje meg a díszhangversenyen való közreműködésre . Tisztelt Rózsa Géza úr! „Sajnálattal kell értesítenem, hogy feleségem éppen abban az idő­pontban (június 1 én) máshol lesz elfoglalva és így az Emke székelyudvarhelyi hangversenyén nem vehet részt. Őszinte tisztelettel üdvözli híve Ábrányi Emil.“ — Evva Lajos, a népszínház igazgatója la­punk zártakor a következő táviratot intézte dr Vajda Emilhez, a hangverseny rendező bizottság elnökéhez: Őszinte sajnálatomra nem tudom Tol­­lagit kiszabadítani a műsorból. Evva.“ — Dr Sziklay János, a hírneves fővárosi író az Otthon titkára, táviratilag tudatta a 100-as rendező bizottsággal, hogy szívesen olvas fel egy rövid kis csevegést a jun. 4-iki hangversenyen. A felolvasás czime »Székely vér“. — A jubileum és a fővárosi sajtó. Az ünnepsé­gek iránt a fővárosi sajtó még az Emkével is szokatlan érdeklődéssel viseltetik. Az összes te­­kitélyes politikai lapok és folyóiratok külön­­külön tudósítókkal képviseltették magukat­­míg az általános hírszolgálatot a Magyar Táv­irati Iroda teljesíti. A napilapok közül képviselve lesznek: Budapesti Hírlap maga a felelős szer­kesztő Rákosi Jenő által, »Magyar Hírlap« Hor­váth Gyula főszerkesztő és Rózsa Miklós bel­­munkatárs által, Pesti Napló Őszy Kornél, „Ma­gyar Újság és »Magyar Estilap« Szeredai Leo, „Fővárosi Lapok“ Porzsolt Kálmán, „Magyar­­ország“ Bartha Miklós, »Nemzeti Újság« Bede Jób, az »Egyetértés« dr Sziklay János és Szath­­m­áry Mór által. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a megyei sajtó képviselői teljes számban kirukkol­nak az ünnepségre, azt hisszük, bátran kijelent­hetjük, hogy a zsurnalisztika fényes gárdát küld városunkba az Emke szolgálatára. — Emlék.l ap. Az Emkének Székely-Udvar­helyt jan. 4-én ,ar­tandó jubiláris díszközgyűlése alkalmából dr. Vajda Emil tanár szerkesztésében gazdag, előkelő tartalmú s rendkívüli díszes ki­állítású emlékalbum jelent meg. Számos notabili­­tás, írók, írónők aphorismái, apróbb költeményei, emléksorai teszik érdekessé és változatossá a 12­ évre terjedő albumot. Az itt következő fényes névsor és tartalom fogalmat adhat a kötet becsé­ről. Előszó, irta dr. Vajda Emil. Isten hozott, köl­temény, Tarcsafalvi Alberttól. Fohász, E. Kovács Gyulától. Kun Kocsárd gróf. Költemény, irta Merza Gyula. Levél és emléksor, Ruttkay Kossuth Lujzától. Emléksorok, Kossuth Ferencztől, gróf Bethlen Gábortól, Lönhart Ferencz erdélyi püs­pöktől, Mikó Árpád Udvarhely­ vármegye főispán­jától, Ugrón János alispántól, Török Albert ny. főispántól. Hosszabb és rövidebb aphorismákat írtak: Jung-Cseke Lajos apát-plébános, Bonis István, Biró Béla, Sándor József, az Emke al­­elnök-főtitkára, dr László Mihály országgy. kép­viselő, Horváth László, Finály Henrik, Bedő Fe­rencz, Sándor Mó­zes tanfelügyelő, Ferenczi Zoltán egyetemi tanár, Ugrón István, dr Farnos Dezső, Soó Gáspár Hory Béla, Téglás Gáb­or, dr Soly­­mossy Lajos, dr Feilitzsch Arthur, Ruszkó Ist­ván, Gönczi István, Biró Pál, Jakab Elek, Boros György, Derzsi József, Borbély György, dr Jan­­csó Benedek, Szalai Imre országgy. képviselő, Bőd Károly, Csebi Pogány Kornél, dr Székely István, Réthi Lajos, Végh Mihály, dr Báttaszéki Lajos, dr Hankó Domokos, Radnóti Dezső, Mé­száros Lajos, Kászonfeluszi Veres Dezső, dr Oláh Béla. Költeményeket írtak : Ábrányi Emil, Heltai Jenő, Rózsa Miklós, Török Bódog, Zsoldos László, Bethlen Oszkár, Rózsa Géza, Embery Árpád, He­gedűs István, Kun István gr., Patyi István, Sza­­bolcska Mihály, Radó Antal. Az író- és művész­világot a következő nevek képviselik: Bársony István, Bodnár Zsigmond, Bródy Ernő, Gelléri Mór, id. Ábrányi Kornél, Hindy Árpád, Zempléni P. Gyula, Palágyi Menyhért, Gárdonyi Géza, Márkus Miksa, Lovick Károly, Sajó Aladár, He­vesi Sándor, Kabos Ede, Sziklay János, Ignotus Szomaházi István, Székely Áron, stb. Íme azon hölgyek névsora, kik az emléklap fényét emelték becses emléksorokkal: Mikó Árpádné, Ugrón Já­­nosné, dr Gamera Oscarné, Semsey Mariska, Ruszkó Istvánné, Weinberger Fanni, Hindy Er­zsiké, dr Lengyel Árpádné, Hory Béláné, dr Sza­­bady Ferenczné, özv. Fejérváry Lajosné, Hegyesi Dömötörffy Györgyné, Borbély Pólika , Bordy Ida, Madarász Veronika, Harmath Lujza. Az em­lék-albumba van még néhány nagyobb terjedelmű szépirodalmi és közérdekű közlemény. Id. Daniel Gábor: Visszaemlékezés. Dr Vajda Emil: Székely- Udvarhely város közoktatási, közművelődési in­tézetei és egyletei. (Nagybecsű monumentum a székely főváros culturhistoriájához). Terpsic­ore : Levél Carneval herczeghez. (Az 1895. évi farsangi tánczvigalmak leírása az­ vigalmakban résztvett hölgyek teljes névsorával). Koós Ferencz kir. ta­nácsos Két vár, elbeszélés. Dr Vajda Emil Kossuth a székelyekről. Molnár Károly, az Emkőnek Sz.­­Udvarhelyt tartott közgyűlése alkalmából Az Eke által rendezett kirándulások leírása. Az emléklap fűzött példányai, melyek különböző szinü ízléses czimlappal jelentek meg: 1—1 frtba kerülnek a színes vászonba kötött példányokat az Emke czi­­mere díszíti s áruk 2 írt. A tiszta jövedelem egy része az Emke javára fordittatik, már ez okból is az Emléklap felkarolását és terjesztését a leg­melegebben ajánljuk az egész magyar közön­ségnek, elsősorban Udvarhelymegye- s Erdély közönségének szives figyelmébe. — Ünnepi szónokok. Immár véglegesen meg van állapítva az ünnepi szónokok névsora és a szónokok sorrendje. Ugrón János alispán Seges­­várott a megye határán fogja a vendégeket üd­vözölni. Mikó Árpád főispán, mint az Emke ud­varhely megyei választmányának elnöke, a vá­lasztmány nevében a pályaudvaron, Sebesi Ákos pedig Udverhely város nevében a diadalkapunál tartanak üdvözlő szónoklatokat. Az utolsó üd­v­­vözlő beszéd és a válasz elhangzása után meg­kezdődik a bevonulás. — A bevonulás. Lapunk olvasóinak tájékoz­tat­ásául itt közöljük a jun. - án d. u. 3 órakor tör­ténendő bevonulás tervét. Több, mint 10 négyes és 40 kettős fogatból fog állani a díszes menet, mely a pályaudvarból kiindulva, zeneszó­s ban­­dériumkiséret mellett fog a Bethlen-utczán, Fő­téren s a Kossuth-utczán végig vonulni, minek megtörténte után vendégeink a nekik felajánlott szállásokra hajtatnak. — Négyes fogatok 1-10-ik számig: 1 fő kocsi: gróf Bethlen Gábor és Mikó Árpád ; 2. Berzeviczy Albert és Ugrón János ; 3. gróf Apponyi Albert és Ugrón Zoltán ; 4. gróf Kornis Viktor és Ugrón István; 5. Hoitsy Pál és Bartha Miklós; 6. Dr. Gyürky Géza és Dr. Craus István; 7. Barcsay Kálmán és ifj. Dr. Dániel Gá­bor ; 8. Rákosi Jenő és Pázmándy Dénes; 9. gróf Battyány Tivadar és Dr. Török Albert; 10. Hor­váth Gyula és Novák Ferencz. — 11. kocsi : Man­­musits Lázár és neje; 12. Derválits család; 13. Ábrányi Emil és Sándor József; 14. Szappa­­nyos Lászlóné és Fellegi Ottóné; 15. Vojnica

Next