Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1876-08-02 / 62. szám

gyámi bizottmány eljárását, ügykezelését ellenőrizné szigo­rúan s jó vagy rész tapasztalatait a megyei központi bizottmánynak felterjesztené, mely bizottmány aztán a körülmények szerint intézkednék. Ezáltal az árvák ügye rendeztetnék, s oly útra lenne állítva, melyen az árvák jólétet nyernének úgy anyagi mint erkölcsi tekintetben. Elzen a módon is központosítva lenne az ügykezelés, csak a vagyon hagyatnék azon községnél, hol az árva illetősége van. A központi kezelésnél ezt a mi jelzett tervezetünket az árvák érdekében is sokkal előnyösebbnek tartják, mert ez­által az ingatlan vagyon jó karban tartása, az árvák szükségletei stb. gyorsabban eszközölhetők. Nyilatkozat. Újabban több rendbeli felszólalások történtek a helybeli reáliskola ügyeivel kapcsolatos pénzkezelésekre vonatkozólag. Ezekre nézve egyetlenegy megjegyzésem az, hogy minden rend­beli számadásaim a tel.­városi hatóság előtt fek­­sznek, addig míg a hatóság mint egyedül illetékes felsőbbség számadásaimat meg nem vizsgálta, és fölöttük ítéletét ki nem mondotta, addig hiteles alapokon nyugvó bizonyítékokkal a felmerült kérdésekre természetesen nem felelhetek, de a­mennyiben szavaim jelentő­ségére számíthatok, annyiban annyit előre is bizton mondhatok, hogy e jelzett vizsgálat megejtése minden aggodalom alaptalan­ságát ki fogja tüntetni. Szombathy Ignács úrnak, habár alapítványát maga a tek.­városi hatóság kezelvén, felszólalása semmikép sem illethet engemet, ki csakis a városi hatóság irányában vagyok az alapít­ványok után hozzám áthelyezett kamatok felöl felelős, mondom Szombathy úrnak még­is, mert jótékonyságát becsülöm, tudomá­sára hozom a következőket: a „Ferenczy“ és „Szombathy“-féle alapítványok után évente 37 fit 50 krajczár jut az igazgatóság kezeihez oly czélból, hogy ezen összeg az alapítók kivonata értelmében a jobb tanulók között kiosztassék. A kiosztás a kérdéses két évben a következő kimutatás szerint eszközöltetett: az 1874/1.-dik tanévben mint példás erkölcsű és szorgalmas tanulók egy-egy aranyat kaptak, Rieder János , Krécsy Béla VI-dik, Rosenberg Adolf V-dik és Posel Gusztáv II-dik osztályú tanulók; mint kitűnő rendűek egy-egy ezüst forinttal jutalmaz­tattak, az I-ső osztályból, Deutsch, Kirisich, Lusztig Manó és Alfréd, Ráner és Urhegyi; a II-ik osztályból, Gansl, Horváth, Hübner, Lőwy Gy., Stein II. és Weisz M.; a III-dikból Greizinger, Mohi, Parupka; a IV-dikből Nesnera Jenő és Pete Imre; az V-dikből Adler és mint a rajzban jeles tanuló, Rupp II. osztályú. Az 1875/6-dik tanévben­ egy-egy aranyat kaptak Parupka, mint legjobb rajzoló, Mohi és Pete mint legerkölcsösebb tanulók; mint kitűnő illetőleg jeles rendűek egy-egy ezüst forinttal jutal­maztattak: Heller V. Lővy Gy., Posel, Weisz M. III. Lusztig A., Berndorfer, Urhegyi II. és Hesz F. I. osztályú tanulók, továbbá Nesnera Jenő, Sommer VI. Greizinger, Sonnersfeld V. Hoch­­stätter, Mandl VI. Weiner, Stein F. III. Hodula, Lusztig M. II Hudaczek és Arnstein I-ső osztályú tanulók. Szőke úrral egyúttal, mint aki egy olyan kérdést intéz hozzám, melyre elkerülhetlenül szükségesnek látom a közvetlen választ, közlöm, hogy az említett 146 ftból 50 forint a segélyző egyletet illetvén, az — a Persztől történt átvétel idejétől fogva — a takarékpénztárban kamatoz, mibe az 1875-dik évi július 14-én tartott közgyűlés is belenyugodott, és azon időre vonat­kozó kamatokról, mely idő alatt a pénz Persz kezei közt hevert, lemondott. A többi 96 forintot illetőleg szintén számadásaimra utalok így szeretett Petrarca. A többi lázas rajongás. A test ingere, így szeretett Lord Byron. A nőknél a fokozat különböző. A leány­kából asszony, az ábrándokból szenvedély lesz. Veszélyes lejtő a bűnre. Ha egy leány vétkezik, az nem anyi, mintha egy asszony vétkezett. A leány tévedhetett. Megbotlott szere­lemből. Az asszony szentségtörést követett el. A leány kihívása ösztön. Az asszonyé mindig hiúság és megvetés. A leány csókja lehet barátság. Az asz­­szonyé árulás. A leány vétkezik öntudatlanul. Az asz­­szony szenvedélyből. Végre: a leány egygyé; az asszony már többé .. . Ezután jó a sülyedés. * * * A fák lehullatták sárgás leveleiket. Az őszi idény kezdetét vette. Ilyenkor Parisba lenni már maga is gyö­nyör. Látni a fény kezdetét, élvezni a romlott­ság levegőjét, együtt rohanni a bódító áradattal: ez az ifjúság, a sápadt kor költészete. Nagyon szomorú költészet. Talán inkább temető, hova a kihalt emberi érzelmek a csók és ölelés karján járnak kisérteni. Olivér gróf három heti kényelmes uta­zás után, melynek nagyobb részét Németország­ban töltötte, végre megérkezett. Egyelőre a Hotel Louvreba szállt. Vele volt Egmont is. Ezt azért emlitjük külön, mert Mentor szerepe volt. Ígéretéhez híven Rotilla emlékét megőrizni, a­miből okvetlen az következik, hogy Selene hercegnőt gyűlöletté tegye. Ez pedig nehéz feladat. Olivér gróf oktalan szerelme még min­dig az aranyszőke leányka után vágyódott. Az ő körében akarta kitombolni érzelmeit. Az első lépés után következik a második. Az éj­szaka csalóka homályában a part helyett ren­desen a sík tengerre tévedünk ... a­ki egyszer megizlelte a kéj örömeit, az nem bir többé szabadulni. A kéj a — Teremtő. Ezt imádja. Gyönyörteljes álomban ringatózik, melynek ébredése — késő. A hervadás a halál csirája. A szenvedély szellemi bujálkodás, a kéj annak érzéki harca. A legeszményibb szellemben is kell, hogy legyen a reális költészet. Az ellen­tétek egyeztetésében rejlik a szellem erő­műtana. Olivér grófnak természetesen első dolga volt névjegyét a Saint-Germai­n egy ódon íz­lésű palotájába küldeni. Tiszteletét jelentő Herceg Tornavári Alfonznő és szép leánya, Selene hercegnőnek. Tehát találkoztak újra­ Olivér a szerelmesek átalános szenvedé­lyével; Szelene hercegnő pedig a finom számí­tás ezerféle mesterfogásaival. Olivér gróf haj­landó volt elfeledni a viharból kimentett kis leánykát, mindent, de mindent! Viszont Selene hercegnő is el volt határozva e mindenért fel­áldozni — Olivér gróf szerelmét. A könnyelmű rajongás, a víz volt párbajt vívandó, a víz, a hideg számítással, és hogy ez utóbbi győzött, az, dacára az ellentétes érdemeknek, csak Oli­vér grófnak volt hasznára. Egyelőre azonban maradt minden a régi­ben. A titkos terveknek volt álcája: a látszó­lagos szerelem. Selene hercegnő mindent meg­ten, a­mi tőle kitelhetett. De hogy valaha sze­retni képes legyen, abban kételkedünk. Ő ezen fogalmat csak a regényekből ismerte. Meglehet hogy ő is, mint hajdan Josiane hercegnő, nem tartó méltónak lényéhez. Különben erre utaltak családi viszo­nyai is. Anyja: özvegy. Született: Gróf Dérei Paulina. Másod ágról nagynénje Olivér grófnak. Férjét, ki Párisban fecsérelte es óriási vagyonát párbajban lőtték agyon. Kicsoda? Ez titok. Va­lami előkelő four, ki nejének udvarolt. A múlt tehát nem a legtisztább kezekkel nyúlt a jövő eseményeibe. Egy égő foltot ha­gyott hátra a hercegnő lelkiismeretében, ha ugyan­ezt elég bűnbánó volt elviselni. Kizárva a párisi előkelő körökből vissza­tért hazájába. Itt is folytatta kétes szerepét, de már kevesebb sikerrel. Hiányoztak a perui majombankárok és orosz nábobok. A nyers er­kölcsöket előbb meg kellett puhítani. Azután leánykája is, az aranyszőke angyal, Selene her­cegnő, kinek valódi atyját nem nevezték meg, napról-napra virágzóbb jön. A trónfosztott Ve­nus nyomdokában tehát a felső rózsabimbók helyett inkább adóslevelek fakadtak. Az anyagi helyzet egy ingadozó zérus. Egy felfújt gömbhöz lehet hasonlítani, melyből hogy élni lehessen, szüksége volt a névre, címre, szemtelenségre és — Selene hercegnő erényére. Ezt kiegészíté a bonfordi unokaöcs­e Olivér gróf, így azután lehetetlen, hogy rendben ne legyen szénája. Tarnavári hercegnő igen jó és nagyon roszul értett a számításhoz. Adóssága három­szor is fölözte vagyonát. Váltói egyik üzér ke­zéből a másikba vándoroltak. Alig fogyott el a nyári évad pénzkészlete, már­is új kölcsönök­höz kellett folyamodni. A párisi élet százezre­ket nyel el, kivált ha oly szerepet akarnak játszani, mely Selene hercegnő szépségét mél­tán megilleti. Már pedig Selene hercegnő megérdemelte a figyelmet. Jellemzésében kifáradna a lélekbúvár. Volt benne valami megmagyarázhatlan. A regények ezen átalános jelzőjéből. A rejt­vények, ellentétek, és végletek találkozása. Ép úgy, mint aranyszőke haja, mely néha elsöté­tült, és szemei, melyekben az éjszaka a világ legszebb kék egével váltakozott. A erénynek sok jelzője van. A véteknek még több. Selene hercegnőben meg volt a hősnő, ravasz számító, szemérmes szűz és kitanult di­­va­thölgy. A nőben az, ami Olivér gróf a férfiak­nál. Erkölcstelen és magasztos. Csakhogy utjuk az első kisértés után elvált. Még­pedig örökre. Az egyik elbukott, a másik pedig dicskoszorút vont múltja fölé. Könnyű eltalálni, ki volt az egyik, és ki a másik. Selene hercegnő különc modora varázs­hatalmat gyakorolt udvarlóin. Jaj volt a láza­dónak! Tekintetével ölte meg. Ajkán az ördög, szívdobogásiban a halál rejtőzködött. Szomorú végzet. Igazolni látszik ama föltevést. A nő a pokol viszfénye ... Selene hercegnő e mellet veszélyes is volt. A szeszély a zsarnokok vérkeringése. Selene hercegnő tehát zsarnok is volt. Csak egy törvényt ismert, mely őt istennővé emelte, és ez­ a feltétlen hódolat. Pedig nem lehete­tt szépnek nevezni. A női eszménynek csak érzéki oldala volt meg benne. Egy fehér kígyó. A sátán az ártatlanság leplében. Vagy tán erős a vád? Jó. Vonjuk vissza. A csinos nőkkel szemben mi is szívesen megosztjuk a kárhozat tüzét! Selene herczegnő azon nők közé tartozott, kik a férfiak tetszését teljes mértékben meg­nyerik. Pikánsak és szeretetre méltók. Kacér­­sága bámulatos fokban ki volt fejlődve. Kicsiny­­ded Ninon D’Enclos. Egy csalékony ingovány, mely elnyeléssel fenyeget. Finom kis lábak ti­porják agyon boldogságunkat. (Folytatása következik.) Gulyás és Madaras uraknak mellesleg csak annyit, hogy feljajdulásuk homályos felfogás szüleménye, mit esik szánni tudok. Olvassák meg ők Szőke úr nyilatkozatát, és szánalmam­nak tudják be, hogy sem a múltban a szerint nem cselekedtem, sem a jelenben nyersebb fellépést irányukban nem tanúsítok. x Mendlik Alajos: Némely reflexiók. (Vége.) Szokott ferdítési modorával, azzal vádol engemet Ehrlich Vilmos, hogy bírálatomban megtámadom, és kétségbe vonom K. ur értekezésének azon két állítását, mely szerint: „A parányok csak vegyekben létezhetnek, és a töm­ecs képzésére legalább 2 parány szükséges.“ Legkevésbbé sem akarom én ezen két tételt hamisaknak, még helyteleneknek sem állítani, mert csakugyan az egész tudomány­ban szabályok gyanánt említtetnek; de olyanoknak mégis, ame­lyek alól a nagyon is számba vehető kivételeket elhagyni — mint bírálatomban megjegyeztem — tökéletlen dolog lenne. Ha Than szintén szabálynak említi azokat, ő neki amellett nem derogál, mint K.­urnák, a kivételekre észrevételt tenni — ezt előadásai után bizton mondhatom. A vegytani elemek száma 63, s ezek 8 elemnek, tehát az összes szám Vs­mlának (a következőknek: Ca, Ba, Sr, Mg, Zu, C, Hg,) tömecssulya egyenlő a paránysulylyal; vagyis ezeknek tömecsei egy önálló, szabad parányból állanak; miből önkényt következik, hogy a tömecsek képzésére nem okvetlenül 2 parány szükséges, hanem eléggé számos esetekben egy is elegendő, melyek tömecsek gyanánt fölvehető, s mégis független parányok.­­ Ezen két szabálynál tehát a kivétel fölemlitése jogos kí­vánat ; azon felül még egy jó csoport elemnek tömecssúlya i­s­­meretlen; s kérdés ezek nem fogják-e a kivételek számát szaporítani? Most következik E. V.-nek egy hosszú, a dologhoz nagy­részben nem tartozó tanítása; tarkázva e helyen lényegtelen számítások és ékes képletekkel; közbe tévedések, és nem ráfo­gott, de való­ságos új eszmék is mutatkoznak, melyek közül néhányat kiemelni bátor leszek, még akkor is, ha E. V. e vele szemben merészelt competens voltomat megtagadja. Azt mondja ugyanis: „Valamely vegyületnek legkisebb ré­szecskéje, két vagy több különnemű parányok csoportjából áll. Besöpört vegyileg igen, de mechanicail­ag nem osztható és tömecsnek hivatik. Kissé alább evvel teljesen ellenkezőt állít. „A testek sza­bad állapotban levő legkisebb részei már nem parányok, hanem szintén mechanicailag osztható parány csoportok azaz tömecsek.“ —■ E. ur szerint ilykép a tömecs mechanicailag oszt­ható, pedig a kegyeden kívüli tudósok, a tömecset már a m­echa­­nicai osztás határának tartották. Nos, ez nem uj theoria?! Lám­­ hogy megfordulnak a dolgok. E. V. értelemferdítésé­­vel nálam akart uj dolgot fölfedezni — de én ez állítást megczá­­folom — ő nála pedig szószerinti idézéssel, valóságos, nem eről­tetve ráfogott — új elméletre bukkanunk! Vagy azzal menti magát, hogy előzőleg a szabályos kifeje­zés is föltalálható? Ekkor azonban miért van ott a rosszabb? talán tartaléknak írta oda mindkettőt, ha egyik nem jó, ott lesz a másik, lehet választani belőlük. Jön még egy új dolog ilyképen: „A köpeny, halvány és a gázalakú eddig ismert elemek legnagyobb részének, legna­gyobb tömecsei két parányból állnak.V­agy­ tehát az elemek­nek még kisebb tömecseik is lehetnek ? nem tudtam. Továbbá tanítást ad nekem, hogy ritka szabály kivétel nél­kül, mert akkor ez sem állana mely szerint a tömecsek légalaku állapotban oly nagy tért foglalnak el mint 2 H. parány; lévén ennek is kivétele pl. a viz tömecssulya H20—18; a víz­gőz sűrűsége '%—g. —Köszönöm, az elvet úgy is tudtam, sőt igy mondom: „kivétel még nem dönt szabályt“ csak ha lényeges méltányos fölemlíteni, mert a tanuló ilyenre akadván az egész törvény előtte kétesnek látszik. Azonban nagyon téved E. V. ha azt hiszi mivel a vízgőz, és egyébb gázvegyeknek sűrűsége a töme­ssúly felét teszi, azért ezek kivételek. A sűrűségnek itt legkisebb köze sincsen a­ törvényhez, és egyedül kegyed csekély gondolkozása látott ezek­ben ilyesmit. Talán valami kis iskolás módszerrel világossá tehe­tem , ezért kérem a következőknél vigyázzon és gondolkozzék! „A vegytan egyik főtörvénye szerint, a tömecsek légalakú állapotban oly nagy tért töltenek be, mint 2 parány köneny; te­hát 2 térfogatban pl. a vízgőzből a tömecssúlyt kitevő mennyi­ségnek , 18 súlyrésznek kell foglaltatni.­­ Azonban a sűrűség* nem 2 parány köneny súlyára, hanem csak egy parányra lesz vonatkoztatva, vagyis gondolkozzék E. ur — a tömecssulyt 2-vel el kell osztanunk, és kapunk a szabály értelmében a víznél 9-et, a sósavnál 18 ° 25-öt s­­.­t.“ Érti most már E. V. hogy a tömecssulyból bevezetett sűrű­ség nem kivétele az avogadzó törvénynek,sőt in­kább következménye?! Van ugyan itt is kivétel, mint pl. a salamin (H4 N. Cl.) gőzsűrűsége a tömegsulynak nem­­/2, hanem V4-ede, de ezt abnormis viszonyok okozzák, s számba nem vehető. Azután következik E. V. szerint „a paránysulyokat kifejez­hetjük a térfogatsulyokkal“ s hová teszi „ennek valódiságát még senki kétségbe nem vonta.“ — Nagyon igaza van, mert én sem vontam kétségbe, csak itt is kivételeket említettem, s ha ez nem elég, nézzen utánaa Rosconál az 51-ik lapon. Arra nézve, hogy a phosphort 5 értékűnek álllítottam, fel­hoz E. V. egy szabályt: „Az alkatrészek vegyértéke páros számú hatvánnyal változik“ és példának a Sulfurt idézi mely 2, 4, vagy 6 értékű lehet. — Oh oh! tehát itt a kén vegyértéke hatványo­zott arányban növekszik ?! Technicus létére ennyire gyarló E. V. a mathesisban, és másnak akar tanácsot adni, midőn egy 4-ik gymnasista helyreigazíthatná. S hozzá ezen ember védelmezni akar valakit, de nem hiszem, hogy köszönetet aratott volna! Bocsásson meg ha kijavítom­ tévedését, és ama szabályt ekként fogalmazom: „A vegyérték csak páros számú összeggel változhatik.“ — Megjegyzendő egyúttal, hogy a vegyérték válto­zása oly i­ngatag hypothesis, amelynek mellette, és ellene egy­aránt kitűnő tekintélyek harczolnak. Hazánk tudósai közül Than K. az egyetem hírneves tanára az érték változását vitatja; míg Wartha W. a műegyetem nem kevésbbé tudós tanára, az ellenkező nézetet képviseli. Eldönteni tehát, melyik a két föltét között az igazi, vajmi bajos dolog lenne, pedig E. V. egyedül a vegyérték változás mel­lett nyilatkozik, s azt hiszi egy tollvonásával már általános érvényűvé emelte. Az ellenkező nézet szerint pl. a S. 02 szöveti képlete nem az E. V. által idézett hanem: 0­0 structural. (Lásd : Term. tud. közlöny 1871-iki folyam 24-ik számában Wartha V. értekezését.) E szerint látszik, kétes dolog, valljon a P3, vagy 5 értékű-e; s én csak azért hoztam föl 5 értékűnek, mert K. tanár úr értekezésében erről egy szó sincsen, azután meg az újabb tankönyvek pl. Schwarczer jeles vegytana a phosphort a legény­­nyel együtt, határozottan 5 értékűnek tanítják. A Carboniumról azt mondja E. V. hogy rendesen 4 ér­tékű, de 2 értékű is lehet, pedig még Than is a szenet m­i­n­­­d­i­g (nem: rendesen) 4 értékűnek nevezi. Legtöbb jogunk lenne a szénoxydban (C. 0.) tartani két értékűnek, s evvel tévednénk, mert structur képlete: (3), ami kitűnik abból, hogy Chlórral közvetlenül egyesül és phosgent­ (C. 0. Cl2) képek. Rosszalja tőlem E. V. hogy a teli­tett és telítetlen vegyleteknek, úgyszinte a gyöknek fogalmát helyteleneknek nyilvánítanitottam, és azt kívánja okadatoljam, vagy ajánljak jobbat helyettük. Igenis hely­telennek nyilvánítom most is, mert K. úr érte­kezésének magyarázata jó lehetett még a régiebbb időkben, de a jelenlegi modern theóriák szerint azt használni többé nem szabad. A hosszas bizonyítás végett most sem c­áfolom; utalok inkább a Than-féle jegyzetre, melyben azon tételek elég bőven és világosan kifejtetnek. Közbevetőleg még egyszer visszatérek bírálatom legelső vádjára és ha nem elég bizonyítékot hoztam föl, még egy fontos tételt K. tanár úr értekezésének 16-ik lapjáról ismét czitálok : „A parányok minden irányban bírnak vegyvonzással, azonban a vonzás csak a számtalan erők eredőjének irányában nyilvánul. Ha a vonzás irányokat, vagy eredőket vonallal jelöljük, azok a különböző parányoknál majd 1, majd kettő . . . egész 6-ig terjed­nek. — Midőn tehát a parányok egyesülnek, nem képeznek vé­letlen halmazt, hanem ezen sajátságuknak megfelelő vegyületet, s midőn egymást kielégítették, nem képesek más irányba hatni ; vagyis nem képesek több parányt fölvenni.“ A Than-féle jegyzetben ugyanez így áll: „A parányok miben gondolható irányban bírnak vonzással, de azért e vonzás, a számtalan erők eredőjének irányában nyilatkozik. S ha most e vonzás irányokat, vagyis eredőket egy vonallal jelöljük, a vonzás irányok a különböző parányoknál majd 1, majd 2, majd 3 . . . egész 6-ig terjednek. — Midőn tehát a parányok egyesülnek, nem képeznek véletlen halmazt, hanem ezen sajátságuknak a meg­­felelőleg képeznek vegyületet, s midőn egymást kielégítették nem

Next