Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1913
Dr. 5olymos5y Lajos. Dr. Solymossy Lajos, az intézet volt kiváló igazgatója nyugalomba vonulásával 37 éves tanári működést fejezett be. Mint egészséges, erőteljes, munkabíró ember ment nyugalomba s igy megadatott neki az a tanár számára oly ritkán nyiló szerencse, hogy épp úgy élvezze a nyugalommal járó élet csendesebb örömeit, mint ahogy élvezte a munkát, tekintélyt, hatalmat, melyet részben társadalmi állása, részben agilis természetével elért befolyása és vagyoni helyzete osztályrészéül juttatott. Nem volt pedagógiai szaktekintély, mint igen reális érzékű ember a pedagógia elméletével kevésbbé foglalkozott; de sok volt benne a neveléshez is szükséges érzék, mellyel mint volt tanítványainak elismerő leveleiből értesülünk, egy egész nemzedéket kötelezett hálára maga iránt. Nem volt csak az iskolának élő tudós tanár, aki szaktárgyát művelve mind több és több ismeretre igyekszik szert tenni, hogy aztán valami ihletett, benső gyönyörűséggel termékenyítse életté tudását tanítványaiban . Solymossy Lajos sokoldalúbb, izgékonyabb elme volt, ki az iskolán kívül városának is használni törekedett közéleti működésével s mig az iskolában inkább a külső rend, pontosság, fegyelem és tisztaság fölött őrködött temperamentumos modorral s a nevelésnek szellemibb részét szívesen átengedte tanártársainak, addig tehetségének praktikus jelleme a gyakorlati élet terén sokszor igen üdvös eszmék termelőjévé tette. S hogy Dr. Solymossy Lajos mennyi kedvvel csüngött a közéleten s mily